Eredeti cím: La isla bajo el mar
Első kiadás: 2009.
Műfaj: Kortárs szépirodalom
Fordító: Dornbach Mária
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Kiadás ideje: 2012.
Oldalszám: 479Zarité rabszolgának született az 1700-as években, a karibi Saint-Domingue szigetén. Kilencévesen háziszolga lesz, így nem kóstol bele a cukornádültetvények kíméletlen munkájába. Természetes szépsége azonban másfajta kizsákmányolásra kárhoztatja, de ő vigaszra lel az afrikai dobok ritmusában, a testében lüktető táncban és zenében, a voodoo szertartásokban. Ő a gyarmati társadalom tükörképét nyújtó regénybeli kis világ központi alakja, aki fontos szerepet játszik a francia Valmorain gazda, beteges spanyol felesége és érzékeny kisfiuk, a bölcs Parmentier doktor, a szépséges mulatt kurtizán, Violette, a néger javasasszony, Rose mama, valamint a lázadó rabszolga, Gambo életében. A fehérek, feketék, mulattok összefonódó sorsának hátterében zajló események rabszolgalázadásba torkollnak, és a földig rombolt szigeten eluralkodik a kegyetlen bosszú. A rabszolgalány gazdájával New Orleansba kényszerül, hogy ott kezdjenek új életet.
A fájdalmakon, szerelmeken, kiszolgáltatottságon és függetlenségen felülemelkedve Zarité bölcs derűvel tekint végig életén és megállapítja: jó csillagzat alatt született. A világhírű chilei Isabel Allende magával ragadó, színes, lebilincselő stílusban mesél rendkívüli erejű hősnőjéről, aki a legkegyetlenebb körülmények között is képes megőrizni önmagát, hitét, kivívni a szabadságot és megtalálni az élet értelmét.
A könyvről...
A Távoli szigettel való találkozásom tipikus példája annak miért is jó néha elkalandozni a könyves blogok világába. Erika Sorolvasójában láttam meg a Lelkem, Inés című könyvet, és annyira szimpatikusan írt róla, hogy azonnal felvettem az olvasási listámra. Közbejött egy kis nyaralás, ami pont jó ürügy volt arra, hogy beadjam a családfőnek, miért is kell mindenképp megajándékoznom magam mégegy könyvvel. Sajnos azonban Inés már elfogyott, ezért levettem a polcról egy másik Allende könyvet, amiről még semmit sem tudtam. Gondoltam akkor kezdjük a megismerkedést ezzel...
Jelentem a találozó kiválóra sikeredett, az első oldalak után magával ragadott a történet.
 |
| Isabel Allende és Barack Obama. Haitiről és a mulattokról szóló regénye az elnöki palota kapuit is megnyitotta előtte. A fél és negyedvér közösségek hálásak, hogy maradandó emléket állított őseiknek Zarité történetén keresztül. |
Komolyra fordítva a szót... az emberiség történetének számos gyalázatos korszaka van, ezek közül az egyik legmegrendítőbb intézmény a rabszolgaság. Azt hiszem sosem fér a fejembe, hogy voltak képesek eleink ennyi kegyetlenségre és részvétlenségre. A könyv ezt az embertelen drámát próbálja feldolgozni, Haiti rabszolgáinak, és New Orleans menekültjeinek történetét írja le. Az író könnyed stílusa könnyen befogadható, és megrázó formában tárja elénk a nagy igazságot az emberben szunnyadó, majd feltörő gonoszról. Akárcsak a már korábban említett Gyökereknél, a hatás itt is azonnali, és erőteljes. Még egy fehérnek is nehéz kivülállóként szemlélni a kislány hányadtatásait, hát még egy mulatt közösségnek, akinek felmenői közt számos kis Zarité élt hasonlóan megalázó körülmények között. A kislány túlélte az ember alkotta poklot, - nem csak testileg, de morálisan is, az egyszerű ember csodás erejével, elszántságával, és utódai életben tartásának mindent elsöprő igényével.
 |
| Cukornád ültetvényen dolgozó rabszolgák |
A nemi erőszaknál is brutálisabb élmény az anya és gyermek elszakítása egymástól, ép ésszel nem is tudom hogy lehetett ezt megélni. A Fekete kódex elméletileg tiltja, hogy 6 éves korig bárkitől elvegyék a gyermeket, de a gyakorlatban - főleg a félvér "gazdafattyakra" vonatkozólag ez a passzus valahogy nem igazán működik.
 |
| Így képzeltem el a kis kócos Zaritét és első "gazdáját" A kép egyébként New Orleansban készült 1849-ben egy előkelő hölgyről és rabszolgájáról. |
"Zarité Sedellát egy hajnalban pillantottam meg. Talán álom volt csak, de azt mondják, hogy az álom és ébrenlét határán szellemek látogatnak meg bennünket. Fekete volt, magas, elegáns, hosszú végtagokkal, erős arccsonttal, álmos, mogyoróbarna szemekkel. Egy fehér pamut ruhát viselt, sállal, és ezzel megegyező színű turbánt, ami a fején több csomóval volt megkötve. Mezitláb volt, csendes, de jelenléte erőt és szenvedélyt surgárzott. Nem kellett elképzelnem... talán létezett."
Az embernek sokszor a szíve szakad olvasás közben, mert szembesülhetünk a nagy rabszolga-halandóság vérlázító okával is. Hosszútávú tartásuk ugyanis nem volt kifizetődő, ezért az ültetvényesek 4-5 év alatt szó szerint halálra dolgoztatták őket, majd újakkal pótolták. A betegekkel és a nyomorékokkal pedig rendszeresen "baleset" történt. Ha pedig házi rabszolgáról volt szó, aki valamilyen csoda folytán megélte az öregkort, a könyörületes gazda felszabadíthatta, ezzel mentesült a tartási kötelezettségek alól, és kirakhatta nincstelenül az utcára. Nem sokáig maradtak életben... Hol volt itt szó a Fekete kódexről, ami szabályozta a rabszolgákkal való bánásmódot? Sehol.
 |
| Macandal szobra Kongói születésű művelt, írni, olvasni tudó, gyógyításban jártas, roppant lelkierejű fekete rabszolga. Többször is megszökött gazdáitól, nevéhez számos voodoo legenda kapcsolódik. Haiti egyik legnagyobb forradalmára. |
Egy kis történelmi háttérinfó:
A Francia Forradalom megrengette a világot, mindenhová eljutott a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje, így Haitiba is. 1791-ben Toussaint Louverture vezetésével a fellázadt rabszolgák autonómiát harcoltak ki maguknak, és bár I. Napóleon újra bevezette a rabszolgaságot, a tomboló emberorkánnal ő sem bír. 1804-ben Haiti kivívja függeltenségét. Ez volt az egyetlen rabszolgalázadás a világon, amely egy független ország megalapításához vezetett. A Távoli sziget közel 40 éve nem csak egy rabszolgalány nővé érését, és megpróbáltatásait beszéli el, hanem egy ország megalakulásának előzményeit, és a háború okozta menekültáradat sorsát, - a fogadó országra való befolyását.A magyar olvasót Kenneth Roberts: Lidia Bailey című írása viszi legközelebb Haiti vérzivataros múltjához, és aki olvasta már ezt a nagyszerű (bár a MOLY-on méltatlanul lehúzott) könyvet, annak a fent leírt háttér már nem lesz ismeretlen.
Imádom azokat az írókat, akik nemcsak felpattintják a lexikont és kiírva egy-két dátumot - köré kreálják az eseményeket, hanem hosszú kutatómunkával jutnak el a tudáshoz, és csak ezután kezdenek neki az írásnak. Allende is ilyen. Alapos, lelkiismeretes és végtelen felkészült, az Istenektől pedig egy csodás képességet, a mesélés tehetségét kapta ajándékul. A külföldi pozitív kritikák szerint épp a fenti okok miatt, ez Allente eddigi legjobb könyve (később írok majd a negatív fogadtatásról is). A cselekmény lendületes, sodró, örvényekkel gazdagított, néha él a jó öreg dél-amerikai sorozatok kliséivel, de engem egyáltalán nem zavart. Le a kalappal a mesélőkéje előtt.
 |
| Toussaint Louverture a Haiti forradalom kiemelkedő vezére, később az ország kormányzója. "Az én megbuktatásommal a feketék szabadságának csak a törzsét döntötték ki. Újra ki fog sarjadni gyökereiből, mert azok mélyek és számosak." |
Azért van gondom is a regénnyel... méghozzá az utolsó negyede. Egy szóval összefoglalható: elkapkodott. Hogy ugyanazt a ritmust tartsa mint az elején, minimum 100-200 oldallal többet kellett volna írnia, de gondolom a kiadó már behatárolta a karakterszámot, ezért a végén kellett megpórolni azt, amivel az elején túlszaladt. A ritmustörés annyira erőszakos, hogy pár lényeges eseményt - 1-1 szereplő halálát 2 sorba elintézi. Fájlaltam.
Sajnáltam azt is, hogy - SPLOILER KÖVETKEZIK!!!! nem merte bevállalni a hosszútávú vérfertőzést, így inkább behalasztotta az egyik szereplőjét. SPOILER VÉGE. Ha már ennyit rágódott a dolgon, katolikus neveltetés ide, amerikai felhördülések oda, én tuti úgy hagytam volna. Így inkább azt érzem, engedett a 21. századi olvasók morális követelésének.
A chilei "értelmiség" egyébként elég rosszmájúan nyilatkozik a szerzőről. Nagyszerű író, DE... Kiváló narrációs képességekkel rendelkezik, DE... Fantasztikusan képes ötvözni a történelmet a fikcióval, DE... Páratlan érzékenységgel jeleníti meg a női nem kizsákmányolását, DE... és sorolhatnám még a sok epésebbnél epésebb fullánkokat...
 |
| 500 rabszolga elhelyezése a szállítóhajón. Embertelen körülmények közt összeláncolva szállították a foglyokat. A nők/kislányok kivétel nélkül nemi erőszak áldozatai lettek és sokszor már viselősen kerültek a piacra. Ami nőknek a tragédiát jelentette, az a gazdának dupla haszonnal kecsegtetett. |
Már 30 nyelvre fordították le műveit, és több mint 60 millió(!) eladott példánnyal büszkélkedhetett, de a Nemzeti Irodalmi díj ítészei még mindig igyekeztek kibújni a kellemetlen kérdés alól, hogy vajon Allende mikor részesül a kitüntetésben.
Azzal védekeztek, hogyha az eladott mennyiségen múlna egy elismerés, akkor J. K. Rowlingnak már irodalmi Nobel-díat kellett volna kapnia a Harry Potterért. És valljuk be, ebben azért igazuk van. De abban nem, hogy rosszul leplezett irígységből kifolyólag bojkotálják a szerzőt. Olyannyira magasan hordják az orruk, hogy félő, hogy az eleredő esőben egyszerűen megfulladnak. A szellemi elit még ma is úgy tartja - szerte a világon -, hogy ami túl sok embernek tetszik, az csakis középszer lehet.
 |
| Dessalines tábornok, a Haiti Néger Körtársaság kikiáltója nem bánt kesztyűs kézzel sem ellenségeivel sem sorstársaival. |
És hogy mi a saját véleményem? Az, hogy a szerző valóban nem cirkalmazza a szöveget. Stílusa egyszerű, iskolázottságtól függetlenül élvezhető. Erőssége nem az anyanyelve virtuóz használatában rejlik, hanem a témaválasztásában. Ráadásul feministától ennyi feminim kisugárzást még nem éreztem, ilyen mélyen átélt, és átadott tragikumot még nem olvastam. Az emberi méltósághoz, szabadsághoz, és függetlenséghez való jogok megszállott képviselője ő, aki globális bestsellereket képes alkotni. Példaképet állít a nők elé, tartásról, büszkeségről és becsületről regél. Miért olyan nagy baj ez? Ha Lincoln idejében születik, meggyőződésem, hogy könyvével épp oly mély hatást ért volna el, mint Harriet Beecher Stowe a Tamás bátya kunyhójával, amit szintén nem a nyelvi zsonglőrködés végett szeretünk, hanem mert az egymás követő életképek a kőszívűekben is beindítják az együttérzés hajlandóságát.
 |
| A rabszolganőket uraik úgy használták mintha az erőszak elfogadása a legtermészetesebb dolog volna. Ennek eredményeként sorra születtek a "kevert vérű" utódok. A fotó olyan gyermekeket mutat beakik bár a generációk során fehér bőrszínnel születtek, rabszolgasorban éltek, és 30 éves korukig a Fekete Kódex értelmében esélyük sincs a felszabadításra. |
Az is lehet, hogy pár embernek a "múltja "szúrja a szemét. Aki ismeri valamennyire Dél-Amerika történelmét, és ismerősen hangzik neki az Allende név, jó helyen keresgél. Az írónő nagybátyja ugyanis nem más, mint Salvador Allende, chile 29. elnöke, aki a Pinochet-féle katonai puccskor vesztette életét. A család ezután Venezuellába menekült. Mint mondja, sosem lett volna író, ha nem kellett volna emigrálnia Chiléből, mert első regénye - a Kísértetház azokból a levelekből állt össze, amit annakidején idős nagyapjával levelezett.
De visszakanyarodva a témához - és csak, hogy ne örüljünk annyira annak, hogy az emberiség szégyenfoltja egyszer és mindenkorra letűnt... A rabszolgaság nem egy múltbéli intézmény. Ma közel 27 millóra becsülik azoknak a számát, akiket fizetés nélkül erőszakkal dolgoztatnak. Köztük vannak a brazil szénbányákban embertelen körülmények közt robotolók, az afrikai gyermekkatonák, vagy a pedofilok kiszolgálására tartott kamodzsai gyermekek, kényszerprostituáltak szerte a világban, de hogy ne kelljen messzire menni... a magyar tanyavilágban számos embertelen körülmények között tartott házi szolga tengeti mindennapjait, de megdöbbentő sorsukról csak a híradók szenzációhajhász riportjaiból kapunk néha tudósítást...
 |
| Az 1791-es rabszolga felkelés alkalmával szinte kiírtották a fehér lakosságot. Akik mégis élve maradtak, úgy végezték, ahogy korábban a feketék. Az asszonyok ágyasként végezték, a férfiak és a gyermeke fizikai munkások lettek. |
Ha van szabad 20 percetek, nézzétek meg ezt a magyar felirattal ellátott videót Isabel Allendéről. Egy szimpatikus, humoros, öniróniára hajlamos nagyszerű embert ismerhettek meg személyében.
Kritikai észrevételek:
Ez a könyv közel nem olcsó, puhaborítású, több helyen tartalmaz hibát. Bármennyire szívem csücske a Geopen kiadó ezúttal kijár a virtuális intő.
 |
| Ami már nincs benne a könyvbe... Zarité déd- és ükgyermekeinek még sokat kellet volna küzdeni... sok-sok évtizednek kell még eltelni, hogy a rabszolgaság stigmája ne kísértsen. A fehérbőrű lakosság nagy erőket mozgósított New Orleansban a szegregált iskolai képzés fenntartásáért. Szerencsére sikertelenül... |
A fedlaptervel ismét elégedetlen vagyok. Leginkább valami romantikushoz való, nem Allende regényéhez. Több komolyságot és méltóságot adott volna a kötetnek, ha megfelelő külcsínnel párosul. Így egyértelműen csak a női olvasóközönség veszi kézbe, a férfiak max bottal piszkálják, pedig ez a kaland/történelmi regény mindkét nem számára izgalmas és tartalmas olvasmány.
Amikor ránéztem erre a könyvre, azt hittem, ezzel el leszek egy darabig, szép súlyos és méretes darab... De 1,5 nap alatt kivégeztem. A titkot a mostánába oly divatos dupla sorközökben kell keresni. Értem én, hogy ezzel a módszerrel egy közepes méretű regényt is szép terjedelmessé lehet dagasztani, de nem feltétlenül etikus, és hát szegény fák...
Kinek ajánlom a könyvet?
Olyan férfiaknak és nőknek egyaránt, akik szeretik a történelmi regényeket. Ezúttal olvasmányos formában fogják kapni a históriát, de mindez semmit nem von le a sokszor kegyetlen események erelyéből. Akik kedvelik a drámákat, a mély humánummal átitatott írásokat szintén meg fogják találni a számításukat.
A Profundus Librum értékelése:
10/8
Kiemelkedően hatásos és ötletes mű,
emlékezetes élmény, pár év múlva újraolvasható,
a műfajt csak kerülgetőknek is ajánlható.
Webajánló:
Nagyon örülök!!! :-) Szép és nagyon sok egyéb, érdekes információt tartalmazó bejegyzés.
VálaszTörlésÉn köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmet. Nézegettem az életművét, látom eddig az Európa adta ki a könyveit, most vette át a Geopen.
VálaszTörlés