Michel Faber: A bíbor szirom és a fehér

Műfaj: Szépirodalom
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2005
Fordító: Módos Magdolna
Oldalszám: 818

A bíbor szirom és a fehér az 1870-es években játszódik. Sugár, a vonzó tizenkilenc éves szajha jobb életre vágyik. Miközben a londoni társadalom egyik rétegéből a másikba jutva felemelkedik, egész sereg szeretetre méltó vagy ellenszenves, remekül megrajzolt karakterrel ismerkedünk meg - egy önző illatszergyárossal, elborult elméjű feleségével, ájtatos bátyjával, rejtegetett gyermekevei, páváskodó előkelőségekkel, utcagyerekekkel, különféle ízléseket kiszolgáló szajhákkal és a bukott nők jó útra terítésen fáradozó Segélyegylettel. A körképszerű, több szinten zajló történet középpontjában egy fiatal nő küszködése áll, aki fel akarja emelni testét és lelkét a csatornából, Faber megdöbbentő történelmi tablóján Sugár a maga korának teremtményeként jelenik meg, együttérzése és éleslátása azonban kortalanná, általános érvényűvé teszi alakját. Az első oldaltól kezdve magával ragadó, a viktoriánus kor regényeihez mérhető történet rendkívül gazdag, szövevényes, elbűvölő és emlékezetes olvasmány.

Könyvismertető:

Michel Faber

Amikor belekezdtem a könyvbe, az jutott eszembe Dickens óta nem olvastam ennyire mély, és nagyhatású írást a viktoriánus London nyomornegyedeiben tengődőkről. És lehet, hogy most sokan felszisszennek, de még neki sem volt lehetősége (a kor szelleme miatt) olyan nyers őszinteséggel feltárni a hátteret, ahogy Michel Faber holland származású író megtette.
És, hogy miért érezhettem így?
Talán két részre osztható. Az egyik, hogy Faber rendkívül alapos kutatómunkát végzett a mű megírásakor. Régi térképekkel tapétázta ki a szobáját, kínos precizitással ügyel arra, hogy utcáról utcáról kísérjen végig minket a történet során, és aki ismeri Londont, pontosan tudja milyen részletekbe menően hiteles. Faber a viktoriánus korba kalauzol el bennünket, ahol  az etikett, a hagyományok és a vallás bűvkörében élték mindennapjukat az emberek, miközben létezett egy másik világ is Londonban, a maga 6000 bordélyával és közel 80 000 prostituáltjával, ahol havonta frissülő kiadványokban publikálják a legjobb házakat és szolgáltatásaikat.
Az író az első oldalon megszólít minket Olvasókat, úgy érezzük, hogy kézen fog minket, és kukkolókká leszünk az elkövetkezenő 818 oldal során, ami elég rendhagyó, és érdekes nézőpont.
Végigkísérjük a szereplők félelmeit, reményeit, szeretkezéseit, a részeg éjszakákat. Posztmodern ábrázolásmódja annyira naturalisztikus, hogy szinte érezzük a szagukat, betegségeiket és a megbomlott elme meghasonlásait.

A BBC 4 részes TV filmsorozatot
készített a könyvből, Romola Garai
főszereplésével

Az író aprólékos nyomozása nem áll meg a kor szociológiai jelentéseinél, hanem a régi időjárásjelentéseket böngész át, de a levendulatermesztést és az akkori fogamzásgátlási/magzatelhajtási technikákat is áttanulmányozta. Háromszor dolgozta át a történetet, számtalan barát és történész segítségét kérte, hogy minél valósághűbben örökítse meg Sugár történetét.

" - És mi kényszeríti, hogy ezt az életet élje? Talán a rossz társaság? Vagy az, hogy a társadalom nem fogadja be? Vagy... az öröm vágya?
  - Az, az, az öröm vágya, mindenképpen uram - hangzik a felelet. - Az evés örömének vágya. Ha eltellik egy nap, és én még egy falatot se ettem, hát nagyon vágyok rá, uram. Má'mint az ételre. - Vállat von, lebiggyeszti, aztán megnyalja az ajkát. - Gyenge vagyok , na."

Részlet Henry Rackham és Caroline, a nyomornegyedben élő szajha beszélgetéséből