Jon Krakauer: Álmok az Eigerről - Az ember és a hegy találkozása

Eredeti cím: Eiger Dreams: Ventures Among Men and Mountains
Első kiadás: 1997.
Műfaj: Útleírás/kaland
Fordító: Komáromy Rudolf
Kiadó: Park Kiadó
Sorozat: Veszélyes Övezet
Kiadás ideje: 2011.
Oldalszám: 181

Senki sem ír olyan briliánsan a hegymászásról meg az azzal járó megpróbáltatásokról, mint Jon Krakauer. Ez a kötet legkiválóbb munkáit gyűjti egybe olyan magazinokból, mint az Outside és a Smithsonian. Krakauer páratlan és emlékezetes látószögből tárja föl a témát, hiszen maga is küzdött olyan csúcsokkal, mint a K2, a Denali, az Everest és persze az Eiger – mindig friss szemmel, nyílt szívvel és a felülmúlhatatlan élmények iránti éhséggel.

A hegymászó a világba vetett, a természet zabolátlan erőivel való bátor megküzdésre predesztinált ember archetípusának modern kori megtestesülése. Motivációját át- meg átszövi a narcizmus, a becsvágy, a versenyszellem, a nemi kétalakúság vagy éppen a hétköznapi valóság előli menekülés késztetése. Az anyatermészet megnyugtató ölében ringatózni – még ha az igencsak szeszélyes is – valamennyiünk vágya. Jon Krakauer leplezetlen öniróniával eleveníti föl saját mászóélményeit, frappáns szarkazmussal állítja pellengérre a hegymászók világában feltűnő negatív jelenségeket, viselkedésformákat. Mindenekelőtt azonban az alpinizmus különböző ágait bemutató novellafüzérében hallatlanul izgalmasan, szemléletesen, a lényeget megragadva tárja az olvasó elé a hegy és az ember küzdelmes, felemelő, szépséges, olykor végzetes találkozásának pillanatait. Mindezt elmélkedő, filozofáló megközelítéssel és az élethez nélkülözhetetlen humorérzékkel teszi.

"Az Egyesült Államokban a síelők magától értetődőnek tekintik, hogy ha egyáltalán léteznek természetes veszélyforrások, azokat gondosan elkerítik, táblákkal jelzik, vagy más módon teszik még az ütődöttek számára is tökéletesen ártalmatlanná azokat. Chamonix-ban úgy gondolják, a saját testi épségéért ki-ki maga, nem pedig a síközpont a felelős, így a dilinyósokra nem vár fényes jövő."

Egy kanapé-alpinista blogger "hegymászó" élményei Jon Krakauerrel...

"Amíg az ember fiatal, könnyen azt hiszi,
hogy pontosan azt érdemli, amire vágyik,
feltételezi, hogy ha eléggé akar valamit,
akkor istenadta jussa meg is kapni azt. "
Jon Krakauer

Rajongásig szeretem a hegyeket. Én vagyok az az ember, akit ha megkérdeznek, hogy: Hol élnél szívesebben, tenger mellett, vagy hegyek közt?, - gondolkodás nélkül a hegyeket választom. Az Istenek viszont kibabráltak velem, mikor ezzel a vonzalommal megáldottak, mert kaptam mellé jó nagy adag tériszonyt, némi kényelmességgel fűszerezve, így megrekettem a kanapé-alpinizmus "szégyenletes" szintjén. A hegymászótechnikám egy erősebb gyalogtúra formájában tulajdonképpen ki is merül. A marokkói 4167 méteres Toubkal volt a legmagasabb hely ahová eljutottam, illetve az Ararát lábából felnéztem a tetejére... Lelkes földrajz szakosként szívesen időztem a Hámori-szikláknál. Nyáron a feszes naciban virító, izmos sziklamászó srácokban -, télen pedig a jégmászók vakmerőségében gyönyörködtem, természetesen szigorúan földközelből. Időről időre fellángol a vágy, de ugye se tehetség, se mindent elsöprő késztetés, így maradnak az útleírások és a beszélgetések. Egy családi összejövetel alkalmával került szóba Jon Krakauer műve, az Álmok a Eigerről, amivel a nagybátyám végül - a kellemes délután emlékéül - meg is lepte apámat. Némi udvariassági időt kivárva gyorsan le is csaptam a könyvre, és milyen jól tettem...