2012. április 26., csütörtök

Jane Yolen: Csipkerózsa

Eredeti cím: Briar Rose
Műfaj: Fantasy / Szépirodalom, de láttam már szórakoztató irodalom besorolást is...
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2010.
Fordító: F. Nagy Piroska
Oldalszám: 201

Rebecca egész gyermekkorának meghatározó élményei voltak a Nagymama meséi Csipkerózsáról. Az amerikai kislány számára egzotikus európai folklórvilág azonban új értelmet nyer, amikor a nagymama halálos ágyán közli vele, hogy ő maga volt Csipkerózsa. Ez a vallomás hosszú útra indítja az immár felnőtt Beccát térben és időben egyaránt, mert csak egy másik földrészen fejtheti meg azt a titkot, amely homályba burkolja családja múltját. Ám Európában a várt csodák helyett a holokauszt nyomasztó emlékeivel kell szembesülnie, és ez a fokról fokra megismert történet, noha bizonyos párhuzamokat mutat a klasszikus mesével, egyre élesebb ellentmondásba kerül a gyermekként oly sokszor hallott „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezéssel.
Jane Yolen díjnyertes regénye nélkülözhetetlen olvasmánya lehet a felnövekvő új nemzedékeknek, mivel a történelemnek vannak korszakai, amelyeket nem feledhetünk el, nehogy véletlenül megismétlődjenek.

" Lengyelország tele van hősökkel. Két méterrel a föld alatt."

Könyvismertető:
Jane Yolen
Kétkedő hangulattal álltam neki ennek a könyvnek... Egyrészt nem tetszett a borító, a könyv trailere cseppet sem keltette fel a kíváncsiságom, másrészt nem tudtam hogy lesz összekapcsolva a mese a valósággal. Az ilyen műfajnál mindig nagy a bukás veszélye, nagyon jól kell forgatni a tollat ahhoz, hogy a történet ne váljon erőltetetté, modorossá. A téma viszont érdekelt, és mivel az írás díjnyertes (Fantasy Award for Adult Literature, 1993), gondoltam nagy baj nem lehet.
Az előszó annyira jó volt, hogy minden kétségem szertefoszlott., ezer éve nem olvastam ilyen bevezetőt!!! Aztán jött a mélyrepülés... az első oldalakat megszenvedtem, nem fogott meg. De amiért nem tetszett... abszolút szubjektív dolog. Személy szerint jobban szeretem a jellemábrázolós könyveket, itt pedig a történeten, a cselekedeteken van a hangsúly. A könyv egész egyszerűen olyan merev felépítésű, hogy a képzeletnek semmit nem hagy. A legutolsó fénykép kipakolási mozdulatsort is leírja. Egyértelmű, hogy a szerző határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy a sztorit pontosan úgy képzeld el, ahogy azt ő leírta. De aki épp ezt a műfajt favorizálja, annak kifejezetten figyelemfelkeltő lehet. Később hozzászoktam a stílusához, és akkor megtörtént az áttörés, engem is épp úgy magával ragadott, ahogy előttem sok ezer embert szerte a világon... 
Az ördög számtana című film története
ugyanazokat az alapkonfliktusokat dolgozza fel,
mint a Csipkerózsa. 

"Mindannyian történetekből állunk. És meglehet, hogy azok, amelyek a leginkább hazugságnak tűnnek, éppen hogy a legmélyebbre elrejtett igazságaink."

Korábban a Hallmark Chanel-en (ma itthon Universal) már láttam megfilmesítve az írónő egyik könyvét, Az ördög számtana címen - aki ismeri a filmet, annak jelzem, körül-belül a Csipkerózsa is hasonló lesz.
Valószínű az amerikai fiatalok már kicsit unhatják a holokausztról szóló információdömpinget, ezért is választotta Yolen mindkét könyvében visszatérő vendégként a "jajhagggyukmárrégvoltkitérdekel" motívumokat. természetesen végül mindenki levonja a megfelelő következtetéseket, és tovább ég az emlékezés lángja, és ez így helyes.

" Az idő begyógyítja a sebeket, 
de a hegeket nem tünteti el."

A pszichiátria úgy tartja, hogy a rossz dolgok elviselésében sokat számít a ha személytelenítjük az eseményeket, mint a nagymama, aki a Csipkerózsika mesével dolgozta fel nap mint nap a háborús traumákat. 
És akkor ne kérdezzünk rá most arra, hogy milyen defektes az a család, aki sose forszírozta a nagyit, hogy ugyan mondja már el honnan származunk, és ki volt a nagypapi - hiszen akkor a törénet sem születhetett volna meg.
De talán nem túl nyögve nyelős párhuzam, ha azt mondom, hogy a Berlin család struccpolitikája leképezi a mostani generáció totális érdektelenségét.
A történet végül elvisz minket a lengyelországi Chelmnóba, és attól a pillanattól LETEHETETLEN a könyv.
Az elgázosításra váró gyermekek Chelmnoban

"Elmondta, hogy a gyerekeket ostorral verték, és a 
holttestüket teherautókra pakolva vitték a rózsakertbe, 
ahogy az őrök a gázkamrákat nevezték."
Anélkül, hogy élne a tisztességtelen eladásnövelő írói eszközökkel, és lépten-nyomon sokkolna minket, inkább patikamérlegen kimért adagokban porciózza a szörnyűségeket, nehogy túladagolást kapjunk és a sarokba hajítsuk a könyvet azzal a felhanggal, hogy : "Kell ez nekem?"
Szóval azt hiszem időnként elő kell venni egy ilyen könyvet, és emlékezni, hogy értékeljük amink van. 

"Van út a szabadságba! 
Mérföldkövei: engedelmesség, szorgalom, becsület, rend, tisztaság, józanság, megbízhatóság, áldozatosság és a szülőhaza szeretete.
Gúnyos mosoly játszott Josef szája körül. Nehéz volt nem engedelmesnek és józannak lenni, amikor puskát tartanak az ember fejéhez..."

A könyv végén egy összefoglaló irodalmi elemzést is találhatunk, mindez teljes keretbe foglalja mindazt amit tudni akartunk, és segít a történet feldolgozásában. 
Nem kell utána gugliznunk szinte semminek a fotóanyagokon kívül - a könyv minden háttéradatról gondoskodik, és ez igen nagy érdeme. 
Egy, de szoros időbeosztással élőknek maximum másfél nap alatt végigolvasható könyv, szép szerkesztésben, szemnek kellemes nagyságú betűmérettel és típussal.

"Odabent az első pillantásra feltűntek a lefolyóárkok. Erre szükség is van ott, ahol a vér szabadon folyik el. És egy ötezer holtestet befogadó raktárterem is volt benne...
- Az nem létezik! - mondta.
- Itt csupa olyan dolog van, ami nem létezik - felelte a sötétségből tompának tűnő hang... - És mégis megtörténik."

Kritikai észrevételek:
Az elgázosításra használt 3 teherautó egyike Chelmnoból,
A kipuffogócső be volt vezetve az emberekkel teli raktérbe,
miközben a kocsi a tömegsírhoz szállította őket,
a levegőmegtelt gázzal. 10 percen belül halottak voltak.

A chelmnói náci statisztika alapján,1942-45-ig
háromszázhúszezer ember halt meg gázmérgezésben.
A borító közel megbocsájthatatlan. Hány férfiember fogja még a fejét is elfordítani a rózsák láttán, azt gondolván, hogy valami romantikus nyálregényről van szó. Ráadásul az írónő neve se sokat segít abban, hogy ettől a sztereotípiától elvonatkoztassunk. Ez egy komoly könyv, komolytalan fedlappal. 
A fülszöveg kicsit sokat árul el a történetből, én sokkal kevesebb információval szolgáltam volna.

Utolsó megjegyzésem, vagyis inkább kérdésem az Olvasókhoz... Biztos, hogy ez fantasy? Az hogy valaki a nehézségeit kivetíti egy 14. századig visszanyúló mesébe, még nem azt jelenti, hogy műfajcsere van. A mese rész egy háborúban kicsit bekattant nagyanyó pszichés kivetítése. Én majdnem szépirodalomnak nevezném, ha a nyelvezete kicsit fifikásabb lenne... Kíváncsi vagyok más véleményére is ezzel kapcsolatban.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet
Akit szeretik a családregényeket, szeretni fogják ezt az írást is.
Első könyvnek ajánlom mindazok számára, akik a holokausztról még sosem olvastak, és talán félnek is belekezdeni. A mű mindenképp megindító, de nem brutális módon. Nem akarja padlóra küldeni az olvasót. Ha ezzel kezdjük előkészíthet a nehezebb, és tényszerűbb dokumentum irodalomra is, de a középiskolai történelemóra kiegészítéséhez is remek eszközként szolgálhat. A tinik szeretik a titkokat, a II. Világháború pedig nem volt azért túl rég... Déd- és ükapáink/anyáink még kivették a részüket belőle, és nincs az a család ahol ne lennének hadifogságról, szökésekről és bujkálásokról szóló családi anekdoták.

Profundus Librum értékelése
Az Amerikában játszódó részek 6, de összességében:
8/10 

Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, 
emlékezetes élmény, pár év múlva újraolvasható, 
a műfajt csak kerülgetőknek is ajánlható.



A könyvért külön köszönet
a Metropolis Mediának!


Webajánló:
Az írónő honlapja
A könyv megrendelése
MOLY
GoodReads

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése