Andrea Hirata: A végletek szigete - avagy hőstörténet az iskoláról...

Eredeti cím: Laskar Pekangi

Műfaj: szépirodalom

Első kiadás: 2009.

Fordító: Szántó András

Kiadó: Geopen Könyvkiadó

Hazai kiadás: 2013

Oldalszám: 320

A kalandokkal tarkított, egyes szám első személyben elmesélt, helyenként mitologikus regény a szerző személyes élményein alapul. Ahogy a szemünk láttára felcseperedő fiú látja-láttatja, tanúi lehetünk két elkötelezett pedagógus, az öreg iskolaigazgató és a fiatal tanítónő hősies helytállásának, elbeszélőnk, a tehetséges szegény fiú és a gazdagok világából a nyomorúságos iskolába „menekülő” bakfis szerelmének, találkozhatunk mágussal, a jó és a gonosz erőivel, a minden akadályt leküzdeni kész tudásvággyal. És nem utolsósorban csodákkal, amelyekről kiderül, hogy igazi csodák nincsenek, mert csak igazi erőfeszítések árán születhet siker.

A mesésen szép indonéz Belitung a földkerekség egyik ásványi kincsekben leggazdagabb szigete. A dúsgazdag szigetlakók világától elszakadva, az ónbánya szomszédságában mégis koldusszegény iskola küszködik a fennmaradásért, hogy a legszegényebb családok gyerekeit okíthassa. Történetünk kezdetén egy szellemi fogyatékos kisfiú érkezésének köszönhetően jön össze tíz gyerek, hogy végre megkezdődhessen a tanév.

A könyvről...

Hosszú utat tett meg a közgazdásznak induló indonéz születésű Andrea Hirata, aki talán maga sem gondolta volna, hogy egyszer író válik belőle. Régóta szeretett volna emléket állítani két tanárának, akik önfeláldozó pedagógusi tevékenységükkel megváltoztatták az egész életét. Könyve nem azért íródott, hogy valaha is kiadják, egy régi ígéret hívta életre, és csak a véletlennek köszönhető, hogy a világ is megismerte.

"Első tanulságul azt tudtuk meg Pak Harfantól, hogy meggyőződéssel és erős vággyal, szilárdan álljunk ki álmaink megvalósításáért. Meggyőzött bennünket, hogy szegénységben is lehet boldog az élet, amíg az ember tiszta lélekkel ad, mint elvesz, és annyit ad, amennyi csak telik tőle." 

A végletek szigete olyan szumátrai gyermekek történetét követi végig, akik európai ésszel szinte felfoghatatlan mélyszegénységben élnek. Ami nekünk alapjog, Belitungban áldozatos döntés. Generációról generációra öröklődik a nélkülözés, a nyolcgyermekes szülők még nem minősülnek nagycsaládosnak. Az utódok munkájára ugyanolyan szükség van, mint a felnőttekére, ezért amikor egy szülő úgy dönt, egyik gyermekét taníttatja, komoly munkaerő kieséssel kell számolnia. Szumátra legnyomorúságosabb és legeldugottabb helyéről érkeznek a nebulók, ha egyáltalán érkeznek, mert a több mint 100 éves Muhammadiyah Általános Iskola puszta léte is csak egy hajszálon függ. Össze kell ugyanis gyűlnie legalább tíz kisdiáknak ahhoz, hogy az osztály elindulhasson. A sors furcsa fintora, hogy egy értelmi sérült társuk csatlakozásával dől el a csapat – és egyben Andrea Hirata – sorsa, és ha ő nincs, akkor a szerző feltételezhetően teherhordóként vagy halászként keresné most a kenyerét.

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el... - avagy a klón meghal, hogy te élhess!

Eredeti cím: Never Let Me Go
Műfaj: szépirodalom / dráma / (sci-fi)
Első kiadás: 2005.
Fordító: Kada Júlia
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Hazai kiadás éve: 2006 (Új-Palatinus gondozásában),   2011.
Oldalszám: 301

A harmincas évei elején járó Kathy gyermekkorában a festői angol vidéken nevelkedett, a Hailsham nevű magániskolában. Itt a gyerekeket óvták a külvilágtól, és arra tanították őket, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük, jólétük nem csupán önmaguk számára döntően fontos, hanem a társadalom számára is, melynek tagjaivá lesznek. Kathy már jó ideje túllépett az idilli múlton, ám amikor váratlanul felbukkan az életében két iskolai barátja Hailsham-ből, többé nem áll ellen az emlékek csábításának. Így hát mialatt megújul, és megszilárdul barátsága Ruth-szal, és miközben Tommy iránti egykori tinivonzalmát tápláló érzések kezdenek szerelemmé érni, Kathy felidézi a Hailsham-ben töltött évek emlékeit.

A könyvről:

Kazuo Ishiguro napjaink egyik legjelentősebb
kortárs angol prózaírója.

A TIME magazin hangzatos ajánlója szerint az évtized legjobb angol nyelvű regényét kaptam ajándékba egy évvel ezelőtt a férjemtől. Valamiért azonban mindig húztam-halasztottam az olvasását. Talán a borító miatt, ami azt sejteti, hogy egy „nagyonlányregényes” történetet fogok kapni, és épp nem voltam pityogós romantikus hangulatba? Fene tudja…
Néhány napja azonban belefogtam és igen hamar a végére is értem, pedig az elejét megszenvedtem.
Beigazolódott a gyanúm, az iskolás évek érdektelen kis történeteinek hosszú kifejtése igazi türelempróba volt, és nem értettem hová akar kilyukadni az író. Azt sem igazán tudom megmondani mikor kezdett el tetszeni a könyv, talán túl voltam már a felén is, amikor végre kapcsolódni kezdtem hozzá.

Azt persze az elejétől fogva lehet tudni, hogy nagy volumenű a sztori háttere, és már az első oldalaktól egyértelművé vált, hogy az „adományozás” alatt a szervdonációt értjük.
A regény úgy korszerű, sőt korát meghaladó, hogy közben söprögetnünk kell róla a viktoriánus időkből megmaradt port. Ezt a kontrasztot egyrészt rendkívül izgalmasnak találtam, másrészt ember közelibb és átélhetőbb lett a történet. A legmodernebb géntechnológia nyomja rá a bélyegét a szereplőkre, mégsincsenek benne tudományos leíró részek, chipek és szuper számítógépek. Merthogy a regény nem erről szól, a központban mindvégig az ember áll, és bár az alapötlet sci-fi jellegű, mégis hozzá az égvilágon semmi köze.

Andrew Nicoll új könyve magyar helyszíneken is játszódik...

"We were in Pest when this story began. Christ, was it Pest? It might have been Buda. One of them is up the hill and the other one is across the river. " - így kezdődik Andrew Nicoll legújabb könyve. Megkérdeztük a GABO kiadót, hogy tervezik-e a regény kiadását, és igen megörvendeztettek bennünket azzal a hírrel, hogy nemcsak tervezik, de már le is van fordítva. A szöveg jelenleg a szerkesztési fázisnál tart, kora ősszel várható a boltokba kerülése.

És a magyar cím: Ha ezt olvasod, én már nem leszek 

Olvass bele angolul ITT.

Nick Baker: Új amatőr természetbúvár - valamint gondolatok az ismeretterjesztés új generációjáról...

Eredeti cím: The New Amateur Naturalist
Műfaj: Természettudományos ismeretterjesztés
Első kiadás: 2004.
Fordító: Zölei Anikó
Kiadó: GABO
Hazai kiadás éve: 2006.
Oldalszám: 288

Ha a természetet szeretnénk megismerni, számos készségünkre, kutatási és megfigyelési módszerek ismeretére és ötvözésére lesz szükségünk. A televízió képernyőjén is feltűnt Nick Baker megosztja terepen szerzett tapasztalatait minden korosztálybeli szárnypróbálgató természetbúvárral. A világ számos pontján gyűjtött élményei segítségével mi is felfedezhetjük, mit jelentenek az állatok nyomai, miről árulkodnak életjeleik, életmódjuk vagy éppen a hangjuk. Az Új amatőr természetbúvár gyakorlatias és érdekes tanácsokkal szolgál arról, - hogyan válasszuk meg az öltözetünk és felszerelésünk darabjait, - hogyan lássuk át az állat- és növényvilág rendszertanát, - milyen, otthon is végrehajtható kísérletek és tevékenységek szemléltetik az elméletet, - hogyan figyeljünk meg emlőst, madarat, hüllőt és kétéltűt vagy éppen növényeket.

A könyvről:

Talán mindannyian emlékszünk még David Attenborough lélegzetelállító természetfilmjeire, amikor a hetente vetítendő epizódok során ott toporgott a televízió előtt az egész család. A tisztes angol úriember munkásságának köszönhetjük, hogy a tudomány úgy ugrott le a fennkölt akadémiai magasságokból a mindenki számára érthető közkincsbe, hogy közben nem sérült hitelessége, és nem vált a természettudomány vásári karikatúrájává. Attenborough ékes angolságát a pár éve elhunyt Végvári Tamás baritonja tette teljessé, és bár a világhírű tévés időnként lehasalt a porba, mikor felállt, úgy nézett ki, mint aki épp kedvenc szalonjába indul az öt órai teára.

Junot Díaz könyvbemutató