Eredeti cím: The Awakening
Műfaj: Szépirodalom / klasszikus romantika
Első kiadás: 1899
Fordító: Antoni Rita
Kiadó: LAZI Könyvkiadó
Hazai kiadás éve: 2011.
Oldalszám: 202
Edna Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen már angol klasszikusokat olvas, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozik. Messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátok miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie a kizárólagos feleség- és anyaszereppel.
Egy nyár, melyet a New Orleans melletti Grand Isle tengerpartján tölt, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat, ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik. Nem képes, mint a többi nő, „valóságos megtiszteltetésnek érezni, hogy önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja.” A drasztikus fordulatban jelentős szerep jut a társadalmi korlátokat áttörő különc zongoraművésznőnek, és egy Robert Lebrun nevű fiatal férfinak is.
A mű, melyet szokás Flaubert Bovaryné című regényéhez is hasonlítani, kendőzetlenül és mély együttérzéssel szól a női szabadságvágyról. A regény fél évszázaddal megelőzve az egzisztencialista feminizmus alapművét, A második nemet, rávilágít arra, hogy, dacára minden társadalmi konvenciónak, mindenekelőtt egyszeri és megismételhetetlen, önmagunk, egyéniségünk kibontakoztatására teljes joggal vágyó emberi lények vagyunk, és csak azután nők vagy férfiak.
A könyvről...
 |
| Kate Chopin (1850 - 1904) |
A történet egy arisztokrata csoportról szól,
akik a nyarat Grand Isle-ben töltik. Egész nap úsznak, futkosnak a
tengerparton, ebédeket, és vacsorákat rendeznek egymás tiszteletére, néha
megengedett egy-két diszkrét flört, de mindennek a szokásos mederben kell
folynia. A hagyományoktól való eltérés súlyos bűn, mely az előkelő társaságból való
kiközösítést idézheti elő, ezt pedig senki nem kockáztatja meg. A társaság megengedi a fura, de szórakoztató figurák
jelentét is, és milyen jól teszi, hiszen egyéb esetben halálra unnák egymást…
A közösség tagjai szépen öltözködnek, kifogástalanul
viselkednek, és épp a megfelelő mennyiségben csillogtatják francia nyelvtudásukat,
hogy a sznob légkör kellően dölyfös legyen. A beszélgetések mélysége még csak
meg sem repeszti a felszín burkát, üdítő mélység egyedül a művészetekben
rejlik. Koncertek, zongoraestek, előadások töltik meg tartalommal az amúgy
igencsak kimért társadalmi látszatszínházat.
 |
| Grand Isle napjainkban |
Az asszonyok ebben az időben pontosan tudták hol a
helyük, ha szegények voltak, akkor a konyhában időztek, ha pedig gazdagok akkor a háztartásvezetésben és
gyermekei patronálásában telt ki életük gyönyörűsége. Megengedett volt a muzsika, az
olvasás, a hímzés és a festészet amolyan kikapcsolódásképpen, de ennél tovább
jóravaló asszony nem kereste saját kiteljesedést.
De mi történik akkor, amikor egy pillanat élménye
megkérdőjelezi egész életük hitelességét? Ezt meséli el nekünk Kate Chopin az ő
elegáns stílusában és mesteri mondatfüzéreiben.
A könyv tempója lassú, amolyan tűnődések sorozata, a
saját hangját felfedező harminc felé közelítő két gyermekes asszony lélektusája önmagával, és a
tradicionális patriarchális alapokon nyugvó társadalmi rendszerrel. Ezért is
illetik sokszor a könyvet feminista regényként, és az "ébredés" sem szimbolizál
mást mint a "NŐ" öntudatra ébredését.
