Eredeti cím: Charles Dickens. A Life
Műfaj: életrajz
Első kiadás: 2011.
Fordító: Sipos Katalin
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Hazai kiadás: 2012.
Oldalszám: 628
2012-ben ünnepli a világ Charles Dickens születésének kétszázadik évfordulóját. A mai napig olvassuk regényeit, karcolatait és karácsonyi történeteit - de mennyit tudunk az életéről? Nagyanyja egy főúri házban volt házvezetőnő. Apja tisztviselő a haditengerészetnél, már amikor nem ül az adósok börtönében. Dickens tizenkét éves, amikor elhelyezik egy cipőpasztagyárban és magára hagyják. Anyja a kisebb testvérekkel a börtön környékén él, a kiskamasz Charles pedig szobát bérel és beosztja heti fizetését. Elhatározza, hogy ő soha nem fog anyagi gondokkal küzdeni. Egy év múlva apja szabadul, a család újra egyesül, de Dickens megtanulta a leckét: csak magára számíthat. Tizennyolc évesen parlamenti gyorsíró, huszonkét évesen Boz álnéven kiadja első kötetét, huszonöt évesen férj és apa, és megjelenik A Pickwick klub. Innentől pedig nincs megállás. Tíz gyerek, másfél tucat regény, két végén égő gyertya, egy új, nagy szerelem és ötvennyolc évesen a halál. Claire Tomalin, a legnépszerűbb angol életrajzíró (Jane Austen élete) ismét bölcs, együttérző, alapos életrajzot írt egy nagy íróról, aki nem volt tökéletes, csak zseniális.
Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy Claire Tomalin könyve az év legjobb életrajzi írása, és az is lehet, hogy ez sokáig így is marad, hacsak nem ír még több könyvet.
Ő az a szerző, aki lenyűgöz alaposságával, mélyreható következtetéseivel, és közben fenn tudja tartani a szöveg könnyedségét, érdekességét és olvasmányosságát. Bevallom szívesen lennék az asszisztense.
" A világot élesebb kontúrokkal látta, mint mások, és hol nevetett, hol szörnyülködött, hol felháborodott rajta – és néha sírt miatta. Tapasztalataiból és reakcióiból nyersanyag lett, amit formába öntött a regényeiben. Remek láttató képességével roppant érzékletesen, szinte kézzelfoghatóan ábrázolja a XIX. századi Angliát a viccelődés, szörnyülködés és felháborodás, valamint az érzelmesség eszközeivel. Még egyik legvadabb kritikusa is elismerte, hogy Dickens úgy ír Londonról, „mint az utókor kiküldött tudósítója”.
A mértékadó angol hölgy azon irigylésre méltó kevesek egyike akinek könyveit kivétel nélkül egyaránt kedvezően fogadott a hazai és nemzetközi kritika. Titka könnyen megfejthető: szórakoztató stílusa azokat is magával ragadja, akik ritkán vetemednek életrajzi írásokra, de képes kielégíteni azon olvasók igényeit akik a tudományos alaposságot várják el egy biográfiai műtől. Nem is csoda, hogy Anglia legnagyrabecsültebb életrajzírójává nőtte ki magát.
Már korábban is észrevettem, hogy a nagy életrajzi olvasótábort vonzó szerzők mind tapasztalt újságírók is egyben. Talán a rövid cikkek írásának gyakorlata adja a titkos esszenciát a sikerhez? Szinte biztos vagyok benne. Ez a gondolatmenet talán erőltetettnek tűnhet egy olyan műhöz viszonyítva, amiről a kortárs irodalom üdvöskéje Szécsi Noémi csak úgy nyilatkozott: "ha ezt a könyvet a lábunkra ejtjük, tényleg leesik a körmünk." A terjedelmes, vaskos kötet valóban igazi nehéz súlyú a műfajában, de mentes azoktól a komplikációktól, melyek általában túlterheltté teszik a hasonló vállalkozású feldolgozásokat. Fejezetei hosszúak ugyan, de jól tagoltak, mintha sok ezernyi érdekfeszítő cikket fonna egy 600 oldalas egésszé.
Tomalin előtt nem maradtak titkok, minden rejtett fiókot kihúzgált, hátha talál használható információkat. Fennmaradtak például Dickens könyvtári cédulái, melyekből olyan intim részleteket is megtudunk, hogy mikor kölcsönzött ki anatómia könyvet, hogy a szebbik nem titkos tájékairól szerezzen ismereteket. Persze sokan felhördülhetnek ilyen indiszkréció láttán, de az életrajzírás alapvetően indiszkrét műfaj.
Tomalin fellebbenti a fátylat az írófejedelem kettős életéről, bemutatja a sokgyermekes bohém családapát és a fiatal szeretőt tartó rejtélyes "cukros bácsit". Tomalin nem csomagolja selyempapírba a tényeket, és nem retten el a hallhatatlan író dicsfényétől, de nem is akarja lerántani trónusáról. Olyannak mutatja Dickenst amilyen valójában volt. Tényszerűen ír irodalmi szalagmunkájának financiális hátteréről, a folytatásos regényírás rabszolgahajszájáról és elismeréssel adózik a fiatal Dickens tehetségének, akit már ifjú korában plagizáltak nála jóval befutottabb emberek.
DICKENS ÍRÁSAIRÓL: " Folytatásokban való megjelentetésük új divatot hozott a könyvkiadásban, s lehetővé tette, hogy új olvasóközönséghez jussanak el, mert a füzetek nem kerültek sokba, kézről kézre lehetett adni őket, de gyűjteni és megőrizni is; ezek olyan olvasókhoz is eljutottak, akik életükben most először vásároltak irodalmat azért, hogy otthon a polcra feltegyék. "
Olyan nem köztudott információkra is rábukkanunk, mint hogy az író gyakran volt náthás, imádott nevetni és mindenből viccet faragni. Szerette ha dicsérik és fiatal korában magamutogató, tetszelgő férfi volt, aki szerette a hivalkodó öltözéket. Kivételes eltökéltségű ember volt, hitte, hogy minden lehetséges az akarat számára. Erős öntudattal, szilárdan hitt képességeiben, amit az idő igazolt. Nem riadt vissza az erőteljes testmozgástól és a napot mindig hideg zuhannyal kezdte.
" Szivarozott, és leveleiben gyakran tett említést borkereskedőkről, akik brandyt, gint, portóit, sherryt, pezsgőt, bordóit és sauternes-i bort szállítottak neki, és sokszor emlegeti a finom italok élvezetét is. Csak nagyon ritkán rúgott be, de néha beismeri, hogy reggel macskajajjal ébredt, ha előző este többet ivott a kelleténél. Kedvenc gyümölcse a málna volt, tejszínhab nélkül, és nagyon szerette a dobozos datolyát. Tagja volt a Garrick Clubnak és az Athenaeumnak is, és jól ismerte London összes színházát. Gyakran járt előadásokra, ismert minden színigazgatót, úgyhogy bármikor tudott páholyt szerezni bárhová. Esténként rendszerint vacsorázni ment és színházba, illetve egy-két barátjával együtt London veszélyes negyedeiben csavargott. Egyedül is gyakran járt az utcán, figyelt és töprengett. Szenvedélyesen érdekelték a börtönök és szegényházak, ahová a társadalom kitaszítottjait zárták. "
Apja felelőtlen életvezetése adósságba keverte a családot. Gyakran volt magányos és éhes, a félelem a hitelezőktől, az adósok börtönétől már gyermekkorában beleivódott, ezeket a nyomasztó élményeit újra és újra beleszövi regényeibe. Sokáig mellőzött gyermekként kezelték szülei, még csak nem is taníttatták, minden anyagi forrásukat szokatlan módon lányuk képzésébe ölték. Tulajdon anyja és apja ezen árulását sosem volt képes szívből megbocsájtani. Gyermekmunkásként napi 11 órát kellett dolgoznia, és ebben az időszakában élte át legnagyobb megaláztatásait. A gyermekkori káoszból eredeztethető rendszeretete, és az emberi méltósághoz való szinte görcsös ragaszkodása, de a múlt nyomai felfedezhetők az időnként kitörő vad agressziójában és kegyetlenségében is. Kétségbeesetten vágyott a normális életre, feleségre és gyermekekre. Mikor megházasodott, már az első hónapban teherbe ejtette ifjú aráját és kapcsolatuk fennmaradó éveiben ez az állapot így is maradt, 11 gyermeke született. Szeretett elszabadulni hazulról, - ami ennyi gyermek esetén talán nem is csoda - és mindig társaságra vágyott, a korabeli írók romantikus magánykeresése csöppet sem volt rá jellemző.
Jellemrajzot kapunk apjáról is, John Dickensről, aki mindig szeretett többnek látszani, mint ami valójában volt. Szívesen használt nagy szavakat, beszéde cifra volt, nemesnek mondta magát, noha ez nem fedte a valóságot. Dickens apja "szeretett úgy öltözködni, mint a régensség korának piperkőcei, a dendik, drága könyvekre költött, és szívesen hívott vendégeket, akiktől később pénzt kérhetett kölcsön."
De az író tőle sajátította el a gyorsírás képességét, mely elindította később a sikerhez vezető úton. Parlamenti írnokként tűnt ki először pontosságával és hitelességével. 24 évesen jelent meg első könyve, melyről korábban a blogon is írtam.
„ Emlékszem, mennyire felvillanyozott mindenkit, amikor belépett ...valami ragyogás áradt szét a szobában, ami meghatározó volt, de megfoghatatlan.”
Webajánló:
MOLY
GoodReads
Európa Könyvkiadó
A könyv megrendelése
Részlet a könyvből
Műfaj: életrajz
Első kiadás: 2011.
Fordító: Sipos Katalin
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Hazai kiadás: 2012.
Oldalszám: 628
2012-ben ünnepli a világ Charles Dickens születésének kétszázadik évfordulóját. A mai napig olvassuk regényeit, karcolatait és karácsonyi történeteit - de mennyit tudunk az életéről? Nagyanyja egy főúri házban volt házvezetőnő. Apja tisztviselő a haditengerészetnél, már amikor nem ül az adósok börtönében. Dickens tizenkét éves, amikor elhelyezik egy cipőpasztagyárban és magára hagyják. Anyja a kisebb testvérekkel a börtön környékén él, a kiskamasz Charles pedig szobát bérel és beosztja heti fizetését. Elhatározza, hogy ő soha nem fog anyagi gondokkal küzdeni. Egy év múlva apja szabadul, a család újra egyesül, de Dickens megtanulta a leckét: csak magára számíthat. Tizennyolc évesen parlamenti gyorsíró, huszonkét évesen Boz álnéven kiadja első kötetét, huszonöt évesen férj és apa, és megjelenik A Pickwick klub. Innentől pedig nincs megállás. Tíz gyerek, másfél tucat regény, két végén égő gyertya, egy új, nagy szerelem és ötvennyolc évesen a halál. Claire Tomalin, a legnépszerűbb angol életrajzíró (Jane Austen élete) ismét bölcs, együttérző, alapos életrajzot írt egy nagy íróról, aki nem volt tökéletes, csak zseniális.
A könyvről:
 |
| CLAIRE TOMALIN angol újságíró, életrajzíró |
Ő az a szerző, aki lenyűgöz alaposságával, mélyreható következtetéseivel, és közben fenn tudja tartani a szöveg könnyedségét, érdekességét és olvasmányosságát. Bevallom szívesen lennék az asszisztense.
" A világot élesebb kontúrokkal látta, mint mások, és hol nevetett, hol szörnyülködött, hol felháborodott rajta – és néha sírt miatta. Tapasztalataiból és reakcióiból nyersanyag lett, amit formába öntött a regényeiben. Remek láttató képességével roppant érzékletesen, szinte kézzelfoghatóan ábrázolja a XIX. századi Angliát a viccelődés, szörnyülködés és felháborodás, valamint az érzelmesség eszközeivel. Még egyik legvadabb kritikusa is elismerte, hogy Dickens úgy ír Londonról, „mint az utókor kiküldött tudósítója”.
A mértékadó angol hölgy azon irigylésre méltó kevesek egyike akinek könyveit kivétel nélkül egyaránt kedvezően fogadott a hazai és nemzetközi kritika. Titka könnyen megfejthető: szórakoztató stílusa azokat is magával ragadja, akik ritkán vetemednek életrajzi írásokra, de képes kielégíteni azon olvasók igényeit akik a tudományos alaposságot várják el egy biográfiai műtől. Nem is csoda, hogy Anglia legnagyrabecsültebb életrajzírójává nőtte ki magát.
Már korábban is észrevettem, hogy a nagy életrajzi olvasótábort vonzó szerzők mind tapasztalt újságírók is egyben. Talán a rövid cikkek írásának gyakorlata adja a titkos esszenciát a sikerhez? Szinte biztos vagyok benne. Ez a gondolatmenet talán erőltetettnek tűnhet egy olyan műhöz viszonyítva, amiről a kortárs irodalom üdvöskéje Szécsi Noémi csak úgy nyilatkozott: "ha ezt a könyvet a lábunkra ejtjük, tényleg leesik a körmünk." A terjedelmes, vaskos kötet valóban igazi nehéz súlyú a műfajában, de mentes azoktól a komplikációktól, melyek általában túlterheltté teszik a hasonló vállalkozású feldolgozásokat. Fejezetei hosszúak ugyan, de jól tagoltak, mintha sok ezernyi érdekfeszítő cikket fonna egy 600 oldalas egésszé.
Tomalin előtt nem maradtak titkok, minden rejtett fiókot kihúzgált, hátha talál használható információkat. Fennmaradtak például Dickens könyvtári cédulái, melyekből olyan intim részleteket is megtudunk, hogy mikor kölcsönzött ki anatómia könyvet, hogy a szebbik nem titkos tájékairól szerezzen ismereteket. Persze sokan felhördülhetnek ilyen indiszkréció láttán, de az életrajzírás alapvetően indiszkrét műfaj.
 |
| Dickens nem szerette ha fotózzák, de elfogadta a népszerűséggel járó kellemetlenségeket. |
DICKENS ÍRÁSAIRÓL: " Folytatásokban való megjelentetésük új divatot hozott a könyvkiadásban, s lehetővé tette, hogy új olvasóközönséghez jussanak el, mert a füzetek nem kerültek sokba, kézről kézre lehetett adni őket, de gyűjteni és megőrizni is; ezek olyan olvasókhoz is eljutottak, akik életükben most először vásároltak irodalmat azért, hogy otthon a polcra feltegyék. "
 |
| A magabiztos DICKENS. Ezt a képet 1850-ben készítette róla Henri Claudet. Ekkor írt legkedvesebb könyvét, a David Copperfield-ot, és sikeresen beindította saját hetilapját, idejének tetemes részét pedig a Hajléktalan Nők Otthonának vezetése foglalta le. |
" Szivarozott, és leveleiben gyakran tett említést borkereskedőkről, akik brandyt, gint, portóit, sherryt, pezsgőt, bordóit és sauternes-i bort szállítottak neki, és sokszor emlegeti a finom italok élvezetét is. Csak nagyon ritkán rúgott be, de néha beismeri, hogy reggel macskajajjal ébredt, ha előző este többet ivott a kelleténél. Kedvenc gyümölcse a málna volt, tejszínhab nélkül, és nagyon szerette a dobozos datolyát. Tagja volt a Garrick Clubnak és az Athenaeumnak is, és jól ismerte London összes színházát. Gyakran járt előadásokra, ismert minden színigazgatót, úgyhogy bármikor tudott páholyt szerezni bárhová. Esténként rendszerint vacsorázni ment és színházba, illetve egy-két barátjával együtt London veszélyes negyedeiben csavargott. Egyedül is gyakran járt az utcán, figyelt és töprengett. Szenvedélyesen érdekelték a börtönök és szegényházak, ahová a társadalom kitaszítottjait zárták. "
Apja felelőtlen életvezetése adósságba keverte a családot. Gyakran volt magányos és éhes, a félelem a hitelezőktől, az adósok börtönétől már gyermekkorában beleivódott, ezeket a nyomasztó élményeit újra és újra beleszövi regényeibe. Sokáig mellőzött gyermekként kezelték szülei, még csak nem is taníttatták, minden anyagi forrásukat szokatlan módon lányuk képzésébe ölték. Tulajdon anyja és apja ezen árulását sosem volt képes szívből megbocsájtani. Gyermekmunkásként napi 11 órát kellett dolgoznia, és ebben az időszakában élte át legnagyobb megaláztatásait. A gyermekkori káoszból eredeztethető rendszeretete, és az emberi méltósághoz való szinte görcsös ragaszkodása, de a múlt nyomai felfedezhetők az időnként kitörő vad agressziójában és kegyetlenségében is. Kétségbeesetten vágyott a normális életre, feleségre és gyermekekre. Mikor megházasodott, már az első hónapban teherbe ejtette ifjú aráját és kapcsolatuk fennmaradó éveiben ez az állapot így is maradt, 11 gyermeke született. Szeretett elszabadulni hazulról, - ami ennyi gyermek esetén talán nem is csoda - és mindig társaságra vágyott, a korabeli írók romantikus magánykeresése csöppet sem volt rá jellemző.
 |
| A feleség és a rivális |
"A nagy tehetségű emberek számára a saját élettörténetük csak szomorú olvasmány lehet."
CHARLES DICKENS
 |
| 45 évesen otthagyja feleségét és 11 gyermekét. Szerelmes lett a 18 éves Nelly Trenanbe. De félti hírnevét a támadásoktól, jótevő "nagybácsiként" folytat titkos viszonyt" miközben belebetegszik a rejtőzködésbe. |
De az író tőle sajátította el a gyorsírás képességét, mely elindította később a sikerhez vezető úton. Parlamenti írnokként tűnt ki először pontosságával és hitelességével. 24 évesen jelent meg első könyve, melyről korábban a blogon is írtam.
„ Emlékszem, mennyire felvillanyozott mindenkit, amikor belépett ...valami ragyogás áradt szét a szobában, ami meghatározó volt, de megfoghatatlan.”
Dickens szenvedélyesen szerette a színházat, nagy álma az volt, hogy színházi rendező legyen. Hosszú órákon át gyakorolta tükör előtt a monológokat, tudatosan csiszolta stílusát, gesztusait és bár színész sosem lett, a gyakorlás jövedelmező befektetésnek bizonyult. Idősebb korában felolvasóestjein képes volt egymaga megjeleníteni szereplőit, szuggesztív előadásmódja ámulatba ejtette közönségét. Dickens akkori sikere példátlan volt, de nagy szorításban élt, mert jövedelme azon múlt hogy tudja e tartani a feszes iramot. Tisztességes körülményeket teremtett, de igen hajszolt író képe bontakozik ki előttünk, akinek sosem voltak tartalékai, aki sok embert tartott el és hónapról-hónapra élt.
" Írói pályafutásának már az elején így kezdte nevezni magát: „az utolérhetetlen”, és ez csak részben volt vicc, mert látta jól, hogy az író kortársak közül egy sincs, aki jobb volna nála, és azt is, hogy sem a családban, sem a barátok közt nincs olyan, aki ennyire ambiciózus és energikus volna. Képes volt az embereket megnevettetni, megríkatni, képes volt felháborodást szítani, és az volt a célja, hogy szórakoztasson – és hogy jobbítson a világon. "
Claire Tomalin könyve remek olvasmányélmény, és páratlan forrásanyag. Nemcsak recenzióim írásakor veszem újra és újra kézbe, hanem a Dickens regények olvasásakor is. Elsőrangú életrajz, és úgy éreztem, minél többet tudok meg az írófejedelem korántsem makulátlan jelleméről - ellentmondásos ugyan - de annál jobban megértem és becsülöm a műveit.
" Írói pályafutásának már az elején így kezdte nevezni magát: „az utolérhetetlen”, és ez csak részben volt vicc, mert látta jól, hogy az író kortársak közül egy sincs, aki jobb volna nála, és azt is, hogy sem a családban, sem a barátok közt nincs olyan, aki ennyire ambiciózus és energikus volna. Képes volt az embereket megnevettetni, megríkatni, képes volt felháborodást szítani, és az volt a célja, hogy szórakoztasson – és hogy jobbítson a világon. "
Claire Tomalin könyve remek olvasmányélmény, és páratlan forrásanyag. Nemcsak recenzióim írásakor veszem újra és újra kézbe, hanem a Dickens regények olvasásakor is. Elsőrangú életrajz, és úgy éreztem, minél többet tudok meg az írófejedelem korántsem makulátlan jelleméről - ellentmondásos ugyan - de annál jobban megértem és becsülöm a műveit.
 |
| A "brit oroszlán" utolsó fotója |
 |
| DICKENS születésének 200. évfordulóján leszármazottjai emlékeznem meg róla a Westminster apátságban. |
A Profundus Librum értékelése:
10/10
Mesterien megírt, korszakalkotó, hibátlan alkotás. Többször is élmény lehet végigolvasni, páratlan forrásanyag, a műfajt messziről kerülőknek is nyugodtan ajánlható.
MOLY
GoodReads
Európa Könyvkiadó
A könyv megrendelése
Részlet a könyvből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése