Műfaj: Fantasy / Szépirodalom, de láttam már szórakoztató irodalom besorolást is...
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2010.
Fordító: F. Nagy Piroska
Oldalszám: 201
Rebecca egész gyermekkorának meghatározó élményei voltak a Nagymama meséi Csipkerózsáról. Az amerikai kislány számára egzotikus európai folklórvilág azonban új értelmet nyer, amikor a nagymama halálos ágyán közli vele, hogy ő maga volt Csipkerózsa. Ez a vallomás hosszú útra indítja az immár felnőtt Beccát térben és időben egyaránt, mert csak egy másik földrészen fejtheti meg azt a titkot, amely homályba burkolja családja múltját. Ám Európában a várt csodák helyett a holokauszt nyomasztó emlékeivel kell szembesülnie, és ez a fokról fokra megismert történet, noha bizonyos párhuzamokat mutat a klasszikus mesével, egyre élesebb ellentmondásba kerül a gyermekként oly sokszor hallott „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezéssel.
Jane Yolen díjnyertes regénye nélkülözhetetlen olvasmánya lehet a felnövekvő új nemzedékeknek, mivel a történelemnek vannak korszakai, amelyeket nem feledhetünk el, nehogy véletlenül megismétlődjenek.
" Lengyelország tele van hősökkel. Két méterrel a föld alatt."
Könyvismertető:
 |
| Jane Yolen |
Kétkedő hangulattal álltam neki ennek a könyvnek... Egyrészt nem tetszett a borító, a könyv trailere cseppet sem keltette fel a kíváncsiságom, másrészt nem tudtam hogy lesz összekapcsolva a mese a valósággal. Az ilyen műfajnál mindig nagy a bukás veszélye, nagyon jól kell forgatni a tollat ahhoz, hogy a történet ne váljon erőltetetté, modorossá. A téma viszont érdekelt, és mivel az írás díjnyertes (Fantasy Award for Adult Literature, 1993), gondoltam nagy baj nem lehet.
Az előszó annyira jó volt, hogy minden kétségem szertefoszlott., ezer éve nem olvastam ilyen bevezetőt!!! Aztán jött a mélyrepülés... az első oldalakat megszenvedtem, nem fogott meg. De amiért nem tetszett... abszolút szubjektív dolog. Személy szerint jobban szeretem a jellemábrázolós könyveket, itt pedig a történeten, a cselekedeteken van a hangsúly. A könyv egész egyszerűen olyan merev felépítésű, hogy a képzeletnek semmit nem hagy. A legutolsó fénykép kipakolási mozdulatsort is leírja. Egyértelmű, hogy a szerző határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy a sztorit pontosan úgy képzeld el, ahogy azt ő leírta. De aki épp ezt a műfajt favorizálja, annak kifejezetten figyelemfelkeltő lehet. Később hozzászoktam a stílusához, és akkor megtörtént az áttörés, engem is épp úgy magával ragadott, ahogy előttem sok ezer embert szerte a világon...
