A könyv ami megrengette a világot

Harriet Breecher Stowe

1862-ben egy késő délutáni napon Abraham Lincoln a Fehér Ház egyik irodájában olvasott, mikor az ajtón belépett egy nagymamaszerű asszonyka. Az elnök felpillantott az újságjából, végignézett az öregasszonyon, majd nagy lapát kezeibe vette a hölgy apró kacsóját, és érzelmektől elfúló hangon ezt mondta: "Szóval ez a kis hölgy írta azt a könyvet, amiből ez a nagy háború lett!"

A hölgy aki félénken pillantott fel Lincolnra... ő volt Harriet Beecher Stowe, a Tamás bátya kunyhója című könyv szerzője.

És valóban... A "kis hölgy" könyve tényleg vihart aratott! Megjelenésekor mindössze néhány hét alatt 10 000 példány fogyott el belőle, két éven belül pedig 20 nyelvre fordították le.  A 19. században a legnagyobb példányszámban eladott könyv volt a Biblia után, és nem kis része volt az amerikai polgárháború kirobbanásában.

Ez a múlt... és a jelen?

Az amerikai iskoláknak megvan a joga „szülői kezdeményezésre”, hogy eltávolítsanak némely könyveket a könyvtáraikból. A Tamás bátya kunyhója is - főleg a déli államokban - ilyen tiltólistán van a 21. században. (Ahogy Orwell 1984, Margaret Mitchell Elfújta a szél, Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől, J. D. Salinger Zabhegyező című könyve is.)

A könyv 1853-ban érkezett Magyarországra, és az első teljes fordítás Irinyi József tolmácsolásában került az olvasók elé. Bár Beecher Stowe a könyvét felnőttekenek írta, sorra jöttek a butított változatok, és ma a könyv az ifjúsági irodalom témakörébe sorolandó.

Minden hibája ellenére is méltánytalan bánásmód!
A Tamás bátya kunyhójáról nem ez lesz az első és utolsó bejegyzésem. Amerika egyik legnagyobb hatású propaganda regénye azért különösen fontos, mert nem túl sok olyan könyvet sorakoztathatunk fel a világirodalomban, ami ekkora hatással lett volna a társadalomra, és a történelem alakulására. 

A továbbiakban pedig egy kis ínyencséggel szeretnék szolgálni nektek. Irinyi 159 évvel ezelőtti előszavát olvashatjátok. Azon kívül, hogy ékes, ízes magyarsággal fűszerezett remek - de sztereotípiáktól sem mentes írás -, feltárja előttetek a polgárháborúhoz vezető eseményeket, a szerző személyes élményeit és tevékenységét, részleteket tudhattok meg a rabszolgaság intézményének szabályairól. A régies nyelvezet miatt talán kicsit nehezebb olvasni, de nagyon megéri!

--------------------------------

TAMÁS BÁTYA KUNYHÓJA

VAGY,

NÉGER ÉLET A RABSZOLGA TARTÓ AMERIKAI ÁLLAMOKBAN

BEECHER STOWE HENRIETTE

után

ANGOLBÓL, IRÍNYI JÓZSEF.

ELŐSZÓ

Isabel Allende: Távoli sziget

Eredeti cím: La isla bajo el mar

Első kiadás: 2009.

Műfaj: Kortárs szépirodalom

Fordító:  Dornbach Mária

Kiadó: Geopen Könyvkiadó

Kiadás ideje: 2012.

Oldalszám: 479

Zarité rabszolgának született az 1700-as években, a karibi Saint-Domingue szigetén. Kilencévesen háziszolga lesz, így nem kóstol bele a cukornádültetvények kíméletlen munkájába. Természetes szépsége azonban másfajta kizsákmányolásra kárhoztatja, de ő vigaszra lel az afrikai dobok ritmusában, a testében lüktető táncban és zenében, a voodoo szertartásokban. Ő a gyarmati társadalom tükörképét nyújtó regénybeli kis világ központi alakja, aki fontos szerepet játszik a francia Valmorain gazda, beteges spanyol felesége és érzékeny kisfiuk, a bölcs Parmentier doktor, a szépséges mulatt kurtizán, Violette, a néger javasasszony, Rose mama, valamint a lázadó rabszolga, Gambo életében. A fehérek, feketék, mulattok összefonódó sorsának hátterében zajló események rabszolgalázadásba torkollnak, és a földig rombolt szigeten eluralkodik a kegyetlen bosszú. A rabszolgalány gazdájával New Orleansba kényszerül, hogy ott kezdjenek új életet. 

A fájdalmakon, szerelmeken, kiszolgáltatottságon és függetlenségen felülemelkedve Zarité bölcs derűvel tekint végig életén és megállapítja: jó csillagzat alatt született. A világhírű chilei Isabel Allende magával ragadó, színes, lebilincselő stílusban mesél rendkívüli erejű hősnőjéről, aki a legkegyetlenebb körülmények között is képes megőrizni önmagát, hitét, kivívni a szabadságot és megtalálni az élet értelmét.

A könyvről...
A Távoli szigettel való találkozásom tipikus példája annak miért is jó néha elkalandozni a könyves blogok világába. Erika Sorolvasójában láttam meg a Lelkem, Inés című könyvet, és annyira szimpatikusan írt róla, hogy azonnal felvettem az olvasási listámra. Közbejött egy kis nyaralás, ami pont jó ürügy volt arra, hogy beadjam a családfőnek, miért is kell mindenképp megajándékoznom magam mégegy könyvvel. Sajnos azonban Inés már elfogyott, ezért levettem a polcról egy másik Allende könyvet, amiről még semmit sem tudtam. Gondoltam akkor kezdjük a megismerkedést ezzel...
Jelentem a találozó kiválóra sikeredett, az első oldalak után magával ragadott a történet.

Isabel Allende és Barack Obama. Haitiről és a mulattokról
szóló regénye az elnöki palota kapuit is megnyitotta előtte.
A fél és negyedvér közösségek hálásak, hogy maradandó
emléket állított őseiknek Zarité történetén keresztül.

Az iskolai történelemoktatásban a rabszolgasággal leginkább csak említésszinten foglalkozunk. Pedig itt volt már Alex Haley Gyökerek című könyve, és  Lobagola fantazmagórái..., de mégis a nagy áttöréshez egy szappanopera kellett. A Rabszolgasorssal ért el hozzánk először a harcos abolicionizmus szelleme. Talán emlékeztek ti is, mikor együgyű lelkek népes serege - akik képtelenek voltak különbséget tenni a televíziós sorozat, és a valóság között - azonnali gyűjtőakciókat szerveztek Isaura kiszabadítására, elvége a (akkor) 20. században élünk... mégiscsak türhetetlen Leoncio embertelensége!?!
Komolyra fordítva a szót... az emberiség történetének számos gyalázatos korszaka van, ezek közül az egyik legmegrendítőbb intézmény a rabszolgaság. Azt hiszem sosem fér a fejembe, hogy voltak képesek eleink ennyi kegyetlenségre és részvétlenségre. A könyv ezt az embertelen drámát próbálja feldolgozni,  Haiti rabszolgáinak, és New Orleans menekültjeinek történetét írja le. Az író könnyed stílusa könnyen befogadható, és megrázó formában tárja elénk a nagy igazságot az emberben szunnyadó, majd feltörő gonoszról. Akárcsak a már korábban említett Gyökereknél, a hatás itt is azonnali, és  erőteljes. Még egy fehérnek is nehéz kivülállóként szemlélni a kislány hányadtatásait, hát még egy mulatt közösségnek, akinek felmenői közt számos kis Zarité élt hasonlóan megalázó körülmények között. A kislány túlélte az ember alkotta poklot, - nem csak testileg, de morálisan is, az egyszerű ember csodás erejével, elszántságával, és utódai életben tartásának mindent elsöprő igényével.