Eredeti cím: The Awakening
Műfaj: Szépirodalom / klasszikus romantika
Első kiadás: 1899
Fordító: Antoni Rita
Kiadó: LAZI Könyvkiadó
Hazai kiadás éve: 2011.
Oldalszám: 202
Edna Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen már angol klasszikusokat olvas, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozik. Messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátok miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie a kizárólagos feleség- és anyaszereppel.
Egy nyár, melyet a New Orleans melletti Grand Isle tengerpartján tölt, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat, ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik. Nem képes, mint a többi nő, „valóságos megtiszteltetésnek érezni, hogy önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja.” A drasztikus fordulatban jelentős szerep jut a társadalmi korlátokat áttörő különc zongoraművésznőnek, és egy Robert Lebrun nevű fiatal férfinak is.
A mű, melyet szokás Flaubert Bovaryné című regényéhez is hasonlítani, kendőzetlenül és mély együttérzéssel szól a női szabadságvágyról. A regény fél évszázaddal megelőzve az egzisztencialista feminizmus alapművét, A második nemet, rávilágít arra, hogy, dacára minden társadalmi konvenciónak, mindenekelőtt egyszeri és megismételhetetlen, önmagunk, egyéniségünk kibontakoztatására teljes joggal vágyó emberi lények vagyunk, és csak azután nők vagy férfiak.
A könyvről...
 |
| Kate Chopin (1850 - 1904) |
A történet egy arisztokrata csoportról szól,
akik a nyarat Grand Isle-ben töltik. Egész nap úsznak, futkosnak a
tengerparton, ebédeket, és vacsorákat rendeznek egymás tiszteletére, néha
megengedett egy-két diszkrét flört, de mindennek a szokásos mederben kell
folynia. A hagyományoktól való eltérés súlyos bűn, mely az előkelő társaságból való
kiközösítést idézheti elő, ezt pedig senki nem kockáztatja meg. A társaság megengedi a fura, de szórakoztató figurák
jelentét is, és milyen jól teszi, hiszen egyéb esetben halálra unnák egymást…
A közösség tagjai szépen öltözködnek, kifogástalanul
viselkednek, és épp a megfelelő mennyiségben csillogtatják francia nyelvtudásukat,
hogy a sznob légkör kellően dölyfös legyen. A beszélgetések mélysége még csak
meg sem repeszti a felszín burkát, üdítő mélység egyedül a művészetekben
rejlik. Koncertek, zongoraestek, előadások töltik meg tartalommal az amúgy
igencsak kimért társadalmi látszatszínházat.
 |
| Grand Isle napjainkban |
Az asszonyok ebben az időben pontosan tudták hol a
helyük, ha szegények voltak, akkor a konyhában időztek, ha pedig gazdagok akkor a háztartásvezetésben és
gyermekei patronálásában telt ki életük gyönyörűsége. Megengedett volt a muzsika, az
olvasás, a hímzés és a festészet amolyan kikapcsolódásképpen, de ennél tovább
jóravaló asszony nem kereste saját kiteljesedést.
De mi történik akkor, amikor egy pillanat élménye
megkérdőjelezi egész életük hitelességét? Ezt meséli el nekünk Kate Chopin az ő
elegáns stílusában és mesteri mondatfüzéreiben.
A könyv tempója lassú, amolyan tűnődések sorozata, a
saját hangját felfedező harminc felé közelítő két gyermekes asszony lélektusája önmagával, és a
tradicionális patriarchális alapokon nyugvó társadalmi rendszerrel. Ezért is
illetik sokszor a könyvet feminista regényként, és az "ébredés" sem szimbolizál
mást mint a "NŐ" öntudatra ébredését.
Kérdés az, vajon van-e a 21. században van-e bármiféle
mondanivalója egy olyan könyvnek, melyben gazdag, unatkozó háztartásbeli
szépasszony csendesen lázad sorsa ellen. Úgy gondolom van. Ahogy a feminizmusnak
is, bár napjainkban erősen kiforgatták már a kiinduló eszmét (ahogy ez
már minden „izmus” esetén dukál), és a modern korban leginkább
provokáló szándékkal nyitott kapukat dönget.
De mi van azokkal az országokkal, – de tekintsünk kisebb
egységeket – családokkal, ahogy az asszonyok még mindig cselédsorba
kényszerülnek, és környezetük íratlan elvárásai alapján attól kell teljesnek
érezni magát, hogy testével kiszolgálhatja férjét, gondoskodásával pedig
gyermekeit. Sok esetben beleegyezése, és akaratának kifejezése nélkül mások döntik el mi a jó neki, vagy kihez kell férjhez menniük. Ilyen helyzetekben igenis van alapja az azonos bánásmód
bejelentésének igényére.
" A baj az, hogy a fiatalok átengedik magukat az ábrándjaiknak. Ez talán az előrelátó Természet műve: álságos csapda, hogy anyákat biztosítson a faj számára. Márpedig a Természet nem számol az erkölcsi következményekkel, vagy az emberek által létrehozott mesterséges körülményekkel, melyeket mindenáron igyekszünk kényszerűen fenntartani. "
" A baj az, hogy a fiatalok átengedik magukat az ábrándjaiknak. Ez talán az előrelátó Természet műve: álságos csapda, hogy anyákat biztosítson a faj számára. Márpedig a Természet nem számol az erkölcsi következményekkel, vagy az emberek által létrehozott mesterséges körülményekkel, melyeket mindenáron igyekszünk kényszerűen fenntartani. "
Amit nagyon szerettem a könyvben az a folyamatos feszültség. Évszázados génekbe ivódott szokásrendszer készül felülíródni. Erotikája fojtott, a felszín alatt egy kitörni készülő vulkán tüze forrong, mégsem lesz katarzis, a jelenetek sem váltják egymást sűrű egymás utániságban. Ez a belső vulkán nem robbanással tör ki, hanem folyamatosan minden korábbi életformát felemésztő módon perzsel utat magának lassan áradású lávafolyóként.
Méltóságteljes tempóban halad előre a történet, a vég pedig egészen különleges. Számomra egyértelműen befejezettnek tűnik, de olvastam már egyéb értelmezéseket is arról hogy az utolsó felvonás épp az új kezdetet jeleníti meg. Így mindenki maga döntheti el, hogy drámát olvastunk, vagy épp happy end-et.
A könyv mai megítélése egyébként igen szélsőséges. Bár szerintem zseniális, a huszonéves korosztály kifejezetten érdektelennek és unalmasnak tartja. Ez a könyv pontozásaiban is jól tükröződik, vagy épphogy csak "megfelelőnek" tartják, vagy magasztalják, ahogy én is teszem. Feltételezem, hogy egy bizonyos életkort meg kell élni ahhoz, hogy értékeljük a történet szépségét, meg kell tapasztalni a párkapcsolati monotóniát, a megkísértést. Meg kell élni a kétségbeesést, amikor tudatosul, hogy döntésünkkel apró életek irányát befolyásoljuk megváltoztathatatlanul, és nem tudunk arra garanciát adni, hogy minden jobb lesz, csak annyit tudunk, hogy nekünk most épp így a jó. És nem utolsó sorban meg kell élni a veszteség érzését... Mindezek nélkül a sztori aligha ad többet egy szépen megírt, de már lejárt szavatosságú regénynél, amit éjjeliszekrényünkön tartunk, és "Ébredés" helyett leginkább az "Altatóként" címkéznénk.
 |
| A könyv nyomán Grand Isle címmel film is készült. |
Pedig ezek a történetek korukban felforgató gondolatokat inspiráló alapművek voltak, amit mindenki olvasott, csak senki se vallotta be. Ennek a könyvnek a megírása például egyenesen Kate Chopin írói karrierjének befejezésébe került, és alig 4 éven belül pedig meg is halt.
A regényt megjelenésekor ugyan nem tiltották be, de alaposan felbőszítette a kritikusokat a női szexuális vágy ilyen nyílt ábrázolása. A közvélemény egy része egyenesen "méregnek" titulálta a regényt, stílusában pedig morbidnak, kellemetlennek és vulgárisnak találtatott. Azt hangoztatták, hogy ez az írás túlságosan "erős" egy tiszta neveltetésű erkölcsös hölgy számára. A vezető kritikusok egy részre pedig csak legyintett, majd azt mondták: Íme mégegy tehetséges író aki feláldozta magát a középszer oltárán.
De hogy teljes legyen a kép, az Ébredés nemcsak elmarasztaló kritikában részesült. Sokan az akkor még csak gyerekcipőben járó feminizmus első alapművét látták a könyvben, a csendes életet élő némultságig engedelmes feleségek regimentje érezte egy emberként magát Mrs. Pontellier-nek. Aztán eltelt egy évszázad, és a történet még mindig életképes volt, kiállta az idő próbáját, és a jelen irodalomkritikája igazi mesterműnek tartja.
„ Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség.”
Példabeszédek 15:17
Amit nagyon szerettem, hogy Chopin észrevétlenül gyúrta össze a korabeli hagyománytiszteletre épülő attitűdöket a súlyos pszichés nyomással, mindezt a kőkemény realizmus jegyében.
A karakterek számomra érdekesek, és szerethetők voltak a maguk bigottságával együttvéve. És külön említést érdemel az a bujtatott társadalomkritika amikor az egyik jelenetben, a férj látva felesége ébredező emancipációját egyenesen elmebetegségre gyanakszik. Hisz mi más oka lehetne annak, hogy változtat megszokott életén, mint a kóros elmebaj. Ez a gyanúper egyébként jottányit sem változott a könyv megírása óta, hisz a feleségek lázadását akkor is, és ma is is az őrület és a hisztéria elhatalmasodásával azonosítják a férjek.
Egészen megkedveltem Robert Lebrune figuráját is, aki mint Mrs. Pontellier rózsalovagjaként szerepelt először. Igazi bájgúnár, selyemfiú, és halmozhatnám még a negatív jelzőket, attól függetlenül, hogy egyébként elbűvölő társaság. A végére azonban egészen komoly jellemfejlődésen keresztülment szereplőként köszön vissza. Ennek azonban sajnos nem vagyunk közvetlen szemtanúi, mert a változás alatt Robert nem is szerepel a könyvben.
Mrs. Pontellier, a könyv hősnője is érdekes pályát jár be a történet alatt. Engedelmes, tisztelettudó feleségből, megkísértett, összezavarodott, majd szerelmes asszonnyá válik, aki viszont tart a szociális megbélyegzéstől, a kirekesztéstől, a házasságtöréstől, bármily bátornak is tűnjenek első lépései. És valóban, belénkrögzült viselkedésmintákat ilyen rövid időn belül nem lehet sérülés nélkül felülírni és megváltoztatni.
" Ha én fiatal lennék, és beleszeretnék egy férfiba egészen biztos, hogy grand espritre (nagy lélekre) esne a választásom. Olyan férfit tüntetnék ki az érdeklődésemmel, akire mindenki felfigyel, aki kimagaslik a többi közül, aki magasztos célokat tűz ki maga elé, és megfelelő képességekkel bír, hogy el is érje azokat. Biztosra veszem, hogy ha fiatal volnék és szerelmes, hétköznapi embert nem tartanék vonzalmamra méltónak. "
 |
| A kiadó Joaquin Sorolla y Bastida festményét választotta a fedlap elkészítéséhez. Ha rákeresünk a spanyol festő munkáira, bepillantást nyerhetünk a könyv hangulatába is. |
Bár üzleti szempontból egészen biztos gazdaságosabb a jelenkori divatrománcok kiadása, mégis ezzel a lépésével a kiadó megmutatta, hogy igenis van igény a szépre, a jóra, a mívesre, csak újra meg kell mutatni az embereknek, és megfelelő csomagolásban kell tálalni.
Be kell valljam, lelkes "sárga" sorozat gyűjtő vagyok, bár még szinte a harmadát sem sikerült beszereznem. De jó hír az árérzékeny olvasónak, hogy folyamatosan vannak akciók, és sokszor 600-700 forintokért lehet hozzájutni a sorozat egyes darabjaihoz.
Rukkolás beszerzésekre leginkább csak a könyvcsereoldal beindulásának elején lehetett építeni, ma épp hogy csurran-cseppen, egy-egy LAZI-s könyvért 20 másik rukkolással kell megküzdeni.
Végezetül pedig egy kis ajándék... Az Éberedés-beli Chopin-impromptu.
Emlékeztek még a Murakami Haruki idézetre?
" - ...Gondolja, hogy van a zenében annyi erő, ami az embert meg tudja változtatni? Vagyis hogy amikor zenét hallgatunk, egyszer csak megváltozunk...
- Hát persze. Előfordul. Valamilyen élményt átélünk, és ettől megtörténik bennünk valami. Mint a vegyi folyamat, olyan ez. Ha az élmény után megvizsgáljuk a szívünket, kiderül, hogy a bennünk lévő mérték megugrik néhány beosztást. A bennünk lévő univerzum egy fordulatnyit tágul. Én már tapasztaltam ezt. Igaz, hogy csak néha, de van ilyen. Olyan, mint a szerelem."
Végezetül pedig egy kis ajándék... Az Éberedés-beli Chopin-impromptu.
Emlékeztek még a Murakami Haruki idézetre?
" - ...Gondolja, hogy van a zenében annyi erő, ami az embert meg tudja változtatni? Vagyis hogy amikor zenét hallgatunk, egyszer csak megváltozunk...
- Hát persze. Előfordul. Valamilyen élményt átélünk, és ettől megtörténik bennünk valami. Mint a vegyi folyamat, olyan ez. Ha az élmény után megvizsgáljuk a szívünket, kiderül, hogy a bennünk lévő mérték megugrik néhány beosztást. A bennünk lévő univerzum egy fordulatnyit tágul. Én már tapasztaltam ezt. Igaz, hogy csak néha, de van ilyen. Olyan, mint a szerelem."
Mrs. Pontellier-vel megtörtént...
A Profundus Librum értékelése:
10/9
A műfaj meghatározó, irányadó írása. Nagyon jó könyv, a saját műfajában szinte tökéletes, fordulatos, rendkívül igényes, jó stílusban megírt, olvasmányos, akár többször is újraolvasható pár éven belül.
Webajánló:
Szép bejegyzés egy fontos könyvről.
VálaszTörlésKöszönöm ! :)
VálaszTörlésÉn is fontosnak érzem a könyvet, és nagyon sajnálom, hogy csak véletlenszerűen jut el az olvasókhoz. Pedig mindent összevetve a feminizmus egyik ma is jogos, és lényeges, és szép törekvését foglalja magában, a női önrendelkezést, és önkifejezéshez való jogot. Hol van ehhez képest a melltartóégetős heccparádé, ami pont a nőiességet kérdőjelezi meg... amit mondjuk érdemes lenne megtartani... Remélem a LAZI hamarosan mégtöbb Chopint juttat el hozzánk :)
Nekem is tetszett a könyv.Igazi klasszikus romantikus, többször is elolvasható könyv.
VálaszTörlés