Dada és szürrealizmus a Magyar Nemzeti Galériában

„Ezennel kijelentem, hogy a Dada szót Tristan Tzara találta fel 1916. február 8-án délután hat órakor (...) s mindnyájunkat elöntött az indokolt lelkesedés. Mindez a Café de la Terasse-ban történt, Zürichben, s egy brióst emeltem bal orrlyukamhoz. Meggyőződésem, hogy ez a szó egyáltalán nem fontos, és hogy kizárólag a hülyék, meg a spanyol professzorok érdeklődnek a dátumok után. Ami bennünket érdekel: a Dada szellem, és mi mind dadák voltunk már, mielőtt a Dada megszületett. Első madonna-képeimet 1886-ban, néhány hónapos koromban festettem, mert szórakoztatott, hogy grafikai alakzatokban pisáljak.” A német származású dadaista Jean Arp így emlékezett a 20. század legjelentősebb avantgárd mozgalmának születéséről, mely örökre megváltoztatta a világ művészetről való gondolkodását.

Lautrec világa

Henri de Toulouse-Lautrec születésének 150. évfordulója alkalmából a Szépművészeti Múzeum pazar kiállítással tiszteleg a kiváló festő-grafikus előtt. Több mint 200 litográfia, 10 nagyméretű plakát, számos korabeli fénykép és hanganyag kalauzolja el a látogatót a párizsi Montmartre bohém, erotikától fűtött világába. Magyarországon közel 50 éve nem volt ilyen nagyszabású bemutató a művész munkáiból.

Programajánló: IV. Tudományfesztivál

A belépés ingyenes.
Programfüzet

Programajánló: Shirin Neshat a Műcsarnokban

Shirin Neshat, iráni származású New York-i képzőművész alkotásaival először találkozhat a magyar közönség. A Műcsarnokban vetített videóinstallációi alig fél órát vesznek igénybe, mégis egy egész világot tárnak elénk – ahhoz viszont, hogy igazán megértésre találjanak ezek a művek, érdemes megismerni az alkotó élettörténetét.

Shirin Neshat Qazvin-ban, egy rendkívül vallásos kisvárosban nőtt fel Iránban. Szülei felső-középosztálybeli értelmiségiek voltak, hittek a tanulás fontosságában, és 17 évesen az Egyesült Államokba küldték tanulni. Az 1979-es iráni forradalom azonban mindent megváltoztatott: a művészt sokkolta, hogy egyik pillanatról a másikra Khomeini ajatollah irányítása alá került az ország, és megszűnt minden kapcsolata a családjával.

Irán fundamentalista iszlám országgá lett, s a nők olyan szexuális játékszerekké váltak, akiknek egyéni szinten a gyönyörszerzés, társadalmi szinten pedig a szaporodás az egyedüli szerepük. Khomeini ajatollah kitiltotta a nőket a közéletből, 74 korbácsütésben részesült, aki nem viselte a kötelező fátylat. A házasságba lépés korhatárát 18-ról 13-ra csökkentették, a nemi erőszak és a kölcsönös beleegyezés között nem tett különbséget a bíróság. A nőknek tilos volt megszólalniuk a nyilvánosság előtt, mert hangjuk felizgatná a férfiakat; szinte házi őrizetben tartották őket, és csak sürgős esetben hagyhatták el otthonukat. Khomeini rendszerének ideológiai alapjai tehát erőteljes nőgyűlölettel voltak átitatva.

Shirin Neshat életét alapjaiban rengették meg a kortárs iszlám társadalom visszásságai, csak 1990-ben, két évvel Ruholláh Homeini halála után érezte, hogy visszatérése biztonságos. Kétségbeesetten kereste a lehetőséget, hogy újra megtalálja kulturális gyökereit, először képeket készített Allah asszonyai címmel, majd ahogy az alkotó fogalmazta: „A képeim megmozdultak és történetet kezdtek mesélni.”

WORLD PRESS SAJTÓFOTÓ 2013.

Már csak pár napig látható a világ egyik legismertebb utazó fotókiállítása, melyre azok is el szoktak menni, akik általában ritkán vagy egyáltalán nem járnak kiállításokra. A fényképeken nincsenek világsztárok, a nézők tömegét ezúttal a hétköznapi emberek sorsa vonzza. Az objektív ablakot nyit nekünk egy olyan világra, ahol pillanatok erejéig megtapasztalhatjuk a sport extatikus momentumait, vagy gyönyörködhetünk a legszebb és legféltettebb természeti értékeinkben, de mutat nekünk mást is… Olyat, amit nem szeretnénk látni, amitől a legszívesebben elfordulnánk és kirekesztenénk az életünkből, mert első pillantásra érezzük, hogy civilizálatlanságunk bemutatása hetekig-hónapokig kísérteni fog minket.

Hopp Ferenc Kelet-ázsiai múzeum - Családi nap

Programajánló: Szamurájok és gésák a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban

Lenyűgöző időutazásban lehet része mindazoknak, akik ellátogatnak a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum Szamurájok és gésák kiállítására, ahol régmúlt idők harcosainak fegyverei és tulajdontárgyai kerültek bemutatásra – a legpompásabb darab egy 1820-ból származó szamuráj díszviselet.

Japán hierarchiára épített társadalmában az emberek sokat vártak el önmaguktól, így az őket körülvevő dolgoktól is. Minden tárgy megalkotását a makulátlanság iránti elszánt sóvárgás vezérelte, és hittek abban, hogy legapróbb használati tárgyaik is árulkodó kifejezői ízlésüknek és jellemüknek. Ebből a kényszerítő erejű nyomásból eredeztethető az a rendkívül magas szintű tárgykultúra, mely az egész világot lenyűgözi, és folyamatos érdeklődésben tartja. Az időszaki kiállítás ezen szigorúan szabályozott rendszer tárgyi kellékeibe enged bepillantást.

A tárlat indítója egy archív fotógyűjtemény, mely a mindennapi élet feudális berendezkedését idézi meg egészen a Meidzsi restaurációig, amikor is alig öt év alatt – európai recept alapján – kiirtották a felkelő Nap országának évszázados hagyományait. Arthur Koestler úgy emlékezett meg erről az eseményről, hogy olyan volt, akár egy durva sebészeti műtét egy felkészületlen testen. Nem csoda hát, hogy a hierarchia összeomlása épp azokat a tendenciákat erősítette, melyek a nemzeti jelleg megőrzésére irányultak. A szamurájok értékrendszere az üzleti moguloktól kezdve a nagyvállalati ingázókon át mindenkire hat, és ma is mértékadó vezérelvként funkcionál, így az ősi múlt skizoid módon fonódik egybe a legmodernebb jelennel.

Egon Schiele és kora a Szépművészetiben

„A művészet sosem lehet modern, a művészet mindig csak örökkévaló lehet.”

EGON SCHIELE

A korai expresszionizmus utolérhetetlen figuratív festőjének több mint 50 alkotását tekinthetjük meg a Szépművészeti Múzeumban Egon Schiele és kora címmel. A tárlat nemcsak azért különleges, mert a bécsi Leopold Múzeumból származó képeket mutatja be, hanem azért is, mert olyan festményeket, rajzokat és akvarelleket is tartalmaz, melyek eddig csak magángyűjteményekben szerepeltek. A két termet megtöltő művek mellett olyan kortársak munkái is bemutatásra kerülnek, mint Gustav Klimt és Oscar Kokoschka. A képcsarnok számos fotón, életrajzi ismertetőn, és egy 30 perces osztrák dokumentumfilmen keresztül tárja fel Egon Schiele rendkívül rövid, ám annál gazdagabb életútját.

A budapesti kiállítás két nagy teremben tizenkét témára bontva tükrözi az alkotó alig egy évtizedig tartó karrierjét. A rendíthetetlen önértékelésű ifjú festőzseni már 16 évesen a Képzőművészeti Akadémia legifjabb tanulója, de elviselhetetlen személyiségével és a művészetről alkotott elképzeléseivel hamar megutáltatta magát tanáraival. Unta az antikok másolását és a régimódi technikák végtelen ismétlését, ráadásul meg volt győződve saját rendkívüliségéről. Leginkább Gustav Klimt képei ejtették ámulatba, akit kezdetben másolt, de hamar rátalált egyedi és utánozhatatlan stílusára.

MONET, GAUGUIN, SZINYEI MERSE, RIPPL-RÓNAI Impresszionista és posztimpresszionista remekművek a Magyar Nemzeti Galériában

Páratlan kincseket tekinthetünk meg a Magyar Nemzeti Galéria legújabb időszaki kiállításán, és túlzás nélkül mondhatom, hogy ez a kivételes kiállítás az év egyik legfontosabb kulturális eseménye. A Galéria fennállása óta soha nem volt még ilyen átfogó tárlat, ahol az impresszionizmus és posztimpresszionizmus legkiválóbb magyar és francia mesterműveit láthatjuk egy helyen. Cézanne, Gauguin, Van Gogh, Pissarro, Monet, Degas, Renoir az egyik oldalon, Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Vaszary János, Fényes Adolf, Mednyánszky László legismertebb képei a másikon. Szinyei Merse Pál egyik legszebb képét, a Majálist pedig külön erre az alkalomra restaurálták. Több százan dolgoztak azon, hogy a jeruzsálemi Izrael Múzeum és a budapesti Szépművészeti Múzeum együttműködése révén bemutatható legyen ez a páratlan gyűjtemény.

Abban a szerencsében volt részem, hogy bejutottam a zártkörű megnyitóra, és az ilyen lehetőség mindig különleges élmény, áthatja valami láthatatlan emelkedettség. Egyedüli aggodalmam a férjem volt, aki bár kedveli a festészetet, az impresszionistákra pontosan úgy reagál, mint a párizsiak az irányzat megszületésekor: értetlenséggel. Később az is feltűnt, hogy a megnyitón szokatlanul kevés volt a fiatal, mintha a festészet kihalás szélén álló műfaj lenne, mely nem képes megragadni a 30 év alatti korosztály figyelmét. A feszültségem szerencsére hamar feloldódott, mikor megláttam beözönleni az örökké késő ifjúságot, akik ülőhely és ünneplő öltözet híján a maguk természetességében ültek le a múzeum lépcsőjére. Izgatottságuk és türelmetlenségük szinte kézzel fogható volt, alig várták, hogy találkozhassanak végre a nagy mesterek halhatatlan műveivel.

Beszámoló: Magyar fotóművészet az új évezredben

„A mai nappal a festészet meghalt!” – így kiáltott fel Paul Delaroche a francia festőművészet egyik legnagyobb alakja, mikor meglátta az első dagerrotípiákat. Festők százai dobták el az ecsetet, és tették magukévá az új technikai eljárást mely igen jó üzleti befektetésnek bizonyult. A portrékészítés korábban úri passzió volt, Louis Daguerre és Nicéphore Niépce közel egy évtizedes kutatómunkájából született felfedezés azonban lehetővé tette, hogy a társadalom legkülönbözőbb rétegei hódolhassanak a fényképészetnek és néhány perc alatt hozzájussanak dicső képmásukhoz.

Tagadhatatlan gyakorlati haszna mellett azonban a laikusokban felmerülhet a kérdés, hogy egy fénykép lehet-e egyenrangú valaha a festménnyel. Meg tudja-e tölteni tartalommal, és válhat-e maradandóvá? Nos, a választ a kiállítás első képeinek megtekintésekor bátran megadhatjuk, de ha még mindig kételkednénk, a tárlatvezetés során megtudhatjuk, hogy a világ legdrágább fotója közel 100 millió forintnak megfelelő összegért kelt el a Christie`s aukciós házban. Bár a technika lehetőséget ad a sokszorosításra, a kópiák megsemmisítése révén ezek a rendkívül drága művészeti alkotások egyedi darabokká válnak.