CLAIRE TOMALIN: Charles Dickens élete

Eredeti cím: Charles Dickens. A Life
Műfaj: életrajz
Első kiadás: 2011.
Fordító: Sipos Katalin
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Hazai kiadás: 2012.
Oldalszám: 628

2012-ben ünnepli a világ Charles Dickens születésének kétszázadik évfordulóját. A mai napig olvassuk regényeit, karcolatait és karácsonyi történeteit - de mennyit tudunk az életéről? Nagyanyja egy főúri házban volt házvezetőnő. Apja tisztviselő a haditengerészetnél, már amikor nem ül az adósok börtönében. Dickens tizenkét éves, amikor elhelyezik egy cipőpasztagyárban és magára hagyják. Anyja a kisebb testvérekkel a börtön környékén él, a kiskamasz Charles pedig szobát bérel és beosztja heti fizetését. Elhatározza, hogy ő soha nem fog anyagi gondokkal küzdeni. Egy év múlva apja szabadul, a család újra egyesül, de Dickens megtanulta a leckét: csak magára számíthat. Tizennyolc évesen parlamenti gyorsíró, huszonkét évesen Boz álnéven kiadja első kötetét, huszonöt évesen férj és apa, és megjelenik A Pickwick klub. Innentől pedig nincs megállás. Tíz gyerek, másfél tucat regény, két végén égő gyertya, egy új, nagy szerelem és ötvennyolc évesen a halál. Claire Tomalin, a legnépszerűbb angol életrajzíró (Jane Austen élete) ismét bölcs, együttérző, alapos életrajzot írt egy nagy íróról, aki nem volt tökéletes, csak zseniális.

Programajánló: Szamurájok és gésák a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban

Lenyűgöző időutazásban lehet része mindazoknak, akik ellátogatnak a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum Szamurájok és gésák kiállítására, ahol régmúlt idők harcosainak fegyverei és tulajdontárgyai kerültek bemutatásra – a legpompásabb darab egy 1820-ból származó szamuráj díszviselet.

Japán hierarchiára épített társadalmában az emberek sokat vártak el önmaguktól, így az őket körülvevő dolgoktól is. Minden tárgy megalkotását a makulátlanság iránti elszánt sóvárgás vezérelte, és hittek abban, hogy legapróbb használati tárgyaik is árulkodó kifejezői ízlésüknek és jellemüknek. Ebből a kényszerítő erejű nyomásból eredeztethető az a rendkívül magas szintű tárgykultúra, mely az egész világot lenyűgözi, és folyamatos érdeklődésben tartja. Az időszaki kiállítás ezen szigorúan szabályozott rendszer tárgyi kellékeibe enged bepillantást.

A tárlat indítója egy archív fotógyűjtemény, mely a mindennapi élet feudális berendezkedését idézi meg egészen a Meidzsi restaurációig, amikor is alig öt év alatt – európai recept alapján – kiirtották a felkelő Nap országának évszázados hagyományait. Arthur Koestler úgy emlékezett meg erről az eseményről, hogy olyan volt, akár egy durva sebészeti műtét egy felkészületlen testen. Nem csoda hát, hogy a hierarchia összeomlása épp azokat a tendenciákat erősítette, melyek a nemzeti jelleg megőrzésére irányultak. A szamurájok értékrendszere az üzleti moguloktól kezdve a nagyvállalati ingázókon át mindenkire hat, és ma is mértékadó vezérelvként funkcionál, így az ősi múlt skizoid módon fonódik egybe a legmodernebb jelennel.

MAURI KUNNAS: Kutya egy Kalevala

Eredeti cím: Koirien Kalevala

Első kiadás: 1992

Műfaj: gyermek és ifjúsági

Fordító: Jankó Szép Yvette

Kiadó: Cartaphilus Kiadói Kft. 

Kiadás ideje: 2011

Oldalszám: 64

HŐSEBEPOSZ, KALANDREGÉNY, ŐSI MÍTOSZOK ÚJ KUTYABŐRBEN – MAURI KUNNAS ÖSSZETÉVESZTHETETLEN STÍLUSÁBAN.
Hajdanában, réges-régen, akkortájt, mikor világunk gyermekcipőben szaladgált, élt valahol messze földön, Kalevala háza táján egy vad, virgonc kutyafalka, Vejnemöjnen vadóc népe. Szomszédukban, Pohjolában hőzöngő, hitvány farkasnép, kutyák s farkasok földje közt pedig makacs macskanépség éldegélte hét életét. Kutyáink és farkasaink nem élhettek békességben, marakodtak bizony gyakorta, ki az úr az erdők felett. Egymás torkának azonban nem ugrottak, ha nem kellett. Éltek bele a világba, kutya-macska barátságba’.

A könyvről...

MAURI TAPIO KUNNAS
finn grafikus, képregényrajzoló és gyermekkönyvíró

Mauri Kunnas finn gyermekkönyv-író és neves grafikus azzal a merész ötlettel állt elő, hogy nemzetének hős eposzát, a Kalevalát a gyermekek számára is könnyen értelmezhető formába önti. Félretette az emberábrázolást, helyette a főhősöket állatbőrbe bújtatta.

A történet főszereplője vakkantó vén Vejnemöjnen – a természetfeletti erőkkel bíró varázsló és költő – hírét veszi Észak szőrös szívű szüzének és elindul farkas földre, háztűznézőbe. Hiszen öreg eb nem vén eb, és „kis szukácska, kis szakácska, nem árt egy a háztartásba”, jó lesz az még padlót pucolni, cipót sütni, kapcát mosni, ólajtót olajozni, és így hősünknek is több ideje maradna a költészet gyakorlására… Pohjola gyér fogú, sánta úrasszonya azonban csak akkor hajlandó lánya kezét odaadni egy kutyának, ha az elkészíti neki a csodatévő malmocskát, a szampót. Vejnemöjnen azonban nem a kétkezi dolgok mestere, így segítségül hívja barátját, izomagyú Ilmarinent, a fiatal jóvágású kovácsot, aki első látásra beleszeret Észak tündérszép leányába.

MONET, GAUGUIN, SZINYEI MERSE, RIPPL-RÓNAI Impresszionista és posztimpresszionista remekművek a Magyar Nemzeti Galériában

Páratlan kincseket tekinthetünk meg a Magyar Nemzeti Galéria legújabb időszaki kiállításán, és túlzás nélkül mondhatom, hogy ez a kivételes kiállítás az év egyik legfontosabb kulturális eseménye. A Galéria fennállása óta soha nem volt még ilyen átfogó tárlat, ahol az impresszionizmus és posztimpresszionizmus legkiválóbb magyar és francia mesterműveit láthatjuk egy helyen. Cézanne, Gauguin, Van Gogh, Pissarro, Monet, Degas, Renoir az egyik oldalon, Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Vaszary János, Fényes Adolf, Mednyánszky László legismertebb képei a másikon. Szinyei Merse Pál egyik legszebb képét, a Majálist pedig külön erre az alkalomra restaurálták. Több százan dolgoztak azon, hogy a jeruzsálemi Izrael Múzeum és a budapesti Szépművészeti Múzeum együttműködése révén bemutatható legyen ez a páratlan gyűjtemény.

Abban a szerencsében volt részem, hogy bejutottam a zártkörű megnyitóra, és az ilyen lehetőség mindig különleges élmény, áthatja valami láthatatlan emelkedettség. Egyedüli aggodalmam a férjem volt, aki bár kedveli a festészetet, az impresszionistákra pontosan úgy reagál, mint a párizsiak az irányzat megszületésekor: értetlenséggel. Később az is feltűnt, hogy a megnyitón szokatlanul kevés volt a fiatal, mintha a festészet kihalás szélén álló műfaj lenne, mely nem képes megragadni a 30 év alatti korosztály figyelmét. A feszültségem szerencsére hamar feloldódott, mikor megláttam beözönleni az örökké késő ifjúságot, akik ülőhely és ünneplő öltözet híján a maguk természetességében ültek le a múzeum lépcsőjére. Izgatottságuk és türelmetlenségük szinte kézzel fogható volt, alig várták, hogy találkozhassanak végre a nagy mesterek halhatatlan műveivel.

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el... - avagy a klón meghal, hogy te élhess!

Eredeti cím: Never Let Me Go
Műfaj: szépirodalom / dráma / (sci-fi)
Első kiadás: 2005.
Fordító: Kada Júlia
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Hazai kiadás éve: 2006 (Új-Palatinus gondozásában),   2011.
Oldalszám: 301

A harmincas évei elején járó Kathy gyermekkorában a festői angol vidéken nevelkedett, a Hailsham nevű magániskolában. Itt a gyerekeket óvták a külvilágtól, és arra tanították őket, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük, jólétük nem csupán önmaguk számára döntően fontos, hanem a társadalom számára is, melynek tagjaivá lesznek. Kathy már jó ideje túllépett az idilli múlton, ám amikor váratlanul felbukkan az életében két iskolai barátja Hailsham-ből, többé nem áll ellen az emlékek csábításának. Így hát mialatt megújul, és megszilárdul barátsága Ruth-szal, és miközben Tommy iránti egykori tinivonzalmát tápláló érzések kezdenek szerelemmé érni, Kathy felidézi a Hailsham-ben töltött évek emlékeit.

A könyvről:

Kazuo Ishiguro napjaink egyik legjelentősebb
kortárs angol prózaírója.

A TIME magazin hangzatos ajánlója szerint az évtized legjobb angol nyelvű regényét kaptam ajándékba egy évvel ezelőtt a férjemtől. Valamiért azonban mindig húztam-halasztottam az olvasását. Talán a borító miatt, ami azt sejteti, hogy egy „nagyonlányregényes” történetet fogok kapni, és épp nem voltam pityogós romantikus hangulatba? Fene tudja…
Néhány napja azonban belefogtam és igen hamar a végére is értem, pedig az elejét megszenvedtem.
Beigazolódott a gyanúm, az iskolás évek érdektelen kis történeteinek hosszú kifejtése igazi türelempróba volt, és nem értettem hová akar kilyukadni az író. Azt sem igazán tudom megmondani mikor kezdett el tetszeni a könyv, talán túl voltam már a felén is, amikor végre kapcsolódni kezdtem hozzá.

Azt persze az elejétől fogva lehet tudni, hogy nagy volumenű a sztori háttere, és már az első oldalaktól egyértelművé vált, hogy az „adományozás” alatt a szervdonációt értjük.
A regény úgy korszerű, sőt korát meghaladó, hogy közben söprögetnünk kell róla a viktoriánus időkből megmaradt port. Ezt a kontrasztot egyrészt rendkívül izgalmasnak találtam, másrészt ember közelibb és átélhetőbb lett a történet. A legmodernebb géntechnológia nyomja rá a bélyegét a szereplőkre, mégsincsenek benne tudományos leíró részek, chipek és szuper számítógépek. Merthogy a regény nem erről szól, a központban mindvégig az ember áll, és bár az alapötlet sci-fi jellegű, mégis hozzá az égvilágon semmi köze.

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők - Magyar irodalmi szerelmeskönyv

Műfaj: életrajz / szépirodalmi olvasókönyv

Első kiadás: 2012.

Kiadó: CORVINA Könyvkiadó

Oldalszám: 130 oldal

Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett PR-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátai szórakoztatására kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelemi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből mára több mint tizenötezer olvasót vonzó kulturális ismeretterjesztő sorozat lett. A szerző célja, hogy a tankönyvi életrajzok papírmasé figurái helyett a valós, izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati történetek felidézésével szerethető, hús-vér embereket mutasson be, és ezzel kedvet csináljon a művek olvasásához. 40 történet Petőfitől Vas Istvánig, Benedek Elektől Szabó Magdáig, múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.

A könyvről...
Ifjúkoromban hadilábon álltam az irodalommal. Bár ellenállhatatlanul vonzott, sosem tudtam megemészteni a tankönyvek steril életrajzait, sótlan elemzéseit. A kor annak sem kedvezett, hogy tanáraink lerántsák a leplet a titkokról. Még világosan emlékszem, hogy az indigókék iskolaköpenyben büszkén állva feleltünk a pedagógusok legfontosabbnak ítélt kérdésére:
– No ki nemzetünk költője, és mikor született?
– Petőfisándor-született-kiskőrös-ezernyolcszázhuszonkettő,
meghalt-segesvár-ezernyolcszáznegyvenkilenc-körül.  
– Kiváló, leülhet, ötös!

" Ha van a szórakoztatáson kívül célom, akkor az az, hogy fedezzük fel újra és újra a történetekben szereplő szerzők műveit. A legnagyobb elismerést attól a székelyudvarhelyi könyvtárostól kaptam, aki megírta, hogy mérhető a bejegyzéseim hatása, mert másnap a hozzájuk betérők elkezdik keresni az adott szerző műveit. " NYÁRI KRISZTIÁN

Nyáry Krisztián a katedrát mára kommunikációs igazgatói székre cserélte.
Kár... Viszont milyen öröm, hogy megtartotta a tollát !

Az irodalomoktatás egy átlagos általános és középiskolában annyira ízetlen volt, hogy a fejlődésben lévő gyermeki szellem azt hihette, ez a csodálatos tudomány nem áll másból csak születési adatokból.  A verselemzések bizonyultak a legnehézkesebbeknek. Az adott korról meg nem volt még elég tudásunk, a szerzőről pedig csak annyit lehetett megismerni, ami átjött a tantestület erkölcsi szűrőjén.  Ami mégis rendelkezésre állt, az annyira száraz volt és olyannyira akadémikusi magasságokat döngetett, hogy igen hamar a sarokban landolt.
A módszeresen letisztogatott tanulmányokból csak Ady emelkedett ki a szifiliszével, József Attila az öngyilkosságával, és Radnóti drámai halálával. Az általuk, ill. az ellenük elkövetett bűnöket nem tudta elfedni még a leggondosabban leplezett és iskolai fogyasztásra szánt tananyag sem.

David Herbert Lawrence: Tövis a testben

Eredeti cím: A válogatás az alábbi kötetek alapján készült: The Prussian Officer, The Woman Who Rode Away, St Mawe, The Princess
Műfaj: Szépirodalom
Fordítók: Balázs Éva, Mesterházi Mónika
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Kiadás ideje: 2011.
Oldalszám: 304

David Herbert Lawrence (1885–1930) angol író nevét a magyar olvasók zöme első hallásra a Lady Chatterley szeretője című erotikus regényével kapcsolja össze, pedig sokféle műfajban megmutatta ragyogó tehetségét. Számos regény, novella, vers, színpadi mű, esszé, fordítás maradt fenn utána. Írásai a modern kor és iparosodás elembertelenítő hatásainak alapos vizsgálatáról tanúskodnak. Kemény kritikái miatt hivatalosan körözték, cenzúrázták és félreértették, emiatt önkéntes száműzetésbe vonult. A tövis a testben című válogatás elbeszélései 1904 és 1914 között születtek. Hősei sokfélék. Van köztük arisztokrata tiszt, aki végzetes leszámolásba hajszolja tisztiszolgáját, félelmeivel viaskodó, ösztöneit szabadjára engedő katona, önmagát alárendelő, de függetlenségét védő bányász, rangkórságban szenvedő tiszteletes, önfeladó vagy az érzelmeit vállaló fiatal nő. Vér, láng, sötétség – ezek azok a drámai erejű hívószavak, amelyek vezérmotívumként az itt összeválogatott elbeszélések többségében is jelen vannak. Beleillenek abba a különleges kifejezésmódba, amellyel Lawrence az értelem és az ösztönök egyensúlyra törekvő összefonódását hirdette. És amelynek köszönhetően erőteljes, összetett érzelemvilágú, látomásos elbeszélések születtek tollából.

Könyvajánló

"Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem
kedves az Ő hazájában." (Biblia - Lk. 4,24) 

David Herbert Lawrence a fiatalabb nemzedék számára szinte teljesen ismeretlen szerző, legfeljebb a Lady Chatterley szeretője című írásáról hallottak, de feltételezhetően azt sem olvasták. Pedig különleges, mégis hétköznapi karaktereit, drámai erejű szenvedélyességét, pokoli mélységeit a mai népszerű vámpír- és "szürke árnyalatos irodalom" még csak meg sem közelítheti. D. H. Lawrencetől számítjuk a modern erotikát, és ő használta először nyomtatásban a "fuck" kifejezést, így nem is csodálkozhatunk nagyon azon, hogy a maga korában a nagyobb kiadók nemcsak mellőzték őt, hanem egyenesen kirekesztették "vulgáris és erkölcsromboló" történetei miatt.

Írásai leginkább külföldön, vagy magánkiadásban jelentek meg. Jó barátja Aldous Huxley hiába kampányolt mellette, E. M. Forster kora legnagyszerűbb írójának és regényújítónak nevezte, az átütő siker csak halála után érte el ezt a ragyogó tehetségű férfit. Nagyjából bármit írt, bármiről szólt, az garantáltan botrányt kavart, sőt, még rendőrségi körözést is kiadtak ellene. Mikor 45 éves korában elhunyt az önkéntes száműzetésben, Új-Mexikóban minden megváltozott. Anglia mintha nem is égette volna el könyveit, nem is írta volna vezércikkekben, hogy gusztustalan, hirtelen, és érthetetlen módon szélirányt váltott... Könnyekben tört ki mély gyászában, és az utána következő években nem kevesebb mint 15 monográfiai esszé jelenik meg munkásságáról, ma pedig az új angol irodalom egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon.

Andrew Nicoll: A derék polgármester

Eredeti cím: The Good Mayor
Első kiadás: 2008.
Műfaj: Szépirodalom
Fordító: Komló Zoltán
Kiadó: GABO Könyvkiadó
Magyar kiadás: 2012
Oldalszám: 370

A derék polgármester varázslatos bemutatkozó regény. Szerelmi történet és történet a szerelemről. A Baltikum egyik elfeledett zugában fekvő Pont nevű városkában játszódó regény a derék és becsületes ponti polgármester, Tibo Krovic és titkárnője, a gyönyörű, magányos, ám férjezett Agathe Stopak szerelmének történetét meséli el. Pont csöndes, illedelmes városában Tibo semmit sem kezdhet Stopakné asszony iránti szerelmével, ám egy napon, amikor az asszony véletlenül egy szökőkútba ejti az ebédjét, minden megváltozik, és kettejük élete már soha többé nem lesz olyan, mint azelőtt. 

A derék polgármester történet a szerelemről, a veszteségről, a varázslatról, a barátságról, a remek ételekről, egy rezesbandáról, egy olasz boszorkányról, egy behemót ügyvédről, néha egy-egy kutyáról és egy sétatempóban lezajló autós üldözésről. Olvassa el ön is A derék polgármestert, és legyen újra szerelmes.

"Az emberi lények kapacitása szinte határtalan, ha arról van szó, hogy ámítani kell önmagukat - állhatatos tehetséggel tagadják le a szemet szúróan nyilvánvalót, szívszorítóan elragadó módon hisznek valami szebb dologban, mint ami valójában csupasz képpel az arcukba bámul, bármi legyen is az, végig egészen a „vizesblokk" csattogó ajtajáig. És milyen óriási áldás ez. Ez késztet bennünket versírásra. Ez késztet minket éneklésre, képek festésére meg katedrálisok építésére. Ez az oka a dór oszlopok létezésének, holott a célra egy fatörzs is tökéletesen megfelelne. Dicsőséges, gyönyörű és gyötrelmes adomány ez, ez tesz bennünket emberré."

A könyvről...
Mostanában ha romantika gyanús könyvet veszek a kezembe, jobban szeretem ha az adott szerző férfi. Kicsit furán hangzik, tudom..., de valahogy ők nem vesznek el jelentéktelen oldalduzzasztó párbeszédekben, nem lovalják magukat bele a történetbe a pornográfiáig, több tartással képesek végigvinni elbeszéléseiket, mint hölgy kollégáik (elnézést az általánosításért, az utóbbi idők keserű, de nem kevésbé izgalmas tapasztalata mondatja ezt velem.)

"Úgy szerette őt, ahogy valaki a gyerekkori öreg mackóját szereti - nem azért, amilyen, hanem mert emlékszünk rá, milyen volt, és mit jelentett számunkra. Márpedig egy férfit nem így kell szeretni."

Ismerőseim körében köztudott, hogy szeretem Skóciát. Ez a szerelem  azonban nem akkortól datálható, mikor kishazánkban is megjelentek a történelmi romantikus könyvek, vad, és ellenálhatatlan szoknyás harcosaikkal. A vonzalom gyökere sokkal mélyebb. Egyrészt a csodás, és a magyarhoz oly hasonló balladáinak köszönhető, - és annak, hogy sorsközösséget is látok népünk között -, de leginkább Walter Scottnak. Az ő művészete teremtette meg a történelmi regény műfaját, a romantikát pedig oly tisztelettel, és áhítattal kezelte, ahogy egyetlen nemzet fiai sem képesek. A skót férfiakban van valami plusz, ami meg tudja ígézni a női nemet, és ha ez kellő intellektussal párosul, az már igazi különlegesség.
Mikor nekivágtam ennek a könyvnek, egyszer csak azt éreztem Andrew Nicoll is az a bizonyos skót férfi, aki rendelkezik hazájának ezzel a semmivel össze nem téveszthető bűverejével, (nem keverni ám az írót Andrew Niccol új-zélandi rendezővel!) és sokkal többet tud a nőkről, mint azok saját magukról. Könyve finom eleganciával, és elképesztő érzelmi intelligenciával megírt alkotás. Egyértelműen klasszikus gyanús! Ezt a lenyűgöző történetet remélem évszázadokon át élvezhetik majd az emberek. Nálam az első oldalak után belépést nyert a 2012-es év legjobb olvasmányai közé.

Jefroszinyija Kersznovszkaja: Mennyit ér egy ember?

Eredeti cím: Сколько стоит человек
Műfaj: Szépirodalom /történelmi dokumentum
Fordító: Balkó Ágnes
Kiadó: Mérték kiadó
Kiadás ideje: 2012.
Oldalszám: 670

A Gulag szigetcsoportot Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas író ábrázolásában tanulta meg a világ. Jefroszinyija Kersznovszkaja nevét Oroszország is csak 1990 óta ismerheti, amikor az Ogonyok című hetilap 20 rajzot és szövegrészletet közölt abból a 680 lapból, amelyen egy orosz nő 25 életévének történetét írta és rajzolta meg.

A történet 1940-ben indult Besszarábiában, ahol egy földbirtokos lányaként boldog és dolgos napjait élte. De jött a Molotov-Ribbentrop-paktum, és a Szovjetunió megszállta az országot. Zárult 1965-ben, amikor a Gulag különféle lágereiben, kórházaiban, hullaházában és bányáiban rabszolgamunkát végző asszony hazatért szülőhazájába, és megtalálta az édesanyját. Neki írta és rajzolta le egyszerű iskolásfüzetekbe elveszett huszonöt évének "hétköznapjait".

A naplók

Ezt az egyedülálló visszaemlékezést adjuk most közre, amelynél kevés megrázóbbat ismer a memoárirodalom.

"Folyjon ki a szeme annak, aki a múltat megtagadja. Ha pedig elfelejti - ne lássa meg többé a napvilágot. Emlékezésem ajánlom azoknak, akiknek nem adatott meg, hogy maguk beszéljék el ezeket a dolgokat."

Könyvismertető:

Vannak könyvek, melyeket az életünk folyamán egyszer mindenképp el kell olvasnunk. A Mennyit ér egy ember is ilyen. És hogy miért tartom ennyire fontosnak? Miért adom majd a gyerekeim kezébe, ha elég érettek lesznek hozzá?

Az ifjú Kersznovszkaja elfogatása idején
"Vajon mikor könnyebb: ha látod, amint föléd
emelkedik a bárd, vagy ha váratlanul súlyt le?"

Talán azért mert Jefroszinyija Kersznovszkaja  életútja a szellem diadalmas győzelmét hirdeti egy embertelen, elállatiasodott rendszer felett. Azon kívül, hogy páratlan hitelességű történelmi dokumentum, írásos bizonyíték a sztálini rezsim brutalitására. 

Ezt a naplót az író nem a nagyközönségnek szánta. Kizárólag az édesanyjának jegyezte fel "szabadulása" után, hogy elmesélje az elmesélhetetlent. Hogy sok évvel a rajzos napló megszületése után miért került nyilvánosságra? Ennek többféle oka lehet. Egyrészt Moszkva nosztalgikus hangulatba került. Megjelentek a Sztálin plakátok, majd alig egy évre rá a személyi kultuszt éltető mamuskák és papuskák hada rohanja meg a Vörös teret a Nagy Elvtárs rehabilitációját szajkózva...

Ilyenkor az ember csak döbbenten áll, és néz ki a fejéből... Rendben van, hogy szólásszabadságban élünk, a süketeket, a vakokat, és a őrülteket pedig segítenünk kell... de... !!??!!!? A 30-as és 50-es években emberek millióit gyilkolták le, vagy koholt vádak alapján küldték munkatáborba. A hivatalos adatok még ma sem tudnak pontos számokat mutatni. 52 millió embert küldtek a Gulágra, sok milliónak még csak bírói végzése sem volt. És hogy mennyien haltak meg? Nos máig tisztázatlan.

Mika Waltari: Szinuhe

Eredeti cím: Sinuhe, Egyptiläinen
Első kiadás: 1945
Műfaj: Szépirodalom /történelmi regény/
Fordító:  Gombár Endre
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás ideje: 1964, 1968, 1978, 1985, 1995, 1996, 1998, 2003, 2005, 2012.
Oldalszám: 728

A neves finn író regénye az ókori Keletre viszi el az olvasót. Szinuhe, a fáraó barátja és orvosa beszéli el életének eseményekben bővelkedő, fordulatos történetét. Szavai nyomán megelevenedik előttünk az akkori nagyvárosok, Théba, Babilon, Kréta lüktető, színes világa, feltárulnak a fáraó aranyházának titkai és a kikötőnegyedek sikátorainak élete. Szinuhe nyitott szemmel jár a fény és a nyomor közepette. Látja az elnyomottak görnyedező hátát, hallja a hatalomért vívott öldöklő harcokban az emberek halálhörgését. Életére kezdettől fogva egy súlyos rejtély nehezedik, amely magányossá teszi, és sok keserű tapasztalata után még magányosabb lesz.
De a végső kétségbeeséstől megóvja mély humanizmusa, s ez ad neki erőt, hogy minden tudásával egy ellenséges, értetlen világban is az igazságot szolgálja.

A találkozás...

Waltari rendkívül termékeny és sokoldalú író, a

Szinuhe a legismertebb történelmi regénye. A finnek

könyvespolcán mindenhol ott sorakoznak kötetei.

El kell mondanom, borzasztó elfogult vagyok ezzel a művel. Pedig fel sem volt véve az olvasási listámra, de annakidején megfogadtam, hogy időnként hagyom magam sodródtatni az árral, és olyan könyvekbe is belefogok amiket nem én választok, hanem egyszerűen valami megmagyarázhatatlan karmikus okból kifolyólag keresztezik az utamat, és ők választanak engem. Ilyen fantasztikus találkozás volt Amadea révén Robert Schneider: Álomnak fivére című könyve, és most a Szinuhe. Aki ezt a bejegyzést elolvassa, érezni fogja, hogy a könyv a szívügyem, ezért sok háttér információt igyekszem adni róla, és úgy mesélem el az élményeimet, hogy abból a poszt olvasója pontosan tudja majd neki szól-é ez a könyv, avagy sem...

“Én, Szinuhe, az vagyok, akivé saját cselekedeteim tettek..."

Az ihlet...
1922-őt írunk. Howard Carter régész feltárja az egyiptológia történetének egyik leggazdagabb leletét. A szenzációs felfedezés futótűzként terjedt a világban, az emberek lázban égtek, és mindent tudni akartak az ókori civilizációról. Az alig 14 éves finn Mika Waltarihoz is eljut a hír a Királyok völgyének elképesztő gazdagságáról, és páratlan szenvedéllyel és lekiismeretességgel lát neki, hogy kielégítse tudásvágyát. Ekkor még nem tudja, de a KV62 feltárása megpecsételte a sorsát, mert  alig 23 év múlva Tutanhamon és Horemheb története az ő nevét is halhatatlanná teszi. 

Ehnaton fáraó mellszobra a párizsi Louvre-ban

Szinuhe története először a hieroglifákon jelent meg, sokáig úgy tartották, hogy valós elbeszélés lehet, de mára ezt sokan cáfolják. Mindenesetre a legrégibb irodalmi alkotás szereplői nagyrészt valós történelmi személyek, tetteiket, gondolataikat kőbe vésték, és ez adta az alapötletet is ehhez a kiváló regényhez.

"Tudd meg azt is, hogy az a nép, amely mindent elhisz, amit mondanak neki, olyan, akár az ökörcsorda, melyet botokkal hajtanak, vagy a birkanyáj, amely gondolkodás nélkül követi a vezérkost bárhová." 

Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Kiadás: 1970, 1972, 1990, 1995, 2008

Műfaj: ismeretterjesztő

Sorozat: Aranytoll

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 

Oldalszám: 159

Ha valahol nyelvismereteimre kerül a szó, az emberek mindig ugyanazt a három kérdést intézik hozzám. Én mindig ugyanazokat a válaszokat adom. Ezt a könyvecskét azért írtam meg, hogy kollektíven felelhessek rájuk. 1. kérdés: Lehet-e tizenhat nyelven tudni? Válasz: Nem, nem lehet. Legalábbis egyforma színvonalon nem. Anyanyelvem csak egy van: a magyar. Az orosz, angol, francia és német a magyarral egyszerre él bennem. Ezeket bármely kombinációban, azonnali „váltással” fordítom egymásra. Olasz, spanyol, japán, kínai vagy lengyel nyelvi feladatok esetén fél napot szoktam szentelni jegyzeteim átnézésre és a tanultak felfrissítésére. A többi hat nyelven csak szép- és szakirodalmi fordítási gyakorlatom van. 2. kérdés: Miért nem vállal nyelvoktatást? Válasz: Nem ez a mesterségem. A tanításhoz nem elég, hogy az ember egy sereg nyelvet elsajátított. Ha a statisztikai adatok gyűjtőiben több humorérzéket sejtenék, az összeíróívek „foglalkozás” rovatába azt írnám: „nyelvtanuló”. A tanítás más szakma. Biztosan van a világon sok szerencsétlen ember, aki több hasműtéten esett át. Mégsem adná senki kezükbe a kést azzal, hogy annyi tapasztalatot szereztek, most már nyugodtan elvégezhetnek maguk is egy operációt. 3. kérdés: Kell-e nyelvtehetség ahhoz, hogy az ember ennyi nyelvet meg tudjon tanulni? Válasz: Nem, nem kell. 

A művészeteket kivéve minden emberi tevékenység eredménye az érdeklődés intenzitásától és a befektetett energia mennyiségétől függ. Aki szívesen bolyong a szavak és gondolatok erdejében, az biztosan célhoz ér. Saját tapasztalataimból szűrtem le ezt a következtetést; megfigyeléseimről szeretnék beszámolni e kis könyvecskében. Fogyatékosságai az én hibámból születtek. Érdemeiért azoknak jár elismerés, akiket idéztem. Olvasóimnak szeretetébe ajánlom.

"Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni. Ha valaki csak kicsit tud hegedülni, hamar be fogja látni, hogy a környezetének szerzett kínos percek nem állnak arányban azzal az esetleges örömmel, amelyet a kontár játék neki magának  szerez. Az orvostudományban „kicsit jártas” ember sokra nem viszi, és ha tudását értékesíteni akarja, még be is csukják mint kuruzslót. Egyedül a nyelvekben jelent értéket már a laikusság is. Hibákkal teli mondatok is építhetik a jóakarat hídját ember és ember között."

Margaret Atwood: Pénelopeia

Eredeti cím: The Penelopiad
Sorozat: Mítosz- sorozat
Fordító: Géher István
Műfaj: szépirodalom
Kiadó: Új Palatinus Könyvesház
Kiadás ideje: 2005.
Oldalszám: 178

A világszerte nagy népszerűségnek örvendő kanadai írónő (A vak vérgyilkos, A szolgálólány meséje) egyedi hangulatú műve a legújabb kötete a Palatinus Kiadó Mítosz-sorozatának, mely korunk legkiválóbb szerzőinek írásait gyűjti csokorba, akik modern és maradandó irodalmi formában alkotnak újjá egy-egy mítoszt. A többszörösen jelölt és szinte minden évben a Nobel-díjra esélyesek között emlegetett szerző ebben a kötetében Odüsszeusz és Pénelopé mítoszát újítja meg izgalmasan eredeti formában. Az alaptörténetet mindenki ismeri: a trójai háborúban harcoló leleményes görög hűséges asszonya minden erejével azon van, hogy egyben tartsa a távol lévő Odüsszeusz ithakai királyságát, és eközben serdülő és egyre harcosabb fiával, Télemakhosszal is boldogulnia kell, valamint kordában kell tartania a kezére pályázó kérők hadát.

Atwood mítosz-regényében Odüsszeusz kalandjai csupán hátteréül szolgálnak az izgalmas, játékos és szenvedélyes történetnek. A mű egyszerre hordozza egy filozofikusan bölcs görög dráma és egy ravasz modern regény vonásait.

Könyvismertető:

Régóta ajánlották már nekem Margaret Atwood könyveit, de valahogy sosem akaródzott belekezdeni. Talán a kellemetlen ifjúkori emlékek miatt? Nem tudom. Egy biztos, középiskolás koromban nem tudtam megbarátkozni Homérosszal. Írásait mulatságosnak, de rendkívül nehézkesnek találtam, és mivel ágyban olvastam, 1-2 oldal után rendszeresen bealudtam, és sosem értem a végére. Rendkívül nagy tudású, de menthetetelenül sznob irodalomtanárom pedig csak rontott a helyzeten. Az unalom végkép eluralt, és már nemcsak az ágyban, de az antik görögökről szóló óráin is bőszen horkoltam.

Margaret Atwood

Az első kapocs ami végre összekötött ezzel a nagyszerű történettel, az Andrei Konchalovsky rendezése alatt elkövetett Emmy díjas Odüsszeia című tévéfilmsorozat. Armand Assante - mint Odüsszeusz - falatnyi ágyékkötőben küzdi végig a filmet. Assante remekül hozta a hordómellkasú, rövid lábú, csalafinta, nem igazán jóképű - de dögös hőst, és lélekben Pénelopé voltam, aki hűségesen vár az ő rettenthetetlen urára. 

Hormonborult fruskaként alakítása igen meggyőzött, és itt kezdődött azóta is töretlen plátói szerelem Odüsszeusz iránt. 

"Egyszer azt mondta, hogy minden emberben van egy rejtekajtó, ami a szívbe nyílik, és ő nem nyughatik, amíg meg nem találja ennek az ajtónak a kilincsét. Mert a szív kulcsos zárra jár, és aki hozzáfér az emberek szívéhez, hogy kitudja titkaikat, az hozzáfér a Moirákhoz is, és kezébe kaparinthatja sorsának fonalát..."

Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Műfaj: Szépirodalom
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010
Fordító: Kada Júlia
Oldalszám: 272
Sorozat: FilmRegények

1956 forró nyara. Az előkelő Darlington Hall elegáns komornyikja, Stevens új gazdája biztatására néhány napos kirándulásra indul. Fő célja azonban nem Dél-Anglia lenyűgöző tájainak megismerése, hanem egy találkozó: azt reméli, hogy sikerül visszacsábítania házvezetőnek Miss Kentont, akivel valamikor évekig együtt dolgozott. Ám kisebb-nagyobb kalandokkal tarkított utazása egyszersmind jelképes is. Stevens a kirándulás elbeszélésével párhuzamosan visszautazik a múltjába, és felidézi mindennapi életét a harmincas évekbeli főúri házban, Lord Darlington felelőtlen politikai kalandorságát - de mindenekelőtt saját kapcsolatát Miss Kentonnal, melynek természetét sok év után sem tisztázta magában. A Napok romjai az elveszett ügyek és az elvesztegetett szerelem, a megbánás álomszerűen szép és gazdag regénye. Stevens komikus sutasága és reménytelen tehetetlensége Ishiguro keze nyomán varázslatos egységbe olvad, és a fájdalmas múltat még maga előtt is titkoló személyiség, valamint a kor és a környezet páratlan tanulmányává válik. Olyan fájdalmasan megindító és páratlanul őszinte mű ez, amely sokáig kísért az olvasó emlékezetében. A regényből készült feledhetetlen filmben a főszerepeket két remek, Oscar-díjas színész, Anthony Hopkins és Emma Thompson játszotta.

Kazuo Ishiguro

Könyvismertető:
Épp arról áradoztam, hogy mennyire jó lenne elolvasni ezt a könyvet, amikor felhörrent valaki, hogy mi a fenét tudhat egy japán, az angol arisztokráciáról? És tényleg... vajon mit?
Jelentem: MINDENT!
Az író Kazuo Ishiguro bár valóban Japánban született 6 éves korától Angliában él, és ma az egyik legünnepeltebb kortárs szépirodalmi szerzőként tartják számon. Egészen kivételes teljesítmény, hogy a  The Times besorolta az 50 legnagyobb brit írók közé (1945 óta). Azt hiszem a japán öröksége csak hozzátett a könyvhöz, hihetetlen mélységeket jár be, anélkül, hogy erőszakosan sokkolna, vagy fogalmazásmódjával betolakodna az ember elméjébe. Szolgálat, méltóság, tartás - újra jelentést adott ezeknek a csodás és elfeledett fogalmaknak, segített szavakba önteni, amit az angolok talán már elfeledtek...Olyan mint egy lassú folyású folyó amiről képtelen vagy levenni a szemed, te is belassulsz, és csak érzed, közben pedig nem történik semmi, a könyv már-már meditatív erővel bír.

Michel Faber: A bíbor szirom és a fehér

Műfaj: Szépirodalom
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2005
Fordító: Módos Magdolna
Oldalszám: 818

A bíbor szirom és a fehér az 1870-es években játszódik. Sugár, a vonzó tizenkilenc éves szajha jobb életre vágyik. Miközben a londoni társadalom egyik rétegéből a másikba jutva felemelkedik, egész sereg szeretetre méltó vagy ellenszenves, remekül megrajzolt karakterrel ismerkedünk meg - egy önző illatszergyárossal, elborult elméjű feleségével, ájtatos bátyjával, rejtegetett gyermekevei, páváskodó előkelőségekkel, utcagyerekekkel, különféle ízléseket kiszolgáló szajhákkal és a bukott nők jó útra terítésen fáradozó Segélyegylettel. A körképszerű, több szinten zajló történet középpontjában egy fiatal nő küszködése áll, aki fel akarja emelni testét és lelkét a csatornából, Faber megdöbbentő történelmi tablóján Sugár a maga korának teremtményeként jelenik meg, együttérzése és éleslátása azonban kortalanná, általános érvényűvé teszi alakját. Az első oldaltól kezdve magával ragadó, a viktoriánus kor regényeihez mérhető történet rendkívül gazdag, szövevényes, elbűvölő és emlékezetes olvasmány.

Könyvismertető:

Michel Faber

Amikor belekezdtem a könyvbe, az jutott eszembe Dickens óta nem olvastam ennyire mély, és nagyhatású írást a viktoriánus London nyomornegyedeiben tengődőkről. És lehet, hogy most sokan felszisszennek, de még neki sem volt lehetősége (a kor szelleme miatt) olyan nyers őszinteséggel feltárni a hátteret, ahogy Michel Faber holland származású író megtette.
És, hogy miért érezhettem így?
Talán két részre osztható. Az egyik, hogy Faber rendkívül alapos kutatómunkát végzett a mű megírásakor. Régi térképekkel tapétázta ki a szobáját, kínos precizitással ügyel arra, hogy utcáról utcáról kísérjen végig minket a történet során, és aki ismeri Londont, pontosan tudja milyen részletekbe menően hiteles. Faber a viktoriánus korba kalauzol el bennünket, ahol  az etikett, a hagyományok és a vallás bűvkörében élték mindennapjukat az emberek, miközben létezett egy másik világ is Londonban, a maga 6000 bordélyával és közel 80 000 prostituáltjával, ahol havonta frissülő kiadványokban publikálják a legjobb házakat és szolgáltatásaikat.
Az író az első oldalon megszólít minket Olvasókat, úgy érezzük, hogy kézen fog minket, és kukkolókká leszünk az elkövetkezenő 818 oldal során, ami elég rendhagyó, és érdekes nézőpont.
Végigkísérjük a szereplők félelmeit, reményeit, szeretkezéseit, a részeg éjszakákat. Posztmodern ábrázolásmódja annyira naturalisztikus, hogy szinte érezzük a szagukat, betegségeiket és a megbomlott elme meghasonlásait.

A BBC 4 részes TV filmsorozatot
készített a könyvből, Romola Garai
főszereplésével

Az író aprólékos nyomozása nem áll meg a kor szociológiai jelentéseinél, hanem a régi időjárásjelentéseket böngész át, de a levendulatermesztést és az akkori fogamzásgátlási/magzatelhajtási technikákat is áttanulmányozta. Háromszor dolgozta át a történetet, számtalan barát és történész segítségét kérte, hogy minél valósághűbben örökítse meg Sugár történetét.

" - És mi kényszeríti, hogy ezt az életet élje? Talán a rossz társaság? Vagy az, hogy a társadalom nem fogadja be? Vagy... az öröm vágya?
  - Az, az, az öröm vágya, mindenképpen uram - hangzik a felelet. - Az evés örömének vágya. Ha eltellik egy nap, és én még egy falatot se ettem, hát nagyon vágyok rá, uram. Má'mint az ételre. - Vállat von, lebiggyeszti, aztán megnyalja az ajkát. - Gyenge vagyok , na."

Részlet Henry Rackham és Caroline, a nyomornegyedben élő szajha beszélgetéséből

Kim Stanley Robinson - A rizs és a só évei

Kim Stanley Robinson - The Years Of Rice And Salt

Eredeti megjelenés: 2002
Magyar kiadás: Metropolis Media, 2009
Hossz: 608 oldal
Műfaj: alternatív történelem, kaland, vallás, szépirodalom, science-fiction
Fordító: Uram Tamás
Díj: Locus-díj 2003

Képzeljük el, hogy a 14. századi Európa népességének nem 30-40, hanem 99 százalékát irtotta ki a fekete halál! Ez történelmünk egész menetét megváltoztatta volna. Kontinensünk keresztény kultúrája szinte teljesen megsemmisül, helyét a betelepülők iszlám és buddhista szellemisége veszi át. Az Újvilágot Kína fedezi föl, s a  Közel- és Távol-Kelet szuperhatalmainak harapófogójában vergődő India az egyetlen, amely a rohamléptekben fejlődő tudománynak és technikának köszönhetően magára vállalhatja a függetlenségre vágyó kisebb nemzetek vezetőjének szerepét. A minden könyvére alaposan felkészülő Kim Stanley Robinson a Vörös Mars után ismét egy rendkívül hiteles és hihető világot teremt, ám most itt, a Földön. Hétszáz év történelmét írja újra, lebilincselő alternatívát kínálva bolygónk múltjára, jelenére és jövőjére.

Kim Stanley Robinson

 Sok könyvvel szemezek már régóta, amelyeknek az idő előrehaladtával egyre kevesebb esélyük van, hogy valaha is valóban elolvasásra kerüljenek. Szerintem ez a könyv dobogós lenne közöttük. Egy szerencsés véletlen során azonban kikötött nálam egy belőle, hagytam is más irányú terveimet és nekiduráltam magam. Éreztem, ez nem lesz egy könnyed menet.

Nos részben lett csak igazam. A könyvet mindenesetre nem ajánlom azoknak, akik csak egy könnyed délutánt szeretnének eltölteni egy jó könyv társaságában. A történet kellően kalandos, izgalmas ahhoz ugyan, hogy az olvasó lelkesedését, kíváncsiságát végig fenntartsa, ám ennél sokkal többre vállalkozik - és sikerrel véghez is viszi.

Olvasd tovább...

Robert Schneider: Álomnak fivére

"Ki szeret, nem alszik" 

Robert Schneider: Schlafes Bruder
Eredeti megjelenés: 1992
Magyar kiadás: Frames kiadó, 1996
Hossz: 198 oldal
Műfaj: szépirodalom

Tartalom:

1803-at írunk. A történet egy eldugott vorarlbergi falucskában játszódik, Eschbergben.
Keserves kínok közt egy asszony vajúdik.Különös gyermeket hoz a világra, kinek sírására mindenki hátán végigfut a hideg. Mostoha sors vár a kis Eliasra: anyja szégyenében a kis különcöt elzárja a külvilágtól. Mert Eschbergben jaj annak, ki más, mint a többiek. Legyen az egy boszorkánynak hitt vénasszony, a bolondos szénégető, ki versírásra adja fejét, vagy éppen a zseniális tehetséggel megáldott csodagyerek, Elias. Mikor egy napon a kisfiú előtt megszólal a világ, a gyermek a hangok kavalkádjában különös, eddig sohasem hallott zörejre figyel fel.

A még meg nem született Elsbeth szívverésére. Azé a lányé, kit Isten néki rendelt, s aki iránt végzetes szerelemre lobban. Miután Elias egy tűzvész során kimenti Elsbethet a lángok közül, teljes egészében a lánynak szenteli életét. Attól fogva neki orgonál vasárnaponként az eschbergi templomban. Mivel úgy véli, bűn alvásra tékozolni az időt - hiszen ki alszik, nem szeret - letelepszik kedvenc kövére a folyóparton, s úgy dönt, többé nem hajtja álomra a fejét. Történetünk tehát Elias Alderről, a muzsikusról szól, ki huszonkét évesen végezte be életét, miután úgy határozott, nem alszik többé...

Rövid értékelés - nem spoiler mentesen...

A könyv szempontjából igazából mindegy, hogy mennyit árulok el még a történetből, mert a mű inkább hangulatok, érzések, víziók és bizarr felvillanások szédítő kavalkádja.

Van úgy, hogy az ember megcsömörlik kicsit a kedvenc műfajoktól és valami mást szeretne olvasni... Ilyenkor mindig nyitott szemmel járok és a sors által elémsodort könyveket veszem sorra, ilyen volt az Álomnak fivére, amire Amadea - bár akaratlanul - hívta fel a figyelmem...
Nos ez a könyv valóban különleges. Kicsit benne foglaltatik Ady A Hortobágy poétája, picit felidézi Erskine Caldwell regényeit, de amiben mégis különbözik, az a varázslat.
Mert kérem Schneider nemcsak kiváló íróként debütált nálam, hanem igazi varázslóként is.