„A történelemben a véletlenek különös ajtókat tudnak kinyitni a jövőbe.” – mondja Voltaire, és talán senki esetében sem találóbb ez a mondás, mint épp Galileinél, aki eltüntette a mennyországot az égből, majd elhelyezte a Földet az Univerzumban. A történet szerint a mester szellemi örökségét feldolgozó Vincenzo Viviani halálát követően, rokonai ostoba buzgalommal szabadultak meg a szekrényekben lelt kopottas firkálmányoktól – fel sem ismerve azok értékét –, és eladták a helyi hentesnek csomagolópapírként. A véletlen Giovanni Battista Nelli művelt firenzei férfiú alakjában érkezett, akinek épp aznap felvágottra támadt kedve. Rendelkezett azzal a tudással, hogy azonnal felismerje a reggelire szánt mortadella csomagolásában Galilei felbecsülhetetlen értékű kéziratát. Azon nyomban visszament a henteshez, felvásárolta az összes csomagolópapírt, majd a Viviani házból is elhozta a „haszontalan” papírkötegeket. Ebből a kincsestárból született meg Nelli első Galilei életrajza, és így találtak a dokumentumok menedéket a firenzei levéltárban.
Galileo Galilei életművét csak méltatni lehet, hisz neki köszönheti az emberiség azt az alapvető világnézeti forradalmat, mely a modern tudomány módszertanának kidolgozásához vezetett. Rendszerében a megfigyelés, a tapasztalat mindennek az alapja. Az itáliai reneszánsz uralkodó intellektuális irányzatáról, az arisztotelészi és ptolemaioszi filozófiáról pedig csak annyit gondolt: tévednek. Ő fordította először távcsövét az ég felé, s megállapította: a Hold nemcsak egy korong vagy sima gömb, hanem gazdag domborzatú, kráterekkel teli. Nem tartotta kielégítőnek azt a magyarázatot sem, miszerint a világegyetem közepe a Föld. Azzal pedig, hogy publikációban fejtette ki a Föld keringését a Nap körül, rálépett Kopernikusz útjára így kerülve szembe a szent inkvizícióval. Wootton lendületesen, izgalmasan tárja elénk ezt a megpróbáltatásokkal teli időszakot, nyomatékot adva annak, hogy mekkora sokkot okozott az egyháznak tudományos kijelentéseivel, hisz hol van a menny és a pokol, ha nincs fent és lent?
Nagyon értékeltem a szerző mindenre kiterjedő figyelmét. Nem pusztán életrajzot írt, hanem hangsúlyt fektetett Galilei tudományos kísérleteinek megértésére is. Korrajza alapján Galileo Galilei oly időben élt, amikor a megbízhatóan osztani-szorozni tudók száma igen csekély volt, és a matematika inkább csak arra szolgált, hogy megismertesse a filozófiahallgatókat az elemi geometriával, megadja az orvostanhallgatók számára a horoszkópkészítéshez szükséges számtani tudást. A mágnesességet okkult erőnek tartották, ahogy később a newtoni gravitációt, a filozófiatanár ugyanakkor tizenötször annyit keresett az egyetemen, mint a matematikus. Ez azért is volt nehéz, mert Galilei folyamatos pénzzavarral küzdött, nemcsak testvére hozományát kellett előteremtenie, de családja is előszeretettel gondolkodott úgy, hogy a találmányaiból befolyt jövedelméből nekik is jár valami.
A könyv kétségkívül remekbe szabott életrajz, mégis elkövet néhány hibát, ami mellett nem lehet elmenni. A szerző gyakran bocsátkozik ismétlésekbe, emellett bár a fejezetek követik Galilei életének kronológiai sorrendjét, annyi az előre- és visszautalás, hogy időnként megbomlik az egyensúly. Olyan érzés volt, mintha a fejezetek mind önálló újságcikkek lennének, amik megkövetelik a témához csak közvetetten kapcsolódó történések újbóli megvilágítását. Galilei szeretőjét is számtalan fejezetben tárgyalja, először csak említi, később felsorakoztatja a bizonyítékokat, majd a könyv távoli bekezdéseiben újra és újra ismét visszatér rá. A könyv bár tartalmaz szószedetet, mégis nagyban megkönnyítette volna az olvasó dolgát, ha egy-egy tárgykörről részletesen csak egy behatárolt életszakasz kifejtésekor ír, nem szétszórva. A másik problémát a szerző Galilei gondolatairól alkotott feltételezései jelentik, melyeket több esetben bizonyosságként tár elénk. Ebbe a hibába szinte minden életrajzíró beleesik, és csak azok menekülnek meg tőle, akik regényes formába szövik a történetet. Ott bocsánatos „bűn” ha a szerző fikcióval tölti meg az életrajz hiányzó részleteit, tudományos igényességű biográfiánál azonban szerintem őrizkedni kell az efféle megoldásoktól, bármennyire is segítenek olvasóbaráttá tenni a száraz adatokat.
A könyvből kevéssé ismerhetjük meg a tudós kötekedő diák énjét, az izgága, kellemetlen embert, bár ráutaló jelek vannak arra, miszerint nem feddhetetlen jellem. A szerző továbbá azt is árnyalta, hogy Galilei Párbeszédek című könyvében – mely a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható – nemcsak világnézeti provokációjával hívta fel magára a figyelmet, hanem ízes nápolyi nyelvével is. Sőt, olyan merész szavakat sem volt rest használni, mint az „idióta” vagy a „seggfej”, melyek természetesen a magyar fordításban ilyen formában nem szerepelnek.

A Profundus Librum értékelése:
7/10
Jól megírt, igényes alkotás, a stílus kedvelőinek mindenképp ajánlott.
A könyvért külön köszönet az ekultura.hu munkatársainak és a General Press Könyvkiadónak !
A könyv adatai:
Eredeti cím: Galileo: Watcher of the Skies
Első kiadás: 2010 - Yale University Press
Műfaj: életrajz
Fordító: Kiss Annamária
Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás ideje: 2014
Oldalszám: 488
Webajánló:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése