2012. május 28., hétfő

Jon Krakauer: Álmok az Eigerről - Az ember és a hegy találkozása


Eredeti cím: Eiger Dreams: Ventures Among Men and Mountains
Első kiadás: 1997.
Műfaj: Útleírás/kaland
Fordító: Komáromy Rudolf
Kiadó: Park Kiadó
Sorozat: Veszélyes Övezet
Kiadás ideje: 2011.
Oldalszám: 181

Senki sem ír olyan briliánsan a hegymászásról meg az azzal járó megpróbáltatásokról, mint Jon Krakauer. Ez a kötet legkiválóbb munkáit gyűjti egybe olyan magazinokból, mint az Outside és a Smithsonian. Krakauer páratlan és emlékezetes látószögből tárja föl a témát, hiszen maga is küzdött olyan csúcsokkal, mint a K2, a Denali, az Everest és persze az Eiger – mindig friss szemmel, nyílt szívvel és a felülmúlhatatlan élmények iránti éhséggel.
A hegymászó a világba vetett, a természet zabolátlan erőivel való bátor megküzdésre predesztinált ember archetípusának modern kori megtestesülése. Motivációját át- meg átszövi a narcizmus, a becsvágy, a versenyszellem, a nemi kétalakúság vagy éppen a hétköznapi valóság előli menekülés késztetése. Az anyatermészet megnyugtató ölében ringatózni – még ha az igencsak szeszélyes is – valamennyiünk vágya. Jon Krakauer leplezetlen öniróniával eleveníti föl saját mászóélményeit, frappáns szarkazmussal állítja pellengérre a hegymászók világában feltűnő negatív jelenségeket, viselkedésformákat. Mindenekelőtt azonban az alpinizmus különböző ágait bemutató novellafüzérében hallatlanul izgalmasan, szemléletesen, a lényeget megragadva tárja az olvasó elé a hegy és az ember küzdelmes, felemelő, szépséges, olykor végzetes találkozásának pillanatait. Mindezt elmélkedő, filozofáló megközelítéssel és az élethez nélkülözhetetlen humorérzékkel teszi.

"Az Egyesült Államokban a síelők magától értetődőnek tekintik, hogy ha egyáltalán léteznek természetes veszélyforrások, azokat gondosan elkerítik, táblákkal jelzik, vagy más módon teszik még az ütődöttek számára is tökéletesen ártalmatlanná azokat. Chamonix-ban úgy gondolják, a saját testi épségéért ki-ki maga, nem pedig a síközpont a felelős, így a dilinyósokra nem vár fényes jövő."

Egy kanapé-alpinista blogger "hegymászó" élményei Jon Krakauerrel...

"Amíg az ember fiatal, könnyen azt hiszi,
hogy pontosan azt érdemli, amire vágyik,
feltételezi, hogy ha eléggé akar valamit,
akkor istenadta jussa meg is kapni azt. "
Jon Krakauer
Rajongásig szeretem a hegyeket. Én vagyok az az ember, akit ha megkérdeznek, hogy: Hol élnél szívesebben, tenger mellett, vagy hegyek közt?, - gondolkodás nélkül a hegyeket választom. Az Istenek viszont kibabráltak velem, mikor ezzel a vonzalommal megáldottak, mert kaptam mellé jó nagy adag tériszonyt, némi kényelmességgel fűszerezve, így megrekettem a kanapé-alpinizmus "szégyenletes" szintjén. A hegymászótechnikám egy erősebb gyalogtúra formájában tulajdonképpen ki is merül. A marokkói 4167 méteres Toubkal volt a legmagasabb hely ahová eljutottam, illetve az Ararát lábából felnéztem a tetejére... Lelkes földrajz szakosként szívesen időztem a Hámori-szikláknál. Nyáron a feszes naciban virító, izmos sziklamászó srácokban -, télen pedig a jégmászók vakmerőségében gyönyörködtem, természetesen szigorúan földközelből. Időről időre fellángol a vágy, de ugye se tehetség, se mindent elsöprő késztetés, így maradnak az útleírások és a beszélgetések. Egy családi összejövetel alkalmával került szóba Jon Krakauer műve, az Álmok a Eigerről, amivel a nagybátyám végül - a kellemes délután emlékéül - meg is lepte apámat. Némi udvariassági időt kivárva gyorsan le is csaptam a könyvre, és milyen jól tettem...

2012. május 24., csütörtök

Téa Obreht: A tigris asszonya


Eredeti cím: The Tiger's Wife
Első kiadás: 2011.
Műfaj: szépirodalom
Fordító: Megyeri Andrea
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó Kft.
Kiadás ideje: 2012.
Oldalszám: 355

Egy háború pusztításaiból felocsúdó balkáni országban Natalia, a fiatal orvosnő megpróbálja feltárni nemrégiben elhunyt, imádott nagyapja halálának rejtélyes körülményeit. Kutatásai kiindulópontjául az idős férfi kedvenc olvasmánya, A dzsungel könyve szolgál, valamint a „halhatatlan emberről” szóló mendemondák – ezeket Natalia hajdani közös sétáik során hallotta a nagyapától. A történetek közül a legkülönösebb mégis az, amelyet nagyapja még sosem mesélt el neki: a tigris asszonyának legendája. Natalia csak úgy kaphat választ kérdéseire, ha megpróbálja megismerni és megérteni azt a távoli, elfeledett, népi hiedelmekkel és babonákkal teli világot, amelyből nagyapja elindult.

A könyvről...
Téa Obreht photoshop nélkül. Érthetetlen,
hogy a hivatalos sajtóportré miért faragott
le róla digitálisan 20 kilót. Kiváló
képességekkel bír, nincs szüksége ilyen
ostoba reklámfogásokra.
A szerb származású Téa Obrecht még csak 25 éves, de már írt egy könyvet. No ezzel vannak így egy páran, de olyanok csak igen kevesen, akik képesek egyből a New York Times Bestseller listájára kerülni, majd 2011-ben a legjelentősebb irodalmi Orange díjat is besöpörni. Az ilyen fiatal szerzőkkel - ha a bizalmat meg is előlegezzük nekik - picit szkeptikusak vagyunk. Főleg ha a személyéhez egy hamvas babaarc társul. Lesz-e elég érett a könyve, rendelkezik-e megfelelő készségekkel... stb. Ennek ellenére - azt kell mondjam - korát meghazudtoló  bölcsességgel és rendkívül kellemes ízléssel fog neki a témának. Obrecht 12 éves korától él az Egyesült Államokba, legnagyobb sikere mégis abból származott, hogy nem felejtette el hol vannak a gyökerei. Regénye nem háborús regény, cselekménye és a helyszínek mind-mind fikció. Hiába keressük majd a térképen Galinát, Zlatikát, Jesenicát, ezek a helyek nem léteznek. De a képzelet szülte tájakon fel-fel tűnik néha a a mosztari híd, a szarajevói bombázás emléke... Több generáció eseményeiből csipegetve építi fel a könyvet, méghozzá nem is akárhogy.

" A háború mindent megváltoztatott. A szétválás után régi országunk darabjai elveszítették azokat a jellegzetességeket, melyeket korábban az egész részeiként hordoztak. Ami eddig közös volt - nevezetes helyek, írók, tudósok, a múlt -, most szét lett osztva... Az a Nobel-díjas már nem a miénk volt, csak az övék..."

2012. május 23., szerda

Heti történet zenével: Móricz Zsigmond titkai


A 45 éves Móricz Zsigmond 1924. januárjában a Búzakalász című színdarabja próbáin szeretett bele a 35 éves Simonyi Mária színésznőbe. Mindent elsöprő, leküzdhetetlen érzelmeit mindenki észrevette a környezetében, - felesége, Holics Janka is. Két évtizede voltak házasok, Janka nemcsak felesége, hanem első olvasója, szerkesztője, legfőbb kritikusa is volt Móricznak. Ő volt az ihletője és hősnője férje legalább ötven írásának, kettejük viszonyát mutatta be már első sikeres regényében, az egymást szerető, de egymástól mindenben különböző emberpár tragédiáját bemutató Sáraranyban is. 

Móricz szerette feleségét, de húsz év után béklyónak érezte kapcsolatukat, és Janka szigorú, katolikus erkölcseit. Házasságuk 1923-ban Janka miatt bicsaklott meg: 
„Mikor éppen torkig voltunk egymással, jött neki valaki. Egy férfi, aki pont megfelelt az ízlésének. És benne fölfakadt egy kis szerelem.” - emlékezett később Móricz. „Egyszer azt mondta nekem: 'Ej, más is elvenne engem.' Kiábrándultam.” 

Ebben a helyzetben találkozott az író a népszerű drámai színésznővel, aki első színpadi darabjában játszott a Belvárosi Színházban. Ahogy írta, azonnal „beütött a tűzvész”. A főpróba napján csak Mária játékáról beszélt, neki adott új írói instrukciókat. Janka pontosan látta, mi történik. „Látja? Hogy nézi, hogy falja, hogy csügg rajta? Hogy nem tudja titkolni, hogy elárulja magát a viselkedésével, minden porcikájával? … És hogy azt a szajhát, azt a senki rongyot” - mondta a jelen lévő Kodolányi Jánosnak. 

Móricz január 31-én írta meg első szerelmes levelét, amelyet még 200 követett. 
„Kedves Mária, Ma először írom le a nevét. Ma először írok le egy új női nevet 21 év óta. … Megvallom, szégyellem magam. De mit csináljak, ez úgy látszik, természeti törvény. … Mit gondol, jogos az én tiltakozásom maga ellen, hogy én magába vagyok szerelmes?” 
A színésznő néhány nap után válaszolt: „Istenem, mi volna jó; tovább feküdni, mint eddig, az arcomat odaszorítva a maga soraihoz, és sírni és nevetni, ujjongani és lassan elcsendesedni?” 

Simonyi Mária
Még ezen a napon egymáséi is lettek, ami Móricz szempontjából végzetesnek bizonyult. A feleségével soha nem tapasztalt intenzitású testi szerelem élménye teljesen megbabonázta. Az új tapasztalat egészen intim részleteiről is pontosan beszámolt naplójában. Kezdetben Máriát is elsodorták az érzelmek: „Maga édes legutolsó buja – fogcsikorgató reszketéssel olvastam a levelét – magáé voltam, mire a végére értem. Jöjjön, jöjjön, a magáé vagyok régen, minden porcikámmal. Szemérmetlen vagyok, nem szégyellem. Maga tett azzá...” -írta. Később azonban megijedt a kapcsolattól, nem akart az író és felesége családi drámájába belekeveredni. Mert Janka több ízben fenyegetőzött öngyilkossággal, és volt, amikor meg is kísérelte. Ilyenkor búcsúlevelet is írt a férjének. „Kedvesem, halálos szerelemmel szeretett Zsigám. … Attól a nőtől, aki magát és engem ide juttatott, iszonyodom, ha maga is eljut idáig nem haltam meg hiába.” 

Holics Janka
Móricz az öngyilkossági kísérletek után hazatért és megpróbálta életüket visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Nem sikerült. Amint Janka jobban lett, elmenekült otthonról, és kávéházakban, hotelszobákban írt, naplójában megpróbálta kiírni magából felesége és az egyre inkább csak fantáziájában létező Mária iránt érzett érzelmeit. A színésznőt ugyanis megriasztotta a viszonyuk és Janka szenvedése, és ki akart lépni a kapcsolatból. Móricz leveleire csak ritkán válaszolt: „maga csak külsőleg lát (amit nem lát, elképzel) és úgy látszik, ez Magának elég”. 

Az író minden egyes megjelent novellájába vagy regényébe becsempészett valami üzenetet, amit csak Mária érthetett. Találkozásuk után egy évvel így írt: „Egész 1924. feb. 1-jéig azt vallottam, hogy nincs szerelem. Az csak fantázia. És mindig sajnáltam, hogy tőlem meg van tagadva ez az érzés; ha van, mért nem részesülök benne én is.” Később úgy érezte, mégis inkább a feleségébe szerelmes, aztán újra Mária hiányától szenvedett. Másfél évig zajlott az érzelmi vihar. 

Móricz Zsigmond és Simonyi Mária
Végül Janka lépett: 1925 nyarán valóban megmérgezte magát. A sajtó szemérmesen gyors lefolyású betegségről írt, de a barátok tudták, mi történt. Móricz a temetés után sokáig nem kereste Máriát, de később ismét írt neki. Egy évvel később összeházasodtak. Nyolc évet éltek együtt, de házasságuk nem volt harmonikus. Mária nem foglalta el Janka helyét, feleségként belőle nem vált sem szerzőtárs, sem regényhősnők ihletője. Móricz Zsigmondnak még több művében megjelent halott felesége alakja.



"a nő csak addig van fenn, míg elérhetetlen"

„Az ember a szerelemben hódít. De ha ez az alapérzés, akkor viszont ő az egyéni szabadságát függetlennek akarja. Nem akar föladni, szerezni akar. Azért válogat, hogy „maga az egyetlen, aki nekem megfelel" - mert azt hiszi, van olyan nő, aki mindent meghagy, amije van, s azonfelül még saját magát is odaadja. Ehelyett az lesz, hogy a nő mindent elvesz.
Mert a nő az erősebb.
Az igazi szerelemes nő erősebb minden férfinál: mert meghal.
Éspedig ízenként hal meg:
Elveszti a lányságát, szüzességét és ezzel járó misztikus nimbuszát. Egy olyan áldozat, amit a férfi csak szabadságának föláldozásával ellensúlyozhat.
Elveszti boldog életét: a házimunka, súrolás, mosás, főzés, mosogatás, cseléddel való veszekedés, egy igen kicsi és szűk lakásban való elzárt élet lesz a sorsa: Olyan letörés a lánykori ábrándvilág után, amit a férj, aki csak most kezd az életben kivirágozni, csak önkéntes rabságvállalással tud némileg enyhíteni.
Elveszti szépségét, testi üdeségét, gyerekeket szül, igen gyakran nemi betegséget kap a férjétől, a fülledt és férjéhez képest szűkös életkörben elzüllik, idegbajos, hisztériás, testi beteg, lelki nyomorék lesz: ezt a férj csak abszolút önmegalázással teheti jóvá.
Mivel azonban ez a felajánlás egy egészséges szabad és gazdag embertől jő: csak hazug lehet.
És hazug is.
Ilyenformán magában hordja a hazugság minden veszedelmét: a kielégítetlenséget mindkét részről.”
(1925. február 12.)

Részlet Móricz Zsigmond: Naplók 1924-1925. c. írásából
illetve Nyári Krisztián gyűjtéséből

2012. május 21., hétfő

Joyce Carol Oates: Állatok

Eredeti cím: Beasts
Első kiadás: 2002.
Műfaj: szépirodalom
Fordító: Etédi Péter
Kiadó: Geopen Könyvkiadó Kft.
Kiadás ideje: 2004.
Oldalszám: 134

Zajlik a kisvárosi egyetem kellemes mindennapjainak élete. A lányok imádattal csüggnek irodalomprofesszorukon, és távolról csodálják feleségét, a szobrásznőt, aki megközelíthetetlen, vagy mégsem? Akad ugyanis olyan szerencsés, akit e kiváló házaspár magához emel, asztalához invitál, utazni visz, barátként kezel. És a kisvárosban ezenközben egyre gyakoribbak a tűzesetek, tettes nincs, a rejtély megoldhatatlan. De hát mégis, mi dúlja fel a nyugalom e kellemes szigetét? 
Joyce Carol Oates regényei, elbeszélései a legmagasabb művészi fokon íródnak, s művei mindig dobogós helyen szerepelnek a sikerlistákon, mivel a szerző páratlan tisztánlátással szemléli és ábrázolja elidegenedett világunkban reménytelenül hadakozó, s végül bűnbe zuhanó szereplőit.

"NE BÍZZ A LÁTSZATBAN! ÉS ABBAN SEM, AMI MÖGÖTTE VAN."

A könyvről...
Joyce Carol Oates
Ez volt az a könyv amit a borítója miatt vettem kézbe. Henry Fuseli Rémálom című festménye egész egyszerűen tökéletes választás volt, ehhez a különös hangulatú, kicsit bizarr regényhez. 
Igazi mai történet. Valósághű, hisz ez az eseménysorozat megtörténhet, sőt valószínű a világban több helyen is megtörtént már. Lelkes diáklányok, vonzó professzorok... A nőben genetikusan determinált a rajongás a férfi iránt, minden egyetemen hallani legalább egy-két titkos történetet. Az már csak nyalánkság, hogy az írónő maga is sokáig tanított egyetemen, tehát pontosan ismeri a campusok belső titkos világát.

"Ha már bábú vagyok, meg akarom választani ki irányítson."

Könyves időutazás képekben 2. rész


A fotográfia segítségével ma ismét visszarepülünk az  1900-as évek közepére... Amerikába. Hajóra szállunk, majd elmegyünk a kórházakba, börtönökbe, aztán pedig egy vidéki vegyesbolt portékái közül szemezgethetünk.
Ma is van hangulat támogató zene:


A csinos könyvtáros néninek mindig örömmel segít a lelkes hajóskadét, természetesen kizárólag magasztos kulturális céllal !!!


2012. május 20., vasárnap

2012. május 18., péntek

Ámosz Oz: Miháél, Miháél


Eredeti cím: My Michael
Első kiadás: 1968.
Műfaj: szépirodalom
Fordító: Molnár Eszter
Kiadó: Európa Könyvkiadó
1995-ös kiadás
Kiadás ideje: 1995. 2012.
Oldalszám: 316

"Valami misztikum van a dolgok mélyén, furcsa mágia, amely az én életemet is irányítja."

A népszerű izraeli író sok vitát kiváltott regénye az övenes évek Izraelében játszódik. A korszak ugyan az országépítés romantikus hőskora, de Oz műve éppen ezt a mítoszt leplezi le: Hánná, a narrátor a kisszerű mindennapiság, a bénítóan szürke hétköznapok formájában, az őt lassan és alattomosan hatalmába kerítő neurózis folyamataként éli meg ezt az időt. A hőskorszak romantikája, az országépítés kalandja kívül marad az életén, neki csak az érdektelenség jut, amelynek megtestesítője a férje, Miháél, ez a végtelenül rendes, tisztességes és áldozatkész, de – vagy talán éppen ezért – Hánná szemében rettenetesen unalmas ember. 
Hánná ugyanis valamiféle modern izraeli Bovaryné: emlékei, álmai romantikusak, azaz a kaland és az érzékiség ösztönei törnek fel benne egyre kényszerítőbb erővel, s kerülnek szembe elfojtott életével. Az álmok logikáját követő rendben kavarognak benne az olcsó, néha szélsőségesen szentimentális emlékek gyerekkora kedvenc hőseiről, Sztrogoff Mihályról, Nemo kapitányról és a többiekről. 
S látomásainak még fontosabb elemeként megjelenik és felnő benne – vele együtt – az a két arab kisfiú, akikkel kislány korában együtt játszott. Noha a valóságban bizonyára valamelyik menekülttáborban nyomorognak, Hánná kényszeres fantáziaképeiben az életerő, a kaland jelképeivé válnak, s amikor képzeletben odaadja magát nekik, ezzel mintegy szimbolizálja azt az elfojtott bűntudatot, amellyel az író szerint minden izraelinek szembe kell néznie.

"azt mondta ...a mi fajtánk úgy választ párt magának, ahogy a bálványimádók a bibliában, vagy ahogy Purímkor szokás: a hajadont a véletlen hozza össze a férfival, akit aztán kiszemel magának, mikor éppenséggel találkozhatott volna valaki egészen mással."

A könyvről...
Ámosz Oz 2010-ben a Nemzetközi
Könyvfesztivál díszvendége volt Budapesten
Oz regénye a WC-n íródott. Ez nem egy városi legenda. Tényleg így volt. Családja nehezményezte a mániás ihletrohamok alatti láncdohányzást, és száműzték őt a lakásból. A főszerelpő Hánná - a szerző elmondása szerint - szinte betelepedett a fejébe, és kényszerítette, hogy  írja le a sorokat. Szellemétől csak akkor sikerült megszabadulnia, mikor végre befejezte a könyvet. El kell mondjam, Hánná rám is ilyen hatással volt. Egyáltalán nem kedveltem őt, ahogy archetípusát sem, akik életuntságukat mindig mások számlájára írják. Szóval ez a számomra teljességgel elviselhetetlen nő nekem is befészkelt az agyamba, és csak olvastatta velem egyhangú élettörténetét, és undok frázisait. Az Olvasó - attól függően, hogy milyen teljességgel éli az életét - két szerepet vehet fel. Egyrészt azonosulhat Hánnával, vagy a pszichológusa lesz, és éppoly őrült párbeszédeket folytat vele, - hogy mit és hogyan kéne másként csinálni, - mint amit Oz folytatot elmondása szerint írás közben.

2012. május 14., hétfő

Heti lakberendezés: Olvasókuckók gyermekeknek

Egy kis vizuális kultúra reggel...  

Ismét hétfő, azaz itt a munka, de a reggeli kávé mellé kell egy kis Profundus is! 
Ma ismét lakberendezünk.
A lurkók és az olvasás, mindig fogas kérdés...
Vannak szülők, akik nem olyan szerencsések, hogy gyermekük értelmi ébredését azonnal követi a könyvek megragadása, és az élethosszig tartó betűfalás. Ezen sokféle képen lehet segíteni. Olvassunk együtt velük, legyen élmény az így együtt töltött idő, nélkülözzük a szemrehányásokat,a "Bezzeg Pistikét", és teremtsünk hangulatot az olvasáshoz.
Erre a legjobb módszer: kuckósítsunk! 
Összeválogattunk pár ötletes megoldást, íme a kedvenc Olvasókuckóink gyerekeknek.


2012. május 12., szombat

William Wharton: Búcsú a szerelemtől

Eredeti cím: Last Lovers
Műfaj: szépirodalom
Fordító: Gellért Marcell
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás ideje: 2010.
Oldalszám: 355

Párizs, kora tavasz… Két magányos ember találkozik Párizs utcáin, és ez a találkozás mindkettőjük életét megváltoztatja. Mirabelle, az idős, vak hölgy gyermekkora óta nem lát, és nővére halála óta teljesen egyedül él. A munkájától megcsömörlött amerikai férfi, Jack otthagyta családját, és előbb csavargóként, majd utcai festőként próbál rátalálni önmagára. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, kiderül, mindketten sokat tanulhatnak a másiktól, és az idő múlásával hamarosan Jack számára is világossá válik, hogy a valódi vakság nem az, ha valaki a szemével nem lát. Kettőjük szerelmének szokatlan, megrendítő története arra késztet, hogy újragondoljuk, melyek az életben a valódi értékek, mi a szeretet, és mit nevezünk ártatlanságnak.

„A szeretet nem kizárólagos, nem válogat, inkább egyesít, magába ölel mindent és mindenkit.”

A könyvről...
William Wharton
(Albert William Du Aime)
Festő művész, író
(1928-2008)
Ez az első Wharton könyvem, és bár akaratlanul, de belefutottam az egyik legvitatottabb írásába. Adott, egy 50 körüli jóvágású férfi, és egy 71 éves, igen jól karban tartott vak asszony. Közöttük létrejöhet-e szerelem? Nonszensz! Szex? Horror! Erre ne is gondoljunk. Kivitelezhetetlennek tűnt a könyv alapötlete. De mégis piszkálta a csőröm, mert tudtam milyen bebetonozott tabukat feszeget. Szerettem volna feloldani magamban azokat a sztereotípiákat, amiket a könyvvel kapcsolatban előre kialakítottam magamban, pedig nem volt szándékomban.
Kicsit őrlődtem... nem volt könnyű, mert vagy a képzeletemben megváltoztatom a hölgy korát, és akkor egy sima egyszerű későn jött szerelmi történetté redukálom, vagy hagyom magam az íróra, és megpróbálom hűen szavaihoz megrendezni magamban a filmet. Végül az utóbbira szavaztam és belekezdtem az olvasásba... Aztán a 13. oldaltól kezdve már sorra gyűltek azok a bizonyos kis szamárfülek, amikkel az emlékezetes részeket szoktam jelölni magamnak.

Saint Germain des Prés
" Az emberek többnyire nem tudnak élni azokkal az adományokkal, amelyek a birtokában vannak. Csak ha valaki elveszti az egyik érzékszervét, akkor fedezi fel és kezdi értékelni a többit."

Örülök, hogy tévedtem, és igenis lehetséges hitelesen megírni nagy korkülönbségben megélt érzelmeket, szexualitást, anélkül, hogy valami bizarr fura élményként éljük meg az egészet. Ez nagy dolog ám! Nem hiszem hogy sok író képes lenne arra, amit William Wharton ebben a művében maradéktalanul véghezvitt.
A hitelessége egyébként több dologból eredeztethető. Például a helyszín pontos ismeretében. A térképen végigkövethető a pár élete, a neten megtekinhetők kedvenc helyeik, és még az utolsó felvonás is köthető egy valóságos templomhoz, és le merném fogadni sok olvasóban felmerül az a beteg ötlet, hogy vajon ha felmenne a Saint Germain des Prés apátság harangtornyában vajon tényleg azt látná-e amit az író megírt és otthagyott? És vajon önéletrajzi ihletésű-e a könyv? Whatronnak is volt egy Mirabellje Párizsban? Ez talán sosem fog kiderülni...

2012. május 8., kedd

Beszerzési lista, és némi előzetes...


Számos újdonságot vettünk fel az olvasási listára,  de azért nem hanyagoljuk el a régi könyveket sem. Minden új kiadású kötet mellé, hozunk majd egy régit. Betérünk az antikváriumokba, és előhalászunk pár csodát. És hogy mik lesznek ezek? Legyen meglepetés!
Addig is egy kis előzetes, hogy miről fogunk írni mostanában:

Téa Obreht: A tigris asszonya
A belgrádi születésű hamvas-angyalarcú írónő ne tévesszen meg senkit, nem egy frissen felkapott tucatszerzőről van szó ugyanis. A National Book Fundation beválasztotta a harmincöt év alatti írók ötös toplistájába. A könyv egyébként igen elismert, 2011-ben elnyerte a legjelentősebb brit női irodalmi díjat, az Orange Prize-t. Témája fajsúlyos, és elgondolkodtató, a háború pusztításából újraéledő balkáni ország története... rejtély, családi titkok és legendák...


Charles Dickens: London aranykora és más karcolatok
A Dickens regények újra reneszánszukat élik szerte a világon. A Cartaphilus Kiadó által nemrég megjelentetett válogatás az írófejedelem korai, és egyben első sikeres kötetéből, a Sketches by Boz-ból (Boz vázlatai) szemezgette ki a legértékesebb darabokat. Külön érdekes lehet, a könnyedebb - történelmi romantika iránt érdeklődőknek, akik végre megkapják a történelmi hátteret is. Olvashatunk a Newgate börtönről, London aranykoráról, a nyomornegyedekről és a bírósági tárgyalásokról... Kezdő romantikus szerzők részére ajánlott irodalom!


Az első Wharton könyveim. Rajongói szuperlatívuszokban beszélnek róla. Apa című regénye, egy igen vaskos darab, önéletrajzi ihletésű. A búcsú a szerelemtől pedig a legmegosztóbb műve amit valaha írt, ami olyan tabutémákat feszeget, mint az időskori szexualitás. Sorra hajítja sarokba a társadalmilag elfogadott kapcsolatok kliséit... érdekesnek ígérkezik.


Mika Waltari: Szinuhe
A finn regényíró ezúttal a fáraók birodalmába kalauzol el bennünket. Sorai nyomán megelevenedik előttünk majd Théba, Kréta, Babilon... 
Mélység felett van csak magasság, és Waltari ezt nagyon jól tudja. Örökéletű regényét a MOLY-on is tovább éltetik Olvasói. 188 véleménnyel, 91%-os értékeléssel az egészen kivételes és ajánlott történelmi regények közé tartozik.


A magyar Olvasók általában imádják Robert Merlet, a családi könyvespolcon (Jack London mellett) egészen biztosan találunk tőle pár kötetet. Megunhatatlan, letehetetlen, némely írása, mint pld. a Francia história pedig egyenesen grandiózus. Magáról az íróról viszont igen keveset tudunk. Zárkózott ember volt, aki féltékenyen őrizte titkait. Fia Pierre Merle idézi fel nekünk a kivételes pályafutású író életét ebben a nagyszerű könyvben.


Nem ezt tartják a Nobel-díjas író fő művének, de már a témaválasztása is magával ragadó. III. János portugál király nászajándékként egy indiai elefánttal örvendeztette meg az osztrák Miksa főherceget. A állat hosszú, fáradtságos útját követhetjük végi fél Európán át. A könyv azonban mégsem az elefántról szól, hanem a kor szelleméről, és magáról az emberről.


Ismét egy sok vitát és sértődést kiváltó regény. Ámosz Oz az ötvenes évek Izraeljébe, a "romantikus" országépítés hőskorába repít el minket... másként. A mindennapokat élhetjük meg vele, ami cseppet sem volt felemelő és hősies. Szimbolikája azt az elfojtott bűntudatot képezi le, mellyel minden izraelinek szembe kell néznie.


"Erről a különleges képességű és sorsú, népek-nemzetek történelmét formáló-befolyásoló szépasszonyról szól a kiváló francia történész, André Castelot tudományos igényű, ám vérbeli szépíróhoz méltóan érzékletes, már-már mesébe illő fordulatokban, intimitásokban és eddig ismeretlen részletekben bővelkedő monográfiája."


És talán a legnagyobb vállalkozásom ebben a hónapban... tartok is tőle picit, mert megrázó és nagy hatású könyvnek ígérkezik, ami odacsapja a lelket egy időre:

Jefroszinyija Kersznovszkaja: Mennyit ér egy ember?

"Folyjon ki a szeme annak, aki a múltat megtagadja. 
Ha pedig elfelejti - ne lássa többé a napvilágot. 
Emlékezésem ajánlom azoknak, akiknek nem adatot meg, 
hogy maguk beszéljék el a dolgokat."


Végiglapozgattam már a könyvet. A rajzok egészen felkavaróak. 25 év történetét meséli el nekünk a szerző 700 rajzban, és 12 vaskos füzetben. Napi egy füzetnél többet szerintem képtelen leszek elolvasni. Félreértés ne essék, nem a sokkoló stílusa miatt. Kersznovszkaja egészen finoman írja le a legdrámaibb jeleneteket is... Lelkiereje mindenesetre egészen rendkívüli, ahogy a könyv maga is. Várom ezt a csöppet sem kellemes, de annál jelentősebb szellemi utazást.

2012. május 6., vasárnap

Margaret Atwood: Pénelopeia

Eredeti cím: The Penelopiad
Sorozat: Mítosz- sorozat
Fordító: Géher István
Műfaj: szépirodalom
Kiadó: Új Palatinus Könyvesház
Kiadás ideje: 2005.
Oldalszám: 178


A világszerte nagy népszerűségnek örvendő kanadai írónő (A vak vérgyilkos, A szolgálólány meséje) egyedi hangulatú műve a legújabb kötete a Palatinus Kiadó Mítosz-sorozatának, mely korunk legkiválóbb szerzőinek írásait gyűjti csokorba, akik modern és maradandó irodalmi formában alkotnak újjá egy-egy mítoszt. A többszörösen jelölt és szinte minden évben a Nobel-díjra esélyesek között emlegetett szerző ebben a kötetében Odüsszeusz és Pénelopé mítoszát újítja meg izgalmasan eredeti formában. Az alaptörténetet mindenki ismeri: a trójai háborúban harcoló leleményes görög hűséges asszonya minden erejével azon van, hogy egyben tartsa a távol lévő Odüsszeusz ithakai királyságát, és eközben serdülő és egyre harcosabb fiával, Télemakhosszal is boldogulnia kell, valamint kordában kell tartania a kezére pályázó kérők hadát.
Atwood mítosz-regényében Odüsszeusz kalandjai csupán hátteréül szolgálnak az izgalmas, játékos és szenvedélyes történetnek. A mű egyszerre hordozza egy filozofikusan bölcs görög dráma és egy ravasz modern regény vonásait.

Könyvismertető:
Régóta ajánlották már nekem Margaret Atwood könyveit, de valahogy sosem akaródzott belekezdeni. Talán a kellemetlen ifjúkori emlékek miatt? Nem tudom. Egy biztos, középiskolás koromban nem tudtam megbarátkozni Homérosszal. Írásait mulatságosnak, de rendkívül nehézkesnek találtam, és mivel ágyban olvastam, 1-2 oldal után rendszeresen bealudtam, és sosem értem a végére. Rendkívül nagy tudású, de menthetetelenül sznob irodalomtanárom pedig csak rontott a helyzeten. Az unalom végkép eluralt, és már nemcsak az ágyban, de az antik görögökről szóló óráin is bőszen horkoltam.
Margaret Atwood
Az első kapocs ami végre összekötött ezzel a nagyszerű történettel, az Andrei Konchalovsky rendezése alatt elkövetett Emmy díjas Odüsszeia című tévéfilmsorozat. Armand Assante - mint Odüsszeusz - falatnyi ágyékkötőben küzdi végig a filmet. Assante remekül hozta a hordómellkasú, rövid lábú, csalafinta, nem igazán jóképű - de dögös hőst, és lélekben Pénelopé voltam, aki hűségesen vár az ő rettenthetetlen urára. 
Hormonborult fruskaként alakítása igen meggyőzött, és itt kezdődött azóta is töretlen plátói szerelem Odüsszeusz iránt. 

"Egyszer azt mondta, hogy minden emberben van egy rejtekajtó, ami a szívbe nyílik, és ő nem nyughatik, amíg meg nem találja ennek az ajtónak a kilincsét. Mert a szív kulcsos zárra jár, és aki hozzáfér az emberek szívéhez, hogy kitudja titkaikat, az hozzáfér a Moirákhoz is, és kezébe kaparinthatja sorsának fonalát..."

2012. május 5., szombat

Heti történet zenével: Petőfi asszonya - Szendrey Júlia

A múzsák élete gyakran tragikus. A heti történetben Szendrey Júlia életével ismerkedhetünk meg.
"...Júlia 18 éves volt, amikor megismerte Petőfi Sándort, 19, amikor hozzáment feleségül, 20, amikor gyereket szült neki, és 21, amikor elveszítette. Onnantól kezdve a holt költő felesége volt egész életében, bármit is próbált tenni ellene."



"1850-ben még szilárdan hitte, hogy Sándor életben van. Úgy gondolta, Törökországban kell kerestetnie, csakhogy Haynautól nem kapott kiutazási engedélyt. A helytartó bizalmi emberéhez, Franz Liechtenstein herceghez fordult segítségért, aki az útlevélért cserébe többet remélt a fiatal özvegytől. Lakásán többször meglátogatta, s felajánlotta, hogy Bécsbe költözteti. 

A pletykák azonnal elindultak: Petőfi özvegye egy császári főtiszt szeretője. Megijedve a híresztelésektől máshonnan kért segítséget. Levelet írt Horvát Árpád egyetemi tanárnak, s kérte, hogy utazása előtt látogassa meg. Rövidre vágott hajjal, nadrágban, indulásra készen fogadta. Egy csomagot adott át a történésznek, azzal, hogy ha nem térne vissza, égesse el: korábbi naplói és Sándor levelei voltak benne. Horvát megpróbálta lebeszélni a fiatal nőtt a reménytelennek tűnő vállalkozásról, s közben udvarolt is neki. Júlia először ellenállt, majd Horvát számára is váratlanul elfogadta a férfi közeledését. Sőt, egyetlen nap leforgása alatt hozzá is ment a professzorhoz. Biztonságra vágyott? Apát keresett a fiának? Vagy csak már meg akart szabadulni a Nemzet Özvegye szerep súlyos terhétől? Akármi is a válasz, nem az következett, amire vágyott. Régi barátai, köztük Arany János ellene fordultak, mert „meggyalázta” Petőfi emlékét, s az új kapcsolat nem sokáig kárpótolta ezért. 

Bár négy gyereket szült férjének, csak szenvedésben volt része a házasságban. Horvát folyamatosan megcsalta, verte, s Júlia naplójának tanúsága szerint valamiféle szexuális perverziókra is rá akarta venni, amit ő elutasított. Eközben folyamatosan írt: ha nem naplót, akkor verseket, novellákat és fordításokat. Ő ültette át először magyarra Andersen meséit. Szenvedett attól is, hogy első házasságából származó fia, Petőfi Zoltán, szintén apja árnyéka miatt megy tönkre a szeme előtt. A fiú vándorszínésznek állt, korán inni kezdett, depresszió gyötörte. Az 1860-as évek közepére a közvélemény kezdett „megbocsátani” Júliának, művei is megjelentek. Ő azonban megint szembement az elvárásokkal. Megelégelte a pokoli házasságot, és elköltözött a férjétől. Egy Tóth József nevű tanító udvarolt neki, de komolyabb kapcsolatra már nem maradt idő. Júlia nem sokáig élhetett szabadon Zerge (mai Horánszky) utcai lakásában: rák támadta meg, amely súlyos kínok után 1868-ban, 39 évesen el is vitte. 

A Petőfi Család és Szendrey Júlia sírja
a Kerepesi temetőben
Temetésére csak Zoltán fia ment el, férje és többi gyermeke nem: ők nem bocsátották meg neki a hirtelen elköltözést, ahogy a közvélemény sem. Naplójától, amelyben beszámolt Petőfi hűtlenségéről éppúgy, mint második férje viselt dolgairól, azt remélte, majd halála után tisztázza őt, vagy legalábbis magyarázatul szolgál döntéseire. Ez sem adatott meg neki. Horvát, Tóth József valamint sógora, Gyulai Pál, a Petőfi-kultuszt megteremtő író és irodalomtörténész már a halálos ágyánál elhatározták, hogy a napló nem jelenhet meg. Horvát a rá nézve terhelő oldalak nyilvánosságra kerülésétől félt, Tóth attól, hogy az utolsó év története még jobban befeketíti a nő emlékét, Gyulai pedig a Petőfi hűségét megkérdőjelező részektől. Azt állították, hogy a naplót Júlia kívánáságra, vele együtt eltemették. Csak fél évszázad múlva jelenhetett meg, amikor Tóth József örököse nyilvánosságra hozta. Addigra már generációk nőttek fel azon, hogy Júlia hűtlen lett férje emlékéhez, a szabadsághoz és a szerelemhez. Pedig mást sem keresett egész életében."

Ezúton köszönjük Nyáry Krisztiánnak
 a csodás gyűjtőmunkát!

2012. május 4., péntek

Soma Mamagésa: Tiszta szex

Műfaj: Pszichológia / ezotéria
Kiadó: Jaffa Kiadó és Kereskedelmi Kft.
Kiadás ideje: 2012
Oldalszám: 252


Soma Mamagésa legújabb kötetével példátlan bátorságú és őszinteségű könyvet vehet kezébe az olvasó! A Tiszta Szex című könyvében a szerző megdöbbentő merészséggel ír a szexualitásról saját tapasztalatai, saját szexuális története tükrében. A könyv azonban nem a meghökkentés, hanem a segítés szándékával íródott! A szerző végtelen őszinteséggel ábrázolt szexuális élete ugyanakkor csupán illusztrációként szolgál mondanivalójának megértéséhez. Az őszinteség azonban nem csak az intim részletekre értendő, hanem az egész könyvet áthatja. A szerző úgy mer beszélni erről a kényes témáról, hogy közben lelkét hihetetlen mélységekig lemezteleníti, zsigeri szinten mutatja meg a maga teljes belső valóságát. Ezek a legféltettebb titkok most minden nő és persze férfi számára hozzáférhetővé válnak. Hálásak lehetünk az olvasásakor, mert az őszinteség segítségével közelebb kerülünk nem csak saját szexualitásunk, de végső soron egész lényünk megértéséhez. Gyógyító ez a könyv, gyógyítóbb, mint bármely szexualitásról szóló ismeretterjesztő könyv, és a tanítás mellett felhőtlen szórakozást is ígér! 
"Az évtizedek óta tartó rendszeres
 belső munka, ami először gyógyulttá,
 aztán gyógyítóvá tett.
 "

"Az a célom ezzel a szexről szóló könyvvel, hogy adhassak valamit ahhoz, hogy szabadabbak, boldogabbak, teljesebbek legyünk. És hogy - ha csak egy icike-picikét is - felgyorsuljon az a folyamat, amelynek jelen individualizálódó korunkban részesei vagyunk. Azaz hogy a végletekből minél hamarabb visszakerüljön a szexualitás az őt megillető, méltó helyére, ahonnan eredendően indult."

A kezdetek...
Megkérdeztem pár férfiismerősömet, ismerik-e Somát, olvasták-e már könyveit? Ment a nagy mismásolás, hogy ők ilyennel nem foglalkoznak..., és különben is Soma. Aztán persze kiderül a turpisság, hiszen ha a google-be beírjuk, hogy Soma Mamagésa... mi a kapcsolódó leggyakoribb keresés? Hát ez: katt ide.
"Amit ma szturbálhatsz,
ne halaszd holnapra!"
 
Ezt a kereső kifejezést sem a hölgyek írják be, az tuti. Tehát Somával igenis így, vagy úgy, minden nem foglalkozik. Mamagésa a köztudatban még mindig sokszor az a szilaj csatakanca, aki egyre csak tör előre, és minden írott- és íratlan szabályt áthág meghág. Pedig történt vele pár érdekes dolog... Például találkozott a pszichológiával. Régóta érő, és előre determinált az ő frigyük. Az istenek is erre a pályára teremtették.
No de az írótól kanyarodjunk csak vissza a műhöz. A könyv kívülről ízléses, és vibráló, mint maga a szerző. A beltartalom pedig... elképesztő.  És ezt lehet szó szerint érteni, nem üres frázis! Az ember élete során kezébe vesz pár szexualitással foglalkozó irodalmat, de azt hiszem ez sok tekintetben közel kiütéssel tarolt mindent.