Első kiadás: 2002
Műfaj: szépirodalom
Fordító: Almássy Ágnes
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Magyar kiadás: 2009.
Oldalszám: 456
Jeroen van Aken, aki később mint Hieronymus Bosch vált a középkor alkonyának egyik legvitatottabb németalföldi festőjévé, festőcsaládban nevelkedett a hatalmi politika és a vallási megújulás korában. Ebben az időben a sátán nem csak a mesék és legendák világában létezett, hanem a mindennapokban is. Ekkor indult meg a boszorkányüldözés legszörnyűbb hulláma, és Európa valamennyi országában fellángoltak a máglyák. Az álszent és bigott klérus azonban erősítette a kételkedők táborát is. Hieronymus Bosch ezt a világot pellengérezte ki különös, elgondolkodtató festményein, amelyek azért is ellentmondásosak, mert egy ellentmondásos korban születtek.
 |
| A magyar fedlapterv a legjobb az összes Vermeulen kiadvány közt. |
A 20. századi szürrealizmus által újrafelfedezett középkori festő életéről keveset tudunk. A holland életrajzíró regényében azonban számos titokra fény derül, és egyre több részlet kirajzolódik a Gyönyörök kertje festőjének portréján.
"A képeiden a színek láthatatlan hullámokat bocsátanak ki, amelyek szinte delejes hatással vannak a szemlélőre... A máglyák tüzének félelmet keltő vöröse, a kísérteties házak nyomasztó méregzöldje, a szörnyű fegyverek és kegyetlen kínzóeszközök taszító, fémes kékje - távoli villámok, amelyek a palettádról a képeidre lövellnek! Az erre fogékony lélek számára ezek a színek mindazt a fenyegetést és szörnyűséget tükrözik, ami sokaknak valóságos pokollá teszi az életét."
A könyvről...
Középiskolás lehettem, amikor először találkoztam Hieronymus Bosch képeivel, amikor még volt némi esély, hogy természettudományos irányba terelődött életpályám inkább a képzőművészet felé kanyarodjon.
Történt ugyanis, hogy az egyik pingálmányom díjat nyert valami iskolai versenyen, és ekkor az egyik tanárom elvitt egy jónevű festőművészhez, hogy tanítson. Az órákat halálosan untam, mindenféle technikákat tanulva zacskókat, meg csendéleteket kellett rajzolni, hol volt már akkor a gótikus fantáziavilág amit úgy szerettem... Igaz a kedvem végleg elment a rajztól, de itt került kezembe egy könyv Michael Levely: A festészet rövid története, amiben először láthattam a nagy mestert. A középkori művészet közt lapozgattam..., Madonnák... pufók angyalkák, szentképek és vértanúk közt tobzódtam, amikor elém került A pokol. Először azt gondoltam, hogy a salátára lapozgatott könyv újkori fejezetéből tévedt ide a lap, de nem...
"Sírva jöttem a világra, míg körülöttem mindenki nevetett. Nos, elégedett leszek, ha nevetve hagyhatom el ezt a világot, míg körülöttem mindenki sírni fog."
Szinte felfoghatatlannak tűnt, hogy abban a korban, amikor élt, és alkotott, hogyan vitte művészetét sikerre. Miért nem kiáltották eretneknek, varázslónak?! Márpedig a mester igencsak keresett, és népszerű ember volt. Festményeit a leggazdagabbak, és legelőkelőbbek vásárolták. Még a szigorú egyházi méltóságok is elnézőek voltak a géniusszal, és nemcsak rendelték tőle a képeit, de védték is az elvakult inkvizítoroktól, és boszorkányüldözőktől. Azon kívül, hogy ez a középkori férfi még ma is képes lenne lepipálni a legnevesebb 21. századi művészeket, kellett hogy legyen benne még valami, ami miatt nemcsak festményei, de ő maga is túlélte a mindennapokat. Feltételezem, hogy a személyisége szeretetreméltó, simulékony, és ravasz is lehetett egyben, különben rég megpörkölték volna az akkor bőszen lobogó máglyákon.
Boschról nagyon kevés életrajzi adat áll rendelkezésre, ezért John Vermeulennek nem volt könnyű dolga. Ahhoz, hogy ebből a történetből érdekfeszítő regényt alkothasson, bele kellett szőni fiktív elemeket, sőt pontosítsunk... azt a néhány történelmi dokumentumot, amit Bosch életéről fellelhetünk, ki kellett egészítenie 450 oldallal. És talán az sem véletlen, hogy épp egy sci-fi szerzőt ihletett meg annyira Bosch életműve, hogy mindezt papírra vetette.
"Az akarat nem más, mint önámítás, hogy az ember változtathat valamicskét a sorsán..."
A könyv haladós tempójú lektűr, nem merül el túlságosan a részletekben, a lényeg sokszor a cselekményekben van. Úgy pereg a szemünk előtt akár egy film, remek vágásokkal, izgalmas karakterekkel, némi vérfertőzéssel, és kegyetlenséggel fűszerezve. Vermeulen a könyv kétharmadáig olyan, mint egy kiváló vegyész, az elegyeket pontos adagokban keveri az alaphoz, a hatás azonnali és elmaradhatatlan. Az ember észre sem veszi, és már a könyv egyharmadánál jár, pedig egészen vaskos kötet. Ez a lendület a háromnegyedénél kicsit megfogyatkozik, és már nem tartja azt a váltástechnikát, amit az elején úgy megszerettem. Kicsit el is szakad a valóságtól, megteremt egy középkori szivárványnemzedéket, ahol a szereplők pont úgy szökkennek a bokrok közt, és szeretkeznek lépten-nyomon, mint a '60-as évek hippijei. Nekem ez a szál kevésbé volt hiteles. Annak ellenére mondom ezt, hogy Hieronymus Boscht valóban hírbe hozták az adamitákkal. Ez a szekta egy olyan gnosztikus felekezet, mely szerint a lélek nem halhatatlan, nevük pedig az első emberre, Ádámra utal. A paradicsomi állapotokat kívánták visszaállítani életmódukban, még az istentiszteleteken is mezítelenül jelentek meg, és a családtagok közti vérfertőzés nem számított bűnnek. A Magyar Katolikus Lexikon csak annyit ír róluk: Vagyon- és nőközösség...
"Az asszonyokkal ugyanaz a helyzet, mint a könyvekkel, amelyeket újabban árulnak: fölöttébb érdekesek és tanulságosak, de ha már tudod mi van bennük, unalmassá válnak, és kereshetsz magadnak valami újat."
Az Ecce Hommo hippi kommunájának sorsa persze eleve meg van pecsételődve, hisz mégiscsak a középkorban vagyunk...
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon a szerző miért építette be ezt a szálat a regénybe, végül arra jutottam, hogy a Gyönyörök kertje ihlette meg annyira, hogy képtelen volt kihagyni ezt a ziccert, bármily abszurd is volt, és nincs rá semmiféle bizonyíték, hogy Bosch valóban tagja lett volna adamita közösségnek. A festő körül viszont rengeteg érthetetlen, és meghökkentő dolog van. A Gyönyörök kertjét - ami tele van bizarr szexuális utalásokkal, aktusokkal - az a II. Fülöp spanyol király vásárolta meg, aki azidőtájt a legkonzervatívabb uralkodónak számított... Vajh miért?
"...én a philosophia Christi pártolója vagyok, amin azt értem, hogy a hitem a racionalitásban és a morálban gyökerezik, a dogma és a keresztény rítusok minimumával. ...mint humanitas christiana az egyszerű, bibliai vallásosságban és a magas erkölcsi értékrendben hiszek."
Amit nagyon dicsérni tudok, az az, hogy Vermeulen felhívja a figyelmet Bosch művészetének rendkívül összetett szimbólum világára, mely annyira bonyolult, és sokféle képen értelmezhető, hogy joggal gondolhatjuk azt, hogy a képei harcos tanúságtételek az ember romlottságáról. De eszünkbe juthat az is, hogy a kender jótékony füstjétől kábultan (a festő minden valószínűség szerint lelkes droghasználó volt) saját beteges és erkölcstelen vízióit élte ki képein, majd tolta a klérus orra alá báránybőrbe bújt farkasként, miközben kikacagta korát és az egész világot.
És ebben rejlik az ő zsenialitása. Az igazság bármelyik lehet, sőt, mind a kettő is egyszerre.
"Ha valakit nem tisztelsz, nem találhat utat a lelkedhez."
A szerző alkalmazza azokat a jellemábrázolási kliséket amelyeket egy ilyen történettől általában elvárunk. A papok képmutatóságával csak bujaságuk és falánkságuk vetekszik, és sorra felbukkannak a történelemből oly jól ismert figurák, mint például Rotterdami Erasmus. A könyv egy modern regény, ne keressük benne a középkori világot, a történelmi elemek - inkvizíció, boszorkányperek, kínzókamrák - inkább izgalmat fokozó célúak, mint a hitelesség látszatfenntartásának eszközei. Akár egy eseménydús akciófilm, jó stílussal és szellemmel párosítva.
"Az ember egész életében csak beszél, gondolta álmosan. De mit is mond valójában? Az igazán fontos szavak alighanem még egy papírlapot sem töltenének meg."
Bosch halhatatlan művészete egyébként az mmorpg játékokat is megihlette. Gondoljunk csak a World of Warcraftra. A figyelmes rajongók is észrevehetik, hogy a bloodelf területek egy része, de a Burning Crusade Netherstormja is magán viseli a középkori festőművész eltéveszthetetlenül sajátos stílusjegyeit.
"...valakit megfosztani a másikba vetett hitétől és lelki nyugalmától ezerszer rosszabb, mintha az erszényét lopnák el."
Pár szó a borítóról...
Csodás! Végignéztem az összes külföldi fedlaptervet és meg kell mondanom mindegyik közül Váradi Gábor munkája a legízlésesebb, és legkiemelkedőbb. Egy gond van csak a könyvvel, hogy nincs keményfedeles változata, de még ez a puha kötés is messzemenően lekörözi a hazai mainstreamet.
"Annyiszor, és úgy ábrázolod a testi szerelmet, ahogy csak jólesik, ha azonnal valami rettenetes büntetést társítasz hozzá."
Amit hiányoltam...
Szeretem, ha biográfiai ihletésű életregényekben van szerzői előszó, vagy végszó. Ez több dolog miatt is fontos. Egyrészt megtudhatjuk az író indíttatásait, megismerkedhetünk kutatási-, és munkamódszerével. Megmutatkozik mi a valóság, és mi a fikció. Kik a valós, és kik a kitalált szereplők a könyvben. Ez általában semmit sem vesz el a történet élvezetéből, csak hozzáadja azokat az ismereteket, amiket az ilyen alkotások szerelmesei igényelnek. Az például nekem is csak később derült ki, hogy a valóságban Bosch felesége közel 20 évvel volt idősebb uránál, tehát Vermeulen igen nagyvonalúan bánt a hölggyel. Nem tudom miért nem tudott megbirkózni az író a korkülönbséggel, hiszen ebből is számos érdekességet lehetett volna levezetni...
"Balgaság uralja a világot. Hiába él némelyekben a vágy, hogy jobbá tegyék, nem tehetnek semmit a többség ellenében, akik kideríthetetlen oknál fogva jobban szeretnek egész mihaszna életük során a legmocskosabb fertőben fetrengeni. Így érzik jól magukat - akár a kukacok a rothadó húsban."
Minden összevetve jó könyvnek tartom A gyönyörök kertjét, és külön hálás vagyok Vermeulennek a témáért, hogy feldolgozta ennek az egészen kivételes fantáziavilágú géniusznak az életét. Úgy hogy azt hiszem folytatom a sorozatot Vermeulen Tánc az akasztófa alatt című munkájával.
Középiskolás lehettem, amikor először találkoztam Hieronymus Bosch képeivel, amikor még volt némi esély, hogy természettudományos irányba terelődött életpályám inkább a képzőművészet felé kanyarodjon.
.JPG) |
| A pokol |
"Sírva jöttem a világra, míg körülöttem mindenki nevetett. Nos, elégedett leszek, ha nevetve hagyhatom el ezt a világot, míg körülöttem mindenki sírni fog."
Szinte felfoghatatlannak tűnt, hogy abban a korban, amikor élt, és alkotott, hogyan vitte művészetét sikerre. Miért nem kiáltották eretneknek, varázslónak?! Márpedig a mester igencsak keresett, és népszerű ember volt. Festményeit a leggazdagabbak, és legelőkelőbbek vásárolták. Még a szigorú egyházi méltóságok is elnézőek voltak a géniusszal, és nemcsak rendelték tőle a képeit, de védték is az elvakult inkvizítoroktól, és boszorkányüldözőktől. Azon kívül, hogy ez a középkori férfi még ma is képes lenne lepipálni a legnevesebb 21. századi művészeket, kellett hogy legyen benne még valami, ami miatt nemcsak festményei, de ő maga is túlélte a mindennapokat. Feltételezem, hogy a személyisége szeretetreméltó, simulékony, és ravasz is lehetett egyben, különben rég megpörkölték volna az akkor bőszen lobogó máglyákon.
 |
| John Vermeulen 3 éve hunyt el, épp augusztusban, mint kedvenc festője |
"Az akarat nem más, mint önámítás, hogy az ember változtathat valamicskét a sorsán..."
A könyv haladós tempójú lektűr, nem merül el túlságosan a részletekben, a lényeg sokszor a cselekményekben van. Úgy pereg a szemünk előtt akár egy film, remek vágásokkal, izgalmas karakterekkel, némi vérfertőzéssel, és kegyetlenséggel fűszerezve. Vermeulen a könyv kétharmadáig olyan, mint egy kiváló vegyész, az elegyeket pontos adagokban keveri az alaphoz, a hatás azonnali és elmaradhatatlan. Az ember észre sem veszi, és már a könyv egyharmadánál jár, pedig egészen vaskos kötet. Ez a lendület a háromnegyedénél kicsit megfogyatkozik, és már nem tartja azt a váltástechnikát, amit az elején úgy megszerettem. Kicsit el is szakad a valóságtól, megteremt egy középkori szivárványnemzedéket, ahol a szereplők pont úgy szökkennek a bokrok közt, és szeretkeznek lépten-nyomon, mint a '60-as évek hippijei. Nekem ez a szál kevésbé volt hiteles. Annak ellenére mondom ezt, hogy Hieronymus Boscht valóban hírbe hozták az adamitákkal. Ez a szekta egy olyan gnosztikus felekezet, mely szerint a lélek nem halhatatlan, nevük pedig az első emberre, Ádámra utal. A paradicsomi állapotokat kívánták visszaállítani életmódukban, még az istentiszteleteken is mezítelenül jelentek meg, és a családtagok közti vérfertőzés nem számított bűnnek. A Magyar Katolikus Lexikon csak annyit ír róluk: Vagyon- és nőközösség...
 |
| A gyönyörök kertje |
"Az asszonyokkal ugyanaz a helyzet, mint a könyvekkel, amelyeket újabban árulnak: fölöttébb érdekesek és tanulságosak, de ha már tudod mi van bennük, unalmassá válnak, és kereshetsz magadnak valami újat."
Az Ecce Hommo hippi kommunájának sorsa persze eleve meg van pecsételődve, hisz mégiscsak a középkorban vagyunk...
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon a szerző miért építette be ezt a szálat a regénybe, végül arra jutottam, hogy a Gyönyörök kertje ihlette meg annyira, hogy képtelen volt kihagyni ezt a ziccert, bármily abszurd is volt, és nincs rá semmiféle bizonyíték, hogy Bosch valóban tagja lett volna adamita közösségnek. A festő körül viszont rengeteg érthetetlen, és meghökkentő dolog van. A Gyönyörök kertjét - ami tele van bizarr szexuális utalásokkal, aktusokkal - az a II. Fülöp spanyol király vásárolta meg, aki azidőtájt a legkonzervatívabb uralkodónak számított... Vajh miért?
"...én a philosophia Christi pártolója vagyok, amin azt értem, hogy a hitem a racionalitásban és a morálban gyökerezik, a dogma és a keresztény rítusok minimumával. ...mint humanitas christiana az egyszerű, bibliai vallásosságban és a magas erkölcsi értékrendben hiszek."
Amit nagyon dicsérni tudok, az az, hogy Vermeulen felhívja a figyelmet Bosch művészetének rendkívül összetett szimbólum világára, mely annyira bonyolult, és sokféle képen értelmezhető, hogy joggal gondolhatjuk azt, hogy a képei harcos tanúságtételek az ember romlottságáról. De eszünkbe juthat az is, hogy a kender jótékony füstjétől kábultan (a festő minden valószínűség szerint lelkes droghasználó volt) saját beteges és erkölcstelen vízióit élte ki képein, majd tolta a klérus orra alá báránybőrbe bújt farkasként, miközben kikacagta korát és az egész világot.
És ebben rejlik az ő zsenialitása. Az igazság bármelyik lehet, sőt, mind a kettő is egyszerre.
 |
| Egy kis részlet A gyönyörök kertjéből. Aprólékossága egészen magával ragadó. |
"Ha valakit nem tisztelsz, nem találhat utat a lelkedhez."
A szerző alkalmazza azokat a jellemábrázolási kliséket amelyeket egy ilyen történettől általában elvárunk. A papok képmutatóságával csak bujaságuk és falánkságuk vetekszik, és sorra felbukkannak a történelemből oly jól ismert figurák, mint például Rotterdami Erasmus. A könyv egy modern regény, ne keressük benne a középkori világot, a történelmi elemek - inkvizíció, boszorkányperek, kínzókamrák - inkább izgalmat fokozó célúak, mint a hitelesség látszatfenntartásának eszközei. Akár egy eseménydús akciófilm, jó stílussal és szellemmel párosítva.
"Az ember egész életében csak beszél, gondolta álmosan. De mit is mond valójában? Az igazán fontos szavak alighanem még egy papírlapot sem töltenének meg."
 |
| Netherstorm számítógépes grafikája |
"...valakit megfosztani a másikba vetett hitétől és lelki nyugalmától ezerszer rosszabb, mintha az erszényét lopnák el."
Pár szó a borítóról...
 |
| Hieronymus Bosch a neves németalföldi van Aken festődinasztia legkiemelkedőbb, és legnagyobb hatású alakja 495 év hunyt el augusztusban. |
"Annyiszor, és úgy ábrázolod a testi szerelmet, ahogy csak jólesik, ha azonnal valami rettenetes büntetést társítasz hozzá."
Amit hiányoltam...
Szeretem, ha biográfiai ihletésű életregényekben van szerzői előszó, vagy végszó. Ez több dolog miatt is fontos. Egyrészt megtudhatjuk az író indíttatásait, megismerkedhetünk kutatási-, és munkamódszerével. Megmutatkozik mi a valóság, és mi a fikció. Kik a valós, és kik a kitalált szereplők a könyvben. Ez általában semmit sem vesz el a történet élvezetéből, csak hozzáadja azokat az ismereteket, amiket az ilyen alkotások szerelmesei igényelnek. Az például nekem is csak később derült ki, hogy a valóságban Bosch felesége közel 20 évvel volt idősebb uránál, tehát Vermeulen igen nagyvonalúan bánt a hölggyel. Nem tudom miért nem tudott megbirkózni az író a korkülönbséggel, hiszen ebből is számos érdekességet lehetett volna levezetni...
"Balgaság uralja a világot. Hiába él némelyekben a vágy, hogy jobbá tegyék, nem tehetnek semmit a többség ellenében, akik kideríthetetlen oknál fogva jobban szeretnek egész mihaszna életük során a legmocskosabb fertőben fetrengeni. Így érzik jól magukat - akár a kukacok a rothadó húsban."
Minden összevetve jó könyvnek tartom A gyönyörök kertjét, és külön hálás vagyok Vermeulennek a témáért, hogy feldolgozta ennek az egészen kivételes fantáziavilágú géniusznak az életét. Úgy hogy azt hiszem folytatom a sorozatot Vermeulen Tánc az akasztófa alatt című munkájával.
És a végére egy kis összeállítás Hieronymus Boschról életéről és művészetéről:
(7 perc)
A Profundus Librum értékelése:
10/7
Jól megírt, igényes alkotás.
Hieronymus Bosch, a festészet, a stílus, a művészetek, és az író kedvelőinek mindenképp ajánlott.
A könyvért külön köszönet a
Geopen Könyvkiadónak,
ill. Évának és Zsuzsának,
akik a figyelmembe ajánlották
ezt a könyvet.
Webajánló:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése