Françoise Giroud: Jenny Marx avagy az ördög felesége

Eredeti cím: Jenny Marx ou la femme du diable

Műfaj: Életrajz

Első kiadás: 1993

Fordító: Szántó Judit

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Hazai kiadás éve: 2005.

Oldalszám: 228

Jenny von Westphalen baronesz 1814-ben született, előkelő porosz nemesi családban. Édesapja kormánytanácsos, toleráns, nagystílű, liberális úr.

Karl Marx (1818–-1883) protestáns hitre áttért zsidó édesapja ugyanannak a Kaszinónak a tagja, mint von Westphalen báró. A két művelt, felvilágosult férfi kölcsönösen tiszteli egymást. Gyermekeik összebarátkoznak, a trieri szalonok ünnepelt szépsége, Jenny pedig végzetesen beleszeret a nála négy évvel fiatalabb, már ifjan is feltűnően értelmes és zsarnoki hajlamú Karl Marxba. Egy életre.

„Jenny és Karl Marx harmincnyolc éven át voltak házasok. Hosszú idő – és a közös út aligha volt rózsákkal felszórva. De szerelemmel van dolgunk, méghozzá a legborzalmasabb fajtából: azzal, amely a nőt egy lángészhez bilincseli” – írja Françoise Giroud, akinek Alma Mahler avagy a hódítás művészete, A csodálatos Cosima, Egy tiszteletre méltó asszony, Marie Curie élete, című könyveit a magyar olvasók is érdeklődéssel fogadták.

Jenny nem tudta, hogy férjéből az lesz majd, aki: bálvány, és hogy csak a nagy vallásalapítóknak kijáró tisztelet övezi egykor: „Nem sejtheti, hogy férje nevében barbár rendszerek épülnek majd… Csak annyit tud, hogy a férje nem közönséges szellemi erővel van megáldva… Jenny és Karl Marx együtt ítélték magukat kárhozatra.”

E „kettős kárhozat” – megannyi családi furcsasággal és tragédiával átszőtt – története ez a könyv. A házastársak sorsa olyannyira összefonódott, hogy Karl alig több mint egy évvel élte túl felesége halálát.

Ami Karl Marx életművéből elporladt és fennmaradt, azt egyaránt „Jenny vére táplálja”. Olykor megelégelte sorsát, és felsikoltott: „Inkább lennék halott, mint hogy továbbra is így kelljen élnem…” Karl azt felelte: „Igazad van. Megértelek; minden terád szakad…”...

Françoise Giroud, a néhány éve elhunyt ismert francia író, publicista, szerkesztő, politikus könyvéből nagy sikerű tévéfilm is készült.

„ …éles kritikus elmével és politikai érzékkel megáldott, erős és szenvedélyes jellemű asszony… gyakran fogjuk majd nélkülözni merész és okos tanácsát, mely merész volt de sosem kérkedő, okos, de sosem a becsület rovására.”
Engels búcsúbeszéde Jenny Marx temetésén

A könyvről...

Manapság igen nehéz ajánlót készíteni egy olyan könyvről mely érintett a kommunizmusban, duplán kemény diónak bizonyul, azonban ha az ideológia ősatyjáról és annak családjáról akarunk írni. Pedig Françoise Giroud biográfiája egészet káprázatos, és csak ajánlani tudom, a legjobb életrajz amit idén olvastam. Még azok számára is letehetetlen lehet, akik eddig soha nem vettek kezükbe életrajzi könyveket, mert a témát esetleg túl száraznak találják. Giroud könyve azonban minden, csak nem száraz. A francia származású publicista, és politikus asszony remekül ír, stílusa olyannyira könnyed, és élvezetes, hogy az ember szinte falja az oldalakat.
Valljuk be, nem volt könnyű dolga, aki Marxékkal foglalkozik, az fölöttébb gyanús, ezért nagyon okosan a feleség oldaláról közelítette meg a családot. Hamar egyértelművé válik azonban, hogy bármennyire elbűvölő és erős asszony is Marxné, még a róla szóló könyvben is hangsúlyosabb szerepet kap elképesztő karizmájú férje, akit sötét bőrtónusa miatt mindenki csak a mórként emleget.
A könyv címe egyébként teljes tévedésnek bizonyult, ugyanis ez az írás egyértelműen Marx karakterét mutatja meg, érintőlegesen ír munkájáról, családjáról és feleségéről. Ezért a továbbiakban kiragadott részletek is híven tükrözik majd ezeket az arányokat. Regényszerűen kezd, majd mesél, és arra is hangsúlyt fektet, hogy a végén minden szereplő életének alakulásáról ejtsen pár szót. Külön ínnyencség, hogy Giroud a szöveget fényképekkel, és rengeteg érdekes levélrészlettel gazdagította, ezáltal válik páratlanul hitelessé a feldolgozása. Leírása annyira képszerű, hogy nem csoda, hogy a könyvet meg is filmesítették.

Jenny von Westphalen baronesz liberális házba született.
Trier legszebb lánya büszke barna szépség, a szeme zöld
arca hibátlanul tojásdad, a bőre, mint a tubarózsa. És ugyanakkor
szellemes, csípős nyelvű és szórakoztató.
Heinrich Heine költő megismerkedésükkor "varázslatosnak" nevezi.

Az ünnepelt szépségű előkelő származású Jenny Marx szinte szimbiotikus kapcsolatban élt férjével. Felismerte kivételes képességeit, tisztelte intellektusát, és nem utolsó sorban végletekig vonzódott a kihívó modorú, szilaj természetű domináns férfihez.
Gyermekkoruk óta ismerték egymást, de Karl egyetemi évei alatt váltak egy párrá. Ez persze nem tartotta vissza az öntörvényű lánglelkű ifjút, hogy ne igyon, dorbézoljon, revolverrel párbajozzon. Egy-egy átmulatott éjszakán annyira bátorrá itta magát, hogy a börtönben végezte.

„Ó Karl, nagy az én bánatom. Mindaz, ami más lányt boldoggá tenne: ez a te szépséges, ó mennyire megrendítő és szenvedélyes szerelmed, amelyet oly csodálatosan öntesz szavakba, képzeleted mint e mámorító alkotásai – mindez engem megijeszt és kétségbeesésbe taszít. Tudod, Karl, annyira félek szerelmed elmúlásától, hogy örülni se bírok neki.”
Jenny Marxhoz

Marx egyik legérzékenyebb pontja zsidó származása volt. Anyját egyenesen megvetette ezért, képtelen volt elviselni a vérvonalához kapcsolódó igazságokat, ezért antiszemita gúnyiratokkal, zsidó tárgyú obszcén pamfletekkel próbált önmagában, és a nyilvánosság előtt véglegesen elvágni zsidósághoz kapcsolódó köldökzsinórt. Ezt a tulajdonságát a munkásságával szimpatizáló krónikások sem igazán tudják hová tenni, ezért általában mélyen hallgatnak róla, hiszen annyi minden egyébről lehet beszélni vele kapcsolatban.

A  tüzes Marx ellentmondást nem tűrő, domináns,
egyszerre kellemetlen és megnyerő figura.
Egy biztos, semmiképp sem átlagos...

Marx mindenkire mélyreható benyomást tett, briliáns társalgó, kiváló vitapartner, logikus érvelő, társadalomkritikai énje pedig már fiatalon megmutatkozik, műveltsége a nagy német akadémikus hagyományt jelzi. Így írnak róla:

„Nagy, büszke, szúrós szemében van valami nyugtalanítóan démoni. Első pillantásra látszik, hogy zseniális és energiával teli férfival van dolgunk. Szellemi felsőbbrendűsége ellenállhatatlan erővel hat környezetére…”

Bár eszméi orosz földön találtak otthonra, Marx kifejezetten utálta az oroszokat. Az orosz idealizmusról sommás véleménye volt: „Sületlenség, szarság…” Az „orosz” leginkább, mint szitokszó szerepelt szótárában, és magát a népet is alacsonyrendűnek tartotta. Egy csupa ellentmondásokkal teli ember, ellentmondásos életúttal és karrierrel…
Stílusának, iskolázottságának, és nemesi származású feleségének köszönhetően bebocsájtást nyer az úri világba, és bár a munkásosztályról papol, nem veti meg a jólétet, a költekezést, az italt, a nőket, és a fényűző életmódot. Ez az életmód azonban csak látszat. A Marx család állandó anyagi problémával küszködik. Marxot lázító forradalmi eszméi miatt hamar kibillentik minden munkahelyről, kölcsönkéreget, és ahogy némi pénzmaghoz jut, azt szereti rögtön el is verni. Szeret agitálni, dolgozni kevéssé… Egyszer kétségbeesésében jelentkezik a helyi vasúttársasághoz, de csúnya írása miatt nem veszik fel. A család sokszor nélkülözik, kilakoltatják őket, majd egy kis örökség itt, egy kis juttatás ott és máris folyik tovább a cifra komédia.
Szerencséjére megismerkedik Engels-el, aki örökre hűséges barátja lesz. Együtt gondolkodnak, kurváznak, és mindenben egymás cinkosai voltak. Giroud így ír kapcsolatukról:

Friedrich Engels, a hűséges barát

„ Összekötötte őket az olyan fiatalok nagyszerű hevülete, akik magukat az igazság letéteményeseinek hiszik, akik az egész világot a maguk igazságának képére szeretnék újjáteremteni. Mindketten harsányan közönségesek, ha nőkről van szó – levelezésük ebből a szempontból fölöttébb épületes olvasmány –, mindketten egyformán harciasak... meg aztán ott bujkál közöttük az a megnevezhetetlen vonzás, amelyből a nagy barátságok születnek.”

A két férfi amikor épp nincsenek együtt, naponta írnak egymásnak, levelezésük több mint öt kötetet tesz ki, nem csoda, hogy Jenny fenntartásokkal viseltetett a "harmadik fél" iránt. De Marxot mindenki leplezetlenül istenítette, civakodik mindenki mindenkivel, lányai féltékenyek voltak anyjukra, az anyjuk pedig akire csak lehet… és sokszor volt is oka erre… A férjének még a szolgálójukat is sikerült teherbe ejteni, akitől fiúgyermek is született. A botrány elkerülése végett, az örök hűséges barát Engels vállalta magára az apaságot. Marx a gyermekkel sem akkor, sem később nem törődött, nem taníttatta, és anyagilag sem támogatta. Elgondolkoztató, hogy a magát az elnyomottak, és a kizsákmányolók földi helytartójaként számon tartó férfi hogyan lehetett képes ekkora lelketlenségre? Egyszerűen. Marx végtelenül önző ember volt, ideái, és életvezetése pedig sokszor homlok egyenes ellentétesek voltak.
Jennynek sok időbe telt míg túltette magát az eseten… és az azt követő további dorbézolásokon… Lenchent, a szolgálót nem bocsájtották el, némi mosolyszünet után ismét a család szolgálatába állt.

Helene Demuth, a megesett szolgáló
"Neki Marx nem tudott imponálni. Ismerte őt minden
hóbortjával és egyengeségével egyetemben. Ha
Marx dühösködött, tombolt, tajtékzott, olyannyira,
hogy senkit nem tűrt a közelében, Lenchen
behatolt az oroszlán barlangjába. És ha bömbölt,
 Lenchen úgy tudott beszélni vele, hogy
szelídebb lett a báránynál.”

„Kutyuskám,
Örömmel tölt el, hogy boldog vagy, hogy a levelem felvidított, hogy vágyódsz utánam, hogy tapétázott szobákban laksz, hogy pezsgőt iszol, hogy Kölnben Hegel-klubbok is vannak, egyszóval hogy az enyém vagy, én imádott szerelmem, én kutyuskám…”
Jenny Marxhoz

És míg Kutyuska társasági életet él, és pezsgőzik mit csinál Jenny? Szerelmes, de okos asszonyként alkalmazkodik a helyzethez, másolja férje iratait, vendégeket fogad, elbűvöli a társaságot, egyengeti nehéz természetű férje útjait. Sorra szüli gyönyörű, temperamentumos és okos lányait és fiait, majd sorra el is veszíti őket. Sok terhességéből mindössze 3 leány éli meg a felnőtt kort.
Anyagi forrásaik végére érnek, váltókból és hitelekből áll az életük, mikor Marx ajánlatot kap egy újságtól, állandó munkára. Azonban van egy kis bökkenő, Kutyuskának nem elég a nyelvtudása hozzá… Mint ilyenkor az már bevett szokás, meghúzza Engelst csengőzsinórját, hogy írja meg helyette a cikkeket, aki csak ennyit válaszol: „írd meg, hogy milyen legyen…” Hát ilyen barátja volt Engels, de ez talán még mind semmi ahhoz, amit később tesz érte. Mikor Engels nagyobb örökséghez jut, havi apanázst állapíttat meg a Marx családnak, melyből ha nem  is fényűző módon, de kényelmesen megélnek. Engels szó szerint kitartja Marxot. Marx pedig úgy fogadja el ezt a nagyvonalúságot, mintha ez járna neki. Mikor Engels élettársa meghal és levélben panaszolja el fájdalmát, Marx egy sorban nyugtázza barátja elkeseredését, majd jellemgyengeségről árulkodó sorokban önmagáról és további anyagi követeléseiről ír neki. Ez volt az egyetlen pillanat amikor barátságuk megrendül pár pillanatra, ennyi szívtelenséget, már Engels sem viselt el. Persze Marx bocsánatot kér, és minden folyik a szokott kerékvágásban…

A Marx lányok: Jenny, Eleonor és Laura szerették anyjukat, de ugyanakkor féltékenyek voltak rá, apjukkal való
szoros kapcsolata miatt. A gyermeki düh áldozata lett Marx számos feleségéhez intézett szerelmes levele is.
Szikrázóan okos, szenvedélyes és művelt lányok voltak. A három testvérből ketten öngyilkosok lettek.

Marx imádta a nőket, promiszkuitásban élt ugyan, de nem kezelte őket tárgyként. Sokat foglalkozott a helyzetükkel, főleg a bántalmazott nők iránt lágyult meg a szíve. Angliában a feleségek testi fenyítése még szinte bevett hagyomány volt és Marx nem egyszer avatkozott fizikailag is közbe, ha ilyet látott. Levelében így írt a nők szerepéről némi humorra fűszerezve:

A családi síremlék a londoni Highgate temetőben

„ Aki ismeri a történelmet, tudja, hogy nagy társadalmi változások nem mehetnek végbe a nők erjesztő közreműködése nélkül. A társadalmi haladás pontosan lemérhető a szépnem társadalmi helyzetén (a csúnyákat is beleértve). „
Viharos kapcsolata feleségével legyőzött minden akadályt. A hűtlenséget, pénztelenséget, számkivetettséget, gyermekeik halálát. Egyet azonban nem állt ki, egymás elvesztését. Mikor Jenny meghalt, Marx is elvesztette életerejét. Engels így írt róla: „Mostantól ő is halott.” És az is volt... nem sokkal élte túl asszonyát.

Marx a XX. század legtragikusabb eszméjének értelmi szerzője volt. A világ nagy változásait már nem élhette meg, csak lánya találkozott Leninnel, aki áhítatos tisztelettel viseltetett irányában. Ihlete nyomán azonban diktátorok hada, Sztálin, Mao Ce-tung, Kim Ir Szen, Kim Dzsongil, Ceaușescu, Pol Pot és Castro tarolta le a világot, és emberek milliói vesztették életüket a társadalmi egyenlőség nevében.

A Profundus Librum értékelése:

10/9

A műfaj irányadó populáris írása. Nagyon jó könyv, a saját műfajában szinte tökéletes, fordulatos, rendkívül igényes, jó stílusban megírt, olvasmányos, akár többször is újraolvasható pár éven belül. 

Webajánló:

MOLY

GoodReads

Jenny Marx levelei (angolul)
Fotóalbum a Marx családról
Jenny Marx az ördög felesége - IMDB