Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései

Kiadás: 1970, 1972, 1990, 1995, 2008

Műfaj: ismeretterjesztő

Sorozat: Aranytoll

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 

Oldalszám: 159

Ha valahol nyelvismereteimre kerül a szó, az emberek mindig ugyanazt a három kérdést intézik hozzám. Én mindig ugyanazokat a válaszokat adom. Ezt a könyvecskét azért írtam meg, hogy kollektíven felelhessek rájuk. 1. kérdés: Lehet-e tizenhat nyelven tudni? Válasz: Nem, nem lehet. Legalábbis egyforma színvonalon nem. Anyanyelvem csak egy van: a magyar. Az orosz, angol, francia és német a magyarral egyszerre él bennem. Ezeket bármely kombinációban, azonnali „váltással” fordítom egymásra. Olasz, spanyol, japán, kínai vagy lengyel nyelvi feladatok esetén fél napot szoktam szentelni jegyzeteim átnézésre és a tanultak felfrissítésére. A többi hat nyelven csak szép- és szakirodalmi fordítási gyakorlatom van. 2. kérdés: Miért nem vállal nyelvoktatást? Válasz: Nem ez a mesterségem. A tanításhoz nem elég, hogy az ember egy sereg nyelvet elsajátított. Ha a statisztikai adatok gyűjtőiben több humorérzéket sejtenék, az összeíróívek „foglalkozás” rovatába azt írnám: „nyelvtanuló”. A tanítás más szakma. Biztosan van a világon sok szerencsétlen ember, aki több hasműtéten esett át. Mégsem adná senki kezükbe a kést azzal, hogy annyi tapasztalatot szereztek, most már nyugodtan elvégezhetnek maguk is egy operációt. 3. kérdés: Kell-e nyelvtehetség ahhoz, hogy az ember ennyi nyelvet meg tudjon tanulni? Válasz: Nem, nem kell. 

A művészeteket kivéve minden emberi tevékenység eredménye az érdeklődés intenzitásától és a befektetett energia mennyiségétől függ. Aki szívesen bolyong a szavak és gondolatok erdejében, az biztosan célhoz ér. Saját tapasztalataimból szűrtem le ezt a következtetést; megfigyeléseimről szeretnék beszámolni e kis könyvecskében. Fogyatékosságai az én hibámból születtek. Érdemeiért azoknak jár elismerés, akiket idéztem. Olvasóimnak szeretetébe ajánlom.

"Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni. Ha valaki csak kicsit tud hegedülni, hamar be fogja látni, hogy a környezetének szerzett kínos percek nem állnak arányban azzal az esetleges örömmel, amelyet a kontár játék neki magának  szerez. Az orvostudományban „kicsit jártas” ember sokra nem viszi, és ha tudását értékesíteni akarja, még be is csukják mint kuruzslót. Egyedül a nyelvekben jelent értéket már a laikusság is. Hibákkal teli mondatok is építhetik a jóakarat hídját ember és ember között."

A könyvről...

Zsenge ifjú korom egyik nagy intellektuális vágya volt, hogy sok nyelven tudjak beszélni, meggyőződésem volt, hogy minden ízemben rendelkezek a polyglotok elszántságával és tehetségével. De az  iskolai orosz oktatás kifogott a lelkesedésemen, a rendszerváltás után pedig az angol nyelvvel is inkább birkóztam, mint barátkoztam. A Headway (nem összetévesztve Haddaway-el), - ami még most is sajnos a nyelvoktatás alfája és omegája - és a Project English könyvekre még ma sem tudok gyomorgörcs nélkül gondolni. Halálra untam őket. Véleményem szerint teljesen alkalmatlanok arra, hogy belőlük idegen nyelvet lehessen elsajátítani, tartós hatásuk pedig leginkább egy kínai cipő élettartamával vonható párhuzamba.
Tudom erre sok nyelvtanár fog egyszerre felhördülni, de a környékemen élő – angolul már végre jól beszélő ismerőseim is sűrű fejbólogatással egybekötve osztják nézetemet.

"10 nyelven tolmácsolok - négyen
felkészülés nélkül. Hat nyelven
fordítok szakirodalmat. Összesen 16
 nyelvvel keresek pénzt, és mindegyiken
élvezni tudom a szépirodalmat"

"Nyelvtani szabályok sulykoltatása, minden szökőévben előforduló kivételek bemagoltatása… Nem csoda, hogy a gimnáziumból, a reál- és polgári iskolából kikerült ifjúság hat-nyolc évi német tanulás után szinte „szűz aggyal” hagyta el e tanintézeteket."

Később beköszöntött nálam is a mint minden fiatal szívében virágzó igény a világ megismerésére, és minimálisnak sem nevezhető nyelvtudással, vágtam neki egy sok-sok éven át tartó kalandnak. Belefutottam abba csapdába, amiben sok sorstársammal együtt szenvedtünk, vagyis minél később kezdünk komolyan nyelvet tanulni, annál bátortalanabbul beszéljük. Hiányosságainkat, esetleges fülhasogató akcentusunk pedig egyenesen szégyeljük. Tehát ott álltam egy csodás országban, a dicső hazai nyelvoktatás okozta gyógyíthatlannak tűnő mély sebekkel, és "perfektül hallgattam", mikor megérkezett Ausztráliából a betegségemre a megfelelő gyógyír. Itt Lomb Kató felállna a székéből, és tuti közbeszólna: "– MOTIVÁCIÓ!" És tényleg! A makogó szavak lassan mondattá, majd értelmes, és élvezhető beszéddé formálódtak. Akkor megtanultam, hogy a nyelvtanulás Forma-1-es motorja a szerelem. Ez a mindent elsöprő "módszer" azonban szerencse kérdése, tehát más utat kell keresni a nyelvtanulásra, és ezt kínálja tálcán nekünk az Így tanulok nyelveket című rövidke ismeretterjesztő írás.

A latin-görög tanítás egyik célja a fegyelemre nevelés volt. A német internátusok kaszárnyalégkörének, az angol „public school”-ok sokszor szadizmusba torkolló rendszerének nagyon megfelelt ez a nyelvtani törvények bemagoltatására alapozott szellemvilág. Vajon véletlen, hogy a „disciplina” szónak kettős értelme van: tantárgy és fegyelem? Maga az a tény, hogy az első, igazi tömegméretű nyelvtanulás tárgya két holt nyelv volt, hosszú időre eldöntötte az oktatás módszerét. Egy évszázadra volt szükség, hogy nyűge alól felszabaduljunk.

"Ha tapasztalataimról beszámolni kívánok, ezt kizárólag azért
teszem, mert e negyed század alatt a tanulás sohasem teher,
hanem mindig kiapadhatatlan örömforrás volt számomra."

Ha van könyv, amit mindenkinek, érdeklődési körtől, életkortól függetlenül tudok ajánlani, akkor ez az! Lomb Kató, az apró termetű, elképesztő tudású, és briliáns stílusú hölgy volt kishazánk első szinkrontolmácsa, de a világon is az élmezőnyhöz tartozott. A 30-40 év körülieknek erről a rossz emlékű "alámondásos" VHS kazetták jutnak eszünkbe, ahol monoton hangon daráják nekünk a fordítást, pedig ez a tevékenység nemzetközi konferenciákon elengedhetetlen feltétel.
A szinkrontolmácsolást sokáig teljességgel lehetetlennek tartották, mert az a meggyőződés tartotta magát, hogy az agy nem képes ilyen koncentrált váltásokra, illetve képes... a skizofrén agy. Lomb Kató azonban nem volt skizofrén, és elsőként ült be kísérleti laborba, hogy bemutassa, a jelenség létezik. A tolmácsolás ezen vonalának kialakulása egy igen emlékezetes történelmi eseménynek, a Nürnbergi pernek köszönhető, ahol 11 nyelven tanácskoztak politikai vezetők a háborús bűnösökről. Az itt elkülönített sarokban született meg a szinkrontolmács szakma, mely ma már elismerten a nyelvtudás legmagasabb foka.

Egy szakma születik a Nürnbergi per alatt 

Lomb Kató igen széles látókörű, és roppant műveltségű asszony, arra tette fel az életét, hogy kedvet csináljon a  magyaroknak a nyelvtanuláshoz. Misszióját olyan sikerrel végezte, hogy külföldön is nagy ismertségre tett szert, és ma is hatalmas rajongótábora van, akik az ő módszerét követik.
Hajlott korát meghazudtolva, üde elmével és szórakoztató stílusban az utolsó éveiben is interjúkat adott, hogy inspirálja a fiatalságot. Halála évében - 94 évesen - az ivrittel (modern héber) vívott csatákat sikeresen.
Tehát ha valaki, ő biztosan tudhat valamit a nyelvtanulásról. A könyv elején azonnal eloszlatja a kételyeket, miszerint hagyjunk fel a nyelvzsenizéssel, ilyen nem létezik. Szerinte egy átlag ember, átlag időbeosztással 2 nyelvet simán elsajátíthat. Nem kedvelte a Rigó utcát, sőt egyenesen haragudott mindenhatóságra.
Kató néni is képes volt borzasztóan unni a szervezett keretek közötti oktatást. Hosszútávon rendkívül drágának találta, és az eredmények korántsem álltak arányban a befizetett valutával, ezért igen gyorsan a saját útját kezdte járni. Módszere rém egyszerű volt: Olvassunk! Ha megtetszik valamelyik idegen nyelv, kutassunk fel olyan irodalmat ami rendkívül érdekel minket és vágjuk bele teljesen ismeretlenül. Kató néni leginkább a könnyen emészthető történelmi romácokat szerette e célra használni.
Ne szótárazzunk lépten-nyomon! Ismerkedjünk a szöveggel, a betűkkel, aztán csak a legszükségesebb szavakat kutassuk fel.

A világ első szinkron tolmácsai Nürnbergben

A felnőtt agy viszolyog az ismétlésektől (szemben a gyermek aggyal). Minél műveltebb valaki, annál nagyobb az igénye a szavak mögött rejlő fogalmakra, amiket nem lehet képek formájában visszaadni. Hamar lerántja a leplet a hiper-modern ismétlős nyelvi laborokról, az üdvözítő multimédiás agybombákról, ugyanakkor megismertet a különböző kultúrák nyelvtanítási különbségeivel. Számtalan kultúrtörténeti érdekességet mesél a rómaiakról és a görögökről, és korántsem száraz akadémiai értekezés formájában, hanem humorosan és életvidáman. Az angol nyelv rétegességéről pedig olyan ínyencségeket terített elém, amit soha sehol nem hallottam még sok éves nyelvtanulással a hátam mögött.

"A nyelv  – épület. A nyelvtanulás  – építés. Az orosz nyelv minden ívében-szegletében harmonikusan kiképzett, bonyolult, masszív  dóm. A könnyűnek dicsért olasz nyelv egyszerűbb szerkezetű és áttekinthetőbb alaprajzú, de ha építésénél valamely részletét elnagyolták, bizony az is összedől."

Részlet Vitray Tamás interjújából...

"A nyelv épületének négy nagy terme van. Lakójának csak az mondhatja magát, aki mindegyikbe bejáratos, aki mind a négy készséget – beszéd és megértés, írás és olvasás – elsajátította. Annak, aki e termekbe be kíván hatolni, nem kisebb, csak hétköznapibb akadályokat kell leküzdeni, mint a mitológia hőseinek. Akár Odüsszeusznak, neki is le kell győznie a „megint nem jut eszembe” küklopszát és ellen kell tudnia állnia a „jó műsor megy a tévében” sziréndalának."

De amire igazából a kíváncsi az Olvasó, az az, hogy hogyan lehetséges 16 nyelvet elsajátítani? Mi a titok?
Nos titok egy szál se, de tengernyi meló az igen. Viszont nem kell feltétlenül nyögni a terheket, lehet élvezetes, izgalmas szellemi kihívás is. Mert ha túl sok a kudarc, az elveszi a lendületet.
Ha figyelmesen olvasunk Lomb Kató művét, számos gyakorlati tanácsot kapunk. Csokorba gyűjtöttem néhány okosságot, amit a szerző alapként fogalmaz meg a sikeres nyelvtanuláshoz. Rendhagyó módon most erőteljes spoilert is alkalmazok, mert meggyőződésem, hogy mindez csak közelebb visz a könyv kézbe vételéhez.
Vegyük sorra tehát az elengedhetetlen feltételeket:

RENDSZERESSÉG:
"Foglalkozz mindennap a nyelvvel – ha többre nem jut idő, legalább egy tízperces monológ erejéig. A reggeli órák különösen értékesek e szempontból: ki korán kel, szókincset lel."

"Heti 10-12 óra foglalkozáson alul nincs és nem lehet eredményes nyelvtanulás. Állítsa fel mindenki elfoglaltságának mérlegét, mielőtt egy új nyelv tanulásába belefog! Ha ennyi időt nem tud, vagy nem akar befektetni, gondolja meg kétszer is a vállalkozást! Keserű tanulság, de egyszer meg kell fogalmazni: elveszett a nyelvtanulásra fordított idő, ha egy bizonyos – napi, heti – koncentrációt nem ér el. "

A LECKÉK IDŐTARTAMA:

"Inkább rövid ideig teljes intenzitással, mint elmélázni felette, órákig - a holnapi remények világába kalandozni."

"Ha tanulási kedved túl hamar ellankad, ne ”forszírozd”, de ne is hagyd abba a tanulást. Vedd elő valamilyen formáját: olvasás helyett rádióhallgatást, leckeírás helyett szótárolvasást stb."

ISMÉTLÉS:
"Az ismétlés olyan nélkülözhetetlen eleme a nyelvtanulásnak, mint a forgácsolókés az esztergapadnak vagy az üzemanyag a belső égésű motoroknak.  a nyelvtanulók első számú közellenségével: a felejtéssel... A felejtés ellen ismétléssel kell küzdeni."

OLVASSUNK:
"A szókincs megszerzésének legfájdalommentesebb eszköze. Azért olvassunk, mert a tudást a könyv nyújtja a legszórakoztatóbb módon."

"Egy-egy írásműben úgy van benne a nyelv, mint egyetlen cseppben a tenger. Ha van türelmünk a szöveget összevissza forgatni, darabokra szedni, majd újra összerakni, fel-felrázni és újra leülepedni hagyni, rendkívül sokat tudhatunk meg belőle."

"Valljuk be: hézagos szóismerettel, a mondat dzsungelében el-eltévedő, bizonytalan nyelvtantudással eleinte nem tiszta öröm az olvasás. Öt, tíz, húsz perc múlva könnyen támad az az érzésünk, hogy holtpontra jutottunk. Kell valami, ami átsegít rajta. Ez a valami az olvasnivaló érdekessége. A kerékpárt sem állítottuk vissza a falhoz az első esés után."

A TANKÖNYVRŐL:
Elsősorban olyan tankönyvek beszerzését javasolja ami a magyar tanulók számára íródott. Ezek hívják fel a figyelmet a sajátos nyelvtani hibáinkra, és lehetővé teszi az önálló tanulást is.

"A tankönyv összefirkálva jó! Ne sajnáljuk. "

És még egy fontos dolog: "A nyelvből tanuljuk a nyelvtant, nem a nyelvet a nyelvtanból.”

ÍRJUNK:
Ha már birtokában vagyunk egy picit a nyelvnek, üljünk le és próbáljuk kifejezni a gondolataink írásban. Nincs jelentősége, hogy nyelvtanilag  helytelen. A lényege a mondatfogalmazás szokásának kialakítása.

"Saját lektorálatlan írásaidat ne olvasgasd, nehogy a hiba beléd gyökerezzék. Ha egyedül tanulsz, a megtanulandó egység csak akkora legyen, amekkora kizárja a hiba lehetőségét."

A KIEJTÉSRŐL:

" Aki énekelni tanul, az is természetesnek találja, hogy skáláznia kell. Hosszú órákon, hosszú éveken át. A jó kiejtéshez is skálázáson keresztül vezet az út, de itt „drill”-nek hívják."

"Ne riasszon vissza a megszólalástól, hogy esetleg hibázol, de kérd meg a partneredet, hogy javítsa ki a hibáidat. És főleg ne sértődj meg ha, – ami nem valószínű – ezt meg is teszi."

ÖNFEGYELEM

Ha tanárral tanulunk nagyobb a kapott információ megbízhatósága. "Időhöz kötöttségével nagyobb rendszerességet is jelent: kevesebb önfegyelem kell ahhoz, hogy a kitűzött időpontban az órán megjelenjünk, mint ahhoz, hogy a magunk előírta foglalkozáshoz magunktól nekiüljünk."

TV, RÁDIÓ:
"Az idegen nyelv: vár. Célszerű minden irányból egyszerre ostromolni: újság és rádió, szinkronizálatlan film és szakértekezés, tankönyv és a szomszédok vendége felől."

A RÖGZÍTÉS FONTOSSÁGA:
"A hiba  tanulás szempontjából: érték. Azért érték, mert tudatos szembeállítást tesz lehetővé, ez pedig  a rögzítés jó eszköze. Rögzítés nélkül nincs eredményes nyelvtanulás."

SZÓTÁRHASZNÁLAT ÉSSZEL:

Nem érdemes turista szótárra pazarolni a pénzünk, vegyük meg a féltéglákat, szükség lesz rá!
Kató néni a nyelvtanulást mindig a szótár forgatásával kezdte. Tanulmányozta az előszót, a rövid nyelvi összefoglalókat, majd kirándulgatott kicsit a szavak és szócsoportok közt. De figyelmeztet is bennünket: "A lelkiismeretesség szép erény, de a nyelvtanulás kezdetén inkább fék, mint motor.  Nem érdemes minden szót kikeresni a szótárban."

SZEMÉLYES SZÓSZEDET HASZNÁLATA:
"Soha ne elszigetelt egységeket, hanem mindig kontextusba ágyazott szavakat, nyelvtani formákat tanulj."
 A szófüzérek tanulása is sokat adhat a nyelvtanhoz pld.: - to read /reading /reader /read

TANÁRRAL VAGY NÉLKÜLE?
Egyénfüggő. Lomb Kató hangsúlyozza, hogy nem a tanár vezetésével való tanulás ellen van kifogása, és az ő olvasós módszere inkább csak kiegészítés, és felgyorsítás. De megfogalmazza a dilemmáit is:
"...nehéz szellemi habitusunknak megfelelő pedagógust találni... még ha sikerül is olyan pedagógust találni, akinek vérmérséklete megfelel a miénknek, nem könnyű az órák ritmusát mai életünk ütemével összhangba állítani."
Ráadásul nagy anyagi megterhelés is, és az 60 perc folyamatos figyelem sem biztos, hogy épp meglesz aznap részünkről.

"Ha pedig másokkal tanulunk, akkor majdnem reménytelen igyekezet partnereinket úgy megválasztani, hogy a  nálunk haladottabbak el ne gázoljanak, a gyengébb tudásúak vissza ne húzzanak. " A tapasztalatok szerint legjobb a hármas csoportokban való tanulás.

KÖSSÜK ÖSSZE A MUNKÁVAL:

"...áll minden nyelvre, minden tanulóra és minden tudásszintre  a szabály, hogy  a szakmai ismeret kulcs, amely nyitja az idegen nyelv kapuját."

ELŐRE GYÁRTOTT ELEMEK BETANULÁSA / ALKALMAZÁSA:
Az a helyzet, hogy...
Ugyanakkor viszont...
Arról nem is beszélve... ( a könyvbe még több példa)
"Az angolok "lubricant"-oknak, kenőanyagoknak  nevezi őket. Valóban az is a szerepük, hogy biztonságosabbá, gördülékenyebbé tegyék a szerkezet értékesebb részeinek működését."

AZ ÖNBIZALOMRÓL:
"Légy szilárdan meggyőződve arról, hogy nyelvzseni vagy. Ha tények az ellenkezőjét bizonyítják, inkább szídd az elsajátítandó nyelvet, a szótárakat, vagy ezt a könyvecskét, mint tenmagadat. "

Sokan kérdezték Lomb Katót, melyik nyelvet ajánlja tanulásra legelőször. Ő az angol mellett voksol, melynek több oka van. Egyrészt ez a legelterjedtebb, nyelvtana viszonylag egyszerű, az üzleti életben ezt lehet kamatoztatni a leginkább, és elsajátítása kulcs lesz majd a némethez és a franciához, melyet a második és harmadik nyelvnek ajánl.
Ha elolvasod ezt a kis könyvet, garantáltan megjön a kedved a nyelvtanuláshoz, ami ma már nem kikerülhető dolog. Vagy az iskolai/egyetemi tanulmányok miatt, vagy a munkahelyi érdekeltségek követelik meg a nyelvismeretet. Ha újrakezdő vagy, akkor rájöhetsz hol rontottad el korábban, és mire kell legközelebb gondosan ügyelned. Feltár sok buktatót, de leginkább gyönyörködtet bennünket a szenvedélyes tudásvágya, amiből mi is szeretnénk egy kicsit részesülni, és ezúttal olyan  inspirációt kapunk tőle a kezdéshez, mely egész életünkre kihatással lehet...

Végül pedig egy angol nyelvű méltatása Lomb Kató: Így tanulok nyelveket című írásának:

"Akármelyik nyelvet választja a tanuló, sokmilliós tömegek felé nyit ajtót magának."

A Profundus Librum értékelése:

10/10

 Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan, lelkesítő és tettekre ösztönző alkotás. Többször is élmény lehet végigolvasni, a műfajt messziről kerülőknek is nyugodtan ajánlható.

Webajánló:

MOLY

GoodReads

A könyv megvásárlása
Interjú Lomb Katóval az Igen Klubban 1992. májusában (50 perc)
Lomb Kató a Facebookon
Sipka János István: Lomb Katóról jut eszembe...
Kató Lomb’s Strategies for Language Learning
lingosteve: What holds you back from learning a new language?