A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zsidó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zsidó. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 18., péntek

Ámosz Oz: Miháél, Miháél


Eredeti cím: My Michael
Első kiadás: 1968.
Műfaj: szépirodalom
Fordító: Molnár Eszter
Kiadó: Európa Könyvkiadó
1995-ös kiadás
Kiadás ideje: 1995. 2012.
Oldalszám: 316

"Valami misztikum van a dolgok mélyén, furcsa mágia, amely az én életemet is irányítja."

A népszerű izraeli író sok vitát kiváltott regénye az övenes évek Izraelében játszódik. A korszak ugyan az országépítés romantikus hőskora, de Oz műve éppen ezt a mítoszt leplezi le: Hánná, a narrátor a kisszerű mindennapiság, a bénítóan szürke hétköznapok formájában, az őt lassan és alattomosan hatalmába kerítő neurózis folyamataként éli meg ezt az időt. A hőskorszak romantikája, az országépítés kalandja kívül marad az életén, neki csak az érdektelenség jut, amelynek megtestesítője a férje, Miháél, ez a végtelenül rendes, tisztességes és áldozatkész, de – vagy talán éppen ezért – Hánná szemében rettenetesen unalmas ember. 
Hánná ugyanis valamiféle modern izraeli Bovaryné: emlékei, álmai romantikusak, azaz a kaland és az érzékiség ösztönei törnek fel benne egyre kényszerítőbb erővel, s kerülnek szembe elfojtott életével. Az álmok logikáját követő rendben kavarognak benne az olcsó, néha szélsőségesen szentimentális emlékek gyerekkora kedvenc hőseiről, Sztrogoff Mihályról, Nemo kapitányról és a többiekről. 
S látomásainak még fontosabb elemeként megjelenik és felnő benne – vele együtt – az a két arab kisfiú, akikkel kislány korában együtt játszott. Noha a valóságban bizonyára valamelyik menekülttáborban nyomorognak, Hánná kényszeres fantáziaképeiben az életerő, a kaland jelképeivé válnak, s amikor képzeletben odaadja magát nekik, ezzel mintegy szimbolizálja azt az elfojtott bűntudatot, amellyel az író szerint minden izraelinek szembe kell néznie.

"azt mondta ...a mi fajtánk úgy választ párt magának, ahogy a bálványimádók a bibliában, vagy ahogy Purímkor szokás: a hajadont a véletlen hozza össze a férfival, akit aztán kiszemel magának, mikor éppenséggel találkozhatott volna valaki egészen mással."

A könyvről...
Ámosz Oz 2010-ben a Nemzetközi
Könyvfesztivál díszvendége volt Budapesten
Oz regénye a WC-n íródott. Ez nem egy városi legenda. Tényleg így volt. Családja nehezményezte a mániás ihletrohamok alatti láncdohányzást, és száműzték őt a lakásból. A főszerelpő Hánná - a szerző elmondása szerint - szinte betelepedett a fejébe, és kényszerítette, hogy  írja le a sorokat. Szellemétől csak akkor sikerült megszabadulnia, mikor végre befejezte a könyvet. El kell mondjam, Hánná rám is ilyen hatással volt. Egyáltalán nem kedveltem őt, ahogy archetípusát sem, akik életuntságukat mindig mások számlájára írják. Szóval ez a számomra teljességgel elviselhetetlen nő nekem is befészkelt az agyamba, és csak olvastatta velem egyhangú élettörténetét, és undok frázisait. Az Olvasó - attól függően, hogy milyen teljességgel éli az életét - két szerepet vehet fel. Egyrészt azonosulhat Hánnával, vagy a pszichológusa lesz, és éppoly őrült párbeszédeket folytat vele, - hogy mit és hogyan kéne másként csinálni, - mint amit Oz folytatot elmondása szerint írás közben.

2012. április 26., csütörtök

Jane Yolen: Csipkerózsa

Eredeti cím: Briar Rose
Műfaj: Fantasy / Szépirodalom, de láttam már szórakoztató irodalom besorolást is...
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2010.
Fordító: F. Nagy Piroska
Oldalszám: 201

Rebecca egész gyermekkorának meghatározó élményei voltak a Nagymama meséi Csipkerózsáról. Az amerikai kislány számára egzotikus európai folklórvilág azonban új értelmet nyer, amikor a nagymama halálos ágyán közli vele, hogy ő maga volt Csipkerózsa. Ez a vallomás hosszú útra indítja az immár felnőtt Beccát térben és időben egyaránt, mert csak egy másik földrészen fejtheti meg azt a titkot, amely homályba burkolja családja múltját. Ám Európában a várt csodák helyett a holokauszt nyomasztó emlékeivel kell szembesülnie, és ez a fokról fokra megismert történet, noha bizonyos párhuzamokat mutat a klasszikus mesével, egyre élesebb ellentmondásba kerül a gyermekként oly sokszor hallott „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezéssel.
Jane Yolen díjnyertes regénye nélkülözhetetlen olvasmánya lehet a felnövekvő új nemzedékeknek, mivel a történelemnek vannak korszakai, amelyeket nem feledhetünk el, nehogy véletlenül megismétlődjenek.

" Lengyelország tele van hősökkel. Két méterrel a föld alatt."

Könyvismertető:
Jane Yolen
Kétkedő hangulattal álltam neki ennek a könyvnek... Egyrészt nem tetszett a borító, a könyv trailere cseppet sem keltette fel a kíváncsiságom, másrészt nem tudtam hogy lesz összekapcsolva a mese a valósággal. Az ilyen műfajnál mindig nagy a bukás veszélye, nagyon jól kell forgatni a tollat ahhoz, hogy a történet ne váljon erőltetetté, modorossá. A téma viszont érdekelt, és mivel az írás díjnyertes (Fantasy Award for Adult Literature, 1993), gondoltam nagy baj nem lehet.
Az előszó annyira jó volt, hogy minden kétségem szertefoszlott., ezer éve nem olvastam ilyen bevezetőt!!! Aztán jött a mélyrepülés... az első oldalakat megszenvedtem, nem fogott meg. De amiért nem tetszett... abszolút szubjektív dolog. Személy szerint jobban szeretem a jellemábrázolós könyveket, itt pedig a történeten, a cselekedeteken van a hangsúly. A könyv egész egyszerűen olyan merev felépítésű, hogy a képzeletnek semmit nem hagy. A legutolsó fénykép kipakolási mozdulatsort is leírja. Egyértelmű, hogy a szerző határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy a sztorit pontosan úgy képzeld el, ahogy azt ő leírta. De aki épp ezt a műfajt favorizálja, annak kifejezetten figyelemfelkeltő lehet. Később hozzászoktam a stílusához, és akkor megtörtént az áttörés, engem is épp úgy magával ragadott, ahogy előttem sok ezer embert szerte a világon...