Kiadás: 1985, 1986, 1992, 1994, 1997, 1999, 2003, 2007
Műfaj: Történelem
Kiadó: Akkord Kiadó
Oldalszám: 270
A kötet röviden és szemléletesen mutatja be egy méretében kicsiny, teljesítményében hatalmas ország hosszú és különös históriáját. Mint minden nép, az angolok is bűnnel, hibával, tévedéssel, szenvedéssel és dicsőséges küzdelemmel teli múltat tudnak maguk mögött. De a békés építőmunka, mindenekelőtt pedig a korán körvonalazódó jogrend, a demokratikus, gyakorlatias intézményrendszer, a szilárd alapokon nyugvó társadalmi szabadságok, a türelem és párbeszéd képessége is a britek történelmi eredménye. Angliában a rend és a szabadság régóta megférnek egy gyékényen, ha meredek ösvény vezetett is idáig. Stonehenge, rómaiak, normannok, Magna Charta, rózsák harca, a Nagy Armada, „Dicsőséges Forradalom”, Trafalgar – csupán mérföldkövek azon az úton, amelyen Hódító Vilmos, Thomas Secket, VIII. Henrik, Cromwell, Nelson, Gladstone, Viktória, Churchill és Fleming, John Lennon, Shakespeare és Henry Moore, Swift, Defoe, Dickens és társaik jártak. Hintón vagy gyalog, lovon vagy hajón, gőzmozdonyon vagy repülőn – esetleg Rolls Royce-on. Azon a nyelven beszéltek, amelyet ma már a világ egyik fele használ, a másik fele most tanulta.E könyv révén velük tarthatunk mi is.
A könyvről...
A magyarokról elmondható – és most az általánosítás bűnébe esem... –, hogy szeretik Nagy-Britanniát. Nem csak a futball, a zene, hanem a monarchia világa és a történelme is képes rabul ejteni bennünket. A történelmi romantika zsibongó rajongótábora is az angolokról, skótokról szóló történeteket falja a legjobban. Ezt a leggazdaságosabb fordítani, mert a magyar lélekhez és szívhez sokkal közelebb áll az angolok világa, mint bármely más nemzet romantikája. Robert Townson fogalmazott úgy, hogy ahogy a britek... "A magyarok nemes fajtájú emberek..."
"Az angolok nem múltba forduló emberek. Nem jellemzőjük a romantikus nosztalgiázás. Pontosan azt fogják tenni, amit a praktikus érdekeik megkívánnak tőlük. Számukra a múlt eredményei nem délibábként hívó jelek, nem irányjelzők. Békében élnek történelmükkel, sőt szívesen mosolyognak rajta. Anglia nagy ország. Nagy ország – mindenkori méreteitől függetlenül." Szántó György Tibor
Engedjetek meg most egy kis kitérőt, és beszélgessünk a két ország kapcsolatának múltjáról és jelenéről a hétköznapi ember szintjén. Mindezt azért, hogy megfejtsük, vajon miért érdekel bennünket ennyire ez az ország.
Minden országnak van vágyait kifejező totemállata. Amerikáé és Németországé a sas. A franciáké a harcias kakas. Angliáé az oroszlán. Meg a buldog." J. Nehru |
Anglia sokáig nagy figyelemmel volt irántunk, a két háború között számos ún. magyarbarát társaság jött létre. Sokat segített a rokonszenven az is, hogy olyan elismert írók, mint Arthur Koestler, büszkén vállalták magyarságuk. 1956 után elsőként fogadták be a menekülteket, diákjaink az összes egyetembe bekerülhettek. Elismerték a magyarok tudását és művészetét, a (képzelt és valós) forradalmárokat pedig nagy tisztelettel övezték. Olyan népként tartottak minket számon, akik büszkék, nemesek, képesek a szabadságukért harcolni, akarnak és tudnak is dolgozni. A helyzet ma már kicsit változott... ahogy a politikai érdekek is. Az Unióval temérdek vendégmunkás érkezett a szigetországba, és mivel az utca embere vajmi keveset foglalkozik a betelepülők földrajzi hovatartozásának pontos számontartásával, mi is becsúsztunk a keleti szegény blokkba. Közép-Európa pedig számukra nem ismert fogalom, Magyarország náluk Balkán. Aztán kialakultak a legkevésbé sem kedves szólás-mondások rólunk: "Miről ismerni föl a magyart? Hogy mögötted megy be a tolóajtón és előtted jön ki." Vagy: „Csöndes magyarral már igen, megbékélt magyarral még nem találkoztam.”
A 6:3-as focigyőzelmünkkel Puskás Öcsi a magyarság egyik szinonímájává avanzsálódott. A hagyománytiszelő angolok a mai napig emlegetik, ha magyarral találkoznak. |
A britek kevéssé lelkes hozzáállása cseppet sem tántorított el bennünket a brit történelemről való ismeretszerzéstől (hát még a kivándorlástól). "Egyedüli" barátunk, aki tisztelettel kitart mellettünk az Sir Bryan Cartledge, egykori nagykövet, – talán az utolsó élő és lélegző az angol-magyar barátság élharcosai közt, – aki több könyvet is írt kishazánkról. Fantasztikus műveltségével, kellemes stílusban előadott mondanivalójával, és lankadatlan ismeretterjesztésével számos érdeklődő tekintetét irányította országunk felé.
Egész Európában egyedülállóan sokat foglalkozunk a múltunkkal. Szenvedélyesen kapaszkodunk nemzeti hőseinkbe, ezért szívesen mélyedünk el más nemzet örökségében, főleg ha olyan nemzetről van szó, akire talán hasonlítani szeretnénk. Talán ez a kulcs. Ezért lehet ilyen elképesztően sikeres minden időben egy angol történelemmel foglalkozó könyv, még akkor is ha keretei szűkre szabottak, és fejezetei korántsem teljességre törekvők. Talán ez az oka, hogy az Anglia története már a nyolcadik kiadását éli meg, és több mint 250.000 példány fogyott belőle, vagyis minden negyvenedik ember könyvespolcán ott figyel egy Szántó kötet. Ha pedig a statisztikai számokat háztartásokra bontjuk le, még érzékletesebb a szerzői siker, és bátran kimondható hogy egészen páratlan eredmény a hazai könyvpiacon.
Szépia... |
Sok rossz kritikát olvastam a könyvről, ezért elhatároztam, hogy helyére teszem a dolgokat és megpróbálom méltatni is az érdemeit. Nem vagyok történész, csupán botcsinálta műkedvelő – vagyis "Az Olvasó" –, akiben a ködös Albionban töltött hét szorgos év erőteljes anglofíliát alakított ki, és valószínű – amatőrként – ezért nem vagyok olyan elutasító sem Szántó írásával.
Ahogy már a cím megsúgja, ez nem Anglia történelme, hanem története. Vagyis a figyelmes olvasó már ebből következtethet arra, hogy kicsit lazább, és kötetlenebb formában fog szembe találkozni azokkal az eseményekkel, melyeket eddig a tankönyvből jóval részletesebben – és szárazon megismerhetett. A könyvet elsősorban azoknak ajánlom, akik nem akarnak akadémiai magasságokban röpködni, de szeretnének többet tudni Anglia históriájáról, mindezt olvasmányos barátságos stílusban.
A negatív vélemények leginkább abból születtek, hogy talán nem volt a megfelelő helyre téve a könyv. Mert valóban – azon Olvasók akik a brit történelembe el szeretnének merülni, nem fogják megtalálni amit keresnek. Ez a könyv nem nekik szól. Akik viszont haszonnal és nagy élvezettel forgathatják, azok az iskolások, a felsőtagozatosok, illetve középiskolások. Hivatalosan a főiskolákon és az egyetemeken is mint ajánlott irodalom szerepel, de kétlem, hogy rövid terjedelme, és összefoglaló jellege valóban alkalmassá tenné a felsőoktatási tanulmányok kiegészítéséhez. (Innen eredeztethető a méltatlankodás is!)
Szántó György Tibor pontosan tudta, hogy merész dolog alig 270 oldalba sűríteni Anglia nagyszerű és viharokkal teljes történetét, és nem is kivitelezhető részletekbe menően. Amit nyújthat viszont, az az összefoglalás, az érdeklődés felkeltése. Alapként szolgálhat a tudás megszerzéséhez, de semmiképp nem végcél. A könyvbe – jellegéből fakadóan rengeteg remek illusztráció és fotódokumentáció található.
"John Lennon profetikus békeüzenete messzebbre jutott el, mint a Polaris rakéták..." Szántó György Tibor |
Igazából egy valamivel nem tudtam megbarátkozni, az a betű- és képszín. Szépia... De miért?
Nem lett tőle régies kinézetű, hiszen a szerkesztése kifejezetten modern és fiatalos. Ez az árnyalat viszont nekem túl halvány volt az olvasáshoz, és a képminőséget is sokkal gyengébbé tette. Ez persze igen szubjektív vélemény. Lehet hogy valakit pont ez az újítás ragad meg. Mindenesetre én szívesebben vettem volna a hagyományos szürkeárnyalatos változatot.
De hogy dicsérjem is a külcsínt... Az összes 8 kiadás közül ennek van a legjobb fedlapterve. Már nem gyermeteg, és nem emlékeztet minket a vasútállomáson található könyves standok "Minden könyv 300 ft" stílusára. Jók a színei, van tekintélye és komolysága. A bulldog sajnos még benne maradt az oldalszámozásoknál, reméljük a 9. kiadást már nélkülük élhetjük meg.
A Profundus Librum értékelése:
Jó stílusban megírt, olvasmányos,
sokszor újraolvasható- és fellapozható könyv.
A műfajt csak kerülgetőknek is ajánlható.
A könyvért külön
köszönet
az Akkord Kiadónak!
Webajánló:
Ami kimaradt...
VálaszTörlésEgy kis hozzáfűzés ahhoz miért nem pontoztam ezt a könyvet.
Nehéz dolog ám, mert a törénész hallgatóknál épp, hogy eléri az ötből a két pontot. Nekik nem elég részletes.
Egy laikusnak viszont remekbeszabott kis összefoglaló.
Szívem szerint 10/7 körüli értéket adnék neki, de ez nem tükrözi a nagyközönség összértékelését.
Tehát azt mondom, ez esetben mindenki döntse el maga a pontszámot az alapján, hogy számára ez a mű mennyire volt számára hasznos.