Eredeti cím: Possession
Műfaj: szépirodalom / romantika / dráma
Első kiadás: 1990
Fordítók: Bozai Ágota, N. Kiss Zsuzsa, Palkó Ágnes
Kiadó: GABO kiadó
Hazai kiadás éve: 2006
Oldalszám: 525
Roland Mitchell irodalomtörténész Randolph Henry Ash költő egy meg nem nevezett hölgynek írt levelére bukkan. Megtorpant karrierjén lendítene, ha kiderítené a rejtélyt: ki a címzett, és milyen kapcsolatban voltak? Nyomozása során kollégája, Maud Bailey segítségét kéri, aki a címzett, Christabel Lamotte költőnő életének és munkásságának szakértője. Mindent tudnak a szerzőkről. Vagy mégsem? Kit illetnek a felfedezett új dokumentumok? És mit meg nem tesznek értük pénzes gyűjtők?
Hogyan alakult a Viktória korabeli tiltott szerelem sorsa, és könnyebb-e Rolandnak és Maudnak közeledniük egymáshoz a dicsőségéhes akadémiai körök huzakodása közepette?
A Mindenem elnyerte a legrangosabb brit irodalmi kitüntetést, a Booker-díjat; 2002-ben megfilmesítették (magyar címe Költői szerelem). A Times irodalmi szerkesztői a lap megjelenése (1923) óta kiadott 100 legjobb angol regény közé sorolták.
 |
| Antonia Susan Byatt |
Legkedvesebb regényíróm Marcel Proust. Őt követi Balzac, Dickens, Eliot, Thomas Mann és Henry James, Iris Murdoch, Ford Madox Ford és Willa Cather. És Leo Tolsztoj és Fjodor Dosztojevszkij."
A. S. Byatt
A könyvről...
A történet a könyvtárban kezdődik, ahol a lelkes amerikai Ronald Mitchell, Randolph Hanry Ash hagyatékát tanulmányozza, melyben talál pár érzelemtől fűtöttt aláiratlan levelet. Két dolog biztos. A leveleket a híres, és újra reneszánszát élő viktoriánus költő írta, a másik tény pedig, hogy nem a feleségének íródtak a sorok. Kutatóhoz méltatlan módon ellopja az értékes íratokat, és kezdetét veszi egy a Da Vinci-kódra emlékeztető nyomozás.
Az ügy felderítése során eljut Maud Baileyhez, a feminista, nagytudású, kiváló kapcsolatokkal rendelkező közepesen dögös irodalmárhoz, és együtt göngyölítik fel a kusza és titkos szerelmi szálat. Közben a történet folyamatosan ugrál a múltból a jelenbe, és vissza.
Kicsit talán banális az alapsztori - és valóban kiváló filmalap -, de annál nehezebb, és fajsúlyosabb maga a könyv.
Ez szépirodalom a javából, méghozzá abból a kategóriából, ami vonakodva adja meg magát. A kezdőknek hamar beletörik a bicskájuk, száz oldal után valószínű abba fogják hagyni. A regény ugyanis nemcsak a történetről szól, hanem legalább akkora fontosságú - ha nem hangsúlyosabb - a megírás stílusa, technikája, eleganciája.
A fenti idézetet is épp ezért válaszottam. Mert választ ad arra, miért is nem élt Byatt kortárs eszközökkel. Főhőseit valós személyiségek ihlették. Christina Rossetti költőnő adta a mintát Cristabell Lamotte megformálásához. Randolph Hanry Ash-t pedig nem más inspirálta mint Robert Browning.
Byatt nemcsak a főhősök történetét írta meg, hanem azok életművét is. Naplórészletek, idézetek, magánlevelezések teszik változatossá a narrálást. Különlegessége pedig, hogy a több mint 500 oldalas könyvben közel 100 oldalt tesznek ki a versek, mesék, és egyéb műfajok, melyeket Lamotte és Ash munkáiból "megidéz." És ennek a jelentősége igazán megérdemel még pár sor méltatást, ugyanis...
Az írók biztonsági okokból ki szokták hagyni szereplőik világhíressé vált munkáit, egyrész mert feltételezik, hogy a történet szempontjából nincs jelentőségük, másrészt jogos a félelem... mi van ha csapnivalóra sikerülne a próza?
Byatt azonban képzett filológus, kisujjában van az irodalomtörténet és a legkülönbözőbb írótechnikák. Képes úgy alkotni, hogy nem sodorja veszélybe szereplői hitelességét.
Bátor szerepvállalásának meg is lett az eredménye, a The Times magazin beválaszotta az 50 legnagyobb író közé, akik 1945 után publikálnak.
„Az ember nem más, mint lélegzetvételeinek, gondolatainak, cselekedeteinek története; szintúgy fajának és népének története, a földnek története, mely őt és őseit táplálta, a számára ismerős helyek köveinek és homokjának története, rég elcsitult csaták, a lelkiismeret küzdelmei, lányok mosolya, öregasszonyok lassú kinyilatkoztatásának története; a véletlenek története, az engesztelhetetlen törvény fokozatos érvényesülésének története – mindez együtt, ugyanakkor valami más is: egyetlen lángnyelv, mely minden tekintetben engedelmeskedik a Tűz lényegét alkotó törvényeknek, mégis egyik pillanatról a másikra gyullad meg, és az eljövendő végtelen idők folyamán már többé nem világolhat soha többé.”
Apropó... írástechnika... Itt is álljunk meg egy pillanatra, mert talán pont ez az erősség számomra a gyengéje is egyben. Byatt annyira élvezi a nyelvet, és saját elkpesztő intellektusát, hogy eljátszik a szöveggel, miközben kifejezésmódja és terjedelme dagályossá válik. A forma, és a szövegkörnyezet emelkedettsége fontosabb lesz, mint maga az elbeszélés. Tehát ha kritikát akarunk megfogalmazni, bátran elmodható, hogy a könyv egyértelműen túlírt.
Amit viszont vitathatatlanul imádtam benne az a Klasszikus Romantika, nagy K-val és R-el írva. Ez a műfaj mára már kihalt, és ha mégis ilyet szeretnénk olvasni, vissza kell térnünk a 18-19 század régi nagy íróihoz. Byatt azonban ezt az iskolát követi, története mégis modern, ezért vált értékessé számomra. Nem aprózza fel magát, nem enged a mértékadó ízléséből, olvasod, vagy nem, mindegy... ő nem alkuszik. A regény a posztmodernben is kiemelkedő.
„Az egyén megjelenik egy pillanatra, bekapcsolódik a gondolatok közösségébe, módosít rajta, és meghal; de a faj, amely sosem hal meg, learatja az ő múlékony létezésének gyümölcsét.”
A könyvből készült film, a Költői szerelem - nem lett viharos siker, egyszer megnézhető kategória. Esélye sem volt, hiszen az elbeszélés cselekménye - ha mérni akarnánk -, csak alig egyharmadát teszik ki a könyv ízének. Kimaradtak a költemények, a mesék, a hangulatok, mert a vászon korlátozott lehetőségeibe ezeket nem sikerült bepréselni. A film csak egy erősen felhigított, fogyasztható változat, de a koncentrátumhoz csak olvasás útján juthatunk el.
Maud Bailey-t a hűvös eleganciájú Gwyneth Paltrow játsza kicsit sótlanul, és még külalakjában is megfosztották jellegzetesen izgalmas extravaganciájától. Ronald - Aaron Eckhart - ellenben sokkal szívdöglesztőbb a vásznon, mint papíron, ahol ráadásul nem is egyedülálló. A Christabellt alakító Jennifer Ehle (akit a Büszkeség és Balítéletből és a Napfény ízéből rajongóként jól ismerhetünk) és az Ash-t megtestesítő Jeremy Northam viszont nagyjából hozta mindazt, amit olvashatunk.
Az est.hu szellemes kommentátora egyébként így promotálta a filmet:
"Angol szakos bölcsészlányok, felvirradt az igazság napja! A hollywoodi filmkészítők végre rátok is gondoltak! Irodalomtörténeti románc! Könyvmolynász az avaron! Olvasójegygyűrű! Bibliofília! Romantikus rímregény! Amerikai pasi és angol csajszi egymásba zúgnak! Mindketten irodalmárok! A jelenben! Viktoriánus nős pasi és leszbi csajszi egymásba zúgnak! Mindketten költők! A múltban! Két idősík! Kosztümös komplikációk, kortárs konklúziók! Elveszett szerelmeslevelek! Kódolt üzenet versben! Szenvedélyes szex, festői angol dombok, izgalmas domborulatok! Hívjátok el házimozizni azt a helyes, tarisznyás srácot, akivel már olyan régóta szemeztek a könyvtárban!"
Bár meg kell jegyeznem, az irodalomszakos csajok pontosan ismerik a történetet, hiszen az egyetemi alapképzésben is szerepel... Visszatérve a könyvre... és némi komolyságot eröltetve magunkra (bár ez után nehéz...) Antonia Susan Byatt még az írók közt is egészen kivételes intellektussal és átfogó tudással rendelkező hölgy. Mondatai képzésével, mitológiai jártasságával magas iskolázottságról tesz tanubizonyságot. Irodalmár karakterein keresztül bepillanrást nyerhetünk a profi szövegelemzés műhelytitkaiba, az arisztokratikus gőggel súlytott és intrikával jól kibélelt egyetemi/akadémiai színterekbe. Ahol a szellemi párbajok sokszor semmivel sem méltóságteljesebbek mint egy utcai ökölharc. Története olyan tabukat is feszeget, mint a leszbikusság, vagy a házasságtörés a viktorianus korban.
A könyv nagyobb terjedelmű, nem csak mondanivalójában nehéz kötet. A fedlap is felveszi a versenyt a külföldi kiadványok borítóterveivel. Hiányoltam viszont a külföldi kiadásokban megtalálható díszesebb szerkesztést és az iniciálékat.
Kicsit talán banális az alapsztori - és valóban kiváló filmalap -, de annál nehezebb, és fajsúlyosabb maga a könyv.
Ez szépirodalom a javából, méghozzá abból a kategóriából, ami vonakodva adja meg magát. A kezdőknek hamar beletörik a bicskájuk, száz oldal után valószínű abba fogják hagyni. A regény ugyanis nemcsak a történetről szól, hanem legalább akkora fontosságú - ha nem hangsúlyosabb - a megírás stílusa, technikája, eleganciája.
A fenti idézetet is épp ezért válaszottam. Mert választ ad arra, miért is nem élt Byatt kortárs eszközökkel. Főhőseit valós személyiségek ihlették. Christina Rossetti költőnő adta a mintát Cristabell Lamotte megformálásához. Randolph Hanry Ash-t pedig nem más inspirálta mint Robert Browning.
Byatt nemcsak a főhősök történetét írta meg, hanem azok életművét is. Naplórészletek, idézetek, magánlevelezések teszik változatossá a narrálást. Különlegessége pedig, hogy a több mint 500 oldalas könyvben közel 100 oldalt tesznek ki a versek, mesék, és egyéb műfajok, melyeket Lamotte és Ash munkáiból "megidéz." És ennek a jelentősége igazán megérdemel még pár sor méltatást, ugyanis...
Az írók biztonsági okokból ki szokták hagyni szereplőik világhíressé vált munkáit, egyrész mert feltételezik, hogy a történet szempontjából nincs jelentőségük, másrészt jogos a félelem... mi van ha csapnivalóra sikerülne a próza?
Byatt azonban képzett filológus, kisujjában van az irodalomtörténet és a legkülönbözőbb írótechnikák. Képes úgy alkotni, hogy nem sodorja veszélybe szereplői hitelességét.
Bátor szerepvállalásának meg is lett az eredménye, a The Times magazin beválaszotta az 50 legnagyobb író közé, akik 1945 után publikálnak.
 |
| „ A fiatal lányok gyakran szomorúak. Szeretnek szomorúak lenni, mert erősnek érzik magukat tőle." CHRISTABEL LAMOTTE |
Amit viszont vitathatatlanul imádtam benne az a Klasszikus Romantika, nagy K-val és R-el írva. Ez a műfaj mára már kihalt, és ha mégis ilyet szeretnénk olvasni, vissza kell térnünk a 18-19 század régi nagy íróihoz. Byatt azonban ezt az iskolát követi, története mégis modern, ezért vált értékessé számomra. Nem aprózza fel magát, nem enged a mértékadó ízléséből, olvasod, vagy nem, mindegy... ő nem alkuszik. A regény a posztmodernben is kiemelkedő.
„Az egyén megjelenik egy pillanatra, bekapcsolódik a gondolatok közösségébe, módosít rajta, és meghal; de a faj, amely sosem hal meg, learatja az ő múlékony létezésének gyümölcsét.”
 |
| Költői szerelem (2002) |
Maud Bailey-t a hűvös eleganciájú Gwyneth Paltrow játsza kicsit sótlanul, és még külalakjában is megfosztották jellegzetesen izgalmas extravaganciájától. Ronald - Aaron Eckhart - ellenben sokkal szívdöglesztőbb a vásznon, mint papíron, ahol ráadásul nem is egyedülálló. A Christabellt alakító Jennifer Ehle (akit a Büszkeség és Balítéletből és a Napfény ízéből rajongóként jól ismerhetünk) és az Ash-t megtestesítő Jeremy Northam viszont nagyjából hozta mindazt, amit olvashatunk.
Az est.hu szellemes kommentátora egyébként így promotálta a filmet:
"Angol szakos bölcsészlányok, felvirradt az igazság napja! A hollywoodi filmkészítők végre rátok is gondoltak! Irodalomtörténeti románc! Könyvmolynász az avaron! Olvasójegygyűrű! Bibliofília! Romantikus rímregény! Amerikai pasi és angol csajszi egymásba zúgnak! Mindketten irodalmárok! A jelenben! Viktoriánus nős pasi és leszbi csajszi egymásba zúgnak! Mindketten költők! A múltban! Két idősík! Kosztümös komplikációk, kortárs konklúziók! Elveszett szerelmeslevelek! Kódolt üzenet versben! Szenvedélyes szex, festői angol dombok, izgalmas domborulatok! Hívjátok el házimozizni azt a helyes, tarisznyás srácot, akivel már olyan régóta szemeztek a könyvtárban!"
Bár meg kell jegyeznem, az irodalomszakos csajok pontosan ismerik a történetet, hiszen az egyetemi alapképzésben is szerepel... Visszatérve a könyvre... és némi komolyságot eröltetve magunkra (bár ez után nehéz...) Antonia Susan Byatt még az írók közt is egészen kivételes intellektussal és átfogó tudással rendelkező hölgy. Mondatai képzésével, mitológiai jártasságával magas iskolázottságról tesz tanubizonyságot. Irodalmár karakterein keresztül bepillanrást nyerhetünk a profi szövegelemzés műhelytitkaiba, az arisztokratikus gőggel súlytott és intrikával jól kibélelt egyetemi/akadémiai színterekbe. Ahol a szellemi párbajok sokszor semmivel sem méltóságteljesebbek mint egy utcai ökölharc. Története olyan tabukat is feszeget, mint a leszbikusság, vagy a házasságtörés a viktorianus korban.
A könyv nagyobb terjedelmű, nem csak mondanivalójában nehéz kötet. A fedlap is felveszi a versenyt a külföldi kiadványok borítóterveivel. Hiányoltam viszont a külföldi kiadásokban megtalálható díszesebb szerkesztést és az iniciálékat.
 |
| Christina Rossetti portréja |
bárhol válhatik
Sivatag, utca, templom
– mindegy nekik.
Nekünk nem jutnak tettek,
ez a végzetünk,
Sötét szobában tengetjük
Hosszú életünk.
CHRISTABEL LAMOTTE
Végezetül…
Van egy jelenet a könyvben, melyben a költő felesége naplójában emlékezik meg férje titkos szeretőjének egyik munkájáról. Mikor elolvastam, rájöttem, hogy ez a pár sor tökéletes kifejezi mindazt, amit a Byatt regény képvisel. Így szól:
„ Mit mondhatnék róla? Igazán eredeti, ámbár a nagyközönség talán nehezen ismeri fel benne a géniuszt, mivel nem tesz engedményeket a közönséges és esendő képzeletnek, és mert értékei, legalábbis bizonyos szempontból, nagyon távol állnak azoktól, melyeket a gyöngébbik nemtől elvárnak. Ebben a műben nincs elaléló érzelmesség, sem szelíd tisztaság, sem az Olvasó érzékenységének puha kesztyűs, hölgyhöz illő cirógatása, telve van viszont életszerű fantáziával, erővel és energiával. Hogyan is tudnám jellemezni? Olyan, mint árnyas, kőfalú teremben felakasztott hatalmas, bonyolult hímzésű faliszőnyeg, amelyen mindenféle különös madár, vadállat, tündér, démon bujkál a tövises fák sűrűjében.
…gyönyörű, szörnyűséges és tragikus, de legvégül egyáltalán nem emberi.”
A Profundus Librum értékelése:
10/8
Kiemelkedően hatásos, gyönyörűen megírt és ötletes mű, emlékezetes élmény.
Pár év múlva újraolvasható, a műfajt csak kerülgetőknek is ajánlható, de nem habkönnyű olvasmány.
Pár év múlva újraolvasható, a műfajt csak kerülgetőknek is ajánlható, de nem habkönnyű olvasmány.
Webajánló:
Költői szerelem - a történet megfilmesítése - Port.hu
Mindenem az IMDB-n
A film megtekintése (angol)
GABO kiadó
A könyv megrendelése
Nyomtatható könyvjelző:
Mindenem az IMDB-n
A film megtekintése (angol)
GABO kiadó
A könyv megrendelése
Nyomtatható könyvjelző:
Basszus, a fácsén azt hittem nem jól látok. :) Nagyon is emlékszem erre az est-dvd magazinos bejegyzésre, mert már akkor is rendkívül irritálónak találtam, bár lehetett benne némi igazság...
VálaszTörlésNem tudok szavakat találni erre a könyvre, nem tudom a kedvencemnek nevezni, mert sokkal több annál. Ráadásul először angolul olvastam, majd magyarul, és újra angolul (annak is van már vagy öt éve, úgyhogy újra elő kellene venni). Byatt gyakorlatilag újraírta a teljes angol költészetet, minden vers olyan stílben íródott, ami a témájának megfelel, Ash szerelmes versei a Shakespeare-szonettek modorában, azután jöttek a Browning-féle drámai monológok, Blake is játszik egy kicsit, és így tovább.
Christabel Lamotte pedig úgy ír, mint Emily Dickinson. Bár az úgy, mint kifejezés némileg degradálónak hangzik. Bármelyik név viselője, akit említettem, büszke lett volna arra a versre, amelyet Byatt a nevében írt. Nagy adósságom, hogy mást nem olvastam tőle, pedig beszereztem majdnem a teljes életművét.
A film ráadásul nem rontotta el, bár az igazi élvezetet, Byatt hihetetlen stílusbravúrjait nem tudta megmutatni.
Mi imádtuk az est.hu-s beharangozót :D Sok emberhez el se jutna a könyv, ha nem lenne pár garázda, aki lerántja Byattot a magasból a földi halandók szintjre. Érdeme az a karikatúra, amivel ábrázol akár engem... akár azokat akik lélegzetvisszafojtva képesek élvezni az irodalom ezen vonalát. A görbe tükör csak jót tesz, és segít lazítani, ami ezután a könyv után azért nem árt :D
TörlésEz a regény 2006-ban nem szólt akkorát, amekkorát talán kellett volna. Eljutott egy bizonyos értelmiségi olvasóréteghez, de nem vált különösebben ismert könyvvé.
Talán nem volt elég reklám körülötte... A film kicsit felhozta, de nem eléggé.
A Lazi kiadó sárga sorozata óta viszont újra trendik lettek ezek a típusú könyvek, így talán van esély arra is, hogy a Mindenem is szélesebb olvasótáborra találjon.
A levélbetétek voltak egyébként a kedvenceim. Az élet felgyorsult, a rövid, vázlatos üzeneteké a világ. A randi ma már sms-ben, rövid emailben is elrendezhető.
VálaszTörlésA kifejezőeszközünk ma már nem az írás, hanem a forma... A külalak, az öltözködés.
A régiek még hangsúlyt fektettek a levelezések igényességére, tartalmi gazdagságra.
Egy régi levél felér ma is egy érdekesebb könyv 1-1 fejezetével.
Nemrég azon gondolkoztam, milyen keveset is írok kézzel, és papírra...
Nagyon kíváncsivá tettetek, holnap elkezdem olvasni a könyvet.:)
VálaszTörlésNem egyszerű könyv :D Sok benne a kitérő, ha megakadsz érdemes rásegíteni a filmmel. Nagyon jó.
Törlés