2012. július 23., hétfő

Szabó Magda és Szobotka Tibor története




Ezt a bejegyzést kollégámnak, és barátomnak Zsuzsinak ajánlom. Csekély viszonzás azért a kedvességért, hogy a minap meglepett egy Szobotka kötettel. Bár nagy Szabó Magda rajongók vagyunk, mindketten leplezetlen kíváncsisággal fogtunk neki az olvasásnak... Vajon ki lehet az a férfi, akit szeretett írónőnk ilyen nagy becsben tartott?

"A 30 éves Szabó Magda 1947. július 20-án az Írószövetség balatonlellei fogadásán látta meg először a 34 éves Szobotka Tibort. A férfi éppen csak ránézett a karcsú barna nőre, és már ment is tovább. Magda viszont azonnal beleszeretett az ismeretlen, világosszőke férfiba. 

"Sosem hittem, hogy van ilyen. Kinevettem, aki azt írta, jöhet az életben olyan pillanat, amikor egy másodperc töredékére megáll forgásában a világ, s hirtelen megváltozik minden, - velem ez történt. Csak álltam, néztem rá; minden sejtem azt mondta, én erre az emberre vártam egész életemen át, ... miatta hárítottam el a házassági ajánlatokat, én ennek az ismeretlennek a kedvéért születtem." 

Végül Devecseri Gábor mutatta be a férfinak. Magda akkoriban költőnő volt, nem is gondolt a prózaírásra. Devecseri szerette a verseit, és javasolta, hogy próbálja meg elhelyezni a rádiónál, ahol Szobotka volt az irodalmi osztály vezetője. Magda meg is ígérte, hogy beviszi majd a verseit. Másnap megpróbált utánajárni, ki ez az ember. Az ismerősök óvták tőle: 


"Idejét, tehetségét prédáló nőcsábász, aki hajnalonta jár haza". 

Tibor naplója alapján igazuk volt: 
"Hétfőn az Írószövetség fogadásán vettem részt Devecseri és Szabó Magda (csinos!) társaságában. Onnan K.-hoz mentem. Színház, majd P. nálam maradt. Unom és szeretnék valamilyen udvarias módon megszabadulni tőle." 

Tibor a nap egyik felében cikkeket írt, regényén dolgozott, végezte a rádiós munkáját, és szervezte a kisgazdapártot. Legtöbb energiáját azonban az kötötte le, hogy a párhuzamosan futó barátnők ne találkozzanak. Özvegy volt, a háború alatt vajúdó feleségét magára hagyták a bombázás elől az óvóhelyre menekülő orvosok, aki így végül gyermekével együtt belehalt a vérveszteségbe. Hosszú depresszió után ugrott bele az élet sűrűjébe. 

Magda ezt hallva elhatározta, hogy nem megy be a rádióba Tiborhoz. Aztán mégsem bírta ki. A férfi kedves volt vele, de a beszélgetésükhöz csatlakozó szerkesztőnő éreztette vele, hogy Tibor foglalt. Magda dühös lett, elköszönt és kiment. Másnap Tibor már a munkahelyén kereste, úgymond a versek miatt, amelyekről egy vacsoránál szeretne beszélni. Innentől kezdődött a kapcsolatuk. Magda sejtette, hogy csak egy az aktuális féltucatból, de nem bírt ellenállni a férfinak. Az első rámenős közeledési kísérletnél felpofozta a férfit. Hiszen ő nyakas debreceni kálvinista lány, nem olyan, mint a fővárosi nők, majd ő elmondja, mit mikor lehet. Tibornak ez tetszett, és várt. 

Fél év alatt naplójából eltűntek a színésznők, a rádiós gyakornok lányok. Végzetesen beleszeretett Magdába, aki karácsonyra egy Niké istennőt ábrázoló antik jegygyűrűt küldött neki. Tibor akkor már azt írta, más nő többet nem érdekli. Az eljegyzést júniusban követte esküvő. Azonban a teljes boldogság csak rövid ideig tartott. Szobotka mint polgári elem elveszítette rádiós állását, a feljelentésben az is szerepelt, hogy "címeres" gyűrűt hord. Hamarosan az írószövetségből is kizárták, évekig könyvtári segédmunkásként dolgozott, közben fordított. Magda 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tőle és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. A kétségbeesett Magdában férje tartotta a lelket. "Nekem írd meg!" - kérte Magdát, aki eltiltásuk alatt kalapáccsal akarta szétverni az írógépet, mondván úgysincs kinek írnia.

"Ha szeretsz, elég kell hogy legyen neked az, hogy én vagyok az olvasód." 

Haláluk után is együtt...
Szerette, úgyhogy írt, mégpedig sokat. A hosszú hallgatás alatt költőből regényíró lett. A 60-as évektől megjött a siker is. Aki ekkor ismerte meg őket, úgy találhatta, Szabó Magda férje egy folyton otthon ülő, felesége árnyékában élő figura. Pedig csak megtalálta a boldogságát. Elkezdte írni életrajzi regényét, de már nem volt ideje befejezni. 1982-ben agyvérzést kapott, és hamarosan meghalt. Halála után Magda fogta a kéziratot, a naplókat, a jegyzeteket és megírta Tibor könyvét. A "Megmaradt Szobotkának" című regény egyes oldalairól nehéz megállapítani, hogy melyiket ki írta. Egy egymást mélyen ismerő szerelmespár közös könyve, akik a síron túl is felelgetnek egymásnak."

Szabó és Szobotka történetét ezúttal is Nyári Krisztián gyűjtéséből hoztam, és remélem, hogy tengercseppjei  egyszer majd vaskos kötet formájában állnak össze. Olvasótábora egyre csak nő, mely méltán mutatja, milyen nagy szükség, és igény van az ő szépírására és kutatómunkájára...


3 megjegyzés:

  1. Ez a történet is azt bizonyítja, az írók, költők is gyarló emberek, éreznek, vágynak a boldogságra, megtalálni az igazit, a lelki társukat. Nekik megadatott. Nincs is szebb annál, mint egymás kezét fogva, szerelemben megöregedni.
    Hálás köszönet Nyáry Krisztiánnak az érdekes írásaiért, nagyon élvezetesek.

    VálaszTörlés
  2. A szabadkőműves Szobotka és a zsidócsahos Szabó. Szép pár.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsidócsahos? És te képviseled a magyar jövőt?:)
      Te és a magadfajta a magyarság igazi ellensége.

      Törlés