Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2004
Fordító: Kövesdi Miklós
Oldalszám: 442
Legendás gazdagság... Bizarr kedvtelések... Most kiderül az igazság a pénzről, az őrültségről és az emberről az álarc mögött...
 |
| Charles Higham, a Hughes életrajz szerzője |
"Bárkit meg tudok vásárolni a földön!" – hirdette Hughes, és pénzét hatalomra váltotta a hálószobában, a fürdőszobában, sőt még az ország vezetésében is. Howard Hughes, a rekorddöntő pilóta, milliomos és filmmogul napjaink egyik legismertebb, de legkevésbé megértett alakja. Világhírű volt vagyona, merészsége és őrültsége. Charles Higham, a közismert bestseller-életrajzíró lerántja a leplet a látszatról, és feltárja előttünk Howard Hughes hihetetlen magánéletét:
- Hollywood legnagyobb csillagaival folytatott románcait (Katharine Hepburn, Bette Davis, Cary Grant, Tyrone Power és még sokan mások)
- szadomazochista kicsapongásait
- titokzatos kapcsolatát Richard Nixon elnökkel és a Watergate-botránnyal
- excentrikus remeteként leélt utolsó éveit és halálát egy rejtélyes betegség következtében, ami könnyen lehet, hogy AIDS volt.
Charles Higham lenyűgöző portrét fest egy páratlan amerikai figuráról, a huszadik század egyik legnagyobb intrikusáról – egy megdöbbentő és felejthetetlen történetben.
Könyvismertető:
Melyik férfi ne vágyna arra a "kétségbeejtő" dilemmára, hogy életének pergő filmkockáit elemezve, műfajbesorolási gondja adódjon. Vajon kalandfilm? Vagy szimplán pornográfia? Nos, lehet irígykedni, mert egyvalakinek egészen biztosan sikerült mindkettőt egyszerre megvalósítania, és ez nem volt más, mint Howard Hughes.
A National Geographic egyik dokumentumfilmjében találkoztam vele először. A szikrázóan okos, nyurga termetű, csibészes mosolyú férfi látszólagos szerénysége, és mesebeli gazdagsága igen meggyőző volt. Gondoltam, végre egy ember, akinek volt pénze, és élvezte az életet! A film kicsit ködös, néha idealizált képet fest Hughesról, szóval épp ideje volt, hogy kicsit utánaolvassak...
Legendájáról rengeteg könyv született, melyekben szívdöglesztő machóként, vagy lelketlen gazemberként állítanak neki "emléket", de talán egy sem olyan pontos, és objektív mint Charles Higham biográfiája.
Az ismertető talán spoileresnek tűnik, de higgyétek el, ez csak a jéghegy csúcsa, alig árulok el róla valamit...
Semmi sem marad titokban, az étkezésétől kezdve, az irodai ügyein át, hálószobába - de még a toalettig is eljutunk, bár ez utóbbi indiszkréció szükségességét erőteljesen megkérdőjelezem. Talán azért gondolhatta a szerző, hogy feltétlen be kell minket avatnia ebbe is, mert Hughes sokszor a WC-ről tartotta tárgyalásait? Passz...
Abban szinte biztosak lehetünk, hogy különcségei, - és az hogy ezt megengedheti magának -, sokszor összemosódnak a későbbi elmebaj kezdődő tüneteivel.
Az egyik ilyen furcsa történet, hogy nagyon szerette a Baskin-Robbins jégkrémet, amikor megtudta, hogy nem gyártanak többé abból az ízből, amit épp akkor annyira szeretett, felhívta a céget, hogy nem-e tudnának pár litert készíteni... csak neki. A gyár azt felelte, 1000 liter a minimum, mire Hughes természetesen azonnal megrendelte. Mikor megérkezett a szállítmány, Hughes belekóstólt, és azt mondta, már nem kívánja, így elosztogatta a személyzet közt.
A másik ilyen eset, hogy amikor kiderült, hogy nem gyártják majd többé kedvenc üdítőitalát, az egész gyárat meg akarta venni.
"...vacsorára mindig félig angolos marhasültet evett, tizenkét szem borsóval, se többel, se kevesebbel. Ha valamelyik szem túl nagy volt, kicseréltette a pincérrel."
Hughes két kézzel - (nem szórta!!!) - öntötte a pénzt. Ha megtetszett neki egy nő? Levadászta. Ha ez nem sikerült a charmjával, akkor megtette a pénzével, ha ez sem sikerült, akkor a hatalmával győzte/törte meg. Ha pedig férjnél volt? Hát megvásárolta. Íme egy ilyen eset a sok közül:
"...Amikor Willat megtudta, hogy felesége hozzá akar menni Hugheshoz, úgy döntött nem egyezik bele a válásba. Azt mondta Billie-nek, hogy az utolsó leheletéig küzdeni fog a bíróságon.
...Hughes rá jellemző megoldást válaszott. Felajánlotta Willatnak, hogy megvásárolja tőle Dove-ot. ...Willat fél millió dollárt kért, ... egy csúnya és hosszadalmas alkudozás végén Howard lealkudta 325 000 dollárra."
A csillogó hollywoodi sztárok, és feltörekvő színésznők egész garmada megfordult az ágyába. A könyv két hölgy jóhírét rehabilitálja csupán Jane Russelét és Ava Gardnerét, bár őket is a sajtó összeboronálta a mágnással, a valóságban visszautasították őt. (Persze azért az ajándékokat elfogadták...) Érdeklődési köre kiterjedt a férfiakra is. Majdnem élethosszig tartó szexuális/baráti kapcsolatot tartott fenn az ünnepelt férfisztárral, a szintén biszexuális Cary Granttel.
Partnerei egyébként csapnivaló, önző szeretőként emlegették.
Minden és mindenki felett hatalmat akart gyakorolni, szerette megalázni és kényszerítő pozíciókba helyezni partnereit. Később amikor impotenssé vált, már csak a dominancia játékok maradtak számára elérhetők. Megtartotta régi szokását, 3-4 "szeretőt" tartott továbbra is, legtöbbje fiatal, karrierre áhítozó színésznőcske volt. Lakás bérelt nekik, meghatározta mikor kelljenek fel, mit vegyenek fel, hol- és mit ebédelhetnek. Rabságukat bőséges készpénzzel honorálta. Hogy minden úgy történjen, ahogy ő akarja, magándetektívekkel figyeltette a lányokat, és akik eltértek a napi programtól, azoktól szívfájdalom nélkül megvált, és a karrierjüket is végleg elvágta.
Szinte minden nő kezét megkérte, néha egyszerre többnek is tett házassági ajánlatot, de a kellő időben mindig sikeresen megszökött a kötelezettségek elől. Alig pár hölgy melegítette fel a szívét, de őket is rendszeresen csalta, a hűség számára ismeretlen fogalom volt.
Üzleti partnereit is hatalmas orgiákra csábította, kora előrehaladtával azonban szakított ezzel a szokásával, és kevésbé kompromittáló programokat szervezett.
Amerika szupersztár pilótájának, aki rekord idő alatt repülte körbe a Földet, több súlyos balesete is volt. Az itt elszenvedett sérülések is okozhatták a később egyre erősödő viselkedési zavarait.
A legritkább esetben fogott csak valakivel kezet, az ajtókilincshez sosem nyúlt hozzá közvetlen, mindig papírzsebkendővel fogta meg. A mellékhelyiség is a mániái közé tartozott, vizeletét üvegekben gyűjtötte. Személyzete nem vehette igénybe a WC-t, üres jegesvödröket kellett használniuk, és azt sem engedte, hogy kiürítsék őket, végül testőrei fellázadtak és az esőcsatornába borították ürüléküket.
Bár mindig is antiszemita volt, egyre erőteljesebben fejezte ki gyűlöletét, a feketéket pedig emberszámba se vette. Amikor az egyik lokálban felhívták a figyelmét a csodás művészre, Sammy Davis Juniorra, csak annyit mondott: - Nigger! Ezek az emberek ezer évvel vetették vissza a civilizációt."
Sokan tourette szindrómaként kezelik a beszólásait, pedig az igazság az, hogy a fajgyűlölete nem kóros elmeállapotából adódott, hanem a szíve legmélyéből jött. Gyűlölte a gyerekeket, nem bírta elviselni a közelségüket, zsibongásuktól "idegbajt" kapott.
" A legsúlyosabb gaztett bűnlajstromán... Mint a Pentagonnal és a légierővel kapcsolatot tartó gyáros nagyon is tisztában volt a nukleáris kísérleti területekkel. A HÓDÍTÓ című filmjét mégis a robbantásoktól alig 250 km-re forgatta, míg jómaga - félve a sugárfertőzéstől - el se ment a helyszínre. Az eredményt gondatlanságból elkövetett mészárlásnak nevezhetnénk. 1000 lovat és 5000 statisztát alkalmaztak. Susan Hayward tüdő- , majd agydaganatot kapott és meghalt. John Wayne később szintén rákban halt meg. A brilliáns színésznő, Agnes Moorhead is a film áldozatai közé tartozott. Dick Powell sem élte túl sokkal a munkát. Pedro Armendariz színész főbe lőtte magát, amikor rákot diagnosztizáltak nála. A stábnak több mint a fele fizetett az életével. Ráadásul akkoriban elhallgatták, és csak a közelmúltban került napvilágra, hogy Hughes Hollywoodba szállítatott 60 tonnányi radioaktív homokot, hogy folytathassák a sivatagi jeleneteket."
- Hollywood legnagyobb csillagaival folytatott románcait (Katharine Hepburn, Bette Davis, Cary Grant, Tyrone Power és még sokan mások)
- szadomazochista kicsapongásait
- titokzatos kapcsolatát Richard Nixon elnökkel és a Watergate-botránnyal
- excentrikus remeteként leélt utolsó éveit és halálát egy rejtélyes betegség következtében, ami könnyen lehet, hogy AIDS volt.
Charles Higham lenyűgöző portrét fest egy páratlan amerikai figuráról, a huszadik század egyik legnagyobb intrikusáról – egy megdöbbentő és felejthetetlen történetben.
Könyvismertető:
Melyik férfi ne vágyna arra a "kétségbeejtő" dilemmára, hogy életének pergő filmkockáit elemezve, műfajbesorolási gondja adódjon. Vajon kalandfilm? Vagy szimplán pornográfia? Nos, lehet irígykedni, mert egyvalakinek egészen biztosan sikerült mindkettőt egyszerre megvalósítania, és ez nem volt más, mint Howard Hughes.
 |
| Kevés igazán mosolygós, és igazán önfeledt kép maradt róla az utókornak |
Legendájáról rengeteg könyv született, melyekben szívdöglesztő machóként, vagy lelketlen gazemberként állítanak neki "emléket", de talán egy sem olyan pontos, és objektív mint Charles Higham biográfiája.
Az ismertető talán spoileresnek tűnik, de higgyétek el, ez csak a jéghegy csúcsa, alig árulok el róla valamit...
Semmi sem marad titokban, az étkezésétől kezdve, az irodai ügyein át, hálószobába - de még a toalettig is eljutunk, bár ez utóbbi indiszkréció szükségességét erőteljesen megkérdőjelezem. Talán azért gondolhatta a szerző, hogy feltétlen be kell minket avatnia ebbe is, mert Hughes sokszor a WC-ről tartotta tárgyalásait? Passz...
 |
|
Hughes erősen kötődött
a bohém színésznőhöz,
de sosem tudott hű
maradni hozzá. Egyszer így
nyilatkozott róla:"Nagyon
szerettem, mert tiszta asszony
volt, aki négyszer is fürdött
naponta…"
|
Az egyik ilyen furcsa történet, hogy nagyon szerette a Baskin-Robbins jégkrémet, amikor megtudta, hogy nem gyártanak többé abból az ízből, amit épp akkor annyira szeretett, felhívta a céget, hogy nem-e tudnának pár litert készíteni... csak neki. A gyár azt felelte, 1000 liter a minimum, mire Hughes természetesen azonnal megrendelte. Mikor megérkezett a szállítmány, Hughes belekóstólt, és azt mondta, már nem kívánja, így elosztogatta a személyzet közt.
A másik ilyen eset, hogy amikor kiderült, hogy nem gyártják majd többé kedvenc üdítőitalát, az egész gyárat meg akarta venni.
 |
Az feltörekvő üzletember
|
Hughes két kézzel - (nem szórta!!!) - öntötte a pénzt. Ha megtetszett neki egy nő? Levadászta. Ha ez nem sikerült a charmjával, akkor megtette a pénzével, ha ez sem sikerült, akkor a hatalmával győzte/törte meg. Ha pedig férjnél volt? Hát megvásárolta. Íme egy ilyen eset a sok közül:
 |
| Billie Dove |
...Hughes rá jellemző megoldást válaszott. Felajánlotta Willatnak, hogy megvásárolja tőle Dove-ot. ...Willat fél millió dollárt kért, ... egy csúnya és hosszadalmas alkudozás végén Howard lealkudta 325 000 dollárra."
 |
| Cary Grant egyszerre volt jó barátja és szeretője |
Partnerei egyébként csapnivaló, önző szeretőként emlegették.
 |
Jane Russell a világ első szexszimbóluma lett az Outlow
forgatása után, magánéletében tisztességtudó és puritán
maradt. Hughes élete utolsó szakaszában ezt a filmet nézte
egymás után végkimerülésig. Megszállottja volt a színésznő
domborulatainak és a kikötözős jeleneteknek.
|
 |
| A látszat ellenére Gardner nem volt a szeretője. Többször megkérte a kezét is, de Hughes helyett Frank Sinatrát választotta. |
Üzleti partnereit is hatalmas orgiákra csábította, kora előrehaladtával azonban szakított ezzel a szokásával, és kevésbé kompromittáló programokat szervezett.
Amerika szupersztár pilótájának, aki rekord idő alatt repülte körbe a Földet, több súlyos balesete is volt. Az itt elszenvedett sérülések is okozhatták a később egyre erősödő viselkedési zavarait.
A legritkább esetben fogott csak valakivel kezet, az ajtókilincshez sosem nyúlt hozzá közvetlen, mindig papírzsebkendővel fogta meg. A mellékhelyiség is a mániái közé tartozott, vizeletét üvegekben gyűjtötte. Személyzete nem vehette igénybe a WC-t, üres jegesvödröket kellett használniuk, és azt sem engedte, hogy kiürítsék őket, végül testőrei fellázadtak és az esőcsatornába borították ürüléküket.
Bár mindig is antiszemita volt, egyre erőteljesebben fejezte ki gyűlöletét, a feketéket pedig emberszámba se vette. Amikor az egyik lokálban felhívták a figyelmét a csodás művészre, Sammy Davis Juniorra, csak annyit mondott: - Nigger! Ezek az emberek ezer évvel vetették vissza a civilizációt."
Sokan tourette szindrómaként kezelik a beszólásait, pedig az igazság az, hogy a fajgyűlölete nem kóros elmeállapotából adódott, hanem a szíve legmélyéből jött. Gyűlölte a gyerekeket, nem bírta elviselni a közelségüket, zsibongásuktól "idegbajt" kapott.
 |
| A film, ami sok ember életébe került... |
" A legsúlyosabb gaztett bűnlajstromán... Mint a Pentagonnal és a légierővel kapcsolatot tartó gyáros nagyon is tisztában volt a nukleáris kísérleti területekkel. A HÓDÍTÓ című filmjét mégis a robbantásoktól alig 250 km-re forgatta, míg jómaga - félve a sugárfertőzéstől - el se ment a helyszínre. Az eredményt gondatlanságból elkövetett mészárlásnak nevezhetnénk. 1000 lovat és 5000 statisztát alkalmaztak. Susan Hayward tüdő- , majd agydaganatot kapott és meghalt. John Wayne később szintén rákban halt meg. A brilliáns színésznő, Agnes Moorhead is a film áldozatai közé tartozott. Dick Powell sem élte túl sokkal a munkát. Pedro Armendariz színész főbe lőtte magát, amikor rákot diagnosztizáltak nála. A stábnak több mint a fele fizetett az életével. Ráadásul akkoriban elhallgatták, és csak a közelmúltban került napvilágra, hogy Hughes Hollywoodba szállítatott 60 tonnányi radioaktív homokot, hogy folytathassák a sivatagi jeleneteket."
 |
| Jean Peters, Hughes utolsó felesége. Még ez a melegszívű, és megértő asszony sem tudta elfogadni férje teljese elzárkózását. |
A ragyogó charmeur, a brilliáns pilóta végleg eltűnt, fellép helyette az intrikus, a betegesen dominálni akaró üzletember, az adócsaló-gépezet, a Watergate-ügy szürke eminenciása.
Utolsó balesete során annyira megsérült, hogy pokoli fájdalmakkal küzdött nap mint nap. Hatalmas mennyiségű fájdalomcsillapítóval élt, aminek hamar a rabjává is vált.
Beteges félelme a betegségektől végleg eluralkodott rajta. Fogkrémet nem használt, mert taszította minden vegyszer. Fogai teljesen tönkrementek, állandó fogínytályogtól szenvedett, fogorvost látni sem akart. Hónapokig nem fürdött, teljesen elhanyagolta magát, csak sárga jegyzetpapírokon kommunikált környezetével.Már gyermekkora óta halláskárosodott volt, de idős korára szinte teljesen megsüketült. Moziszobájában elviselhetetlen hangerővel bömböltette régi filmjeit, amivel szinte az őrületbe kergette személyzetét.
Többször megpróbálták cselekvésképtelennek nyilvánítani, de Hughes még a legkatasztrófálisabb egészségi állapotában is tíz körömmel kapaszkodott a hatalmába, és minden ellene irányuló csapást kemény kézzel visszavert. Bár csak árnyéka volt önmagának, még mindig rettenthetetlen ellenfélnek bizonyult, képességeit pedig a nagypolitika befolyásolásában kamatoztatta.
 |
| Az utolsó kép Howard Hughes-ról |
Boncolási jegyzőkönyve döbbenetes elhanyagoltságról tanúskodott. Mindössze 42 kilóra fogyott, és szinte teljesen kiszáradt. Karjába fél tucat tű is bele volt törve, de rákos daganatot találtak a fejbőrén és a prosztatán is. Hughes agyában semmiféle károsodást nem találtak, a halál okát végül kiszáradással kombinált akut veseelégtelenségben állapították meg.
Számos orvos vizsgálta meg azóta a tüneteket, feltételeztő, hogy Hughes AIDS-ben szenvedett.
 |
| Howard Hughes-t korán elveszett szülei mellé temették. |
Kritikai észrevétel
 |
| Portré festmény Howard Hughes-ról |
Bár a könyv rengeteg szórakoztató anekdótát tartalmaz, az üzleti részeknél annyira biztosra akar menni abban, hogy érvei mellé kellő bizonyítékot halmoz fel, hogy néha picit lecsukódik a szem. Ha nem Howard Hughes elképesztő élete lenne a téma, valószínű 6 és 7 pont között értékelném - ami valljuk be, még mindig nagyon jó.
A könyv kiemeli, hogy bizarr szexuális szokások... hmmm... szóval az idő azóta kicsit eltelt..., meg az olvasó sem feltétlenül annyira konzervatív mint Charles Higham, szóval némi kikötöző dominálós játék nem biztos hogy kiérdemli a bizarr jelzőt, de ezt döntse el mindenki maga. Ahogy a nők/férfiak testével bánt, számomra kicsit sem felkavaró, de ahogy a lélek dolgait kezelte az igen megdöbbentő. Rita Hayworth története (amit azért sem fogok most elárulni) például annyira megrázó, hogy nem sok női olvasó lesz aki nem szentségel majd jó nagyokat a könyv olvasása közben.
Kinek ajánlom a könyvet
Elsősorban azoknak akik szeretik a biográfiákat, nem riasztja el őket a műfaj esetleges tételes jellege, bár HH. élete olyan regényes, hogy a könyv minden lapja szó szerint újabb, és újabb meglepetéseket tartogat. Nagy erőssége a lepellerántós hozzáállás. A amerikai romantikus "szuperjóvágású-szupergazdag" példaképnek egyszer és mindenkorra vége!
A könyv nagyon alapos, talán túlságosan is, nem véletlen, hogy az Aviátor című filmnek ez az anyag volt az alapja, elképesztően részletes. Nagy érdeme még, hogy számos homályos teóriát oszlat végleg el. Választ kapunk többek közt arra, hogy élete végén vajon fogva tartotta-e az a titokzatos üzleti érdekektől vezérelt mormon maffia csoport, avagy ez a pikszisből kimaradtak pletykahadjárata csupán... Megtudjuk, hogy mennyire volt ép az elméje, képes volt-e üzleti ügyeit maga intézni, vagy csak tehetetlen bábként tartották életben.Ami a korábbi életrajzi könyvekben evidensnek tűnt, itt sorra megkérdőjeleződnek, bizonyítékokkal megcáfoltattatnak. Hughes - a ravasz kegyetlen vén róka - még halála után is tartogatott meglepetéseket...
Olvassátok el a könyvet, egészen kivételes történet, nem lehet egyhamar elfelejteni!
Bepillantás az életéről szóló dokumentumfilmbe (angolul):
Ha a teljes anyagot szeretnéd megnézni itt megteheted:
Értékelés: 10/8
Vagyis kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény,
pár év múlva újraolvasható, a műfajt csak kerülgetőknek is ajánlható.
Webajánló:
MOLYKöszönetnyilvánítás:
Ezúttal szeretnénk kifejezni megbecsülésünket a GABO Kiadó felé, aki eljuttatta hozzánk ezt a rendhagyó, és nagyon izgalmas biográfiát !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése