A könyv ami megrengette a világot

Harriet Breecher Stowe

1862-ben egy késő délutáni napon Abraham Lincoln a Fehér Ház egyik irodájában olvasott, mikor az ajtón belépett egy nagymamaszerű asszonyka. Az elnök felpillantott az újságjából, végignézett az öregasszonyon, majd nagy lapát kezeibe vette a hölgy apró kacsóját, és érzelmektől elfúló hangon ezt mondta: "Szóval ez a kis hölgy írta azt a könyvet, amiből ez a nagy háború lett!"

A hölgy aki félénken pillantott fel Lincolnra... ő volt Harriet Beecher Stowe, a Tamás bátya kunyhója című könyv szerzője.

És valóban... A "kis hölgy" könyve tényleg vihart aratott! Megjelenésekor mindössze néhány hét alatt 10 000 példány fogyott el belőle, két éven belül pedig 20 nyelvre fordították le.  A 19. században a legnagyobb példányszámban eladott könyv volt a Biblia után, és nem kis része volt az amerikai polgárháború kirobbanásában.

Ez a múlt... és a jelen?

Az amerikai iskoláknak megvan a joga „szülői kezdeményezésre”, hogy eltávolítsanak némely könyveket a könyvtáraikból. A Tamás bátya kunyhója is - főleg a déli államokban - ilyen tiltólistán van a 21. században. (Ahogy Orwell 1984, Margaret Mitchell Elfújta a szél, Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől, J. D. Salinger Zabhegyező című könyve is.)

A könyv 1853-ban érkezett Magyarországra, és az első teljes fordítás Irinyi József tolmácsolásában került az olvasók elé. Bár Beecher Stowe a könyvét felnőttekenek írta, sorra jöttek a butított változatok, és ma a könyv az ifjúsági irodalom témakörébe sorolandó.

Minden hibája ellenére is méltánytalan bánásmód!
A Tamás bátya kunyhójáról nem ez lesz az első és utolsó bejegyzésem. Amerika egyik legnagyobb hatású propaganda regénye azért különösen fontos, mert nem túl sok olyan könyvet sorakoztathatunk fel a világirodalomban, ami ekkora hatással lett volna a társadalomra, és a történelem alakulására. 

A továbbiakban pedig egy kis ínyencséggel szeretnék szolgálni nektek. Irinyi 159 évvel ezelőtti előszavát olvashatjátok. Azon kívül, hogy ékes, ízes magyarsággal fűszerezett remek - de sztereotípiáktól sem mentes írás -, feltárja előttetek a polgárháborúhoz vezető eseményeket, a szerző személyes élményeit és tevékenységét, részleteket tudhattok meg a rabszolgaság intézményének szabályairól. A régies nyelvezet miatt talán kicsit nehezebb olvasni, de nagyon megéri!

--------------------------------

TAMÁS BÁTYA KUNYHÓJA

VAGY,

NÉGER ÉLET A RABSZOLGA TARTÓ AMERIKAI ÁLLAMOKBAN

BEECHER STOWE HENRIETTE

után

ANGOLBÓL, IRÍNYI JÓZSEF.

ELŐSZÓ

Készüljön az olvasó valami egészen rendkivülit olvasni, – rendkivülit nem csupán magyar, hanem általában a világ-irodalom mezején. Mint ezen mű, olly részvétet, olly hatást még soha egy regény, egy könyv sem gerjesztett a világ-irodalomban. Amerikában rövid idő alatt egy millió példányban lőn elterjedve.

Irinyi József (1822-1859)
Hírlap író, műfordító, országgyűlési képviselő

Nem is csoda mert nemes egyszerűséggel olly megható mély, valódi érzés van soraiban, hogy nincs száraz és parlag képzelet, mellyet ezen regény el ne ragadna, nincs kemény sziv, melly rendületlen, nincs szem melly szárazon maradhatna olvasásával.

A legcsodálatosabb, legmeghatóbb regény ez melly valaha iratott.

Rendkivüliségének, mellynél fogva mindent mi valaha a regény irodalomban feltűnt, meg halad, alapja, hogy Beecher S. asszony nem folyamodott képzeleti szörnyekhez,  egyszerüen csak az életbe nyult: de ezen élet egészen külön nemű, és az európai olvasóra nézve, mondhatni egészen uj is; ki színezte hazájának csak törvény-engedte viszonyait: de ezen viszonyok borzasztók; elbeszélésének nagy része valósággal megtörtént dolog: de ezen valóság meghalad minden képzeletet, és jobban megragad, mint minden költészet. Tulajdonképen nem is regény. Életképek gyüjteménye ez.

Ezen mű nem a költői vagy müvészeti ügyesség remeke kiván lenni; nem mesterkélés müve ez; sőt nem is szó-virágok czifra beszédek tárháza; és nem is keresett, hajborzasztó kegyetlenségek előadása; – a munka legnagyobb része csupa jó indulatú, emberi érzelmű rabszolga-tulajdonosokkal foglalkozik: hanem csupán az egyszerű természet, nemes szív, legtisztább emberi szeretet, és különösen az irodalmunkban valami egészen új, lelkesült keresztyénség szava ez: és elragadja az embert ihlelett jósága által.

Nem a könnyelmű, ledér világ modorában van ez irva; komoly, mély, lelkiismeretes érzés nyilvánulás ez; elragadó épen azért mert nem terhelt, hanem természetes, mondhatnám szent egyszerűségű. Egy szava sincs az olvasó tetszésének ki csikarására mesterkéléssel intézve, hanem világosan, minden megható szava, – és épen ezért olly megható, – magából a valódi, buzgó, mély, szent érzésből buzog fel; bátran lehet a serdűlők kezeibe adni, mert vén gonoszok is csak jót tanulhatnak belőle. És mind a mellett, a benne levő mély érzések folytán, olvasmánynak is renkivüli érdekű. A rendes regény-olvasó, ki érzést keres, és az is, ki soha sem olvas regényt, mert ledérségnek, haszontalan czifraságnak tekinti azokat, egyaránt elragadtatással fogják ezt olvasni.

Josiah Henson, akinek története
alapján született a Tamás bátyja
kunyhója

Szószékben, könyvekben, lapokban, sok ékes szó emelkedett már a rabszolgaság ellen; és ime ezen általános zajban „mint nyilvessző,” mondja ezen munkának egy birálója, hat keresztül egy éles, átható gyönge női hang, melly megrázkódtatja érzékeny hurjait az egész emberiségnek;  női, anyai hang, a szív, az érzelem hangja ez, mellyet lehetlen könyek nélkül olvasni; mellyeket a nők, kik legjobban értik a mély érzéseket, legjobban képesek a szív utait, a szenvedélyek rejtelmeit megtalálni: legnagyobb sikerrel tudnak meginditani. És ezen gyönge női hang meghaladja hatásban a legékesebb és leghatalmasabb szónoklatokat.

Sok ideig küzdöttek a politika mezején e tárgy felett; a szerző egészen mellőzi ezen tért, ezen okokat, minden demokrat szónoklatot, mellyeket vitatni lehet; általában nagy megvetéssel van a politika iránt: hanem az angol-faj vallásos és protestáns irányához képest, egyenesen az érzésre, a bibliára hivatkozik. – És hivatkozik hogy lehetlen reá meg nem rázkodni. És ezen keresztyéni  szózatnak, ezen ihletett jóságnak, mellynek az elözönlött mesterkélt genialitások mellett, különösen irodalmunkban, nevezetes ujdonsági érdeke is van, és mellyet olly könnyebbülés és magasztos élvezet olvasni, hogy az ember mint egy mennyei hang által meghatva, lelkébe száll, és könyekre fakad, – ezen női, és anyai felkiáltásnak nagyobb hatása van, mint valamennyi korábbi philosophiai és politikai okoskodásnak, egyszerűen, mert – sírni kell rajta. Szerző megmutatta hogy a négernek is van lelke, érzelme, hogy köztök is van atya, anya, férj, nő, gyermek, mint a fehéreknél, mit természetesen különben is tudhatánk, de sokan nem fontolták meg; és miután a philosophiai okoskodás, hogy minden ember egyenlő az isten előtt, nem birhatá reá az embereket, hogy egyenlőknek tekintsék magokkal a négereket, a törvény előtt, szerző azt mutatta meg hogy minden ember egyenlő a fájdalom és szenvedés előtt! – Szerző tisztán az erkölcsi téren marad, nem csinál hőséből, – mi kép a regényekben szokás, valami különös urát a természetnek; egyszerű néger az, alig tud olvasni, nagy csupán türelme, szenvedése, alázatossága, érzelmei mélysége által.

És még néhány szót a történet szin-helyének ismertetésére.

 Az Egyesűlt észak amerikai államok szenny–foltja söt gyönge oldala is a rabszolgaság. De ezt nem az egész Egyesűletről kell érteni. Az Egyesűlt államok, mikép a név is mutatja, nem egy, hanem több, ez idő szerint 31, mind megannyí teljesen önálló független ország, mellyek köz ügyeik iránt egyesűletet alkotnak ugyan, de a köz kormánynak, a washingtoni congressusnak egyáltalában nem adták át az egész egyesűleti közigazgatást és törvény-hozást. Saját körükben az államok nem csupán bizonyos helyhatósági, szabály-alkotási, hanem teljes fölségi jogot gyakorló törvényhozással és független kormánnyal birnak. Az Egyesűlet átövezi Észak Amerikának egész alsó részét, és az újabb mexikói hóditással, közel 200,000 négyszög mértföldre teszik területét. Egész Európa csak 155,000. Népessége 23,257,723, ebből három millió rabszolga, fél millió szabad színes. A távolság Angliából Amerikába nagynak tartatik az atlánti tengeren át; de az Egyesűlt államok átmérője Maine és California államok végső pontjai, az atlánti és csöndes tenger között, száraz földön hosszabb azon vonalnál, melly Irland végső pontja és a legfelsőbb északi állam Maine között van. Eredetlileg 13 államból állott az Egyesűlet, ezek Angliától el szakadván 1776-ban jul. 4-én mondták ki függetlenségüket, melly nap minden évben meg ünnepeltetik. 

A rabszolgaságot Amerika még az angol uraság idejéből örökölte, Anglia azonban későbben teljesen eltörölte azt minden birtokában, és ennél fogva, ha valamelly rabszolga az Egyesűletből a szomszéd angol birtok Canadába menekűlhet, az által rögtön szabaddá lesz. Az Egyesűletben is részint több államokban eltöröltetett, részint pedig némelly ujabb államokban, soha sem is létezett az. Jelenleg csak a déli államokban van, és ezek: Észak és Dél Carolina, Georgia, Maryland, Virginia (ezen öt állam az eredeti tizenháromhoz tartozik) Alabama, Arkansas, Florida, Kentucky, Louisiana, Mississippi, Missouri, Tennessee, Texas. – A rabszolgaság kérdése azonban szorosan összefügg az Egyesűlet minden ügyeivel. Sokszerűen át van az szőve az Egyesűlet minden viszonyában. Nagy, nehéz, égető kérdés lőn ez, mellynek békés megoldását sokan nem is hiszik; minden esetre a déli államok mindinkább feltünő elszánt, dühös védelme, és magoknak a rabszolgáknak szaporodása mellett, kikre nézve a déli éghajlat e részben kedvezőbb mint a fehéreknek, a megoldás mindinkább nehezedik. Most már a feketék is, kikbe methodista lelkészek, itt ott azon, mondát oltották, hogy eredetileg minden ember fekete volt, midőn azonban isten, Abel megölése után Kaint feleletre vonta, ez félelmében elfehéredett, és maradékaira is azon szín maradt, számuknál fogva némi aggodalomra adhatnak okot. Ki ezen kérdést békésen eltudná intézni, a Washington érdemeit megütné az Egyesűlet iránt. Töbséggel ugyan sem állam, sem fej szerint nem birnak a congressusban a rabszolga-tartó államok, de a nemzet többsége mind ez ideig a mellett van, hogy az államok függetlenségi elve, még inkább pedig a felháboritható, belháborúra, a szövetség felbontására mehető érdekek kimélése végett nem kell a dolgot eröltetni.

Fehér rabszolgák. 

A rabszolga tartó államok törvényei szerint minden maradéka valamelly néger nőnek legyen, az bár csupán mulatt, quadroon, fél, negyed, nyolczad vagy, tizenhatod vér, kiknek arcz színe már tiszta fehér, és csak szemeikről, és körmeikről lehet őket megismerni, ha sem maga vagy más által megváltva, sem szabadsággal megajándékozva nincs, rabszolga fog lenni; ha talán a tulajdonos atya nagyon szeretett, és annál fogva egészen urilag nevelt gyermekeit fel nem szabaditja, halála után a hitelezők elfoglalhatják. – A rabszolgák továbbá némelly, rabszolga-tartó államban: Észak és Dél Carolinában, Georgiában, Louisianában, Virginiában minden oktatástól el vannak tiltva; a fehérre, ki tanitani merné őket kemény büntetés van szabva. – Ha rendes keresztyének is, házasságuk, bár rendes esketés, és a tulajdonos bele egyezése mellett történt is meg, ha uroknak eszébe jut, azonnal érvénytelen. – A felszabadított rabszolgának némelly államban, hogy a magát megválthatás nehezítve legyen, értékével háromszorosan fölérő biztosítékot kell kimutatni. – A színesek iránt, még ha szabadok is, a közvélemény elkülönző bőr-aristokratiával viseltetik. – Amerikában a gőzhajókon, vasutakon nincs első, második és épen harmadik hely is, csak férfi és nő osztály van; de a négereknek mind itt, mind pedig még a szinházakban, sőt még az egyházakban is külön hely, részint pedig egészen is külön egyház van rendelve. – Választói jogaikkal a szabad színesek, a nép dühe miatt, melly már sokszor vérengzésben tört ki ellenök, nem igen mernek élni. –  Connecticut államban, melly nem tartozik a rabszolga-tartó államok közé, törvény tiltja az iskola használatát az olly szabad színeseknek, kik nеm ezen államban születtek. Ezen törvény hozatalára bizonyos nő adott okot, ki a tudatlanság iránti könyörületből a színesek számára iskolát nyitott; házát pedig a nép feldúlta. 
Észak-Carolina, Georgia, Maryland, Mississippi, Virginia államokban a négereknek valamit tulajdonilag birni el van tiltva egészen, Dél-Carolinában pedig egy részben. – Missouriban megengedi a törvény, hogy a tulajdonos tetszése szerint, tehát örökösen is bezárhassa rabszolgáját. – Megölni a törvény betűi szerint sehol sem szabad ugyan a tulajdonosnak, de ezen vádért semmi gyakorlati eredményre sincs eset. – A rossz példa szemléletének kikerülése végett, többnyire minden rabszolga-tartó államban, kemény büntetés terhe alatt, tilos szabad színesnek csak mutatkozni is. – Minden rabszolga tartó állam között egyedül Észak-Carolinában és Tennessee-ben lehetnek szabad színesek választók. – Némelly államból a magokat megváltó, vagy szabadon bocsátott színeseknek tüstént ki kell takarodni. Ezzel összefüggésben alapittatott 1816 ban Liberia gyarmat Guineában, Afrika nyugati partján leginkább csupa rabszolga-tulajdonosok által; és mivel a társulat csak a szabad színesek elszállitásával, és nem a rabszolgák számának kevesbbitésével foglalkozik, azt inkább a rabszolga-tulajdonosok érdekei biztosításának, mint az emberi szeretet bizonyitékának kell tekinteni .

Az első rabszolga a még akkor angolbirtok, mostani független államokba 1645-en vitetett Bostonba. Ezen bevitel folyvást tartott 1808-ig; az  olta törvény tiltja a bevitelt, de a rabszolga tartó államok között mai napig foly ezen kereskedés. 1790-en az Egyesűlet első összeirása alkalmával csak Massachusetts államban, és az akkor még vele összekötött Maine-ben nem voltak rabszolgák; korábban ott is voltak. 

A quakerek 1755-en minden rabszolga tulajdonost kirekesztettek társaságukból. Az olta quakernek nincs rabszolgája. Az első társulat a rabszolgaság eltörlését előmozdítani 1774-ben alakult Philadelphiában. Az ujabb abolitionista társulatok leginkább a kiválóan angol elemű New-York államban és Uj-Angliában (így neveztetnek egy néven: Connecticut, Maine, Massachusetts, New-Hampshire, Vermont, és Rhode-Island államok) léteznek. Az abolitionistákkal ellentétben állanak a "gyarmatositók". Össze vásárol valamelly vállalkozó annyi rabszolgát, a mint erszénye engedi, és az Egyesűlet még nagyon gyéren megszállott nyugati részeiben letelepedik, és ez a gyarmatosítás. 

A rabszolgák kisebb része házi szolgálatok teljesitésére tartatik; a nagyobb rész nevezetesen Alabama, Georgia, Mississippi államokban mezei munkára használtatik. Kentucky, Maryland, Virginia államokban a rabszolgák meglehetősen egyenlően vannak felosztva e két nemű munka között. Vásárokra leginkább a mezei munkára használtak kerülnek. A házi szolgálatot teljesítők gyakran nemzedékeken át mindig azon egy családnál maradnak. Ezek rendesen ugy tekintetnek mint némileg a családhoz tartozók; ezek között rosszúl tartott, rosszúl ruházott egyéneket látni ritkaság. – Szokás őket bérbe is ki adni; évi bért nyolcz száz dollár körül lehet értök kapni. 

Sok néger lelkész is van, de ezek közül egy sem tartozik a püspöki anglikán egyházhoz. A keresztyén négerek többnyire methodisták; egyéb iránt általában a négerek a vallásosságra nagyon hajlandók. 

A néger általában véve természeténél fogva nagyon vidám, könnyelmű, gyermekes; gondatlan; szereti magát felcziczomázni, jól tele enni. Énekel, tánczol, banjo-nak nevezett cziteráján játszik- és sarkával ollyanokat toppant hogy reng bele a föld. A régi mondat: Egész Afrika tánczol naplementével, az amerikai négerekről is áll. Mérgében a néger nem ütéssel támadja meg ellenét, hanem fejével rohan neki. 

Nem tartatik illetlennek indián nőt elvenni, vagy ollyan férfihez menni nőül; de a fehér nő ki feketéhez menne nőül a legnagyobb megvettetésbe sülyedne. Ezen faj-idegenség az északi, rabszolgát nem tartó államokban még nagyobb, mint délen, és a vegyülés ötödik fokáig terjed. – Az indiánok is tartanak néger rabszolgát. 

A fehér ha cselédnek áll be, igen könnyen elhagyhatja gazdáját, ha megunja; a szabad néger bár mennyi évre köti le magát, a törvény nagy pártolást nyujt ellenében gazdájának.

A rabszolga-tartó államok a fejlődés gyorsaságában, élet munkásságban, üzelemben a szabad észak mellett messze hátrább állanak. Az északi államokban a mozgalmas élet, nyerészkedő hajlam, ipar, minden féle üzlet, vállalkozó szellem, erély, kitartás, általános és óriási. Délen, mivel minden apróbb munkát a négerek teljesitenek, némi restségi aristokratia fejlődött. – Délen az egy New-Orleans város kivételével, a nagyobb városok semmikép sem tudnak előhaladni; sőt némellyek a lakosok számában is veszítenek. A déli égalj alatt a fehér nem képes annyit dolgozni, mint a néger, és ezért az előbbi munkások innen el vonulnak. Északon a fekete nem képes kiállani a fehérrel a versenyt. Kentucky, Maryland államokban; és egy részben Virginiában is mindinkább fogynak a négerek némelly kerűletekből, mert munkájok többé nem jutányos. – A rabszolga tartó államok közül Virginiában van legerősebb párt az ellen; és legerősebben ragaszkodik ezen ügyhez Dél-Carolina. – Legnagyobb arányban vannak a rabszolgák Dél-Carolina és Mississippi államokban, hol a négerek a fehérek számát meghaladják. 

Az Egyesült államokban létezö összes rabszolgák piaczi árát három ezer milliard dollárra teszik közönségesen. – Anglia husz millió font sterling kárpótlást fizetett a tulajdonosoknak, midőn a rabszolgaságot eltörölte. 

"...ha felvigyázóját megüti, vagy valakit arra
ingerel, 25-töt, ha vére folyt 50-et kaр"

Már harmincz év előtt, midőn Missouri állam felvételéről volt szó az Egyesűletbe, magas fokra hágott az izgatottság a rabszolgaság kérdése körül, mig végre a felek ugy nevezett "compromiss"-ban egyeztek meg, melly szerint egy rabszolga-tartó állam felvétele után, mindig egy azt eltiltónak kellett felvétetni, hogy a létező egyensuly tovább is fentartassék. Ezen egyensuly 1848-an a mexicói háború befejezésével veszélybe jött. Részint ezen háború, részint Angliával való egyezség folytán Uj-Mexicó, California, Oregon, Utah, és Minnisota voltak bekebelezendők. Inditvány tétetett a congressusban, hogy az uj államok csak a rabszolgaság eltörlésének feltétele alatt vétessenek fel.  Ezen inditvány elfogadása esetére Dél-Carolina kilépéssel fenyegetőzött az Egyesűletből. A déliek pártvezére Calhoun, a demokrata párt egyik főnöke volt. Ezek tagadták, hogy a congressusnak joga volna az államok bel ügyeibe avatkozni. – Az Egyesűlet nagy forrongásban, nagy veszélyben volt;  1848-an semmit sem mertek határozni. Végre 1850-ben Clay Henrik közbejárására, uj compromiss jött létre, melly szerint az uj államoknak és területeknek saját tetszésökre bizatott kebelökben a rabszolgaság iránt határozni, és azok mind eltilták azt; – Columbia kerűletben, melly egyedül van közvetlenűl az egyesületi kormány hatósága alatt, a rabszolga-kereskedés eltiltatott; és végre a legnevezetesebb pont, hogy: a szökevény rabszolgákat föltétlenűl tartoznak a szabad államok kiadni. Ezen compromissnak mind a whig (conservativ), mind a demokrata (szabadelvű) pártban számos ellenségei támadtak; és leginkább az előbbiben, mellyben mi némileg különösen hangzik aránylag sokkal több abolitionista van. Oka mert a yankeek, mikép az északi részen levő, még az első beköltözöttektől származó, kiválóbban angol faj neveztetik, levén a whigek fő tanyája, szigorú protestans vallásosságuknál fogva az ember-kereskedésnek nagy ellenségei azok. A demokrata pártnak tulnyomó nagy többsége megnyugodott a compromiss-ban. És kölcsönösségből, jelenleg a rabszolga-tulajdonosok a demokrata-pártnak nem meg vetendő részét alkotják. 

A rabszolga-tartó államokban a négerekkel való bánás-mód szabályozására, mikép hajdan a jobbágyok irányában nálunk urbér, saját törvénykönyv van, az ugy nevezett Black Code. Ime mutatványul Louisiána állam régi néger-urbérének kivonata: 

Részlet a Black Codes-ből

A rabszolga vasárnap nem tartozik dolgozni külön meg határozott dij nélkül. Az ur köteles minden rabszolgának bizonyos mennyiségű lisztet, és sót adni; továbbá nyárra egy gyapot-ünget, nadrágot;  télre szőr-ünget, nadrágot, és sapkát, és saját használatára egy darab földet. Az ur köteles a betegeket, időseket, vakokat tartani ruházni. Az ur nincs felmentve a rabszolgák tartásának gondjától az által, ha hetenként egy szabad napot enged nekiek.

Reggelinél a rabszolgának fél délre két órai ideje van. Tiz éven alóli gyermeket nem szabad anyja nélkül eladni. A rabszolga sem mit sem birhat, semmit sem adhat el, nem hord hat fegyvert, nem vadászhat ura engedelme nélkül; sem polgári sem büntető perben nem bir jogképésséggel, nem lehet tanú. Az ura irott engedelme nélkül lóháton talált rabszolgát fel lehet tartóztatni,  huszonötig verni, és urához visszaküldeni; ha ellenáll, vagy kezét emeli meg is lehet ölni. Az ur köteles a haza kisérőnek minden mértföldért egy shillinget fizetni. A feketére ki megszólitva meg nem áll, rá lehet lőni. Ki valamelly szökevény elfogási kisérletében sebet kaр, az államtól kárpótlást kaр; ha megöletik családja nyer. Ha valamelly ur rabszolgáival rosszul bánik, tőlök a szükséges élelmet megtagadja, a békebiró által 25 dollárra büntethető. Az ur, ha csak világos bizonyitványok nincsenek ellene, illy vádak alól magát esküvel ki mentheti. 

A szabad színesek kik nem viseltetnek tisztelettel a fehérek iránt, azokkal egyenlőséget, követelnek, vagy őket megsértik, meg ütik, a körülményekhez képest bünhödnek fogsággal! Rabszolga, ki urát, urnőjét, azoknak gyermekeit szándékosan megsebesíti, halállal bűnhödik; ha felvigyázóját megüti, vagy valakit arra ingerel, 25-töt, ha vére folyt 50-et kaр. Idegen fehér irányában harmadszori tettleges megbántásért éri halál. Ha valamelly ur rabszolgáját kegyetlenül megkínozza 2-300 dollárt fizet. 

Rabszolgának nem lehet szabadságot ajándékozni, ha még nincs harmincz éves. Szabad egyén nem léphet rabszolgával házasságra stb. – 1830 olta azonban általában mindenütt szigoruabbak lettek a feketéket illető törvények. Louisiánában ekkor némellyek a rabszolgákat felkelésre ösztönözvén, a törvényhozás mindenkire halál-büntetést szabott, ki a feketéket a fehérek ellen ingerli, legyen az nyomtatvány, egyházi törvényszék előtti beszéd, vagy szinpadi elöadás által, mint szinte azokat is, kik illy czélu röpratokat hoznak az államba. De megtiltani az iratokat nem tartatván elégnek, megtiltatott olvasásra tanitani is azokat. 

A Beecherek

Beecher Stowe Henriette asszony atyja, Beecher Lyman, presbyterián lelkész, theologiai tanár, volt elnöke a th. seminariumnak Cincinnáti-ban, Óhió államban, kinek szerzővel együtt tizenegy gyermeke volt; hét fiu, és ezek közül hat lelkész. Mindnyájan kitűnő egyének, erélyesek, munkásak, erős meggyőződésűek, czéljok követésében kitartók, határtalan jóságuak, mély emberi érzelműek, feláldozó szelleműek, gyakorlati emberek. Mértékletességi egyletek, hazai és külföldi téritések, a kereskedés befolyása a társadalmi erkölcsökre, ifjak téritése, theol. intézetek felállitása,  növelés, gyarmatositás, rabszolga felszabadítás, – ezek azon tárgyak mellyek a Beechereket érdeklik. 

Calvin Stowe - A férj...

Az apostoli számú tizenkettő között kilencz iró: az atya, hat fia, Katalin és Henriette. Ezen munka megjelenése előtt a Henriette irói neve nem ért fel hajadon nővéréével.

 Henriette született 1842-dik évben Litchfieldben, hol akkor atyja lelkész volt. Későbben a család Bostonba költözvén. H. itt növekedett, és növelőnének készülve, a szokott női ismereteken kivűl, bizonyos tudományosságot is szerzett, melly rendszerint a szelid gyöngéd nőiséget, szeretetre méltóságot, legalább egy részben, el szokta nyomni. Igen fiatal korában segéde volt Katalin nővérének, ki leány iskolát nyitott. Atyja 1832-ben Cincinnátiba menvén, vele mentek leányai is, és itt állitottak fel hasonló intézetet. Itt ment férjhez Stowe Calvinhoz, ki a seminariumban a bibliai irodalom tanára volt, és kivel csendes szerény boldogságban él. Szíve érezte, mihez képest minden fájdalom csekélység, – a gyászoló anya szomoruságát; számos gyermekei közül öt van életben; maga leginkább gyermekei növelésével foglalkozik, a háztartás gondjait bizonyos rokona viszi. Üres óráiban irodalommal, beszélyek irásával foglalkozott. 

Az abolitionisták 1833-ban Philadelphiában tartott conventjökben, elégtelennek "képtelennek" nyilvánitván, a rabszolga-tulajdonosok meg állapodását, hogy a szabad színesek Afrikába szállitását teljes erővel előmozditják, ezen conventi határozat annak elnöke által, ki a seminariumnak is egyik fő alapitója volt, a diákok elé terjesztetett, és rendes tanácskozási tárgy lőn az intézetben. Mi kezdetben részvét volt, későbben lelkesedés, szikra, nagy tűz lőn. Sok diák rabszolga-tulajdonos fia, némellyek magok is azok voltak. Ezek szabadon bocsátották négereiket; az idegen, vad, pogány népekhez való téritési vállalatok felfüggesztettek; némellyek a Cincinnátiban levö színeseket gyüjték össze, és azoknak prédikáltak, mások jótékony intézeteket, árva-házakat alapitottak azok számára; ismét mások elhagyva az iskolát, menekülő négereket segitettek Canadába, vagy felolvasásokat tartani jártak minden felé. Ezen fiatalok fanatismusa valami lélekemelö volt; minden diák olly buzgósággal fáradozott, mintha egyéni működésétől függne a rabszolgaság eltörlése. Végre magok a tanárok is, rövidülését látva e miatt a tanulmányok rendes előmenetelének, csillapitani igyekeztek a buzgóságot. 

A Stowe-ház

Már késő volt A kereskedőség fölriadt. A kézmüvesek aggódtak déli piaczuk miatt. A közvélemény elnyomását kivánta a tárgyalásoknak. Rabszolga-tulajdonosok jöttek Kentuckyból, és erőszakoskodásra ingerelték az alsóbb népet. A seminarium és különösen a Beecher és Stowe tanárok lakásai hetekig a leromboltatás és tűz veszélyének lettek kitéve. Halálos aggodalom napjai valának ezek szerzőre nézve. Végre a hatóság közbe lépett, és a közbátorság szempontjából a néger ügy tárgyalása eltiltatott a seminariumban. Ezután a diákok tömegben vonultak el. Beecher és Stowe hasztalan igyekeztek az intézet régi fényét vissza szerezni; végre 1850-ben tervük füstbe menetelével, a keleti államokba tértek vissza. Stowe elfogadta Andovarban, Massachusetts államban a bibliai irodalom tanszékét.

Testvérek: Henry Beecher és Harriet Beecher Stowe

Ezen események fájdalmas hatással valának a Beecher családra. Az utóbbi idöben minden nyilvános fóllépéstől óvakodtak a rabszolga-ügyben. Jobb időket vártak. Élete ezen időszakára czéloz sz. végfejezetében. 

Az iszonyú jelenetek mellyek 1835-től 1847-ig Cincinnátiban lefolytak, csak élénkebbé tehették sz. irtózatát a rabszolgaság iránt. E város volt fő csatatére a szabadságnak. Nem mult el hónap, hogy valami ne történt volna; majd valamelly rabszolga-felszabaditást sürgető sajtó, majd ugyanazon okért valakinek háza romboltatott le; majd valamelly szökevény, söt szabad szines is fogatott el; vagy valamelly efféle panasz tárgyaltatott a törvényszékek elött; vagy fegyveresen támadtatott meg a néger város rész. 

Az abolitionista sajtó melly 1835-ben alapittatott Cincinnátiban, hol legelőször heti füzetekben, ezen mű is megjelent, ötször romboltatott le a nép által. Ezen nép-lázongások egyike rendkivüli hatásánál fogva szerzőre, különös emlitést érdemel. 

1840 ben történt; a rabszolga-fogdosók némelly politikusok és kereskedők által ösztönözve, a népsöpredék által gyámolitva, a néger-város részre törtek. Néhány ház össze ágyúztatott. A város több napig minden nemű еrőszakosság szinhelye volt. A néger rész kiraboltatott, elhamvasztatott. Szabad négerek kik tulajdonaikat védették, megölettek és megcsonkitott hulláik az utczákra dobattak; a nők méltatlanságnak voltak kitéve, és a zavarban egyesek, különösen gyermekek rabszolgaságra hurczoltattak. 

A dombról, hol a város szélén az országut mellett sz. lakott hallotta a szerencsétlen áldozatok keserves kiáltásait, a baromi nép söpredék diadal-zaját, a puska és ágyu lövéseket; látta a lángokat saját szemeivel. Számos reszkető menekülőnek adott menhelyet és sírt azokkal keserű könyeket. 

Midön a népsöpredék dühe kihült, sok szabad színes összeszedé megmaradt vagyonkájit, és Canadába indult. Százanként vonultak el sz. lakása előtt, kis szekereken, gyalog, kis gyermekeiket kézen vezetve; látni lehetett szoptatós anyákat, csecsemöiket melleiken tartva, megölt vagy rabszolgaságba hurczolt férjeiket siratva. Ezen országut azon alfoldi utra vezet, mely a munkában emlitve van. Igy neveztetik az Óhió folyam, és északi tavak közti téren levő azon vonal, mellyet quakerek és abolitionisták 10-20 angol mértföldre eső állomásokkal, rendeztek a menekűlöket Canadába segiteni. A menekülők többnyire éjjel szállittatnak, mig végre Anglia tüzérsége, az oroszlán lobogó védelme alatt, falat képez köztök és a rabszolgaság között. Az első állomáson Cincinnátitól, északra lakott a derék, oroszlán szivü John Vangardt kit sz. John van Trompe név alatt felhoz. Már nem él. A rabszolga-tulajdonosok által ellene támasztott bosszúló perekben csaknem minden vagyonát elvesztvén, óriási teste végre megtört a sok nyughatlanság, baj, fáradság, üldözés alatt. Stowe asszony sokszor hallá éjjel a szekér-zörgést, ló dobogást midőn a szökevények menekültek, valamint a vad zajt, midőn a fogdosók hajtó vadászatra indultak.

A "kis hölgy" aki megrengette a világot

Ő és csáládja nagyon sokat szenvedett ezen ügybeni részvéte által; látszik is művén ugy ir, ugy találja a könyeket fakasztó hangját, mint az irhat, ki maga is sokat szenvedett; nem pusztán képzeletből, hanem az élet eleven alakjait másolva ir; de tizenhét évig magába fojtotta érzelmeit; ez idö alatt a család le látszott vetkezni korábban ismeretes érzelmeit; legjobb barátai azonban jól tudták, hogy a farkas elvesztheti szőrét, de természetét meg nem változtatja. Végre ki is tört az, és e pillanatban az egész világ olvassa. 

E munka Amerikában irány-mű is, legégetőbb kérdését érintvén az Egyesűletnek; de mindenütt nagy nevezetesség az, mert mint az ottani élet ismertetése, e részben sem veszti el minden élét Európában; ezen kivül azonban a mély, valódi könyekre, fakasztó érzésnek, a nemes léleknek, jó indulatoknak, keresztyéni szeretetnek, az erre alapitott, dicső, tiszta emberiségnek, az erős megrázó, gondolatoknak olly egyszerű, természetes és az jeles képe, hogy első rangu tünemény e téren, és sehol sem maradhat rendkivüli hatás nélkül. 

Ezen munka jövedelméből a lapok szerint szerző 100,000 frankot adott át az abolitionista pénztárba. 

Pest, dec. 15. 1852. 

A forditó

És még pár megjegyzés...

Az Irinyi fordítás szkennelt formában a google jóvoltából is megtalálható, de van vele egy kis probléma. Az 1/3-tól a könyv gerincénél található szövegrészek olvashatatlanok, és ez a 3/4-éig meg is marad, tehát nem sokat érünk sajnos vele...

Folytatás: A Tamás bátya kunyhója magyarországi fogadtatása, Irinyi fordításának értékelése - tanulmány

Webajánló:

A Beecher Család munkássága (angolul)