Eredeti cím: Umibe no Kafuka
Műfaj: szépirodalom
Első kiadás: 2002
Fordító: Erdős György
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Hazai kiadás éve: 2006. 2008.
Oldalszám: 692
Oldalszám: 692
A Kafka a tengerparton hullámzó, nyugtalan textúrája két rendkívül színes és gubancos szálból szövődik össze. Az egyik páratlan vonulat (szó szerint értendő, mert a regény páratlan fejezetein húzódik végig) Tamura Kafka története, azé a tizenöt éves fiúé, aki az oidipuszi végzet elől megszökve anyja és nővére keresésére indul. A páros fejezetek hőse egy különös, félszeg, együgyű öregember. Nakata, aki sosem heverte ki második világháborús sérülését, és számára felfoghatatlanul sodródik a felnőtté válás magányával és bizonytalanságával küszködő Kafka felé. Ő a leghétköznapibb dolgok összefüggéseit sem érti, mégis sok olyan tulajdonsága van, amelyek rendkívülivé teszik. A két szál rafináltan és talányosan kapcsolja össze a tragédiában és komédiában, álmokban és csalóka tényekben, természetes és természetellenes szexben, fájdalomban és fergeteges humorban bővelkedő fejezeteket.
Kalandok és rejtélyek könyve ez, amelyben az olvasó kíváncsiságát ingerlően bonyolódnak egymásba a történet "férfi-női, férfi-férfi és női-férfi"alakjai, és nekünk magunknak kell felemelnünk róluk az író fantáziadús kitérőivel ékesített, pompás takarót.
A könyvről...
Jacques-Louis David szerint a művészetben a gondolat kifejezésének módja sokkal fontosabb, mint maga a gondolat. Valahogy így éreztem én is amikor végeztem életem első Haruki regényével.
Különös, misztikus néhol kifejezetten nyugtalanító és szívbemarkoló történet, tér- és időbeli ugrásokkal, különböző dimenziókkal. A blog másik szekciójával sokáig töprengtünk azon, hogy csapatunk melyik része is olvassa és értékelje a könyvet. Végül inkább a szépirodalom mellett voksoltunk, bár azt hozzá kell tegyem, hogy a könyv mindkét blog olvasói rétegének érdeklődési körét, és igényeit kétséget kizáróan kiszolgálja.
Murakami egy interjújában azt nyilatkozta, hogy olyan író szeretne lenni, aki különbözik minden más szerzőtől, és olyan történeteket tud mesélni, amit rajta kívül senki más. Nos, azt hiszem ez a vágya beteljesedett. Bár a könyv címéből kiindulva azonnal felmerül a kérdés, hogy mennyi hasonlóságot fedezhetünk fel a regény, és Franz Kafka írásai közt, de hamar rá kell jönnünk, hogy a névválasztás inkább csak egyfajta tisztelgés az osztrák író munkássága előtt, és nem célja az utánzás.
A regényben a macskák képesek a beszédre, és mondanivalójuk is van, de megérteni őket csak Nakata, az értelmi fogyatékos idős úr tudja őket. Két párhuzamos szálon folynak az események, és a szerző természetesen mindig pont ott vágja el őket, amikor a legnagyobb fordulat következik. Ezzel a módszerrel egyszerre élvezzük a következő történetet, és közben feszülten várjuk mi lesz a folytatása a félbeszakadt cselekménynek. A két vonal kezdetben csak ritkán kapcsolódik egymáshoz, lényegét pedig csak a végén értjük (vagy nem értjük) meg. A főszereplők, Nakata bácsi, és a 15 éves otthonról elszökött Tamura Kafka kapcsolata nem is valóságos, inkább metafizikai jellegű. Az Edward Lorenz által „pillangó-hatásként” elkeresztelt káoszelmélet is szerepet kap az eseményekben. Nakata nem tudja pontosan mit, miért kell tennie, csak azt, hogy meg KELL tennie, mert az általa kiváltott „szárnycsapás” fogja majd a végső eseményeket beteljesíteni. Ennek céljáról és hasznáról sem tud, csak a végzetszerű összpontosítás hajtja őt előre
Az örvény alján találkozik a különös cilinderes állatkínzó Walkerral, és a vádló bűntudat kíséretében keveredik egyre valószínűtlenebb események közepébe.
Nakata bácsi karakterének jellemzését csak egy igen elcsépelt, de mindent pontosan kifejező szóval tudok élni: fantasztikus. Szívből szerethető, még maga a szerző is mélyen kötődött hozzá. A regény elején azt hittem, hogy az otthonról elszökött Tamurát fogom majd igazán kedvelni, de Nakata bácsi annyira tiszta, annyira mentes minden számító emberi gyarlóságtól, hogy a mi nyugati mennyországképünkben is kell hogy legyen egy ilyen hely ezeknek a különleges és rendhagyó szenteknek.
Tamura tudathasadásos „varjúlelkének” önismereti marcangolásai őszinte együttérzésre sarkaltak, és eszembe jutott, hogy vajon a világon hány gyermek nő fel úgy, hogy embert próbáló környezete elviselésére „varjú” barátot idéz meg, aki szereti, és megérti őt…
„Hiába tágas a világ, és neked elegendő lenne annak egészen kicsi szeglete, sehol sem találod a helyed. Hiába vágyódsz egy árva hangra, néma csend vesz körül. Ha viszont nem akarsz hallani semmit, ott zúg szakadatlan a jóslat a füledben… Olyan a szíved, mint hosszas esőzés után megáradt patak, amely ellepte a medrében kijelölt mérce legmagasabb fokát is, s talán már el is sodorta valahová, egy sötét helyre. Az eső pedig tovább veri a folyót. Ha láttál már híradót ilyen áradásról, tudhatod, milyen az. Úgy van, ilyen az én szívem is.” Varjú Tamurának
Murakami Haruki amellett, hogy szereti az orosz irodalmat, és csodálatos író, nagyszerű tanító is. Mindennél jobban becsülöm azokat a mestereket, akik páratlan történeteik mellett az intellektusuk egy részét is felajánlják az Olvasóiknak. Leírást kapunk a görög drámák felépítéséről, megismerkedhetünk Nacume Szószeki munkáival. A regénnyel zenei gyorstalpaló kurzuson vehetünk részt, anélkül, hogy ez túlságosan erőltetett vagy szájbarágós lenne. Megismerkedhetünk Beethovennel, és alig hiszem, hogy akad olyan rajongó, aki a könyv befejeztével ne keresne rá a youtube-on Mozart, és Haydn zenéire. Beethoven Nagyherceg triójának egyenesen jellemformáló hatást tulajdonít.
"- Szeretnék kérdezni valamit. Gondolja, hogy van a zenében annyi erő, ami az embert meg tudja változtatni? Vagyis hogy amikor zenét hallgatunk, egyszer csak megváltozunk...
- Hát persze. Előfordul. Valamilyen élményt átélünk, és ettől megtörténik bennünk valami. Mint a vegyi folyamat, olyan ez. Ha az élmény után megvizsgáljuk a szívünket, kiderül, hogy a bennünk lévő mérték megugrik néhány beosztást. A bennünk lévő univerzum egy fordulatnyit tágul. Én már tapasztaltam ezt. Igaz, hogy csak néha, de van ilyen. Olyan, mint a szerelem."
Hivatalos weboldalán részletes leírást találunk a könyveiben szerepeltetett zenékről, sőt mindezt letölthető formában is felkínálja. És hogy miért tartja ezt olyan fontosnak? Erről úgy nyilatkozik, hogy a muzsika elengedhetetlenül szerves része az életének, az emberek a történetein keresztül osztoznak az álmaiban is, ezért szeretné átadni mindazt az élményanyagot amit a nagy muzsikusokból ő kapott. Írás közben is gyakran hallgat a háttérben halk barokk- illetve kamarazenét.
" A diszkrimináció milyenségéről és arról, hogy milyen mélyen sérti az embert, csak az tudhat, aki ennek áldozatául esett. A fájdalom személyes, mindenki a maga módján érzi, mindenkinek vannak sebei. Szerintem számomra ugyanolyan fontos a szépség és az igazság, mint bárki másnak. A legkiábrándítóbbak azok az emberek, akikből hiányzik a képzelőerő. T.S. Elliot ezekre mondja, "üres emberek". Olyanok akik nem látnak a felszín alá észre sem veszik, hogy az a lyuk, ahonnan származik a képzeletük, érzéketlen szalmatörekkel van betömve. Ők maguk is érzéketlenek, üres szavakat zúdítanak a másikra, és olyasmit erőltetnek rá, amit az nem akar.
Ósima vallomása Tamurának
Ez a könyv nagyon japán! Ezt a profán mondatot nem ötlethiánytól vezérelve tettem be. Több olvasóval is beszélgettem erről és - elsősorban nők - fogalmazták meg azt a kritikát, miszerint nem tudták igazán megkedvelni Murakami történeteit. Jónak tartják őket, de a szexualitáshoz való viszonyát, és leírásait nem tudták sem átélni, sem magukénak érezni.
"- ... hidd el, Hosinókám, biztosan tetszeni fog neked a nő. Minden túlzás nélkül állíthatom nálunk ő a number one. Dús keblek, selymes bőr, ringó csípő, "amott" jó lucskos, dübörgő szexmasina. Autóhoz hasonlítva négykerék-meghajtásos az ágyban, ha a gázra lépsz, turbófeltöltéssel fokozza a vágyaidat, ujjaiban a kirobbanó sebességváltó, a kanyarban bedől, lágyan felugró kapcsolás, előzés, sávváltás, gyerünk, gyerünk. Hosinókám, egy édenkert vár rád.
Sanders ezredes beszélgetése Hosinóval a sofőrrel
Érdekes módon ez a probléma nálam is jelentkezett, és szex jelenetei számomra csöppet sem szexik. Míg David Herbert Lawrence Lady Chatterley szeretője című könyvénél „hurrá” felkiáltás mellett sommásan jegyeztem meg magamnak, hogy „ide nekem is egy ilyen szolgalegényt”, addig Murakami erotikus jeleneteinél semmiféle izgalmat nem tapasztaltam, sőt, szinte tárgyszerűen kezeltem az eseményeket. Mindez az ellentmondás feltételezhetően a két kultúra erőteljes különbségeiből adódik.
A japánok viszonya a szexualitáshoz egészen különös, és jóval összetettebb, mint ahogy azt Európában megszoktuk. Mivel a sintoizmus szinte a génekben van kódolva, nem kísérti őket a kereszténység eredendő bűnének kísértete sem. A szüzesség, mint érték nem létező fogalom, maximum gazdaságilag, miszerint jó sok pénzt el lehet kérni érte. Az önkielégítés náluk a természetességgel és a kreativitással szinonim fogalom, a szeretkezéssel megtapasztalt gyönyör pedig lelkiismeret-furdalás mentes élmény. Így vonul végig a történetben az oidipuszi szál, és a nemiség kérdése.
A sinto legendárium szerint Izanagi (Égatya) és Izanami (Földanya) két testvér vérfertőzéses kapcsolatából jött Japán. Ilyen kulturális háttérrel ne csodálkozzunk a könyvben leírt kapcsolatok szenvtelenségén, kendőzetlenségén, és természetességén.
" - Hallgass ide, Tamura Kafka. A legtöbb görög drámának is az a mozgatórugója, amit most te érzel. Nem az ember választja meg a sorsát, hanem a sors választja ki az embert. Ez a görög drámák alapelve. És a tragédia -Arisztotelész határozza meg így - a sors iróniájaként nem a drámai hős hibájából ered, hanem inkább azért, mert a hős egy bizonyos erkölcsi színvonalat képvisel. Érted, mit beszélek? Az ember nem saját gyengeségei miatt keveredik még tragikusabb helyzetekbe, hanem éppen az erényei miatt. Szophoklész Oidipusz királya ennek a kiváló példája. Az ő vesztét, a tragédiát nem a lustaság vagy az ostobaság okozza, hanem éppen a bátorság és az egyenesség. Itt érhető tetten a sors kikerülhetetlen iróniája."
Ósima beszélgetése Tamurával
Minden történet prototípusa a mítosz. Oidipusz királyhoz hasonló vérfertőzéses aktusok a regényben is szerepet kapnak, emiatt gyakran sütik rá azt a bélyeget, hogy egy "modern kori görög tragédia”, de mivel nem ez a regény központi témája, ezért túlzó, inkább amolyan "populáris szlogen" ízesítésű ez a fajta minősítés.
És már látom is a jó öreg Európában szocializálódott Olvasót ahogy a homlokára csapva felkiált, hogy na ez az a regény amit biztos nem akarok elolvasni. Nekik üzenem, hogy kár lenne...
Borzongató regény, és mégis azt kell mondjam, hogy az idei év egyik legkülönlegesebb olvasmányélménye volt. Alighogy befejeztem máris kerestem a lehetőséget, hogyan kapjak választ az egyre bővülő kérdéssoraimra, átböngéztem az író weboldalát, megkerestem facebookon, átpörgettem a rajongói oldalakat, egy szóval jellemezve „megfogott”.
Különös bizarr világa, karakterei, írásmódja, jelenetváltásai magával ragadtak, és a vaskos kötetet rekord idő alatt végeztem ki.
" - A labirintus fogalmát az ókori Mezopotámiában találták ki. Állatok kihúzott beléből - vagy egy bizonyos korban emberekéből is - jósoltak. Nagy tiszteletben tartották a bél furcsa, kanyargó formáját. Így azután az útvesztő alapjaiban véve a bél kanyarulatait követi. Vagyis a labirintus benned van. És ez a rajtad kívül lévő, külső útvesztőrendszerrel kölcsönös összefüggésbe áll. ...A külső labirintus a benned lévő kivetülése, a benned lévő belsőt pedig a kinti vetíti eléd. Ezért ezután gyakran a saját belsőd útvesztőjébe lépsz, amikor beteszed a lábad a külső labirintusba... "
Ósima beszélgetése Tamurával
Többen kérdezték a véleményemet arról, hogy "könnyű", vagy "nehezebb" irodalom-e Murakami. A válaszom az volt, hogy olvasni könnyű, de megemészteni hosszadalmas és nehéz. Stílusa modern, izgalmas, intelligens és átfogó, ezért figyelemfenntartó. Viszont olyannyira sokrétegű, hogy röviddel a megjelenése után több mint 8000 kérdést tettek fel a rajongók levélben, Murakami ebből 1200-at saját maga válaszolt. A kiadó végül úgy döntött, hogy külön oldalt hoz létre, melyben segíti a rajongókat a történet különböző dimenzióinak megértésében. De az igazság mégis csak az, hogy ezt a könyvet nem elég egyszer kézbe venni. Még a legfigyelmesebb olvasó is csak nehezen juthat el a legmélyebb szintekre, ezért a szerző is a többszöri olvasást javasolja.
Napokkal, hetekkel az olvasás után is dolgozni fog bennünk a könyv, eszünkbe jutnak a szép, és bizarr, időnként brutális jelenetek.
És hogy mikor vált kedvenc könyvé, mikor éreztem azt, hogy ez az én könyvem? Egészen pontosan a 19 oldalon, a második fejezetben történt események miatt. A Rizscsésze-hegyi események leírása egészen kivételes élmény volt számomra.
A könyv telis-tele van szamárfülekkel, ezekkel jelöltem azokat a részeket, amiket szeretnék még sokszor elolvasni, újra értelmezni, és bár első hallásra ez barbár szokásnak tűnhet, úgy gondolom nincs is nagyobb dicséret egy író számára, mint az Olvasó által rongyosra hajtogatott kötet. Bevallhatom azt is, hogy jó időben olvastam a könyvet, számos a saját életemben történt eseményekre kaptam színtiszta magyarázatot, olyanokat, amiket korábban egyedül nem leltem.
Nakata bácsi egyik beszélgetésében azt mondja Ócukának a macskának, hogy „amire nincs szükség, hamar feledésbe merül…”, nos úgy látszik nekem erre a történetre szükségem van, mert egész biztosan nem fog eltűnni jóideig az életemből. Azt ugyan még megjósolni sem tudom mikorra fejtem meg a Kafka a tengerparton című könyv összes titkát, de az biztos, hogy készen állok az újabb Murakami rejtélyekre...
A híres könyvtár hasonlattal zárom gondolataim:
" - Mindnyájan elhagyunk különféle fontos dolgokat. Különlegesen fontos alkalmakat, lehetőségeket, visszahozhatatlan érzéseket veszítünk el. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy élünk. De a fejünkben, igen, talán ott van egy kis hely, ahol az ilyen dolgokat élmények formájában elraktározzuk. Biztos olyan ez, mint egy bepolcozott könyvtár. Kérőlapokat kell kiállítanunk, hogy pontosan tudjuk a szívünk állapotát. Olykor takarítani, szellőztetni kell benne, és megöntözni a virágokat is. Ott fogsz lakni örökké, a saját könyvtáradban."
 |
| Murakami Haruki Született: 1949. 01.12 |
Különös, misztikus néhol kifejezetten nyugtalanító és szívbemarkoló történet, tér- és időbeli ugrásokkal, különböző dimenziókkal. A blog másik szekciójával sokáig töprengtünk azon, hogy csapatunk melyik része is olvassa és értékelje a könyvet. Végül inkább a szépirodalom mellett voksoltunk, bár azt hozzá kell tegyem, hogy a könyv mindkét blog olvasói rétegének érdeklődési körét, és igényeit kétséget kizáróan kiszolgálja.
Murakami egy interjújában azt nyilatkozta, hogy olyan író szeretne lenni, aki különbözik minden más szerzőtől, és olyan történeteket tud mesélni, amit rajta kívül senki más. Nos, azt hiszem ez a vágya beteljesedett. Bár a könyv címéből kiindulva azonnal felmerül a kérdés, hogy mennyi hasonlóságot fedezhetünk fel a regény, és Franz Kafka írásai közt, de hamar rá kell jönnünk, hogy a névválasztás inkább csak egyfajta tisztelgés az osztrák író munkássága előtt, és nem célja az utánzás.
 |
| " Az embert - persze bizonyos mértékig - meghatározza a hely, ahol született és nevelkedett, A gondolkodása, érzései valahogy kapcsolatban vannak a tájjal, a hőmérséklettel, a széllel. Te hol születtél? " |
Az örvény alján találkozik a különös cilinderes állatkínzó Walkerral, és a vádló bűntudat kíséretében keveredik egyre valószínűtlenebb események közepébe.
 |
| Kafka a tengerparton - színházi előadás Oszakában |
Tamura tudathasadásos „varjúlelkének” önismereti marcangolásai őszinte együttérzésre sarkaltak, és eszembe jutott, hogy vajon a világon hány gyermek nő fel úgy, hogy embert próbáló környezete elviselésére „varjú” barátot idéz meg, aki szereti, és megérti őt…
„Hiába tágas a világ, és neked elegendő lenne annak egészen kicsi szeglete, sehol sem találod a helyed. Hiába vágyódsz egy árva hangra, néma csend vesz körül. Ha viszont nem akarsz hallani semmit, ott zúg szakadatlan a jóslat a füledben… Olyan a szíved, mint hosszas esőzés után megáradt patak, amely ellepte a medrében kijelölt mérce legmagasabb fokát is, s talán már el is sodorta valahová, egy sötét helyre. Az eső pedig tovább veri a folyót. Ha láttál már híradót ilyen áradásról, tudhatod, milyen az. Úgy van, ilyen az én szívem is.” Varjú Tamurának
 |
| Johnnie Walker bizarr és szadista személyisége egyszerre felkavarja a lelket és a gyomrot is... |
"- Szeretnék kérdezni valamit. Gondolja, hogy van a zenében annyi erő, ami az embert meg tudja változtatni? Vagyis hogy amikor zenét hallgatunk, egyszer csak megváltozunk...
- Hát persze. Előfordul. Valamilyen élményt átélünk, és ettől megtörténik bennünk valami. Mint a vegyi folyamat, olyan ez. Ha az élmény után megvizsgáljuk a szívünket, kiderül, hogy a bennünk lévő mérték megugrik néhány beosztást. A bennünk lévő univerzum egy fordulatnyit tágul. Én már tapasztaltam ezt. Igaz, hogy csak néha, de van ilyen. Olyan, mint a szerelem."
" A diszkrimináció milyenségéről és arról, hogy milyen mélyen sérti az embert, csak az tudhat, aki ennek áldozatául esett. A fájdalom személyes, mindenki a maga módján érzi, mindenkinek vannak sebei. Szerintem számomra ugyanolyan fontos a szépség és az igazság, mint bárki másnak. A legkiábrándítóbbak azok az emberek, akikből hiányzik a képzelőerő. T.S. Elliot ezekre mondja, "üres emberek". Olyanok akik nem látnak a felszín alá észre sem veszik, hogy az a lyuk, ahonnan származik a képzeletük, érzéketlen szalmatörekkel van betömve. Ők maguk is érzéketlenek, üres szavakat zúdítanak a másikra, és olyasmit erőltetnek rá, amit az nem akar.
Ósima vallomása Tamurának
 |
| A macskalelkek gyűjtéséhez elengedhetetlen feltétlen a jó hűtőszekrény. |
"- ... hidd el, Hosinókám, biztosan tetszeni fog neked a nő. Minden túlzás nélkül állíthatom nálunk ő a number one. Dús keblek, selymes bőr, ringó csípő, "amott" jó lucskos, dübörgő szexmasina. Autóhoz hasonlítva négykerék-meghajtásos az ágyban, ha a gázra lépsz, turbófeltöltéssel fokozza a vágyaidat, ujjaiban a kirobbanó sebességváltó, a kanyarban bedől, lágyan felugró kapcsolás, előzés, sávváltás, gyerünk, gyerünk. Hosinókám, egy édenkert vár rád.
Sanders ezredes beszélgetése Hosinóval a sofőrrel
Érdekes módon ez a probléma nálam is jelentkezett, és szex jelenetei számomra csöppet sem szexik. Míg David Herbert Lawrence Lady Chatterley szeretője című könyvénél „hurrá” felkiáltás mellett sommásan jegyeztem meg magamnak, hogy „ide nekem is egy ilyen szolgalegényt”, addig Murakami erotikus jeleneteinél semmiféle izgalmat nem tapasztaltam, sőt, szinte tárgyszerűen kezeltem az eseményeket. Mindez az ellentmondás feltételezhetően a két kultúra erőteljes különbségeiből adódik.
 |
| Hosinó a teherautósofőr |
A sinto legendárium szerint Izanagi (Égatya) és Izanami (Földanya) két testvér vérfertőzéses kapcsolatából jött Japán. Ilyen kulturális háttérrel ne csodálkozzunk a könyvben leírt kapcsolatok szenvtelenségén, kendőzetlenségén, és természetességén.
" - Hallgass ide, Tamura Kafka. A legtöbb görög drámának is az a mozgatórugója, amit most te érzel. Nem az ember választja meg a sorsát, hanem a sors választja ki az embert. Ez a görög drámák alapelve. És a tragédia -Arisztotelész határozza meg így - a sors iróniájaként nem a drámai hős hibájából ered, hanem inkább azért, mert a hős egy bizonyos erkölcsi színvonalat képvisel. Érted, mit beszélek? Az ember nem saját gyengeségei miatt keveredik még tragikusabb helyzetekbe, hanem éppen az erényei miatt. Szophoklész Oidipusz királya ennek a kiváló példája. Az ő vesztét, a tragédiát nem a lustaság vagy az ostobaság okozza, hanem éppen a bátorság és az egyenesség. Itt érhető tetten a sors kikerülhetetlen iróniája."
Ósima beszélgetése Tamurával
És már látom is a jó öreg Európában szocializálódott Olvasót ahogy a homlokára csapva felkiált, hogy na ez az a regény amit biztos nem akarok elolvasni. Nekik üzenem, hogy kár lenne...
Különös bizarr világa, karakterei, írásmódja, jelenetváltásai magával ragadtak, és a vaskos kötetet rekord idő alatt végeztem ki.
" - A labirintus fogalmát az ókori Mezopotámiában találták ki. Állatok kihúzott beléből - vagy egy bizonyos korban emberekéből is - jósoltak. Nagy tiszteletben tartották a bél furcsa, kanyargó formáját. Így azután az útvesztő alapjaiban véve a bél kanyarulatait követi. Vagyis a labirintus benned van. És ez a rajtad kívül lévő, külső útvesztőrendszerrel kölcsönös összefüggésbe áll. ...A külső labirintus a benned lévő kivetülése, a benned lévő belsőt pedig a kinti vetíti eléd. Ezért ezután gyakran a saját belsőd útvesztőjébe lépsz, amikor beteszed a lábad a külső labirintusba... "
Ósima beszélgetése Tamurával
 |
| Pillanatképek a könyvből. Rajongói munkák. |
 |
| Haruki különlegesen szoros kapcsolatát a a macskákkal szinte minden munkájában kifejezi. |
És hogy mikor vált kedvenc könyvé, mikor éreztem azt, hogy ez az én könyvem? Egészen pontosan a 19 oldalon, a második fejezetben történt események miatt. A Rizscsésze-hegyi események leírása egészen kivételes élmény volt számomra.
A könyv telis-tele van szamárfülekkel, ezekkel jelöltem azokat a részeket, amiket szeretnék még sokszor elolvasni, újra értelmezni, és bár első hallásra ez barbár szokásnak tűnhet, úgy gondolom nincs is nagyobb dicséret egy író számára, mint az Olvasó által rongyosra hajtogatott kötet. Bevallhatom azt is, hogy jó időben olvastam a könyvet, számos a saját életemben történt eseményekre kaptam színtiszta magyarázatot, olyanokat, amiket korábban egyedül nem leltem.
Nakata bácsi egyik beszélgetésében azt mondja Ócukának a macskának, hogy „amire nincs szükség, hamar feledésbe merül…”, nos úgy látszik nekem erre a történetre szükségem van, mert egész biztosan nem fog eltűnni jóideig az életemből. Azt ugyan még megjósolni sem tudom mikorra fejtem meg a Kafka a tengerparton című könyv összes titkát, de az biztos, hogy készen állok az újabb Murakami rejtélyekre...
 |
| A történet elképesztő képi világa számos amatőr és profi művészt ihletett meg a DeviantArt oldalán |
A híres könyvtár hasonlattal zárom gondolataim:
" - Mindnyájan elhagyunk különféle fontos dolgokat. Különlegesen fontos alkalmakat, lehetőségeket, visszahozhatatlan érzéseket veszítünk el. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy élünk. De a fejünkben, igen, talán ott van egy kis hely, ahol az ilyen dolgokat élmények formájában elraktározzuk. Biztos olyan ez, mint egy bepolcozott könyvtár. Kérőlapokat kell kiállítanunk, hogy pontosan tudjuk a szívünk állapotát. Olykor takarítani, szellőztetni kell benne, és megöntözni a virágokat is. Ott fogsz lakni örökké, a saját könyvtáradban."
A Profundus Librum értékelése:
10/9
A műfaj meghatározó, irányadó írása. Nagyon jó könyv, a saját műfajában szinte tökéletes, fordulatos, rendkívül igényes, jó stílusban megírt, olvasmányos, számtalanszor újraolvasható!
A könyvért köszönet a Geopen Könyvkiadónak,
Évának és Zsuzsának, akik figyelmembe ajánlották ezt a kiváló könyvet!
Webajánló:
A Kafka a tengerparton volt az első könyve amit megvettem :)
VálaszTörlésHa a kedvenc romantikus könyveimet kellene felsorolnom, akkor az 1Q84 köztük lenne :) Igaz a harmadik kötetet még csak most fogom elkezdeni, de szerintem abban sem fogok csalódni. Remélem nálad is sorra kerül majd!
Murakami egyértelműen igazi kortárs írósztár, annyi féle-fajta embert képes megszólítani, amire csak kevesek képesek. Olyanok is olvassák akik szépirodalmat normál esetben a kezükbe se vesznek.
VálaszTörlésNobeldíj gyanús, még akkor is ha idén Kína elvitte most az orra elől.
Érik a dolog, pár éven belül szerintem megkapja. Az 1Q84-re nagyon várok én is, bár tény, hogy sorozatot úgy szeretek olvasni, ha kiadják az összes részét, úgyhogy mivel ez megtörtént felkerült a könyv nálam is a listára.
Viszont meglepett amit mondtál, hogy elsősorban a romantikát emelted ki. Kíváncsi vagyok rá mostmár nagyon !!!!!!!!! :)))