Könyves kuckók gyerekeknek

A könyv születése

Egy ilyen könyvtárat elfogadnék...

Az ember mindig talál mindenféle kacatot a neten, de azt hiszem ma megtaláltam a kedvenc képemet... A fotón Nigella Lawson - híres médiaszakács könyvtárszobáját láthatjátok. Nem vagyok irigykedős fajta, de ezt a szobát én is szívesen elfogadnám.

Könyvjelzők régen, és ma...

A világ egyik legrégibb könyvjelzője 

A könyvjelzők története szorosan összekapcsolódik azok terjedésével, és fejlődésével.

Már a középkori monostorokban is használtak csíptetőt a tekercsekhez, melyek először bőrből, majd vékonyra lapított fémből készültek.

Reneszánsza viszont a viktoriánus korra tehetők, amikor az elegáns selyemzsinóros grafikáktól kezdve, a hímzéses textíliák, a gyöngyház berakásos fémek, és az elefántcsontból faragott cameok voltak divatosak. A  századforduló után - talán a történelem dübörgésének köszönhetően - a kard és korona alakú fémcsíptők örvendtek nagy népszerűségnek.

Régen egy-egy könyvékszer élete végéig elkísérte tulajdonosát, de ahogy a világ is felgyorsult és fogyasztókká váltunk, a könyvjelzőinket is - ha van egyáltalán - eszerint alakítottuk.

A mutatós, de leginkább ötletes papírcsodák könnyen kezelhetőek, és bármikor pótolhatóak. Mindent elsöprő előnye azonban, hogy a kreativitás határa a csillagos ég. Íme néhány példa. Régen, és ma...

Heti történet: Tamási Áron - Ami az irodalom tankönyvekből kimaradt...

HAVASI - Spring Wind (Tavaszi Szél) Piano Version by geryjohnson

A 44 éves Tamási Áron és 33 éves felesége, Salgó Magdolna először 1942 körül gondolták úgy, jobb, ha elválnak. Tíz éve éltek együtt, de csak négy éve voltak házasok. Szerették egymást, kapcsolatuk mégis válságba jutott. Tamási Áron ugyanis a hűséget a szülőföldjének tartogatta, nem a nőknek. Magdó a második felesége és sokadik szerelme volt. A teljesen magyar tudatú nagyenyedi zsidó polgárcsalád lánya festőnek tanult Bécsben, s eközben a budapesti Magyarság című napilapnál dolgozott rajzolóként. A lapba Tamási is írt, a lány pedig meg akarta ismerni az írót, akit akkoriban tett országosan ismertté regénye, az Ábel a rengetegben. 1932-ben ismerkedtek össze, s egy évvel később már az író szerelmi vallomásként Magdónak ajánlotta Énekesmadár című színdarabját, egy szerelmi próbatételeken átjutó fiatal pár meséjét. A női főszereplőt, Magdót is a lányról mintázta, a szerepet elsőként a fiatal Tolnay Klári játszotta el. 

Tamási és Magdó 1938-ban házasodtak össze, és Kolozsváron telepedtek le, de a szerelmi próbatételek az ő történetükben túl erősnek bizonyultak. Az író nehezen állt ellen a nőknek, kivált, ha felesége nélkül utazott Magyarországra vagy a szülőfalujába. Néhány év múlva már a válást fontolgatták, amikor a történelem közbeszólt. Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, de ezzel a zsidó-törvények is megérkeztek: Magdóból és szüleiből üldözöttek lettek. Az éppen a szélsőjobboldallal kokettáló Páger Antal színházi berkekben már azt terjesztette, hogy Tamási azért készül válni Magdótól, mert kínos neki a zsidó feleség. Éppen fordítva történt: a veszélyben újra egymásra talált a házaspár. Tamásit azokban a jobboldali körökben, ahol korábban székely testvérüknek szólították, innentől zsidóbérencnek nevezték. 

1943-ban még az Ábel betiltása is komolyan szóba került, mint a „nemzetnevelés szempontjából erősen kifogásolható mű”. Amikor '44 májusában Kolozsváron elkezdték begyűjteni a zsidókat, Tamási megpróbált közbelépni egyik szomszédja érdekében. A detektív közölte vele, hogy nemsokára a feleségét is el fogja vinni. Magdó még másnap a biztonságosabbnak gondolt Budapestre menekült, Tamásinál pedig házkutatást tartottak a nyomozók. Az elkeseredett író levelet írt a belügyminiszternek, amelyben mentességet kért Magdónak és szüleinek, arra hivatkozva, hogy a családot korábban éppen magyarsága miatt érte üldöztetés a románok részéről. Tamási nem sokkal korábban kapott Horthytól Corvin-láncot, - talán ez, talán az akadémiai tagsága tette meg a hatását, mindenesetre a közvetlen veszély egy időre elhárult. Nem sokkal később azonban a szovjet hadsereg betört Erdélybe, és nyomában sorra állították vissza a román közigazgatást. Tamásiéknak most magyarságuk miatt kellett menekülniük. 

A szülői ház...

Az író még közbenjárt a magyar hadseregnél, hogy harc, tehát pusztítás nélkül adják át Kolozsvárt, majd családjával együtt, kalandos úton elindult a főváros felé. Útközben egy eldugott kis bányásztelepen, Recsken talált búvóhelyet feleségének és apósáéknak. Amire Budapestre ért, már Szálasiék voltak hatalmon, az élete újra veszélybe került. Több helyen bujkált, végül Bajor Gizi fogadta be villájába. A nők iránti vonzalmának azonban nem tudott ellenállni, többször kiszökött rejtekhelyéről, hogy valamelyik hölgyismerősét felkeresse, vagy ahogy ő fogalmazott, elmenjen „rózsaszaglászni”. Egy ilyen alkalommal a nyilasok letartóztatták, de egy székely jóakarója segített neki kereket oldani az Andrássy út 60-ból. 

Tamási Áron síremléke

Az ostrom bejezése után Budapestre érkezett Magdó is. A veszély elmúlása újra előhívta a korábbi konfliktusokat, ismét előkerült a válás gondolata. Gondolták, hátha egy kis távollét segít: Magdó visszaköltözött Kolozsvárra, férje pedig elfogadta a neki felkínált budapesti képviselői helyet. A házasságot azonban nem lehetett megmenteni. 1947 januárjában Magdó megírta férjének egy álmát: felkéredzkedett Farkaslakán egy szénásszekérre, ám azt mondták neki, nem jöhet, mert már nem Tamási Áron felesége. „Arra kérlek, tájékozódjál, hogy miképpen lehetne nagyon gyorsan azt a kis formaságot elintézni, amit válásnak neveznek. 

Csókol kis vándorod: Magdó és csókol a Mackó Zebulon”. Tamási beleegyezett a válásba, akkor már egy 18 éves diáklánynak, későbbi harmadik feleségének udvarolt. A válás előtt újabb levél jött Magdódól: „Már csak pár napig vagyok a feleséged – azután viszont szeretnék nagyon és emberien jó lenni hozzád. Furcsa, hogy mindkettőnknek egyszerre nehezült így meg az életünk. Ne búsulj Édes, hátha jobb lesz és elviselhetőbb.” Amikor Tamási nem sokkal később újra megnősült, esküvője napján100 szál virágot küldött Magdónak. Életük végéig szoros, baráti viszonyban maradtak.

Nyári Krisztián gyűjtéséből

Heti történet zenével: Móricz Zsigmond titkai

Renata Tebaldi - Puccini- Tosca Act 2 'Vissi d'arte' by ICAClassics

A 45 éves Móricz Zsigmond 1924. januárjában a Búzakalász című színdarabja próbáin szeretett bele a 35 éves Simonyi Mária színésznőbe. Mindent elsöprő, leküzdhetetlen érzelmeit mindenki észrevette a környezetében, - felesége, Holics Janka is. Két évtizede voltak házasok, Janka nemcsak felesége, hanem első olvasója, szerkesztője, legfőbb kritikusa is volt Móricznak. Ő volt az ihletője és hősnője férje legalább ötven írásának, kettejük viszonyát mutatta be már első sikeres regényében, az egymást szerető, de egymástól mindenben különböző emberpár tragédiáját bemutató Sáraranyban is. 

Móricz szerette feleségét, de húsz év után béklyónak érezte kapcsolatukat, és Janka szigorú, katolikus erkölcseit. Házasságuk 1923-ban Janka miatt bicsaklott meg: 

„Mikor éppen torkig voltunk egymással, jött neki valaki. Egy férfi, aki pont megfelelt az ízlésének. És benne fölfakadt egy kis szerelem.” - emlékezett később Móricz. „Egyszer azt mondta nekem: 'Ej, más is elvenne engem.' Kiábrándultam.” 

Ebben a helyzetben találkozott az író a népszerű drámai színésznővel, aki első színpadi darabjában játszott a Belvárosi Színházban. Ahogy írta, azonnal „beütött a tűzvész”. A főpróba napján csak Mária játékáról beszélt, neki adott új írói instrukciókat. Janka pontosan látta, mi történik. „Látja? Hogy nézi, hogy falja, hogy csügg rajta? Hogy nem tudja titkolni, hogy elárulja magát a viselkedésével, minden porcikájával? … És hogy azt a szajhát, azt a senki rongyot” - mondta a jelen lévő Kodolányi Jánosnak. 

Móricz január 31-én írta meg első szerelmes levelét, amelyet még 200 követett. 

„Kedves Mária, Ma először írom le a nevét. Ma először írok le egy új női nevet 21 év óta. … Megvallom, szégyellem magam. De mit csináljak, ez úgy látszik, természeti törvény. … Mit gondol, jogos az én tiltakozásom maga ellen, hogy én magába vagyok szerelmes?” 

A színésznő néhány nap után válaszolt: „Istenem, mi volna jó; tovább feküdni, mint eddig, az arcomat odaszorítva a maga soraihoz, és sírni és nevetni, ujjongani és lassan elcsendesedni?” 

Simonyi Mária

Még ezen a napon egymáséi is lettek, ami Móricz szempontjából végzetesnek bizonyult. A feleségével soha nem tapasztalt intenzitású testi szerelem élménye teljesen megbabonázta. Az új tapasztalat egészen intim részleteiről is pontosan beszámolt naplójában. Kezdetben Máriát is elsodorták az érzelmek: „Maga édes legutolsó buja – fogcsikorgató reszketéssel olvastam a levelét – magáé voltam, mire a végére értem. Jöjjön, jöjjön, a magáé vagyok régen, minden porcikámmal. Szemérmetlen vagyok, nem szégyellem. Maga tett azzá...” -írta. Később azonban megijedt a kapcsolattól, nem akart az író és felesége családi drámájába belekeveredni. Mert Janka több ízben fenyegetőzött öngyilkossággal, és volt, amikor meg is kísérelte. Ilyenkor búcsúlevelet is írt a férjének. „Kedvesem, halálos szerelemmel szeretett Zsigám. … Attól a nőtől, aki magát és engem ide juttatott, iszonyodom, ha maga is eljut idáig nem haltam meg hiába.” 

Holics Janka

Móricz az öngyilkossági kísérletek után hazatért és megpróbálta életüket visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Nem sikerült. Amint Janka jobban lett, elmenekült otthonról, és kávéházakban, hotelszobákban írt, naplójában megpróbálta kiírni magából felesége és az egyre inkább csak fantáziájában létező Mária iránt érzett érzelmeit. A színésznőt ugyanis megriasztotta a viszonyuk és Janka szenvedése, és ki akart lépni a kapcsolatból. Móricz leveleire csak ritkán válaszolt: „maga csak külsőleg lát (amit nem lát, elképzel) és úgy látszik, ez Magának elég”. 

Az író minden egyes megjelent novellájába vagy regényébe becsempészett valami üzenetet, amit csak Mária érthetett. Találkozásuk után egy évvel így írt: „Egész 1924. feb. 1-jéig azt vallottam, hogy nincs szerelem. Az csak fantázia. És mindig sajnáltam, hogy tőlem meg van tagadva ez az érzés; ha van, mért nem részesülök benne én is.” Később úgy érezte, mégis inkább a feleségébe szerelmes, aztán újra Mária hiányától szenvedett. Másfél évig zajlott az érzelmi vihar. 

Móricz Zsigmond és Simonyi Mária

Végül Janka lépett: 1925 nyarán valóban megmérgezte magát. A sajtó szemérmesen gyors lefolyású betegségről írt, de a barátok tudták, mi történt. Móricz a temetés után sokáig nem kereste Máriát, de később ismét írt neki. Egy évvel később összeházasodtak. Nyolc évet éltek együtt, de házasságuk nem volt harmonikus. Mária nem foglalta el Janka helyét, feleségként belőle nem vált sem szerzőtárs, sem regényhősnők ihletője. Móricz Zsigmondnak még több művében megjelent halott felesége alakja.

"a nő csak addig van fenn, míg elérhetetlen"

„Az ember a szerelemben hódít. De ha ez az alapérzés, akkor viszont ő az egyéni szabadságát függetlennek akarja. Nem akar föladni, szerezni akar. Azért válogat, hogy „maga az egyetlen, aki nekem megfelel" - mert azt hiszi, van olyan nő, aki mindent meghagy, amije van, s azonfelül még saját magát is odaadja. Ehelyett az lesz, hogy a nő mindent elvesz.

Mert a nő az erősebb.

Az igazi szerelemes nő erősebb minden férfinál: mert meghal.

Éspedig ízenként hal meg:

Elveszti a lányságát, szüzességét és ezzel járó misztikus nimbuszát. Egy olyan áldozat, amit a férfi csak szabadságának föláldozásával ellensúlyozhat.

Elveszti boldog életét: a házimunka, súrolás, mosás, főzés, mosogatás, cseléddel való veszekedés, egy igen kicsi és szűk lakásban való elzárt élet lesz a sorsa: Olyan letörés a lánykori ábrándvilág után, amit a férj, aki csak most kezd az életben kivirágozni, csak önkéntes rabságvállalással tud némileg enyhíteni.

Elveszti szépségét, testi üdeségét, gyerekeket szül, igen gyakran nemi betegséget kap a férjétől, a fülledt és férjéhez képest szűkös életkörben elzüllik, idegbajos, hisztériás, testi beteg, lelki nyomorék lesz: ezt a férj csak abszolút önmegalázással teheti jóvá.

Mivel azonban ez a felajánlás egy egészséges szabad és gazdag embertől jő: csak hazug lehet.

És hazug is.

Ilyenformán magában hordja a hazugság minden veszedelmét: a kielégítetlenséget mindkét részről.”

(1925. február 12.)

Részlet Móricz Zsigmond: Naplók 1924-1925. c. írásából

illetve Nyári Krisztián gyűjtéséből

Könyves időutazás képekben 2. rész

A fotográfia segítségével ma ismét visszarepülünk az  1900-as évek közepére... Amerikába. Hajóra szállunk, majd elmegyünk a kórházakba, börtönökbe, aztán pedig egy vidéki vegyesbolt portékái közül szemezgethetünk.

Ma is van hangulat támogató zene:

A csinos könyvtáros néninek mindig örömmel segít a lelkes hajóskadét, természetesen kizárólag magasztos kulturális céllal !!!

Könyves bolondságok I.

A dizájnerek burjánzó fantáziája a könyvtámaszokat sem kíméli. Íme egy kis válogatás:

Heti lakberendezés: Olvasókuckók gyermekeknek

Egy kis vizuális kultúra reggel...  

Ismét hétfő, azaz itt a munka, de a reggeli kávé mellé kell egy kis Profundus is! 

Ma ismét lakberendezünk.

A lurkók és az olvasás, mindig fogas kérdés...

Vannak szülők, akik nem olyan szerencsések, hogy gyermekük értelmi ébredését azonnal követi a könyvek megragadása, és az élethosszig tartó betűfalás. Ezen sokféle képen lehet segíteni. Olvassunk együtt velük, legyen élmény az így együtt töltött idő, nélkülözzük a szemrehányásokat,a "Bezzeg Pistikét", és teremtsünk hangulatot az olvasáshoz.

Erre a legjobb módszer: kuckósítsunk! 

Összeválogattunk pár ötletes megoldást, íme a kedvenc Olvasókuckóink gyerekeknek.

Heti lakberendezés: Olvasókuckók

Itt a hétfő, ismét munka. Kezdjük valami inspirálóval! Néhány látványos olvasókuckó... és egy kis zene...

Air - All I Need by LoungePleasure2

Heti történet zenével: Petőfi asszonya - Szendrey Júlia

A múzsák élete gyakran tragikus. A heti történetben Szendrey Júlia életével ismerkedhetünk meg.

"...Júlia 18 éves volt, amikor megismerte Petőfi Sándort, 19, amikor hozzáment feleségül, 20, amikor gyereket szült neki, és 21, amikor elveszítette. Onnantól kezdve a holt költő felesége volt egész életében, bármit is próbált tenni ellene."

03 Lucia Di Lammermoor Act 2 [feat. Yasashu Sasayaki Go] by user3624417

"1850-ben még szilárdan hitte, hogy Sándor életben van. Úgy gondolta, Törökországban kell kerestetnie, csakhogy Haynautól nem kapott kiutazási engedélyt. A helytartó bizalmi emberéhez, Franz Liechtenstein herceghez fordult segítségért, aki az útlevélért cserébe többet remélt a fiatal özvegytől. Lakásán többször meglátogatta, s felajánlotta, hogy Bécsbe költözteti. 

A pletykák azonnal elindultak: Petőfi özvegye egy császári főtiszt szeretője. Megijedve a híresztelésektől máshonnan kért segítséget. Levelet írt Horvát Árpád egyetemi tanárnak, s kérte, hogy utazása előtt látogassa meg. Rövidre vágott hajjal, nadrágban, indulásra készen fogadta. Egy csomagot adott át a történésznek, azzal, hogy ha nem térne vissza, égesse el: korábbi naplói és Sándor levelei voltak benne. Horvát megpróbálta lebeszélni a fiatal nőtt a reménytelennek tűnő vállalkozásról, s közben udvarolt is neki. Júlia először ellenállt, majd Horvát számára is váratlanul elfogadta a férfi közeledését. Sőt, egyetlen nap leforgása alatt hozzá is ment a professzorhoz. Biztonságra vágyott? Apát keresett a fiának? Vagy csak már meg akart szabadulni a Nemzet Özvegye szerep súlyos terhétől? Akármi is a válasz, nem az következett, amire vágyott. Régi barátai, köztük Arany János ellene fordultak, mert „meggyalázta” Petőfi emlékét, s az új kapcsolat nem sokáig kárpótolta ezért. 

Bár négy gyereket szült férjének, csak szenvedésben volt része a házasságban. Horvát folyamatosan megcsalta, verte, s Júlia naplójának tanúsága szerint valamiféle szexuális perverziókra is rá akarta venni, amit ő elutasított. Eközben folyamatosan írt: ha nem naplót, akkor verseket, novellákat és fordításokat. Ő ültette át először magyarra Andersen meséit. Szenvedett attól is, hogy első házasságából származó fia, Petőfi Zoltán, szintén apja árnyéka miatt megy tönkre a szeme előtt. A fiú vándorszínésznek állt, korán inni kezdett, depresszió gyötörte. Az 1860-as évek közepére a közvélemény kezdett „megbocsátani” Júliának, művei is megjelentek. Ő azonban megint szembement az elvárásokkal. Megelégelte a pokoli házasságot, és elköltözött a férjétől. Egy Tóth József nevű tanító udvarolt neki, de komolyabb kapcsolatra már nem maradt idő. Júlia nem sokáig élhetett szabadon Zerge (mai Horánszky) utcai lakásában: rák támadta meg, amely súlyos kínok után 1868-ban, 39 évesen el is vitte. 

A Petőfi Család és Szendrey Júlia sírja
a Kerepesi temetőben

Temetésére csak Zoltán fia ment el, férje és többi gyermeke nem: ők nem bocsátották meg neki a hirtelen elköltözést, ahogy a közvélemény sem. Naplójától, amelyben beszámolt Petőfi hűtlenségéről éppúgy, mint második férje viselt dolgairól, azt remélte, majd halála után tisztázza őt, vagy legalábbis magyarázatul szolgál döntéseire. Ez sem adatott meg neki. Horvát, Tóth József valamint sógora, Gyulai Pál, a Petőfi-kultuszt megteremtő író és irodalomtörténész már a halálos ágyánál elhatározták, hogy a napló nem jelenhet meg. Horvát a rá nézve terhelő oldalak nyilvánosságra kerülésétől félt, Tóth attól, hogy az utolsó év története még jobban befeketíti a nő emlékét, Gyulai pedig a Petőfi hűségét megkérdőjelező részektől. Azt állították, hogy a naplót Júlia kívánáságra, vele együtt eltemették. Csak fél évszázad múlva jelenhetett meg, amikor Tóth József örököse nyilvánosságra hozta. Addigra már generációk nőttek fel azon, hogy Júlia hűtlen lett férje emlékéhez, a szabadsághoz és a szerelemhez. Pedig mást sem keresett egész életében."

Ezúton köszönjük Nyáry Krisztiánnak

 a csodás gyűjtőmunkát!

Zene: Gaetano Donizetti 

Heti lakberendezés - A macskabarát könyvespolc

A macskatartók előtt bizonyára ismerős a jelenet, amikor a kedvenceik felkapaszkodnak féltve őrzött kincseinkre, és magukkal rántják értékes könyveinket a földre.

No ez többé nem fordulhat elő, mert mindenre elszánt dizájnerek erre is találtak megoldást:

Íme a macska- és gazdibarát könyvespolc.

A könyvek titkos élete