John Vermeulen: Tánc az akasztófa alatt

Eredeti cím: De Ekster op de galg
Műfaj: regényes életrajz / szórakoztató irodalom
Első kiadás: 1992.
Fordító: Fordor Enikő
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Hazai kiadás éve: 2009.
Oldalszám: 516

Egy kisfiú titkon kegyetlen jelenet szemtanúja lesz: embereket húznak fel a bitófára a spanyol inkvizíció poroszlói, a kíváncsi csőcselék pedig bámész élvezettel figyeli az akasztást. A fiú rajzon örökíti meg a szörnyű élményt, majd évek múltán elkészül a később világhírű festmény: a Tánc az akasztófa alatt. A németalföldi festő, idősebb Pieter Bruegel már ifjú éveiben felkelti a hatóságok figyelmét, gúnyrajzai miatt tömlöcbe zárják. Granvelle bíboros, a spanyol II. Fülöp nagy hatalmú helytartója szerencsére felismeri a tehetségét, és Pieter Coecke mesterhez küldi inaskodni. Ennek azonban ára van: ettől fogva Bruegel élete a kegyetlen főpap kezébe kerül, aki a háttérből mozgatja a szálakat. A holland szerző valós tényekre támaszkodó regénye nem csak a művész életét és munkásságát mutatja be, hanem hiteles korrajz is Németalföld történelmének legmozgalmasabb és legkegyetlenebb időszakáról.

"Bruegel az emberi életről azt mondja: az egész élet siralmas komédia. Megrajzolta a bűnöket, ezek elég visszataszítóak, de az erények nem kevésbé azok."  

Hamvas Béla

A könyvről...

A 2011-es esztendő egyik legtiszteletreméltóbb művészfilmje A malom és kereszt című svéd-lengyel dráma volt, mely kategóriájában tulajdonképpen megnyert  minden rangosabb lengyel díjat. Ódákat lehetett hallani az alkotás egyedülálló képi világáról, és valóban, már az első percben sikerül meghökkentenie a nézőt, annyira magával ragadó panorámában van részünk. Profán módon nevezhetném vizuális orgiának is a 92 percét... DE, sajnos meg kell valljam, hogy képtelenek voltunk igazi élvezettel végignézni a filmet, ugyanis halálosan unalmasnak bizonyult. A forgatókönyvírónak sikerült kiherélnie Bruegelt, ráadásul felültette egy ködös piedesztálra, és olyannak állította be, amilyen a híres festő sohasem volt. A filmkockákon egy szenvedélymentes unalmas fráterrel találkozhatunk, aki legalább annyira vérszegény, mint az irodalom tankönyvekben felvonultatott neves költők és írók, a sterilizált akadémiai szitán átrostált életrajzok szerint.

" Az ember nem lehet eretnek, ha hisz Isten

létezésében, Pieter. Ahogy Istent sem 

szolgálhatja azáltal, hogy  embereket küld

 a máglyára... "  Jobbe a halász

(A kép csak illusztráció, nem Bruegel festmény.

Ilyennek képzeltem Jobbét...)

Tehát aki kíváncsi milyen is lehetett idősebb Pieter Bruegel, az ne A malom és kereszt után ítéljen, hanem olvassa el John Vermeulen könyvét. Vermeulen is filmet forgat, persze nem a valóságban, hanem a képzeletünkben. Pergő párbeszédei, megrendítő történelmi és családi jelenetei filmvászonért kiáltanak, akárcsak előző művében Hieronymus Boschnál.
A szereplők többsége valóságos történelmi / művészettörténeti személyiség, de mivel a festő életéről kevés megbízható életrajzi adat létezik, ezért Vermeulen alkotott pár fiktív szereplőt is. Közülük a legérdekesebb személyiségnek Jobbe, a halász bizonyult, aki igazi mester és filozófus, mégha életpályája korántsem köthető a korabeli szellemi elithez. Az egyszerű ember kristálytiszta bölcsességét képviseli, bátorsággal, méltósággal fűszerezve. És bár Bruegel élete egyáltalán nem  mulatságos, Jobbe-nek köszönhetően egy kis szatirikus humor is csempésződik a történetbe. És nagy szükség is van rá, különben igen nyomasztó sztori kerekedne ki a végére.
Ugyanis a flamand történelem egyik legádázabb időszakába kísérjük el a festőt gyermekkorától egész öregkoráig. A spanyol rémuralom, és a papi rezsim rettegésben tartja Hollandia és Belgium lakosságát. Lobognak a máglyák, és tűzre vetnek minden ellenállónak kikiáltott eretneket. Bruegel az esztelen brutalitást saját életében is megtapasztalja, kedvesét spanyol katonák tucatja erőszakolja halálra, családját megsemmisítik, ő maga pedig csak azáltal menekül meg, hogy istenáldotta tehetségének híre eljut a papi klérusig. Bár élete hajszálon függ, szerettei pedig kiszolgáltatottá válnak a patronálók kényének-kedvének, Bruegel kihasználja az alkalmat, és tanul, miközben belsejében izzó gyűlölet parázslik, és hogy ne őrüljön bele élményeibe, kifesti magából a démonjait...



„ …Képekbe akarta önteni mindezt a szörnyűséget, hisz újra meg újra megjelent lelki szemei előtt, színekkel és vonalakkal akarta rögzíteni, vad, ijesztő jeleneteket akart festeni, amelyek mindenkit félelemmel töltenek el. Ha ezt nem teszi meg, a képek élete végéig víziók és rémálmok formájában fogják kísérteni. A festés talán kiutat jelenthet számára, talán távol tudja tartani az árnyakat és meg tudja szabadítani azoktól az érzelmektől, amelyek lassan felőrölték. „

A halál diadala (1562)
„ ...az egyetlen aki mindig győz, és soha nem bűnhődik a tévedéseiért…”

A könyv egyharmada rendkívül mozgalmas, letehetetlenül izgalmas, a drámai eseményeket megkönnyezi az ember, sőt később is nyugtalanítóan hatnak az Olvasóra. Aki pedig azt hiszi, hogy ezek az események inkább a szerző túlburjánzó fantáziájából erednek, az téved. Bruegel élete szerencsétlenségekkel, és igazi emberi tragédiákkal tarkított. Nem véletlen, hogy bár lelke mélyén vallásos ember, mégis az ateizmussal kokettál. Igen nagy hatással van rá Hieronimus Bosch festészete, lassan megérti és átveszi azokat a titkos rejtjeleket, melyekről az elkövetkezendő évszázadok műértő tudósai vég nélkül vitatkozhatnak.
Nála is a részletekben van elrejtve az igazi mondanivaló. Míg más festményre ránézünk és szinte fejünkbe vésődik, Bruegelnél ez kivitelezhetetlen. Olyannyira részletgazdag, hogy festményei órákig való tanulmányozása után is mindig felfedezhetünk valami újat és szokatlant, ami addig nem tűnt fel számunkra.
Ha képet akarunk kapni arról, milyen lehetett Bruegel élete, elég csak pillantás vetnünk az alábbi festményre:

Ártatlanok mészárlása

Antoine Perrenot de Granvelle
Bruegel patrónusa és munkáinak
szenvedélyes gyűjtője

Állandó félelem, és rettegés, korrupció, erőszak... Mégis Brugele bármilyen szemtelen is az egyházzal, és az inkvizícióval szemben, töretlen támogatást kap művészete fejlesztéséhez. Nem csak patronálói tartják valóságos festőzseninek, hanem igen népszerű a köznép körében is. Persze nem a nagyszabású festményei, hanem bizarr gúnyrajzai tették közkedveltté a mestert. Nehezen hiszem, hogy erről a tevékenységéről ne lett volna tudomása a papságnak, mindenesetre még ezt az arculcsapást is képesek voltak elnézni neki.
Bruegel halálos ágyán azonban már jóval körültekintőbb volt, és megsemmisítette a "legkompromittálóbb" műveit, hogy távozása után családját nehogy felelősségre vonják felforgató tevékenysége miatt.
A sok hallhatatlan képe mellett mást is hagyott örökül az emberiségre. Utódai majdnem olyan tehetségesnek bizonyultak a művészetekben mint ő, nyolc elsöprő tehetségű festőt adott a világnak. A dinasztiai fiai, az ifjabb Pieter Brueghel, és idősebb Jan Brueghel, unokái, Ambrosius Brueghel, ifjabb Jan Brueghel, David Teniers, és dédunokái Jan Pieter Brueghel, Abraham Brueghel, Jan Baptist Brueghel mind letettek a németalföldi  festészet képzeletbeli asztalára egy tekintélyes darabot. Különböző leírásokban az az információ is felszínre kerül, hogy hölgy utódai sem szenvedtek tehetség hiányában, de mivel a korabeli szokások nem támogatták a festőnők képzését, így az ő munkájukkal sajnos soha nem ismerkedhetett meg a világ.

Egyik legismertebb festménye számos karácsonyi képeslap témája.
A vadászok a hóban a bécsi Kunsthistorisches múzeumban tekinthető meg.

24 dollárért már Bruegel pólót is
vásárolhatunk magunknak.

Visszakanyarodva a könyvhöz, ki kell mondanunk azt, hogy a könyv leggyengébb része a tájleírás. Vermeulent inkább mesélőképességéért, és a témaválasztásáért lehet igazán kedvelni, nem a szépírói munkásságáért. Bruegel utazásának leírása  minőség tekintetében igen karcsúra sikeredett, és bár ez alatt az idő alatt érték a legértékesebb tapasztalatok a festőt, mégis többször elpilledtem rajta. Ez a lendületvesztésből eredő zuhanórepülés egészen kitart a könyv háromnegyedéig, ahol a festő ismét hazatér, újra fel van szedve az intrika fonala, közben egy szép és jól megérdemelt romantikus szál is kibontakozóban van. Bruegel átesett közben egy szép személyiségfejlődésen, ifjonti hevülete lecsillapodott, már nem hajt fel lépten-nyomon minden szoknyát amire lehetősége van, és igazi művésszé válik.
Legismertebb képein a falusi élet eseményeit örökíti meg, ezért irigyei csak "Paraszt-Bruegelként" emlegetették. Ez a fricska nem csak a művészetének, de a származásának is bélyege egyben. Kicsinyes ellenfeleli nehezen emésztették meg azt a tényt, hogy a festő egyszerű vidéki családból származik, így ősei kezében nem az ecset, hanem a kapa és az ásó a leggyakoribb eszköz.

idősebb Pieter Bruegel
(1525 (?) - 1569)

Későbbi korszakában, amikor túljutott ifjonti lelkesedésből eredő öltözködési ballépésein, szívesen viselt egyszerű anyagból készült "vidékies" ruhákat, csakhogy még inkább ráerősítsen cseppet sem szégyellt családi hátterére.

" Sok szépség van Rómában, de hiányzik belőle valami. Ez az egész szépség valahogy darabos és ráadásul különböző korokból származik, így az egész némileg valótlannak hat. Bár Rómának van szíve, és hevesen is ver, de nincsen lelke, ahogy például Amszterdamnak vagy Antwerpennek. Egy idő után az itt az ember érzése, hogy egy nagy színházban él, ahol még nem ment fel a függöny. A díszletek állnak, és mindenki a maga szerepével van elfoglalva, de senki nem tudja, mikor kerül sor a nyitóelőadásra. "

A flamand festőgéniusz 443 éve, 44 éves korában hunyt el. Vermeulen könyve az ő művészetének állít könnyen emészthető, populáris stílusban megírt emléket. Így azok az Olvasók is megismerkedhetnek vele, akik korábban sosem foglalkoztak a németalföldi festőművészet óriásával.
A borító ismét tökéletesre sikeredett, ahogy a sorozat minden darabjánál, a cím pedig pontosan magában foglalja mindazt amit a könyvben olvasni fogunk. Tánc az akasztófa alatt, igazi telitalálat!
Bár erőteljesen kritizáltam A malom és kereszt című filmet, de be kell valljam a film megtekintése, és a könyv elolvasása adta meg együttesen azt a hangulatot, ami azóta is dolgozik bennem. Ami Vermeulen világából hiányzik, azt megkaptam a filmtől, ami pedig halovány a vásznon, az a papíron jutott el hozzám. Ezért ha van kedvetek, olvasás mellett majd pillantsatok bele a mozifilmbe is...

A malom és kereszt  (teljes film angol nyelven, 1 óra 32 perc)

A Profundus Librum értékelése:

10/7

Jól megírt, igényes alkotás. 

Idősebb Pieter Bruegel, a festészet, a stílus, a művészetek, és az író kedvelőinek 

mindenképp ajánlott.

A könyvért külön köszönet a  Geopen Könyvkiadónak,  ill. Évának és Zsuzsának,  akik a figyelmembe ajánlották  ezt a könyvet. 

Webajánló:

MOLY
GoodReads
Idézetek a könyvből
Geopen Könyvkiadó
Geopen a facebookon
A könyv megrendelése
Bruegel képei
Az író hivatalos weboldala
Dokumentumfilm Bruegel életéről

Nyomtatható könyvjelző:

Háttérképek a számítógépedre: (1920 x 1080)