2012. június 27., szerda

Könyvjelzők régen, és ma...


A világ egyik legrégibb könyvjelzője 
A könyvjelzők története szorosan összekapcsolódik azok terjedésével, és fejlődésével.
Már a középkori monostorokban is használtak csíptetőt a tekercsekhez, melyek először bőrből, majd vékonyra lapított fémből készültek.
Reneszánsza viszont a viktoriánus korra tehetők, amikor az elegáns selyemzsinóros grafikáktól kezdve, a hímzéses textíliák, a gyöngyház berakásos fémek, és az elefántcsontból faragott cameok voltak divatosak. A  századforduló után - talán a történelem dübörgésének köszönhetően - a kard és korona alakú fémcsíptők örvendtek nagy népszerűségnek.
Régen egy-egy könyvékszer élete végéig elkísérte tulajdonosát, de ahogy a világ is felgyorsult és fogyasztókká váltunk, a könyvjelzőinket is - ha van egyáltalán - eszerint alakítottuk.
A mutatós, de leginkább ötletes papírcsodák könnyen kezelhetőek, és bármikor pótolhatóak. Mindent elsöprő előnye azonban, hogy a kreativitás határa a csillagos ég. Íme néhány példa. Régen, és ma...





















Ti használtok könyvjelzőt?



3 megjegyzés:

  1. Hú, azért tudnék választani a könyvjelzők közül!!Ha külföldön járunk, mindig szoktam venni ajándékba és magamnak is könyvjelzőt.Én ha nem kindlen olvasok, akkor mindig használok könyvjelzőt, nagyon idegesít, ha vki a lap alját behajtja jelzésként.

    VálaszTörlés
  2. Huh, én szoktam olyat :D
    Főleg ha nincs nálam toll és papír... De sokszor az sem segít. Notórius szamárfül gyártó vagyok.
    Régen kis jegyzetlap csíkokkal jeleztem a kedvenc fejezeteket, de sajos előfordult, hogy a gyermekek kihuzgálják őket...
    Marad a szamárfül.
    Nagyon szeretem fellapozni évek múlva a könyveket, és átpörgetni a kedvenc szamárfüles részeimen.

    VálaszTörlés
  3. Azért azt be kell vallanom, nekem is van pár könyvem, amiben még széljegyzeteket is írtam,sőt hozzád, hasonlóan papírcsíkokkal megjelöltem bizonyos oldalakat. De ezek az örök könyveim!:)

    VálaszTörlés