Julia Franck: Miért nem küldtél az angyalok közé?

Eredeti cím: Die Mittagsfrau

Műfaj: szépirodalom

Első kiadás: 2007.

Fordító: Almássy Ágnes

Kiadó: GEOPEN Könyvkiadó

Hazai kiadás éve: 2009.

Oldalszám: 465 oldal

Díjak: A Deutscher Buchpreis 2007 nyertese

Helene gyerekkorának az első világháború kitörése vet véget. Apját elveszíti, szeretni képtelen anyja a német kisváros ellenséges közegében a maga tébolyult világába zárkózik be. Helene orvosi egyetemre akar menni, ami a huszadik század elején nem mindennapi álom egy fiatal lány számára, de mindenekelőtt kitörni vágyik a fojtogató bezártságból. A húszas évek eleje már Berlinben éri, ahol kitárul előtte a főváros izgalmas élete, a pezsgő társasági élet színe és fonákja, miközben a háttérben eleinte szinte észrevétlenül erősödik egy szörnyű ideológia, és készülődik a második világháború.

Helene remény, magány, szerelem és veszteség között hányódva a munkába menekül, hogy valahogy túlélje az életet. Hamar zátonyra futó házasságából egy fiú gyerek születik. A szeretet, amelyet a gyerek követel magának, egyre elviselhetetlenebbnek tűnik Helene számára, és hamarosan befészkeli magát a fejébe egy szörnyű gondolat. Végül meghozza a döntést.

A könyvről...

Julia Franck  1970-ben született Berlinben.

Egy olyan könyvet ajánlok ma a figyelmetekbe, mely cseppet sem kellemes olvasmány, sőt egyenesen nyugtalanító, szorongást keltő. Olyan történet melytől izzad a tenyér, és többször elgondolkodsz azon vajon tényleg végig akarod-e olvasni. Mégis hajt előre a kíváncsiság, a happy endre való görcsös koncentrálás. Tudni akarod, mi lesz az elhagyott kisfiúval, és úgy érzed, ha leteszed a könyvet, te is cserbenhagyod őt.

Amikor olvasunk, általában tudunk azonosulni valamely szereplővel, és bele tudjuk élni magunkat mindennapjaiba. Julia Franck írásánál ez a kapocs teljességgel hiányzik. Nem csak hogy nem azonosulunk a szereplőkkel, de néha még el is fordítjuk a fejünket, hogy véletlenül se legyünk tanúi a bizarr eseményeknek. Előkelő idegenként kívülről figyeljük az történéseket, mintha a szereplőkkel való bármilyen kapocs minket is megbélyegezne, és berántana egy olyan valóságba, melyről jobb inkább nem tudni. 

„ A fájdalom az, ami rábírja az embert, hogy elképzelje a jövőt, legyen az akár vágyálom, a paradicsom. Ha orvosként enyhíti az ember a szenvedést, az jó az egyénnek, de rossz Istennek. Az Isten-princípium a fájdalomra épít. Ha megszabadítanánk a világot minden fájdalomtól, csak akkor beszélhetnénk Isten nemlétéről. „

Brutális dráma a finn tanyavilágban - Mika Waltari: Az asszony és az idegen

Egy nem létező borító...

Eredeti cím: Vieras mies tuli taloon
Első kiadás: 1937.
Műfaj: szépirodalom
Fordító: Beke Margit
Kiadó: Fátum-Ars Könyvkiadó
Magyar kiadás: 1993.

Oldalszám: 404

Az isten háta mögötti szegényes tanyára a hideg, korai alkonyatban egy idegen kopog be munkát keresve. A tanyán három ember él: egy megkeseredett, az élettől már semmit sem váró, de a megaláztatásokat egyenes derékkal viselő, még fiatal asszony; a férje, az alkoholtól torz szörnyeteggé vált hajdani mérnök, és a gazdaság korábbi gazdája, egy öregember. Az asszony felfogadja a különös, szótlan férfit, aki nekilát, hogy a legszükségesebb munkákat elvégezze. Az idő múlásával a két sorsüldözött ember egymásra talál, bár szerelmük jövőjében egyikük sem hisz igazán.

Andrew Wyeth képeinek drámaisága
sokszor bevillant olvasás közben.

A tragédia hamarosan be is következik...

„Mert mindennek megvan a mély, titkos értelme. Az utat, amelyet a sors kijelölt az embernek, végig kell járni, ő is azért volt talán olyan kemény és könyörtelen, mert többet és keserűbben szenvedett, mint más. De aki olyan mértéktelen boldogságot él meg, annak szenvedni is mértéktelenül kell. És az ismeretlen, titkos értelem talán mégis az ő életében vált valósággá, benne teljesedett, ha ő maga nem is tudja. Mert ha nem így van, hát meg kell, hogy álljon minden gyarló emberi ész… meg kell, hogy semmisüljön minden gondolkodás.”

A könyvről...
Mielőtt belekezdenék az olvasmány méltatásába, szeretnék pár szót ejteni a borítóról... Az első pillantásra egyetlen épeszű szépirodalomra vágyakozó vásárló sem fogja kezébe venni Az asszony és az idegen című könyvet. Ennek az oka pedig, az elcseszett borító, mely túl azon, hogy simán igénytelen, rossz műfajt is sugall. Valami csöpögős romantikára számítanánk, virtuóz szexjelenetekkel, ahogy azt a történelem és romantika sorozatban már jól megszokhattuk. Persze a széria a maga műfajában mindenképp befutó, és a fedlap alapján akár Waltari írása is méltó testvérük, azonban a beltartalom korántsem említhető egy lapon. A Fátum-Ars ezen súlyos esztétikai bűncselekménye azonban ne rettentsen el bennünket az olvasástól!

Az igazi fedlap... sokkoló. Te
megvennéd ez alapján a könyvet?
Elhinnéd, hogy szépirodalom?

A történelmi regényeiről ismert írótól ma rendhagyó módon egy drámát hoztam, mely többet árul el a szerző legbelső harcairól, és lelki meghasonlásairól, mint bármelyik ismert szerzeménye. Megrendítő, feszélyt keltő, katartikus, és igazságos, talán ezekkel a szavakkal lehetne legjobban kifejezni tartalmát.

Mika Waltari
(1908 - 1979 )

A regény első mondata: "Egy idegen állított be a tanyára, mikor a nap már letűnőben volt." - szinte mindent elmond nekünk Astrid Jönsson - az asszony - világáról... Jonni Aaltonen felbukkanása szinte az utolsó percekben hozta vissza a reményt egy normális emberi kapcsolatra, és ahogy a télből tavasz lesz, úgy enged fel Astrid szíve is az évtizedes fagyból, mire pedig megjön a nyár, a szerelem is kivirágzik... Mesterien, és sok szinten építkező regény ez, mely a finn tanyavilágba kalauzolja el az olvasót egészen a szereplők elkerülhetetlen végzetéig.

William Wharton: Apa

Eredeti cím: Dad
Első kiadás: 1981.

Műfaj: Szépirodalom 
Fordító: Béresi Csilla
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Magyar kiadások: 1991. 2012.

Oldalszám: 589

Mint Wharton legtöbb regénye, az Apa is önéletrajzi ihletésű mű. Főhőse az ötvenes éveiben járó John Tremont, a Párizsban élő festőművész, aki anyja szívrohamának hírére hazatér Los Angelesbe. Az igazi problémát nem is anyja egészségi állapota jelenti, hanem az, hogy Johnnak gondoskodnia kell magára maradt apjáról. Az elkövetkező néhány hónap számos meglepetéssel szolgál számára, többek között teljesen új oldaláról ismeri meg apját, aki kiszabadulva felesége elnyomása alól, felfedi fia előtt titkos életét és csodálatos, szeretetre méltó személyiségét. Szakállt növeszt, kocogni kezd, felújítja a ruhatárát, sőt még a marihuánát is kipróbálja. 

Az otthon töltött egyszerre örömteli, fájdalmas és megrázó időszak arra készteti John Tremontot, hogy átértékelje szüleihez fűződő kapcsolatát, és ennek segítségével saját fia felnőtté válását is megkönnyítse.

"Van valami izgató azokban a nőkben, akik sosem éltek férfiuralom alatt."

A könyvről...

William Wharton - festőművész, író
(1925-2008)

Nincs olyan ember aki ne gondolkozott volna el valaha a saját halálán. Gyorsan szeretnénk? Vagy időt akarunk kérni a sorstól, hogy elrendezhessünk otthon mindent? Jómagam az utóbbira szavaznék, bakancslistával, és katarktikus megvilágosodásokkal.
A könyv olyan témát dolgoz fel, ami mindannyiunkat érint majd egyszer. Kit azért mert a szüleit kell ápolni, kit azért mert ő maga lesz ágyban fekvő beteg.

Nem fogjuk lerágni izgalmunkban a körmünket, a cselekmény a tartalomban tulajdonképpen teljesen fel van vázolva, nagy meglepetések nem fognak érni bennünket. A történet sodrása? Olyan nincs... inkább cammog öregesen, lassan, és minden részletre kiterjedően, de korántsem unalmasan! John Tremont (a fiú) végtelen türelmét, és  önfeláldozó jellemábrázolását némi irigységgel vegyes bűntudattal csodáljuk. És olvasás közben sorra kerülnek elő a kellemetlenebbnél kellemetlenebb kérdések, melyeket önmagunknak teszünk fel. Ha eljön az idő, vajon viszonozni tudjuk-e azt a sok gondoskodást és szeretetet, amit magatehetetlen csecsemőként kaptunk. Képesek leszünk-e rá, hogy szeretteink méltóságának maximális tiszteletben tartásával döntsünk sorsukról? Lesz-e idő, pénz minderre? Csupa "nem szeretem" kérdés...