Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Műfaj: Szépirodalom
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010
Fordító: Kada Júlia
Oldalszám: 272
Sorozat: FilmRegények

1956 forró nyara. Az előkelő Darlington Hall elegáns komornyikja, Stevens új gazdája biztatására néhány napos kirándulásra indul. Fő célja azonban nem Dél-Anglia lenyűgöző tájainak megismerése, hanem egy találkozó: azt reméli, hogy sikerül visszacsábítania házvezetőnek Miss Kentont, akivel valamikor évekig együtt dolgozott. Ám kisebb-nagyobb kalandokkal tarkított utazása egyszersmind jelképes is. Stevens a kirándulás elbeszélésével párhuzamosan visszautazik a múltjába, és felidézi mindennapi életét a harmincas évekbeli főúri házban, Lord Darlington felelőtlen politikai kalandorságát - de mindenekelőtt saját kapcsolatát Miss Kentonnal, melynek természetét sok év után sem tisztázta magában. A Napok romjai az elveszett ügyek és az elvesztegetett szerelem, a megbánás álomszerűen szép és gazdag regénye. Stevens komikus sutasága és reménytelen tehetetlensége Ishiguro keze nyomán varázslatos egységbe olvad, és a fájdalmas múltat még maga előtt is titkoló személyiség, valamint a kor és a környezet páratlan tanulmányává válik. Olyan fájdalmasan megindító és páratlanul őszinte mű ez, amely sokáig kísért az olvasó emlékezetében. A regényből készült feledhetetlen filmben a főszerepeket két remek, Oscar-díjas színész, Anthony Hopkins és Emma Thompson játszotta.

Kazuo Ishiguro

Könyvismertető:
Épp arról áradoztam, hogy mennyire jó lenne elolvasni ezt a könyvet, amikor felhörrent valaki, hogy mi a fenét tudhat egy japán, az angol arisztokráciáról? És tényleg... vajon mit?
Jelentem: MINDENT!
Az író Kazuo Ishiguro bár valóban Japánban született 6 éves korától Angliában él, és ma az egyik legünnepeltebb kortárs szépirodalmi szerzőként tartják számon. Egészen kivételes teljesítmény, hogy a  The Times besorolta az 50 legnagyobb brit írók közé (1945 óta). Azt hiszem a japán öröksége csak hozzátett a könyvhöz, hihetetlen mélységeket jár be, anélkül, hogy erőszakosan sokkolna, vagy fogalmazásmódjával betolakodna az ember elméjébe. Szolgálat, méltóság, tartás - újra jelentést adott ezeknek a csodás és elfeledett fogalmaknak, segített szavakba önteni, amit az angolok talán már elfeledtek...Olyan mint egy lassú folyású folyó amiről képtelen vagy levenni a szemed, te is belassulsz, és csak érzed, közben pedig nem történik semmi, a könyv már-már meditatív erővel bír.

Mr. Stevens

" ...úgy viseli a hivatását, mint úriember az öltönyét: nem engedi, hogy útonállók, vagy a körülmények mások szeme láttára tépjék le róla; akkor, és csak akkor veti le, amikor ő akarja, méghozzá csakis a legteljesebb magányban. Amint mondottam, ez "méltóság" dolga. "

Mr. Stevens - a komornyik - egy végérvényesen letűnt világ egészen különleges és gyarló emberpéldánya. Szakmája presztízsét az adta, hogy munkaadójának milyen erkölcsi értéke van. Egész életüket, viselkedésmodorukat olyan emberek szolgálatába állították, akik az emberiség előrehaladásán fáradoztak (persze csak jobb esetben... - rosszabban pedig a golfpályák és a kuplerájok ördögeit képviselhették) - így "söprűvel és lapáttal" a kézben, részt vehettek sorsdöntő, világjelentőségű eseményekben, és a siker kicsit talán tőlük is függött... vagy csak ezt hitették el magukkal? Hiúságból? Lehet, hogy a komornyiki hivatás nem is annyira szolgálat alapú, inkább egy mániákusan tökéletességre törekvő, nárcisztikus személyiség önbeteljesítése? Ki tudja... Talán minden együttvéve igaz...
De még most is jól esik arra gondolni, hogy volt idő, amikor a munkaadódat morális szempontok alapján is megválogathattad, hol van ez már...

A napok romjai  1993-ban került megfilmesítésre.
A színészek alakításukért remek kritikát kaptak.

"Amit Ön "amatőrségnek" nevezett, Uram, azt a legtöbben itt, úgy gondolom, még mindig szívesebben hívjuk becsületnek. Sőt, továbbmegyek Uram. Sejteni vélem azt is, Ön szerint ki a "profi". Az az ember, aki a haszon és előnyszerzés szempontjai vezérelnek, nem pedig a jóság és igazság érvényesítésének vágya. Ha ezt nevezi Ön "szakértelemnek", hát én nem kérek belőle."

Lord Darlington

Fontos tanításokat, és figyelmeztetéseket is eljuttat hozzánk ez a nagyszerű könyv. Mi van akkor, ha annyira komolyan vesszük magunkat, és az önnön fontosságunkba vetett hit annyira megingathatatlanná válik, hogy  közben elrohan mellettünk az élet...?
Nincs idő a szerelemre, érzelmekre, bohém barátságokra, mert roppant fontos emberek vagyunk, és mindent amit csinálunk pótolhatatlan, halaszthatatlan és azonnali cselekvést kíván.  Az ilyen elitista szemlélet megbosszulja magát egyszer, és ki tudja, hogy az évek során sikerült-e magunkévá tenni a méltóság erényét, vagy a végén összeroppanunk, mert az egész csak szerep volt...?
És vajon az a divatos eszme, kultúra vagy bármi...ami mellé teljes odaadással és önfeladással szolgálunk, kiállja az idő próbáját? Vagy csak múló szeszély, divat, vagy később egyenesen bűn? Az életben mindig figyelni kell az egyensúlyokra. Könnyen úgy járunk mint a regénybeli Mr. Stevens, aki a "nácikkal rokonszenvező" arisztokrata Lord Darlington jobbkezeként belátást nyert a világ dolgaiba, rendíthetetlen hűsége, és  hagyományos brit felsőbbrendűsége viszont elhomályosította józan ítélőképességét. Személyes mulasztásai pedig már pótolhatatlanokká váltak...
Szerettem ezt a könyvet, jó volt, hogy mindenre választ kaptam, ami olvasás során felmerült bennem, és ez ritka kincs.

"Minket nemcsak az érdekelt, milyen ügyesen bontakoztatja ki képességeit valaki, hanem, hogy milyen cél szolgálatába állítja őket."

Kritikai észrevételek:
Bántja a szemem a műfajbeli besorolás. Romantikus regény... ?!? Nonszensz!
Mert ugyancsak meg fognak lepődni azok, akik valami "cselédösszebújásos" történetet kerestek, és ezért vették meg a könyvet. Romantikáról ugyanis kérem itt szó sincs. Ez abszolút szépirodalom, és nem is akármilyen. Ha a megfelelő élethelyzetben kap el a könyv, kifejezetten drámai.

A másik ami nekem kicsit kellemetlen volt, az a betűméret. Lehet, hogy öregszem? Valószínű, de ez a betűméret nekem már kicsi volt, amit még a szemüvegem sem tudott igazán kompenzálni, úgy hogy kényelmes legyen.

Kinek ajánlom a könyvet:
Akik szeretik a lassú folyású regényeket, akik kedvelik, ha a szereplőik elfilozofálgatnak az élet dolgairól, a sajátos szubjektív memoárokat.
Nem fogod a tíz körmöd lerágni, hogy mi fog történni, nagy izgalmakra ne számíts! De szövegbéli eleganciára, finomságokra annál inkább. Jó néhány rész alkalmával fogsz majd hangosan felhümmögni.
Kitűnő stílusú, meghatározó írás, sok sok kérdéssel és válasszal.
Oh, és majdnem elfelejtettem... munkafüggőknek is kitűnő választás. Igaz, hogy pár dologban megerősít, de egyben riasztócsengő is lehet.

A Profundus Librum értékelése:

10/10

Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás. 

Többször is élmény lehet végigolvasni, 

a műfajt messziről kerülőknek is nyugodtan ajánlható.

A könyvért külön 

köszönet 

a   Cartaphilus Könyvkiadónak !

Webajánló:
MOLY
GoodReads
Cartaphilus Könyvkiadó oldala
A könyv megrendelése
Napok romjai film az IMDB-n