Kate Chopin: Ébredés

Eredeti cím: The Awakening

Műfaj: Szépirodalom / klasszikus romantika

Első kiadás: 1899

Fordító: Antoni Rita

Kiadó: LAZI Könyvkiadó

Hazai kiadás éve: 2011.

Oldalszám: 202

Edna Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen már angol klasszikusokat olvas, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozik. Messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátok miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie a kizárólagos feleség- és anyaszereppel.

Egy nyár, melyet a New Orleans melletti Grand Isle tengerpartján tölt, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat, ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik. Nem képes, mint a többi nő, „valóságos megtiszteltetésnek érezni, hogy önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja.” A drasztikus fordulatban jelentős szerep jut a társadalmi korlátokat áttörő különc zongoraművésznőnek, és egy Robert Lebrun nevű fiatal férfinak is.

A mű, melyet szokás Flaubert Bovaryné című regényéhez is hasonlítani, kendőzetlenül és mély együttérzéssel szól a női szabadságvágyról. A regény fél évszázaddal megelőzve az egzisztencialista feminizmus alapművét, A második nemet, rávilágít arra, hogy, dacára minden társadalmi konvenciónak, mindenekelőtt egyszeri és megismételhetetlen, önmagunk, egyéniségünk kibontakoztatására teljes joggal vágyó emberi lények vagyunk, és csak azután nők vagy férfiak.

A könyvről...

Kate Chopin
(1850 - 1904)

A történet egy arisztokrata csoportról szól, akik a nyarat Grand Isle-ben töltik. Egész nap úsznak, futkosnak a tengerparton, ebédeket, és vacsorákat rendeznek egymás tiszteletére, néha megengedett egy-két diszkrét flört, de mindennek a szokásos mederben kell folynia. A hagyományoktól való eltérés súlyos bűn, mely az előkelő társaságból való kiközösítést idézheti elő, ezt pedig senki nem kockáztatja meg. A társaság megengedi a fura, de szórakoztató figurák jelentét is, és milyen jól teszi, hiszen egyéb esetben halálra unnák egymást…

A közösség tagjai szépen öltözködnek, kifogástalanul viselkednek, és épp a megfelelő mennyiségben csillogtatják francia nyelvtudásukat, hogy a sznob légkör kellően dölyfös legyen. A beszélgetések mélysége még csak meg sem repeszti a felszín burkát, üdítő mélység egyedül a művészetekben rejlik. Koncertek, zongoraestek, előadások töltik meg tartalommal az amúgy igencsak kimért társadalmi látszatszínházat.

Grand Isle napjainkban

Az asszonyok ebben az időben pontosan tudták hol a helyük, ha szegények voltak, akkor a konyhában időztek, ha pedig  gazdagok akkor a háztartásvezetésben és gyermekei patronálásában telt ki életük gyönyörűsége. Megengedett volt a muzsika, az olvasás, a hímzés és a festészet amolyan kikapcsolódásképpen, de ennél tovább jóravaló asszony nem kereste saját kiteljesedést.

De mi történik akkor, amikor egy pillanat élménye megkérdőjelezi egész életük hitelességét? Ezt meséli el nekünk Kate Chopin az ő elegáns stílusában és mesteri mondatfüzéreiben.

A könyv tempója lassú, amolyan tűnődések sorozata, a saját hangját felfedező harminc felé közelítő két gyermekes asszony lélektusája önmagával, és a tradicionális patriarchális alapokon nyugvó társadalmi rendszerrel. Ezért is illetik sokszor a könyvet feminista regényként, és az "ébredés" sem szimbolizál mást mint a "NŐ" öntudatra ébredését.

Charles Dickens: London aranykora és más karcolatok

A fordítás alapjául szolgáló művek: Sketches by Boz, "Gone Astray" and Other Early Papers from Household, Selected Short Fiction

Műfaj: szépirodalom

Első kiadás ideje: 1836

Fordítók: Bujdosó István, Farkas Nóra, Maráczi Géza, Wiesenmayer Teodóra

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó

Kiadás ideje: 2012

Oldalszám: 186 

Időutazásra csábítjuk az olvasót: ha elmélyed ebben a könyvben, egy jó szemű, csillogó humorú fiatal újságíró, Charles Dickens lesz az útikalauza, akitől megtudhatja, milyen volt London a magyar reformkor idején, közvetlenül Viktória királynő korának küszöbén, az ugrásszerű ipari fejlődésnek és a gyarmatosításnak köszönhető szédületes növekedés kapujában. E finoman megrajzolt londoni életképek megmutatják, hogyan éltek az egyházközségek finom, intrikus hölgyei, a nyomornegyedek szegény munkásai és a "boltosok nemzetének" boltosai. Londont a szerzővel bejárva láthatjuk, hogyan szórakozott a cirkuszok és vásárok közönsége, hogyan tengődött a zálogházaké, hogyan sínylődtek a hírhedt Newgate börtön rabjai.  Miközben megismerkedünk a város jellegzetes karaktereivel és intézményeivel, utcáinak mindennapi életével, felfedezhetjük azt is, hogy mitől volt olyan radikálisan új a karcolatait "Boz" álnéven publikáló ifjú Dickens látásmódja, stílusa és humora, ami oly ösztönzően hatott nemcsak a magyar irodalmi újságírás megteremtőire, az "életképírókra" - Nagy Ignácra, Kuthy Lajosra -, hanem regényíróinkra is: Jósika Miklósra, Eötvös Józsefre vagy az ifjú Jókai Mórra. 

A könyvről

Mindennapi élet és hétköznapi emberek...

Az első kiadás 1836-ból

1836-ban járunk, IV. Vilmos, a tengerész király a halálán van és örökös hiányában az ifjú, alig tizennyolc éves hercegnő, Viktória a trón várományosa, amikor a 34 éves, frissen nősült „Boz” válogatást jelentet meg addigi újságcikkeiből. Hogy ki is ez a titokzatos "Boz", azt csak kevesen tudják. Álnéven publikál, avagy sem, – ha a kritikusok áldását teljesen nem is, de az olvasók kegyeit végérvényesen elnyerte. A Twist Oliver páratlan sikere után azonban megjött az önbizalom is, és munkáit ezután már a saját nevével fémjelezte, ami nem volt más, mint Charles Dickens.

Nagyon kevés írónak adatott meg az a kitüntetés, hogy egész életét és munkásságát nagyjából elismertségben töltheti, Dickens egyike volt ezen kiválasztottaknak. Közönsége egy pillanatra sem pártolt el tőle annak ellenére, hogy időnként őt is megcsipkedték a tintájukat vitriolba mártogató kritikusok. A fanyalgók szerint Dickens Úr túl sokat ír, túl gyorsan…

A fiatal Charles Dickens

„Ha sokáig így folytatja, nem kíván jóstehetséget, hogy sorsát előre megmondjuk – mint a röppentyű, úgy száll föl, és mint a lőporos rúd, úgy fog leesni.” – kritikusa azonban tévedett. Dickens művei nem talmi csillogásba burkolt kérész életű jól promotált divatkönyvek voltak, kiállták az idő próbáját. Sőt azon ritka szerzők közé tartozik, akiknek műveit anyanyelvén, közel másfél évszázaddal a halála után is – hiánytalanul beszerezhetjük a könyvesboltokból.

Szomorú tény azonban, hogy a kiérdemelt, de gyorsan jött hírnév alaposan megtépázta az író idegeit és sokszor nézett a pohár fenekére is. Megélte a szerelmet, a bukást, a magányt, az őrületet, és senki sem tudott jobban azonosulni a kitalált karaktereivel, mint ő. Élete vége felé számos felolvasóestet tartott. Egy emberként volt képes megjeleníteni mind a jó, mind a gonosz karaktereket, mindezt úgy, hogy közönsége zokogva tapsolta az ünnepelt szerzőt.

A könyv ami megrengette a világot

Harriet Breecher Stowe

1862-ben egy késő délutáni napon Abraham Lincoln a Fehér Ház egyik irodájában olvasott, mikor az ajtón belépett egy nagymamaszerű asszonyka. Az elnök felpillantott az újságjából, végignézett az öregasszonyon, majd nagy lapát kezeibe vette a hölgy apró kacsóját, és érzelmektől elfúló hangon ezt mondta: "Szóval ez a kis hölgy írta azt a könyvet, amiből ez a nagy háború lett!"

A hölgy aki félénken pillantott fel Lincolnra... ő volt Harriet Beecher Stowe, a Tamás bátya kunyhója című könyv szerzője.

És valóban... A "kis hölgy" könyve tényleg vihart aratott! Megjelenésekor mindössze néhány hét alatt 10 000 példány fogyott el belőle, két éven belül pedig 20 nyelvre fordították le.  A 19. században a legnagyobb példányszámban eladott könyv volt a Biblia után, és nem kis része volt az amerikai polgárháború kirobbanásában.

Ez a múlt... és a jelen?

Az amerikai iskoláknak megvan a joga „szülői kezdeményezésre”, hogy eltávolítsanak némely könyveket a könyvtáraikból. A Tamás bátya kunyhója is - főleg a déli államokban - ilyen tiltólistán van a 21. században. (Ahogy Orwell 1984, Margaret Mitchell Elfújta a szél, Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől, J. D. Salinger Zabhegyező című könyve is.)

A könyv 1853-ban érkezett Magyarországra, és az első teljes fordítás Irinyi József tolmácsolásában került az olvasók elé. Bár Beecher Stowe a könyvét felnőttekenek írta, sorra jöttek a butított változatok, és ma a könyv az ifjúsági irodalom témakörébe sorolandó.

Minden hibája ellenére is méltánytalan bánásmód!
A Tamás bátya kunyhójáról nem ez lesz az első és utolsó bejegyzésem. Amerika egyik legnagyobb hatású propaganda regénye azért különösen fontos, mert nem túl sok olyan könyvet sorakoztathatunk fel a világirodalomban, ami ekkora hatással lett volna a társadalomra, és a történelem alakulására. 

A továbbiakban pedig egy kis ínyencséggel szeretnék szolgálni nektek. Irinyi 159 évvel ezelőtti előszavát olvashatjátok. Azon kívül, hogy ékes, ízes magyarsággal fűszerezett remek - de sztereotípiáktól sem mentes írás -, feltárja előttetek a polgárháborúhoz vezető eseményeket, a szerző személyes élményeit és tevékenységét, részleteket tudhattok meg a rabszolgaság intézményének szabályairól. A régies nyelvezet miatt talán kicsit nehezebb olvasni, de nagyon megéri!

--------------------------------

TAMÁS BÁTYA KUNYHÓJA

VAGY,

NÉGER ÉLET A RABSZOLGA TARTÓ AMERIKAI ÁLLAMOKBAN

BEECHER STOWE HENRIETTE

után

ANGOLBÓL, IRÍNYI JÓZSEF.

ELŐSZÓ