Sorozat: Mítosz- sorozat
Fordító: Géher István
Műfaj: szépirodalom
Kiadó: Új Palatinus Könyvesház
Kiadás ideje: 2005.
Oldalszám: 178
A világszerte nagy népszerűségnek örvendő kanadai írónő (A vak vérgyilkos, A szolgálólány meséje) egyedi hangulatú műve a legújabb kötete a Palatinus Kiadó Mítosz-sorozatának, mely korunk legkiválóbb szerzőinek írásait gyűjti csokorba, akik modern és maradandó irodalmi formában alkotnak újjá egy-egy mítoszt. A többszörösen jelölt és szinte minden évben a Nobel-díjra esélyesek között emlegetett szerző ebben a kötetében Odüsszeusz és Pénelopé mítoszát újítja meg izgalmasan eredeti formában. Az alaptörténetet mindenki ismeri: a trójai háborúban harcoló leleményes görög hűséges asszonya minden erejével azon van, hogy egyben tartsa a távol lévő Odüsszeusz ithakai királyságát, és eközben serdülő és egyre harcosabb fiával, Télemakhosszal is boldogulnia kell, valamint kordában kell tartania a kezére pályázó kérők hadát.
Atwood mítosz-regényében Odüsszeusz kalandjai csupán hátteréül szolgálnak az izgalmas, játékos és szenvedélyes történetnek. A mű egyszerre hordozza egy filozofikusan bölcs görög dráma és egy ravasz modern regény vonásait.
Könyvismertető:
Régóta ajánlották már nekem Margaret Atwood könyveit, de valahogy sosem akaródzott belekezdeni. Talán a kellemetlen ifjúkori emlékek miatt? Nem tudom. Egy biztos, középiskolás koromban nem tudtam megbarátkozni Homérosszal. Írásait mulatságosnak, de rendkívül nehézkesnek találtam, és mivel ágyban olvastam, 1-2 oldal után rendszeresen bealudtam, és sosem értem a végére. Rendkívül nagy tudású, de menthetetelenül sznob irodalomtanárom pedig csak rontott a helyzeten. Az unalom végkép eluralt, és már nemcsak az ágyban, de az antik görögökről szóló óráin is bőszen horkoltam.
.jpg) |
| Margaret Atwood |
Az első kapocs ami végre összekötött ezzel a nagyszerű történettel, az Andrei Konchalovsky rendezése alatt elkövetett Emmy díjas Odüsszeia című tévéfilmsorozat. Armand Assante - mint Odüsszeusz - falatnyi ágyékkötőben küzdi végig a filmet. Assante remekül hozta a hordómellkasú, rövid lábú, csalafinta, nem igazán jóképű - de dögös hőst, és lélekben Pénelopé voltam, aki hűségesen vár az ő rettenthetetlen urára.
Hormonborult fruskaként alakítása igen meggyőzött, és itt kezdődött azóta is töretlen plátói szerelem Odüsszeusz iránt.
"Egyszer azt mondta, hogy minden emberben van egy rejtekajtó, ami a szívbe nyílik, és ő nem nyughatik, amíg meg nem találja ennek az ajtónak a kilincsét. Mert a szív kulcsos zárra jár, és aki hozzáfér az emberek szívéhez, hogy kitudja titkaikat, az hozzáfér a Moirákhoz is, és kezébe kaparinthatja sorsának fonalát..."
Aztán előkerült Atwood könyve, a Pénelopeia... Hetekig kerülgettem, de még mindig képtelen voltam belekezdeni. A végső lökést viszont egy rém rossz regény olvasása adta meg. Elegem lett, és puffogva magamhoz ragadtam a kis kékes-zöld kötetet.
 |
| Armand Assante Odüsszeusz szerepében |
Már az első fejezet első oldala az ujja köré csavart. Nem erre számítottam, bár olvastam a tartalmat.
Tele volt meglepetésekkel. Pár óra alatt bepótoltam azokat a mitológiai hiányosságaimat amiket irodalomórán - érdeklődés hiányában - évekig lehetetlenség volt a fejembe verni.
Mindezt a legmodernebb stílusban, olvasmányosan, érdekfeszítően, és hihetetlen szellemmel.
Szinte faltam a sorokat, és azon vettem észre magam, hogy a fejezetek közt megállok... elmegyek teázni, vagy nekiállok pótcselekvésként valamit tevékenykedni... Mert olyan rövidke maga az írás, hogy nem akartam hamar befejezni, tartani akartam még egy kicsit.
"Gondolom, ismeritek a szabályokat. Ha óhajtjuk, újjászülethetünk és elkezdhetünk egy új életet, de előbb innunk kell a Felejtés Vizéből, hogy emlékezetünkből kimossa minden korábbi életünket... A Felejtés Vize nem hat mindig úgy, ahogy kellene. Vannak, akik mindenre emlékeznek."
Ha láttátok már Angelika könyves blogját, észre vehettétek mottóként a Thomas Helm idézetet: "Akkor jó egy regény, ha a közepén attól félek, hogy mindjárt itt az utolsó fejezet." Hát a Pénelopeiával pontosan így jártam, bár nem a közepén, hanem az első fejezet után. Kiváló könyv, ami végül tele lett szamárfülekkel, mert amilyen pici, olyan sok asszonyi bölcsességet hordoz magában.
 |
| A könyvet több országban színpadra állították, elsöprő sikerrel. |
Pénelopé
No de lépjük túl a mű és a saját kapcsolatomon, és nézzük meg mi is van benne...
Pénelopé szemszögéből meséli el az Odüsszeiát, és annak a 12 szolgálólánynak a sírontúli vádját eleveníti fel, akiket Odüsszeusz hazatértekor egyszerűen felakasztatott, mint a ház árulóit.
Atwood maga is úgy nyilatkozik, hogy sosem hagyta nyugodni ennek a 12 lánynak a halála, és Pénelopét sem fogja hagyni nyugodni még a túlvilágon sem, ahonnan a történet végülis elindul. Bizarr kezdés, bizarr leírásokkal, de szokatlansága - ha borzongva is - teljesen leköti az Olvasó figyelmét.
 | |
| A szolgálólányok panasza: Álomhajó Álmában minden lány gyönyörű Ruhája piros selyem; Akit szeret, csak azt öleli A csók-zápor szerelem... ...De aztán megint csak felriadunk: Szolgálatot hoz a reggel. Parancsra húzgáljuk fel szoknyánk, Ha füttyent egy kanos gazember." |
A mű több részre oszlik. Egyrészt Pénelopé történetére, ami regényes önvallomás, ezeket törik meg a szolgálólányok kórusbetétei, amik néha prózai, néha verses formában jelennek meg.
A vége pedig egészen modern... már-már inkább alternatív. Egy képzeletbeli bírósági tárgyalást jelenít meg, ahol a vádlott, maga Odüsszeusz, a felperesek pedig a felakasztott szolgálólányok. Pénelopé itt hebegő-habogó tanú.
De összecsap benne a szépség és a bujaság Heléné formájában, és az intelligencia és állhatatosság Pénelopé jellemében. Ismét időtlen problémát feszeget. Avagy a férfiak miért a csinos pofi után koslatnak, vállalva a háborút, a gyötrelmet és a halált, és miért nem veszik észre a kevésbé csinos de szikrázóan okos nőket. A nem önszántukból egyedül álló lányok és asszonyok igencsak magukénak érezhetik ezt a regényt, mert az ő fájdalmukat is megénekli az írónő.
"Meg aztán, ha egy férfi büszke az ügyes álöltözetére, csak a bolond feleség kiabálja ki, hogy felismerte: mindig rosszra visz a férfit megfosztani a meggyőződésétől, hogy milyen okos."
A könyv tartalma, és felépítése színpadra állításért kiáltott, és ez meg is történt. A Pénelopeia megjelenítésének tárháza egész egyszerűen kimeríthetetlen! Lehet belőle csinálni elborult művészfilmet, ponyvás Hallmark chanelles családimozit, vagy elegáns színielőadást. A regényt egyébként sokan tartják feminista jellegűnek, mert a nemek közötti különbségtétel elleni felkiáltások gyakran előfordulnak az írásban - lehet... - én ezt nem éreztem. Atwood egyébként sem feminista, inkább minden réteg kapcsolatban érezheti magát történeteivel, ebben is áll az ő nagyszerűsége. A Gyerekgyász című kórusbetétje - amit a szolgálólányok adnak elő -, egészen felkavaró, és a világ szenvedő, megrontott és kihasznált gyermekeinek vádbeszéde is egyben:
 |
| Hiram Powers szoba: A görög rabszolgalány |
"...Mi is rossz helyen születtünk. Szegény szülőktől, rabszolgaszülőktől, jobbágy szülőktől, paraszt szülőktől, olyan szülőktől, akik eladtak, akiktől ellophattak. Szüleink nem voltak istenek, félistenek, nimfák, najádok. Már gyerekkorunkban dolgoznunk kellett a palotában; hajnaltól késő estig robotoltunk, már gyerekkorunkban. Ha sírtunk, senki se szárította fel a könnyeinket. Ha elaludtunk, rúgással ébresztettek. Azt mondták, hogy nincs anyánk. Azt mondták, hogy nincs apánk. Azt mondták, hogy lusták vagyunk. Azt mondták, hogy piszkosak vagyunk. Piszkosak voltunk.
A piszokban éltünk, a piszok volt a dolgunk, a foglalkozásunk, a hibánk. Mi voltunk a piszkos lányok. Ha a gazdánk, a gazdánk fia, a háznál vendégeskedő nemesember vagy a vendég nemesember fia össze akart feküdni velünk, nem utasíthattuk vissza. Hiába sírtunk, hiába mondtuk volna, hogy szenvedünk. Így telt a gyerekkorunk. Ha szép kisgyerekek voltunk, életünk csak még rosszabb lett.
Őröltük a lisztet a pompás esküvői lakomákra, aztán megehettük a maradékot; nekünk sose volt pompás esküvőnk, senki se halmozott el dús ajándékkal, a testünk keveset ért. De mi is szerettünk volna énekelni és táncolni, szerettünk volna boldogok lenni. Ahogy nőttünk, furfangosabbak lettünk, hamisabbak, megtanultuk a gúnymosoly titkát. Ringattuk a csípőnket, rejtőzködtünk, kacsingattunk, sejtelmesen felvontuk a szemöldökünket. A disznóólak mögött fiúkkal jöttünk össze, hol nemes ifjakkal, hol közrendűekkel. Henteregtünk a szalmában, a sárban, a trágyában vagy a gyapjú-puha ágyban, amit a gazdánknak vetettünk. Kiittuk a bort a boroskupák aljából. Beleköptünk az asztalra felhordott tálba. A fényes lakomacsarnok és a sötét tálalófülke között lopott hússal tömtük tele a szánkat. Padlásszobánkban éjjel együtt nevetgéltünk. Elcsentük, amit csak tudtunk."
Szerettem ezt a könyvet. Egyetlen kritikát csak a borítóterv ellen tudok felhozni. Borzalmas! Egy szép jogvédetlen klasszikus fa- vagy rézmetszet odamontírozásával sokkal figyelemfelkeltőbb, és esztétikusabb lett volna, mint ahogy a mű külföldi kiadásainál ez jól látható.
Kinek ajánlom olvasásra?
 |
| Odüsszeusz hazatérése |
Mindazoknak akik valamiért nem tudtak kibékülni eddig Homérosszal, és az antik irodalommal. Margaret Atwood segíteni fog abban, hogy ellenérzéseink feloldódjanak, elkergeti az irodalomtanárok sznob szellemét, és újra kedvet hoz az Odüsszeia elolvasásához.
Azok is értékesnek ítélhetik majd a könyvet, akiknek annakidején sikerült már az iskolában beleszeretniük a régi görögökbe. Ez az alkotás új színt hoz majd, és öröm lesz olvasni egy modern feldolgozást.
Ha pedig észrevesszük, hogy gyermekünk nem boldogul Homérosz rövidített kiadású anyagival sem, és kezdi kedvét szegni a szövegbeli nehézség, akkor az ő kezébe is bátran bele lehet nyomni Atwood könyvét. Érthető, lendületes, érzelemdús nyelvezete a fiatal generációt is képes lekötni, és megfogni, sikerélményt ad és egészen másként fognak hozzáállni az eredeti műhöz.
A Profundus Librum értékelése:
10/10
Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás.
Többször is élmény lehet végigolvasni, a műfajt messziről kerülőknek is nyugodtan ajánlható!
Az írónő hivatalos weboldala
GoodReads
MOLY
A könyv megrendelése
Odüsszeia - Andrei Konchalovsky rendezésében (teljes film, angolul)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése