Mika Waltari: Szinuhe

Eredeti cím: Sinuhe, Egyptiläinen
Első kiadás: 1945
Műfaj: Szépirodalom /történelmi regény/
Fordító:  Gombár Endre
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás ideje: 1964, 1968, 1978, 1985, 1995, 1996, 1998, 2003, 2005, 2012.
Oldalszám: 728

A neves finn író regénye az ókori Keletre viszi el az olvasót. Szinuhe, a fáraó barátja és orvosa beszéli el életének eseményekben bővelkedő, fordulatos történetét. Szavai nyomán megelevenedik előttünk az akkori nagyvárosok, Théba, Babilon, Kréta lüktető, színes világa, feltárulnak a fáraó aranyházának titkai és a kikötőnegyedek sikátorainak élete. Szinuhe nyitott szemmel jár a fény és a nyomor közepette. Látja az elnyomottak görnyedező hátát, hallja a hatalomért vívott öldöklő harcokban az emberek halálhörgését. Életére kezdettől fogva egy súlyos rejtély nehezedik, amely magányossá teszi, és sok keserű tapasztalata után még magányosabb lesz.
De a végső kétségbeeséstől megóvja mély humanizmusa, s ez ad neki erőt, hogy minden tudásával egy ellenséges, értetlen világban is az igazságot szolgálja.

A találkozás...

Waltari rendkívül termékeny és sokoldalú író, a

Szinuhe a legismertebb történelmi regénye. A finnek

könyvespolcán mindenhol ott sorakoznak kötetei.

El kell mondanom, borzasztó elfogult vagyok ezzel a művel. Pedig fel sem volt véve az olvasási listámra, de annakidején megfogadtam, hogy időnként hagyom magam sodródtatni az árral, és olyan könyvekbe is belefogok amiket nem én választok, hanem egyszerűen valami megmagyarázhatatlan karmikus okból kifolyólag keresztezik az utamat, és ők választanak engem. Ilyen fantasztikus találkozás volt Amadea révén Robert Schneider: Álomnak fivére című könyve, és most a Szinuhe. Aki ezt a bejegyzést elolvassa, érezni fogja, hogy a könyv a szívügyem, ezért sok háttér információt igyekszem adni róla, és úgy mesélem el az élményeimet, hogy abból a poszt olvasója pontosan tudja majd neki szól-é ez a könyv, avagy sem...

“Én, Szinuhe, az vagyok, akivé saját cselekedeteim tettek..."

Az ihlet...
1922-őt írunk. Howard Carter régész feltárja az egyiptológia történetének egyik leggazdagabb leletét. A szenzációs felfedezés futótűzként terjedt a világban, az emberek lázban égtek, és mindent tudni akartak az ókori civilizációról. Az alig 14 éves finn Mika Waltarihoz is eljut a hír a Királyok völgyének elképesztő gazdagságáról, és páratlan szenvedéllyel és lekiismeretességgel lát neki, hogy kielégítse tudásvágyát. Ekkor még nem tudja, de a KV62 feltárása megpecsételte a sorsát, mert  alig 23 év múlva Tutanhamon és Horemheb története az ő nevét is halhatatlanná teszi. 

Ehnaton fáraó mellszobra a párizsi Louvre-ban

Szinuhe története először a hieroglifákon jelent meg, sokáig úgy tartották, hogy valós elbeszélés lehet, de mára ezt sokan cáfolják. Mindenesetre a legrégibb irodalmi alkotás szereplői nagyrészt valós történelmi személyek, tetteiket, gondolataikat kőbe vésték, és ez adta az alapötletet is ehhez a kiváló regényhez.

"Tudd meg azt is, hogy az a nép, amely mindent elhisz, amit mondanak neki, olyan, akár az ökörcsorda, melyet botokkal hajtanak, vagy a birkanyáj, amely gondolkodás nélkül követi a vezérkost bárhová."