William Somerset Maugham: A színes fátyol

Eredeti cím: The painted veil
Első kiadás: 1925
Műfaj: szépirodalom
Fordító: Schmidt József
Kiadó: Fiesta Kft.
Kiadás éve: 2001.

A fordulatokban bővelkedő szerelmi háromszög történet gyarmati környezetben, az egzotikus Kínában játszódik. A megcsalatást leleplező és kiengesztelődni képtelen férj kettős öngyilkossági szándékkal egy kolera sújtotta városba viszi feleségét. Kettejük vívódása, lelki fejlődésrajza a regény. A regény 1934-ben készült amerikai filmváltozatában Greta Garbo tette emlékezetessé Kitty alakját.

"Egy napon észrevette, hogy már egy hete nem gondol Charlie-ra, s nem is álmodik vele. Szíve hirtelen megdobbant: kigyógyult! Közönyösen tudott róla gondolkozni. Már nem szerette. Ó, mily megkönnyebbülés! Különös volt visszaemlékezni rá, hogy mennyire epekedett utána; azt hitte, hogy az élet ezentúl nem nyújthat neki egyebet szenvedésnél. És most már nevetni tudott. Milyen hitvány alak is volt ez a Charlie! Milyen bolond volt ő! Most már alig értette, mit szerethetett rajta... „Szabad vagyok” gondolta, „végre szabad, szabad!” 

A 2006-os filmfeldolgozás egyik betétzenéje Eric Satie-től:
Heraclassic Erik Satie - Gymnopedie No.1 Lent Et Douloureux (HC0005P) by heraclassic

A könyvről...

William Somerset Maugham
(1874 - 1965) 

Adott egy kor, amikor a jó (és kevésbé jó) családból származó lányok túlélése a megfelelő házastárs megválasztásán múlik. A házastársi intézmény inkább gazdasági közösség, mint kölcsönös vonzalmon alapuló szerelmi viszony végső beteljesedése. A történetben Kitty a lassan már vénlánynak minősülő életigenlő, kalandkereső, ifjú nagyvilági hölgy megtapasztalja, hogy családja számára már inkább teher, mint gyönyörűség. A társadalmi konvenciók, és a család nyomására igent mond Walter Fane kutatóorvos leánykérésére, és a szokásoknak megfelelően engedelmesen beáll a házasság oltárán szentesített kitartott feleségek sorába. Belseje azonban forrong, és kiutat keresve szenvedélyes viszonyba bonyolódik Charlie-val a helyi szívtipróval és ezzel kezdetét veszi a dráma.

Banális történet úgyebár… illetve az lenne…, ha egy középszerű író fejéből pattant volna ki az ötlet, de W. Somerset Maugham angol regényíró tollából igazi klasszikus született.

A 2006-ban készül Színes fátyol
című mozifilm Edward Norton és
Naomi Watts  főszereplésével

Első találkozásom a Színes fátyollal a 2006-os mozifilm révén történt. Szép volt, jó volt, nem mondom el is érzékenyültem, de végig hiányzott a történetből pár megfoghatatlan dolog, amit a vászon sehogy sem tudott átadni. Aztán elolvastam a könyvet, és minden a helyére került.

Itt is érvényes a papírforma, a könyv összehasonlíthatatlanul jobb, mint a film, és nemcsak hogy jobb, de más is. Hollywood úgy látszik, nem bírja a drámát, bele kell hogy nyúljon a legtökéletesebben kidolgozott történetvezetésbe is, és bele kell hogy rakjon valami pozitívat, ezáltal lesz minden meseszerű, a valóságtól, és gyarló emberi mivoltunktól teljesen elrugaszkodott. És pont attól a végtől és tanulságtól fosztja meg a nézőt, amit a legemberibb…

Egyedül Walter Fane doktor – a megcsalt férj – szerepköre sikerült többé-kevésbé tökéletesre, de ez sem a rendezésnek, hanem Edward Norton istenadta tehetségének köszönhető. Nincs az a női szív, akit meg ne rendítene alakítása, a könyv elolvasása után pedig méltán sorolhatja a legizgalmasabb férfikarakterek közé.

„ – Nem voltak illúzióim önt illetőleg – mondta. – Tudtam önről, hogy együgyű, frivol és üresfejű. De szerettem. Tudtam, hogy céljai és ideáljai közönségesek és hétköznapiak. De szerettem. Tudtam, hogy ön másodosztályú lélek. De szerettem. Komikus, ha elgondolom, mennyire igyekeztem annak örülni, aminek ön örült, s milyen aggodalmasan rejtegettem ön előtt, hogy én nem vagyok tudatlan és közönséges botrányszajkó és ostoba. Tudtam, mennyire irtózik ön az intelligenciától, és mindent elkövettem, hogy elhitessem önnel, hogy én éppen olyan bamba vagyok, mint azok az emberek, akiket ön ismert. Tudtam, hogy ön csak konvencióból jön hozzám. De annyira szerettem, hogy nem törődtem vele. Sokan vannak szerelmesek, akik búnak eresztik a fejüket, ha nem találnak viszontszerelemre. Felbőszülnek és elkeserednek. Én nem voltam ilyen. Én sohasem vártam öntől, hogy szeressen engem, sohasem láttam, hogy miért kellene önnek engem szeretnie, sohasem gondoltam magamat nagyon szeretetreméltónak. És hálás voltam érte, hogy megengedte, hogy önt szeressem, és el voltam ragadtatva, ha hébe-hóba azt gondoltam, hogy ön meg van velem elégedve, vagy ha szemében a jóindulatnak egyetlen sugarát láttam. Iparkodtam önnek terhére nem lenni szerelmemmel; tudtam, hogy erre nem tarthatok igényt, és mindig vigyáztam arra a pillanatra, amikor ön már megelégelte szerelmemet. Amit a legtöbb férj jogként követel, én hajlandó voltam kegyként fogadni.”

Walter Kittyhez

Fane doktor sorsa igazán szenvedősre sikeredett, de helyzetét olyan méltósággal, és tartással viseli, mely már-már az Olvasóra is csonterősítőként hat, és egyenes háttal, szilárd gerinccel szemléli az eseményeket. Törékeny, madárszerű test, acélos jellemmel párosítva hitelesen, bravúros írói teljesítmény! Maugham számomra csodálatra méltó személyiséget teremtett. Szinte már fejedelmi a lelki és jellembéli szépsége, mely igen erős kontrasztban áll külsejével. Már csak a vele való megismerkedésért is érdemes volt elolvasni ezt a könyvet. De természetesen ennél sokkal több is rejlik benne. Mert végre egy romantikus könyv, ami nem csöpög a sziruptól, úgy van benne tűz, hogy a főhősök nem döngetnek lépten-nyomon. A párkapcsolati drámát, – mely a mai ponyvában igénytelen nyafogássá silányul – a legmagasabb érzelmi fokozatig viszi el, miközben szereplői útkereső, gyakran tévúton járó, mégis kedvelhető figurák, akik nem mindig döntenek helyesen.

„Kitty szerette volna tudni, miért szeretett belé a férje. Úgy hitte, hogy nincs a világon kevésbé összeillő pár, mint ő és ez a zárkózott, hideg és magán uralkodó ember.

S mégis bizonyos volt benne, hogy Walter őrülten szerelmes belé. Neje kedvéért mindent megtett volna a világon. Viasz volt Kitty kezében. Kitty ezért le is nézte egy kicsit. Szerette volna tudni, vajon gunyoros modora és megvető türelmessége a Kitty által bámult személyek és dolgok iránt nem csupán határtalan gyöngeséget takar?”

Kitty Walterről

Kitty bármilyen elkényeztetett, és gőgös, nem lehet nem szeretni. Rossz időben találkozott egy olyan férfivel aki messze meghaladta saját érzelmi intelligenciáját és igényeit, tudásra pedig csak tragédia által tehet szert. A házasfelek temperamentumbeli különbsége olyannyira erőteljes, hogy nem csoda, hogy Kittyt irritálja újdonsült férje megvert kutyához hasonló alázatossága. A végén természetesen szépen beérik, megtanulja értékelni az őt körülvevő embereket, különbséget tenni látszat és valóság között, és levonja a tanulságokat is, melyek azonban szinte teljesen eltérnek a filmbéli bölcseletektől. Sokkal kegyetlenebb, és kiábrándítóbb önvallomásokra kényszerül.

Gazdag érzelemvilágú, igényes rövid történet, feszült in medias res kezdéssel indítva. A hangsúly a szereplő lelki tusáján van, a szerző gyakran vált hirtelen jelenetet, akár a filmben a vágás. Ilyenkor sokszor már az események közepén találjuk magunkat, nem vesződik a számára kevésbé érdekes dolgok felépítésével. Kicsit szokatlan volt elsőre, de aztán kifejezetten izgalmas, végül pedig már kifejezetten várakozással teli érzéseket ébreszt.

Kitty és Charlie

"Tudta, hogy Charlie ostoba és hiú, szomjazza a hízelgést, s emlékezett rá, milyen szívesen beszélt neki apró történeteket tehetsége illusztrálására. Milyen értéktelen nő lehet ő, ha oly szenvedélyesen beleszeret egy ilyen férfiba – csak azért, mert szép a szeme és jól néz ki! Meg akarta vetni Charlie-t, mert tudta, hogy ameddig gyűlöli, közel van hozzá, hogy szeresse."

Kitty Charlie-ról

Van valami lenyűgöző ebben a történetben. Talán Walter sztoikus tűrése, a felszín alatt izzó határtalan szenvedélyessége, vagy Kitty megalkuvást nem tűrő belső fellázadása, majd szenvtelensége, vagy a zárdafőnök csupa szív-lelke, és bölcsessége... talán mindez együtt varázsol el minket. És még szót sem ejtettem az egyik legkülönlegesebb mellékszereplőről Waddingtonról, akinek szintén sikerült elcsípni elképesztő fizimiskáját a filmben is.

Nagyon kedves a szívemnek ez a kötet és bátran tudom azon Olvasók figyelmébe is ajánlani, akik a romantika műfajától messze távol tartják magukat. Hiszem, hogy ami jól meg van írva, az magáért beszél, és ez egy kiváló könyv, – sikere 1925 óta töretlen, – és sok nemzedék fogja még a kezében forgatni.

"Egyetlen módon lehet megnyerni a szíveket, s ez a mód: hasonlókká válni azokhoz, kiknek szeretetét meg akarjuk nyerni."

A zárdafőnök szavai Kittyhez

A Profundus Librum értékelése:

10/9

A műfaj meghatározó, irányadó írása. Nagyon jó könyv, a saját műfajában szinte tökéletes, fordulatos, rendkívül igényes, jó stílusban megírt, olvasmányos, akár többször is újraolvasható pár éven belül.

Végezetül pedig a 2006-os film teljes hosszában angolul:

Webajánló:

GoodReads

MOLY

Rukkola

A könyv megrendelése
Painted Veil - teljes film