Egy világ hevert az ötvenes-hatvanas évek szőke szexbombájának lába előtt, a legnevesebb rendezők versengtek kegyeiért, csak hogy vele dolgozhassanak, ő mégis mindig a saját útját járta. Szemtelen volt és pimasz, nem érdekelte, ha félreértelmezik viselkedését. Tisztában volt külső adottságával, tudta milyen hatással van a férfiakra.
De nem volt mindig így. Története leginkább a rút kiskacsáéra emlékeztet. Kislányként vastag keretes szemüveget viselt, dús szalmasárga haja rakoncátlanul keretezte az arcát. Összehasonlítva magát osztálytársaival hamar egyértelmű következtetésre jutott: „Csúnya vagyok.” Boris Knaiazeff a Conservatoire balettrészlegének vezetője így szólt édesanyjához: „Asszonyom, meg kell mondanom, hogy bár csúf kiskacsa – már elnézését kérem… Viszont ahogy elkezdett mozogni, elfelejtettük az arcát.”
Alig telik el egy év, és a tánc által a kislány kivirágzik. Édesanyja barátnője meghívta modellnek divatbemutatójára, és a kifutón megtett alig pár lépés örökre meghatározta sorsát. Hamarosan ugyanis az Elle magazin kopogtatott a békés családi otthon ajtaján, címlapfotót ajánlanak az alig 15 éves ifjú balerinanövendéknek.
"Az ideális férj az, aki nem iszik, nem dohányzik, nem veszekszik és nem létezik."
