Kazuo Ishiguro: Ne engedj el... - avagy a klón meghal, hogy te élhess!

Eredeti cím: Never Let Me Go
Műfaj: szépirodalom / dráma / (sci-fi)
Első kiadás: 2005.
Fordító: Kada Júlia
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Hazai kiadás éve: 2006 (Új-Palatinus gondozásában),   2011.
Oldalszám: 301

A harmincas évei elején járó Kathy gyermekkorában a festői angol vidéken nevelkedett, a Hailsham nevű magániskolában. Itt a gyerekeket óvták a külvilágtól, és arra tanították őket, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük, jólétük nem csupán önmaguk számára döntően fontos, hanem a társadalom számára is, melynek tagjaivá lesznek. Kathy már jó ideje túllépett az idilli múlton, ám amikor váratlanul felbukkan az életében két iskolai barátja Hailsham-ből, többé nem áll ellen az emlékek csábításának. Így hát mialatt megújul, és megszilárdul barátsága Ruth-szal, és miközben Tommy iránti egykori tinivonzalmát tápláló érzések kezdenek szerelemmé érni, Kathy felidézi a Hailsham-ben töltött évek emlékeit.

A könyvről:

Kazuo Ishiguro napjaink egyik legjelentősebb
kortárs angol prózaírója.

A TIME magazin hangzatos ajánlója szerint az évtized legjobb angol nyelvű regényét kaptam ajándékba egy évvel ezelőtt a férjemtől. Valamiért azonban mindig húztam-halasztottam az olvasását. Talán a borító miatt, ami azt sejteti, hogy egy „nagyonlányregényes” történetet fogok kapni, és épp nem voltam pityogós romantikus hangulatba? Fene tudja…
Néhány napja azonban belefogtam és igen hamar a végére is értem, pedig az elejét megszenvedtem.
Beigazolódott a gyanúm, az iskolás évek érdektelen kis történeteinek hosszú kifejtése igazi türelempróba volt, és nem értettem hová akar kilyukadni az író. Azt sem igazán tudom megmondani mikor kezdett el tetszeni a könyv, talán túl voltam már a felén is, amikor végre kapcsolódni kezdtem hozzá.

Azt persze az elejétől fogva lehet tudni, hogy nagy volumenű a sztori háttere, és már az első oldalaktól egyértelművé vált, hogy az „adományozás” alatt a szervdonációt értjük.
A regény úgy korszerű, sőt korát meghaladó, hogy közben söprögetnünk kell róla a viktoriánus időkből megmaradt port. Ezt a kontrasztot egyrészt rendkívül izgalmasnak találtam, másrészt ember közelibb és átélhetőbb lett a történet. A legmodernebb géntechnológia nyomja rá a bélyegét a szereplőkre, mégsincsenek benne tudományos leíró részek, chipek és szuper számítógépek. Merthogy a regény nem erről szól, a központban mindvégig az ember áll, és bár az alapötlet sci-fi jellegű, mégis hozzá az égvilágon semmi köze.

Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Műfaj: Szépirodalom
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010
Fordító: Kada Júlia
Oldalszám: 272
Sorozat: FilmRegények

1956 forró nyara. Az előkelő Darlington Hall elegáns komornyikja, Stevens új gazdája biztatására néhány napos kirándulásra indul. Fő célja azonban nem Dél-Anglia lenyűgöző tájainak megismerése, hanem egy találkozó: azt reméli, hogy sikerül visszacsábítania házvezetőnek Miss Kentont, akivel valamikor évekig együtt dolgozott. Ám kisebb-nagyobb kalandokkal tarkított utazása egyszersmind jelképes is. Stevens a kirándulás elbeszélésével párhuzamosan visszautazik a múltjába, és felidézi mindennapi életét a harmincas évekbeli főúri házban, Lord Darlington felelőtlen politikai kalandorságát - de mindenekelőtt saját kapcsolatát Miss Kentonnal, melynek természetét sok év után sem tisztázta magában. A Napok romjai az elveszett ügyek és az elvesztegetett szerelem, a megbánás álomszerűen szép és gazdag regénye. Stevens komikus sutasága és reménytelen tehetetlensége Ishiguro keze nyomán varázslatos egységbe olvad, és a fájdalmas múltat még maga előtt is titkoló személyiség, valamint a kor és a környezet páratlan tanulmányává válik. Olyan fájdalmasan megindító és páratlanul őszinte mű ez, amely sokáig kísért az olvasó emlékezetében. A regényből készült feledhetetlen filmben a főszerepeket két remek, Oscar-díjas színész, Anthony Hopkins és Emma Thompson játszotta.

Kazuo Ishiguro

Könyvismertető:
Épp arról áradoztam, hogy mennyire jó lenne elolvasni ezt a könyvet, amikor felhörrent valaki, hogy mi a fenét tudhat egy japán, az angol arisztokráciáról? És tényleg... vajon mit?
Jelentem: MINDENT!
Az író Kazuo Ishiguro bár valóban Japánban született 6 éves korától Angliában él, és ma az egyik legünnepeltebb kortárs szépirodalmi szerzőként tartják számon. Egészen kivételes teljesítmény, hogy a  The Times besorolta az 50 legnagyobb brit írók közé (1945 óta). Azt hiszem a japán öröksége csak hozzátett a könyvhöz, hihetetlen mélységeket jár be, anélkül, hogy erőszakosan sokkolna, vagy fogalmazásmódjával betolakodna az ember elméjébe. Szolgálat, méltóság, tartás - újra jelentést adott ezeknek a csodás és elfeledett fogalmaknak, segített szavakba önteni, amit az angolok talán már elfeledtek...Olyan mint egy lassú folyású folyó amiről képtelen vagy levenni a szemed, te is belassulsz, és csak érzed, közben pedig nem történik semmi, a könyv már-már meditatív erővel bír.