Programajánló: Shirin Neshat a Műcsarnokban

Shirin Neshat, iráni származású New York-i képzőművész alkotásaival először találkozhat a magyar közönség. A Műcsarnokban vetített videóinstallációi alig fél órát vesznek igénybe, mégis egy egész világot tárnak elénk – ahhoz viszont, hogy igazán megértésre találjanak ezek a művek, érdemes megismerni az alkotó élettörténetét.

Shirin Neshat Qazvin-ban, egy rendkívül vallásos kisvárosban nőtt fel Iránban. Szülei felső-középosztálybeli értelmiségiek voltak, hittek a tanulás fontosságában, és 17 évesen az Egyesült Államokba küldték tanulni. Az 1979-es iráni forradalom azonban mindent megváltoztatott: a művészt sokkolta, hogy egyik pillanatról a másikra Khomeini ajatollah irányítása alá került az ország, és megszűnt minden kapcsolata a családjával.

Irán fundamentalista iszlám országgá lett, s a nők olyan szexuális játékszerekké váltak, akiknek egyéni szinten a gyönyörszerzés, társadalmi szinten pedig a szaporodás az egyedüli szerepük. Khomeini ajatollah kitiltotta a nőket a közéletből, 74 korbácsütésben részesült, aki nem viselte a kötelező fátylat. A házasságba lépés korhatárát 18-ról 13-ra csökkentették, a nemi erőszak és a kölcsönös beleegyezés között nem tett különbséget a bíróság. A nőknek tilos volt megszólalniuk a nyilvánosság előtt, mert hangjuk felizgatná a férfiakat; szinte házi őrizetben tartották őket, és csak sürgős esetben hagyhatták el otthonukat. Khomeini rendszerének ideológiai alapjai tehát erőteljes nőgyűlölettel voltak átitatva.

Shirin Neshat életét alapjaiban rengették meg a kortárs iszlám társadalom visszásságai, csak 1990-ben, két évvel Ruholláh Homeini halála után érezte, hogy visszatérése biztonságos. Kétségbeesetten kereste a lehetőséget, hogy újra megtalálja kulturális gyökereit, először képeket készített Allah asszonyai címmel, majd ahogy az alkotó fogalmazta: „A képeim megmozdultak és történetet kezdtek mesélni.”

Kate Chopin: Ébredés

Eredeti cím: The Awakening

Műfaj: Szépirodalom / klasszikus romantika

Első kiadás: 1899

Fordító: Antoni Rita

Kiadó: LAZI Könyvkiadó

Hazai kiadás éve: 2011.

Oldalszám: 202

Edna Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen már angol klasszikusokat olvas, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozik. Messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátok miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie a kizárólagos feleség- és anyaszereppel.

Egy nyár, melyet a New Orleans melletti Grand Isle tengerpartján tölt, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat, ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik. Nem képes, mint a többi nő, „valóságos megtiszteltetésnek érezni, hogy önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja.” A drasztikus fordulatban jelentős szerep jut a társadalmi korlátokat áttörő különc zongoraművésznőnek, és egy Robert Lebrun nevű fiatal férfinak is.

A mű, melyet szokás Flaubert Bovaryné című regényéhez is hasonlítani, kendőzetlenül és mély együttérzéssel szól a női szabadságvágyról. A regény fél évszázaddal megelőzve az egzisztencialista feminizmus alapművét, A második nemet, rávilágít arra, hogy, dacára minden társadalmi konvenciónak, mindenekelőtt egyszeri és megismételhetetlen, önmagunk, egyéniségünk kibontakoztatására teljes joggal vágyó emberi lények vagyunk, és csak azután nők vagy férfiak.

A könyvről...

Kate Chopin
(1850 - 1904)

A történet egy arisztokrata csoportról szól, akik a nyarat Grand Isle-ben töltik. Egész nap úsznak, futkosnak a tengerparton, ebédeket, és vacsorákat rendeznek egymás tiszteletére, néha megengedett egy-két diszkrét flört, de mindennek a szokásos mederben kell folynia. A hagyományoktól való eltérés súlyos bűn, mely az előkelő társaságból való kiközösítést idézheti elő, ezt pedig senki nem kockáztatja meg. A társaság megengedi a fura, de szórakoztató figurák jelentét is, és milyen jól teszi, hiszen egyéb esetben halálra unnák egymást…

A közösség tagjai szépen öltözködnek, kifogástalanul viselkednek, és épp a megfelelő mennyiségben csillogtatják francia nyelvtudásukat, hogy a sznob légkör kellően dölyfös legyen. A beszélgetések mélysége még csak meg sem repeszti a felszín burkát, üdítő mélység egyedül a művészetekben rejlik. Koncertek, zongoraestek, előadások töltik meg tartalommal az amúgy igencsak kimért társadalmi látszatszínházat.

Grand Isle napjainkban

Az asszonyok ebben az időben pontosan tudták hol a helyük, ha szegények voltak, akkor a konyhában időztek, ha pedig  gazdagok akkor a háztartásvezetésben és gyermekei patronálásában telt ki életük gyönyörűsége. Megengedett volt a muzsika, az olvasás, a hímzés és a festészet amolyan kikapcsolódásképpen, de ennél tovább jóravaló asszony nem kereste saját kiteljesedést.

De mi történik akkor, amikor egy pillanat élménye megkérdőjelezi egész életük hitelességét? Ezt meséli el nekünk Kate Chopin az ő elegáns stílusában és mesteri mondatfüzéreiben.

A könyv tempója lassú, amolyan tűnődések sorozata, a saját hangját felfedező harminc felé közelítő két gyermekes asszony lélektusája önmagával, és a tradicionális patriarchális alapokon nyugvó társadalmi rendszerrel. Ezért is illetik sokszor a könyvet feminista regényként, és az "ébredés" sem szimbolizál mást mint a "NŐ" öntudatra ébredését.