André Castelot: Joséphine

Eredeti cím: Josephine
Műfaj: Szépirodalom / Életrajz

Fordító: Somogyi Pál László

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás ideje: 2012.
Oldalszám: 630 

"Trois-Ilets, egy kis falu Martinique szigetén, 1778-ban. A híres karibi jósnő, Eliama kunyhójába két fiatal lány lép be. A jövőjükre kíváncsiak. A látogatók egyikét jól ismeri a jósnő. Marie-Rose Tascher de la Pagerie, a közeli cukornádültetvény urának tizenöt éves leánya ő. Eliama hosszan fürkészi a felé nyújtott reszkető tenyeret, aztán felemeli a tekintetét, és csodálattal néz a fiatal lányra. – Nemsokára férjhez mész - mondja halkan–, ez a frigy nem lesz boldog, megözvegyülsz, és akkor… akkor több leszel, mint egy királyné!"

A jósnő igazat mondott. Marie-Rose egy boldogtalan házasság után valóban többre vitte, magasabbra jutott még egy királynénál is. Császárné lett belőle, a franciák első császárnéja, Joséphine néven. A bájos, szeretetre méltó, eszes kreol nő 1796-ban ment feleségül Napóleon Bonaparte, illetve akkor még Napóleon Buonaparte tábornokhoz, akinek ha nem is mindig hű, de ügyes és hatékony segítőtársa volt a hatalomhoz vezető úton. 

S bár Napóleon 1809-ben elvált tőle, mert Joséphine nem ajándékozhatta meg a várva várt trónörökössel, a franciák császára első hitvesére emlékezve őszintén, szívéből mondta: "Páratlan Joséphine! Minden nő közül őt szerettem a legjobban." 

Erről a különleges képességű és sorsú, népek-nemzetek történelmét formáló-befolyásoló szépasszonyról szól a kiváló francia történész, André Castelot tudományos igényű, ám vérbeli szépíróhoz méltóan érzékletes, színes, már-már mesébe illő fordulatokban, intimitásokban s eleddig ismeretlen részletekben bővelkedő monográfiája.

André Castelot (1911-2004)
Francia író, történész, forgatókönyv író

Könyvajánló:

Dr. Lux Elvira neves szexuálpszichológusunk egy előadásán azt mondta: "A Csipkerózsikák ideje kérem lejárt!" Az új korszakban egy sikeres nő nemcsak ápolt és jó megjelenésű, hanem a külcsínt és belbecst úgy promotálja, akár egy népszerű árucikket. Képes felkelteni a férfiak figyelmét, ébren tartani érdeklődését, és a nyüzsgő rózsalovagok, és nímandok közül oly módon választja ki jövendőbeli partnerét, hogy az azt higgye, ő volt a hódító.

És hogy jön ez a történet a könyvhöz? A válasz egyszerű. 249 évvel ezelőtt a távoli Martinique szigetén egy rabszolgatartó-cukornádtermesztő farmon született egy színes bőrű kislány, aki  nem csak ismerte azt a mondatot, amit pár évszázaddal később Elvira néni egy neonvilágítású modern  tanteremben  az önazonosságukat kereső nőknek tanított, de eszerint is élt. Stratégiája olyannyira dicsőséges volt, hogy ő lett Franciaország első császárnéja. Marie-Rose Tascher de la Pagerie életének diadalmenetét kíséri végig az szerző, aki férje Alexandre de Beauharnais révén teszi meg az első lépéseket a trónhoz vezető hosszú úton. Társa vezeti be a társaságba, de a kis Marie-Rose műveletlenségénél csak harsánysága volt visszatetszőbb. Az akkor még romantikus álmokat dédelgető ifjú hölgy reményeit ez a velejéig erkölcstelen férfi örökre szétzúzta. Ivott, nőzött, lelki nyomorúságban tartotta a lányt, aki a válás után lelki sebeit egy zárdában gyógyíttatta. 

Marie-Rose Tascher de la Pagerie-ből Joséphine

Saját tanulatlanságának felismerése már szinte felért a fél gyógyulással. Tudta, hogy változnia kell, soha többé nem hajlandó kiszolgáltatni magát egyetlen férfinek sem. Kitanulja az úri viselkedést, olvas, és beszédórákat vesz...

"Rose szabad, szereti a szerelmet, és ha azt mondják neki, hogy szép és kívánatos, szégyenkezés nélkül odaadja azt, amit kérnek tőle. „Beauharnais asszonyt - meséli a kortárs Albert de Lezai-Marnésia - laza erkölcse, nagyvonalúsága, természetes jósága tette oly vonzóvá sokak szemében, reputációját nem árnyékolta be semmi, legalábbis az idő tájt, és kapcsolatai a kor több befolyásos férfiújával lehetővé tették számára, hogy nagy szolgálatot tegyen másoknak."

Később nagyvilági életet él, szeretőket tart, de közben szeretettel, és odafigyeléssel neveli gyermekeit. Napóleonnal való első találkozására nem is emlékszik, pedig be lettek mutatva egymásnak. Látóterébe csak akkor kerül majd be a "korzikai", mikor ígéretes partinak tűnik a feltörekvő, de külsőleg igen jelentéktelen fiatalember. Kapcsolatuk annál mélyebb, minél magasabbra ível Napóleon karrierje, legalábbis a külső szemlélőknek..., hiszen Joséphine megtartotta szeretőjét, fürdőzött hírhedt férje dicsőségében, és megszámlálhatatlan mennyiségű pénzt költött.

Tövis a testben... Eredményhirdetés

Ezúton is tisztelettel köszönjük a David Herber Lawrence játékban való részvételeteket.

A helyes megfejtés a következő volt:
A Geopen Könyvkiadó 2011-ben jelentette meg a Tövis a testben című kiadványukat. A szerző igencsak hányattatott élete során két kiváló írótársától kapott támogatást Aldous Huxleytól és E. M. Forstertől. Édesapja bányász volt, műveire erőteljes hatást gyakorol gyermekkora nyomorúsága és a bányásztelepek különös intim világa.

D.H. Lawrence nem élhette igazán meg nemzetközi sikerét, és a hazájában való elismerést, 45 évesen hunyt el, tüdőbetegségben. Könyvét Balázs Éva és Mesterházi Mónika fordította.

Nyereményjáték ! Nyerd meg te is D. H. Lawrence könyvét.

Kedves Olvasók!

Megnyerhetitek David Herbert Lawrence: Tövis a testben című könyvét, ha az alábbi kérdésekre helyesen válaszoltok:

1. Mikor jelent meg a Tövis a testben című könyv?

2. Ki volt az a két neves író, akik tisztelték, és kiálltak D.H. Lawrence mellett?

3. Mi volt a foglalkozása D.H. Lawrence édesapjának?

4. Hány éves korában hunyt el a szerző?

5. Kik fordították a köteten szereplő novellákat?

A válaszokat az alábbi blogbejegyzésben olvashatjátok ITT.

A játék 1 hétig, azaz szeptember 27-ig tart. A válaszokat a facebook oldalunkon várjuk: (kattints a linkre)

GEOPEN - PROFUNDUS LIBRUM II. NYEREMÉNYJÁTÉK

Csak a Nyereményfelhívás alatt megjelenő válaszokat tudjuk követni! Ezért ügyeljetek arra, hogy NE a megosztásokban válaszoljatok, hanem a PROFUNDUS LIBRUM facebook oldalán.

A helyesen válaszolók válaszolók közt a GEOPEN Könyvkiadó felajánlásában 3 példányt sorsolunk ki  David Herbert Lawrence: Tövis a testben című  könyvéből.

David Herbert Lawrence: Tövis a testben

Eredeti cím: A válogatás az alábbi kötetek alapján készült: The Prussian Officer, The Woman Who Rode Away, St Mawe, The Princess
Műfaj: Szépirodalom
Fordítók: Balázs Éva, Mesterházi Mónika
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Kiadás ideje: 2011.
Oldalszám: 304

David Herbert Lawrence (1885–1930) angol író nevét a magyar olvasók zöme első hallásra a Lady Chatterley szeretője című erotikus regényével kapcsolja össze, pedig sokféle műfajban megmutatta ragyogó tehetségét. Számos regény, novella, vers, színpadi mű, esszé, fordítás maradt fenn utána. Írásai a modern kor és iparosodás elembertelenítő hatásainak alapos vizsgálatáról tanúskodnak. Kemény kritikái miatt hivatalosan körözték, cenzúrázták és félreértették, emiatt önkéntes száműzetésbe vonult. A tövis a testben című válogatás elbeszélései 1904 és 1914 között születtek. Hősei sokfélék. Van köztük arisztokrata tiszt, aki végzetes leszámolásba hajszolja tisztiszolgáját, félelmeivel viaskodó, ösztöneit szabadjára engedő katona, önmagát alárendelő, de függetlenségét védő bányász, rangkórságban szenvedő tiszteletes, önfeladó vagy az érzelmeit vállaló fiatal nő. Vér, láng, sötétség – ezek azok a drámai erejű hívószavak, amelyek vezérmotívumként az itt összeválogatott elbeszélések többségében is jelen vannak. Beleillenek abba a különleges kifejezésmódba, amellyel Lawrence az értelem és az ösztönök egyensúlyra törekvő összefonódását hirdette. És amelynek köszönhetően erőteljes, összetett érzelemvilágú, látomásos elbeszélések születtek tollából.

Könyvajánló

"Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem
kedves az Ő hazájában." (Biblia - Lk. 4,24) 

David Herbert Lawrence a fiatalabb nemzedék számára szinte teljesen ismeretlen szerző, legfeljebb a Lady Chatterley szeretője című írásáról hallottak, de feltételezhetően azt sem olvasták. Pedig különleges, mégis hétköznapi karaktereit, drámai erejű szenvedélyességét, pokoli mélységeit a mai népszerű vámpír- és "szürke árnyalatos irodalom" még csak meg sem közelítheti. D. H. Lawrencetől számítjuk a modern erotikát, és ő használta először nyomtatásban a "fuck" kifejezést, így nem is csodálkozhatunk nagyon azon, hogy a maga korában a nagyobb kiadók nemcsak mellőzték őt, hanem egyenesen kirekesztették "vulgáris és erkölcsromboló" történetei miatt.

Írásai leginkább külföldön, vagy magánkiadásban jelentek meg. Jó barátja Aldous Huxley hiába kampányolt mellette, E. M. Forster kora legnagyszerűbb írójának és regényújítónak nevezte, az átütő siker csak halála után érte el ezt a ragyogó tehetségű férfit. Nagyjából bármit írt, bármiről szólt, az garantáltan botrányt kavart, sőt, még rendőrségi körözést is kiadtak ellene. Mikor 45 éves korában elhunyt az önkéntes száműzetésben, Új-Mexikóban minden megváltozott. Anglia mintha nem is égette volna el könyveit, nem is írta volna vezércikkekben, hogy gusztustalan, hirtelen, és érthetetlen módon szélirányt váltott... Könnyekben tört ki mély gyászában, és az utána következő években nem kevesebb mint 15 monográfiai esszé jelenik meg munkásságáról, ma pedig az új angol irodalom egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon.

A könyv születése

Heti történelem: A fenekelés története

Ha már ekkora siker A szürke ötven árnyalata, nézzük körül kicsit a fenekelés történetében:

Ókori római források szerint Görögországban a gyermektelen nők elmentek az athéni Iuno (Héra) templomba, hogy az ottani Pán papok kigyógyítsák őket a meddőségből A nők a földre feküdtek, a papok pedig kecskebőrből készült ostorral elverték őket. Arról nem szól a fáma, hogy a gyermekek az ostor hatására jöttek-e a világra.