Műfaj: életrajz / szépirodalmi olvasókönyv
Első kiadás: 2012.
Kiadó: CORVINA Könyvkiadó
Oldalszám: 130 oldal
Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett PR-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátai szórakoztatására kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelemi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből mára több mint tizenötezer olvasót vonzó kulturális ismeretterjesztő sorozat lett. A szerző célja, hogy a tankönyvi életrajzok papírmasé figurái helyett a valós, izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati történetek felidézésével szerethető, hús-vér embereket mutasson be, és ezzel kedvet csináljon a művek olvasásához. 40 történet Petőfitől Vas Istvánig, Benedek Elektől Szabó Magdáig, múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.
A könyvről...
Ifjúkoromban hadilábon álltam az irodalommal. Bár ellenállhatatlanul vonzott, sosem tudtam megemészteni a tankönyvek steril életrajzait, sótlan elemzéseit. A kor annak sem kedvezett, hogy tanáraink lerántsák a leplet a titkokról. Még világosan emlékszem, hogy az indigókék iskolaköpenyben büszkén állva feleltünk a pedagógusok legfontosabbnak ítélt kérdésére:
– No ki nemzetünk költője, és mikor született?
– Petőfisándor-született-kiskőrös-ezernyolcszázhuszonkettő,
meghalt-segesvár-ezernyolcszáznegyvenkilenc-körül.
– Kiváló, leülhet, ötös!
" Ha van a szórakoztatáson kívül célom, akkor az az, hogy fedezzük fel újra és újra a történetekben szereplő szerzők műveit. A legnagyobb elismerést attól a székelyudvarhelyi könyvtárostól kaptam, aki megírta, hogy mérhető a bejegyzéseim hatása, mert másnap a hozzájuk betérők elkezdik keresni az adott szerző műveit. " NYÁRI KRISZTIÁN
Az irodalomoktatás egy átlagos általános és középiskolában annyira ízetlen volt, hogy a fejlődésben lévő gyermeki szellem azt hihette, ez a csodálatos tudomány nem áll másból csak születési adatokból. A verselemzések bizonyultak a legnehézkesebbeknek. Az adott korról meg nem volt még elég tudásunk, a szerzőről pedig csak annyit lehetett megismerni, ami átjött a tantestület erkölcsi szűrőjén. Ami mégis rendelkezésre állt, az annyira száraz volt és olyannyira akadémikusi magasságokat döngetett, hogy igen hamar a sarokban landolt.
A módszeresen letisztogatott tanulmányokból csak Ady emelkedett ki a szifiliszével, József Attila az öngyilkosságával, és Radnóti drámai halálával. Az általuk, ill. az ellenük elkövetett bűnöket nem tudta elfedni még a leggondosabban leplezett és iskolai fogyasztásra szánt tananyag sem.
Amit Nyári Krisztián új könyve visszaadott nekünk, az nem fejezhető ki egyetlen köszönömben. Nemcsak hiánypótló írás, hanem az a bizonyos régóta keresett válasz, amit úgy kerestünk tanulmányaink során. Így nem csoda, ha Szegvári Katalin újságíró úgy kommentálta a könyv megjelenését: „Sajnálom, hogy nem most tanítok magyar irodalmat.”
Hiszen csak képzeljük el, hogy a tinédzser korosztály amúgy is szenvedélyes, szenzitív periódusában micsoda forrásanyagot nyújthat a könyv, milyen sorsközösségeket érezhet a vad életű költőkkel... Mekkora lendületet adhat a tanuláshoz a felébresztett kíváncsiság ereje… Buzdít, lázít, izgalomba hoz. Nagyjaink hús-vér férfiasságágának és nőiességének megélése elérhetővé teszi az isteni szférákba deportált dicsőségüket. Gyarlóságaik pedig oly emberiek és hétköznapiak, hogy szinte családtagnak érezzük őket.
Mindannyiunkban felmerül azonban az a kérdés, hogy egy magára valamit adó értelmiséginek van-e bármiféle joga mások magánéletében kutakodni. Nyáry Krisztinán a könyv előszavában így felel nekünk:
" Igazi dilemma ez, s ha nemmel válaszolunk a kérdésre, akkor például nem olvashatnánk József Attilától a Szabad ötletek jegyzékét, vagy Csáth Géza és Móricz Zsigmond zseniális naplóját sem. Vajon hitelesen értelmezhetnénk a Huszonhatodik évet, ha nem beszélhetnénk róla, hogy Szabó Lőrinc az öngyilkossá lett szeretőjéhez írta? Vagy ott van Nemes Nagy Ágnes, aki nem akarta, hogy a fiatal korában írt szerelmes versei vagy esszéi megjelenjenek, mert másfajta költői szerepet szánt magának. De mennyivel szegényebbek lennénk, ha ezek – akaratának megfelelően – ma hiányoznának az életműből! Ráadásul a szerzők magánéletének egy olvasata ma is köztudomású. Minden ötödikes diák hallott róla, hogy Szendrey Júlia méltatlan lett Petőfi emlékéhez, amikor eldobta az özvegyi fátylat. Vajon nem érdemli-e meg, hogy megtudjuk, miért döntött így? "
A megjelenő kritikákban megfogalmazódott az is, hogy a gyűjtemény nem más, mint sznobponyva, Blikk-es különszám vékony szájú entellektüeleknek. Ezt a kritikát azonban nem tudom osztani, hiszen a kötet rengeteg tartalommal van megtöltve. Ihlet, olvasásra ösztönöz, és olyan írókról, költőkről söpri le a port, akiknek munkáját évtizedek óta alig olvassuk. Ebben a tekintetben már-már forradalmi cselekedet volt a kiadás, hiszen a történetek facebookos terjedésének köszönhetően az aktuális VV-műmájer napi kalandjai mellé beszivárgott a köztudatba Krúdy, Kosztolányi vagy épp Móricz. Újra hétköznapi beszédtéma lett Babits, Madách, vagy épp Tóth Árpád.
Nyári Krisztián a barátainak kezdte gyűjteni ezeket a történeteket, de a megosztásokkal futótűzként terjedt a híre, mára pedig kultúr-misszóvá vált. Mindez a tény önmagában cáfolja azt, hogy a kereskedelmi média csak azt szolgáltatja az embereknek, amit igényelnek. Az agyzsibbasztó, emberi méltóságot semmibe vevő vetélkedők és tartalmatlan új idolok tömeggyártása, a dolgozó ember újfajta kikapcsolódási vágyának megtestesítői. Az ilyen programok készítői úgy hiszik, hogy a gondolkodás és az esztétikum eleve gátja lehet a pihenésnek, de főleg a reklámblokkok által generált felvásárlópiac erejének.
Nyáry, a maga visszafogott, kulturált és finom modorában megmutatta, hogy másként is fel lehet használni a közösségi médiát. A könyv megszületése pedig csak hab a tortán… Tevékenységére mi is szinte a kezdetektől felfigyeltünk, sőt külön részleget szenteltünk írásai terjesztésének.
" „Irodalmi bulvár” – szokták mondani a történeteimről. Amennyiben a rövid, gyorsan elolvasható, szórakoztató életmeséket bulvárnak tekintjük, akkor vállalom a jelzőt. "
Volt valamikor egy kor, amikor a napi sajtó Móricz Zsigmond házasságtörésétől zengett. Az emberek azon hősök titkaira voltak kíváncsiak, akik lenyűgözték őket intellektuális képességeikkel, nagyszabású teljesítményeikkel. Mára ez változott. A pillanatemberek idejét éljük, a tartalom nélküli forma világát istenítjük, ill. isteníttetik velünk, ha hagyjuk. A közönségesség, az erőszakosság felülírja a valóságos belső igényeket, és ha ebben cinkosokká válunk, a következő generáció igényeit már ez a szemlélet fogja meghatározni.
Nyáry egész tevékenysége arra tanít bennünket, hogy tudatosan keresnünk kell az értékeket, hogy olvassunk, és értsünk. Mindehhez pedig tálcán kínálja nekünk azt a háttéranyagot, amit előételként fogyaszthatunk. Hiszen ne felejtsük el, ez csak a kezdet! A kulturális éhség csillapítására előkerülnek majd a régi könyvek. Megformálódik az igény arra, hogy jól értesültek, jól informáltak legyünk újra az irodalomban.
" 2012 januárjában a síelésről kerestem fotót az interneten, amikor hirtelen felbukkant Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni síruhás képe. Fiatalok voltak, szépek, mintha csak a kortársaink lennének. Egy szimpatikus szerelmespár a sípályáról, akiket szívesen megszólítanánk, de közben nem tudunk elfelejtkezni a rájuk váró jövőről. Úgy éreztem, a fotót barátaimnak is látniuk kell, ezért feltettem a Facebook-oldalamra. Néhány órán belül több százan osztották meg a képet, Radnóti-idézetekkel egészítették ki, kommentálták. Meglepett, hogy egy irodalmi tárgyú fotónak ekkora hatása van. Pontosabban azon lepődtem meg, hogy másra is ilyen erős hatást gyakorol, nemcsak rám." NYÁRI KRISZTIÁN
És most kicsit vesszőparipámról, a külcsínről…
Amikor megtudtam, hogy Nyáry Krisztián gyűjteményéből könyv készül, némi aggódás mételyezte csillapíthatatlan örömöm. Vajon el lehet-e készíteni ilyen rövid idő alatt megfelelő minőségben? A népszerűség okos felhasználása mellett, a gyors kiadói reagálás nem fogja-e lerombolni azokat az elvárásokat, melyeket sokan még a könyv fogantatásnál megfogalmaztunk ?
A válaszom azonban egyértelműen nem.
A 2012-es év egyik legszebben szerkesztett kötetéről van ugyanis szó. A kiváló fotóanyag mellett, szépek a színek, izgalmasak a lapdíszítési formák, erős, fűzött ragasztott kötése kiállja az évek próbáját. Unokáink is vígan lapozgathatják majd a könyvet lapvesztések nélkül.
A borító viszont a gyönge láncszem. Uniszex könyvhöz képest túlságosan feminin, és ahogy a férjem fogalmazta, nem szívesen kapná elő a buszon. Afféle „biedermeier encsembencsem”, mely figyelemfelkeltő, csinos, de igen giccses. Egy letisztultabb, akár minimalista stílust jobban el tudtam volna képzelni. Ezzel a véleménnyel azonban nagyjából egyedül vagyok, mert az Olvasók már első pillantásra elismeréssel adóztak Mohammed Nur fedlaptervének.
Aki fedlap nélkül olvas, sajnos hamar észreveszi, hogy a könyv „mancsosodik”. Ujjlenyomataink ott díszelegnek eltávolíthatatlanul a könyvön, ezért preferálom inkább a bőrkötést, vagy a borítóképpel erősített laminált kemény fedelet.
"És még valami, amit szeretnék elérni: legyünk kíváncsiak, merjünk kételkedni! Az iskolában tanult szerzői életrajzok egy részét hosszú évtizedek, olykor évszázadok alatt csiszolta simává az oktatás. Íróink és költőink ezért sokszor papírmasé figuraként, élő szobrokként jelennek meg a tankönyvekben. Szerelmi életüknek többnyire csak szemérmes, kanonizált változata jelenik meg. Pedig ők is hús-vér emberek voltak, teli kétellyel, bizonytalansággal. Szerettek, hűtlenek vagy hűségesek voltak, nőcsábászok, férfifalók, vagy éppen egy életen át rajongtak ugyanazért az emberért." NYÁRI KRISZTIÁN
Értékes, igényes, maradandó és szépséges kötet az Így szerettek ők, mely a legkiválóbb ajándék az irodalom szerelmeseinek.
Mivel a könyvben alig 40 történet szerepel a facebookon közölt százból, abban reménykedem, hogy ez a könyv csak az első kötet, melyet sok másik igényes alkotás követ majd. És nem csak magyar büszkeségeinkről ír majd, hanem előbukkannak majd a külföldi szerzők… Kafka, Thomas Hardy és Dickens történetének megírása is Nyáry Krisztián tolláért kiált.
Ifjúkoromban hadilábon álltam az irodalommal. Bár ellenállhatatlanul vonzott, sosem tudtam megemészteni a tankönyvek steril életrajzait, sótlan elemzéseit. A kor annak sem kedvezett, hogy tanáraink lerántsák a leplet a titkokról. Még világosan emlékszem, hogy az indigókék iskolaköpenyben büszkén állva feleltünk a pedagógusok legfontosabbnak ítélt kérdésére:
– No ki nemzetünk költője, és mikor született?
– Petőfisándor-született-kiskőrös-ezernyolcszázhuszonkettő,
meghalt-segesvár-ezernyolcszáznegyvenkilenc-körül.
– Kiváló, leülhet, ötös!
" Ha van a szórakoztatáson kívül célom, akkor az az, hogy fedezzük fel újra és újra a történetekben szereplő szerzők műveit. A legnagyobb elismerést attól a székelyudvarhelyi könyvtárostól kaptam, aki megírta, hogy mérhető a bejegyzéseim hatása, mert másnap a hozzájuk betérők elkezdik keresni az adott szerző műveit. " NYÁRI KRISZTIÁN
 |
| Nyáry Krisztián a katedrát mára kommunikációs igazgatói székre cserélte. Kár... Viszont milyen öröm, hogy megtartotta a tollát ! |
A módszeresen letisztogatott tanulmányokból csak Ady emelkedett ki a szifiliszével, József Attila az öngyilkosságával, és Radnóti drámai halálával. Az általuk, ill. az ellenük elkövetett bűnöket nem tudta elfedni még a leggondosabban leplezett és iskolai fogyasztásra szánt tananyag sem.
 |
| Móricz Zsigmond és első Holics Janka Az asszony 1925-ben öngyilkos lett, miután nem bírta tovább elviselni megcsalatása miatti érzelmi feszültséget. A sajtó szemérmesen gyors lefolyású betegségről tudósított... |
Hiszen csak képzeljük el, hogy a tinédzser korosztály amúgy is szenvedélyes, szenzitív periódusában micsoda forrásanyagot nyújthat a könyv, milyen sorsközösségeket érezhet a vad életű költőkkel... Mekkora lendületet adhat a tanuláshoz a felébresztett kíváncsiság ereje… Buzdít, lázít, izgalomba hoz. Nagyjaink hús-vér férfiasságágának és nőiességének megélése elérhetővé teszi az isteni szférákba deportált dicsőségüket. Gyarlóságaik pedig oly emberiek és hétköznapiak, hogy szinte családtagnak érezzük őket.
Mindannyiunkban felmerül azonban az a kérdés, hogy egy magára valamit adó értelmiséginek van-e bármiféle joga mások magánéletében kutakodni. Nyáry Krisztinán a könyv előszavában így felel nekünk:
" Igazi dilemma ez, s ha nemmel válaszolunk a kérdésre, akkor például nem olvashatnánk József Attilától a Szabad ötletek jegyzékét, vagy Csáth Géza és Móricz Zsigmond zseniális naplóját sem. Vajon hitelesen értelmezhetnénk a Huszonhatodik évet, ha nem beszélhetnénk róla, hogy Szabó Lőrinc az öngyilkossá lett szeretőjéhez írta? Vagy ott van Nemes Nagy Ágnes, aki nem akarta, hogy a fiatal korában írt szerelmes versei vagy esszéi megjelenjenek, mert másfajta költői szerepet szánt magának. De mennyivel szegényebbek lennénk, ha ezek – akaratának megfelelően – ma hiányoznának az életműből! Ráadásul a szerzők magánéletének egy olvasata ma is köztudomású. Minden ötödikes diák hallott róla, hogy Szendrey Júlia méltatlan lett Petőfi emlékéhez, amikor eldobta az özvegyi fátylat. Vajon nem érdemli-e meg, hogy megtudjuk, miért döntött így? "
 |
| Sárvári Anna színésznő Juhász Gyula múzsája volt, pedig mindössze egyszer találkoztak... Később megmérgezte magát, holtteste mellett egy Juhász Gyula kötetet találtak, mely az Anna-verseknél volt nyitva... |
Nyáry, a maga visszafogott, kulturált és finom modorában megmutatta, hogy másként is fel lehet használni a közösségi médiát. A könyv megszületése pedig csak hab a tortán… Tevékenységére mi is szinte a kezdetektől felfigyeltünk, sőt külön részleget szenteltünk írásai terjesztésének.
" „Irodalmi bulvár” – szokták mondani a történeteimről. Amennyiben a rövid, gyorsan elolvasható, szórakoztató életmeséket bulvárnak tekintjük, akkor vállalom a jelzőt. "
NYÁRI KRISZTIÁN
Volt valamikor egy kor, amikor a napi sajtó Móricz Zsigmond házasságtörésétől zengett. Az emberek azon hősök titkaira voltak kíváncsiak, akik lenyűgözték őket intellektuális képességeikkel, nagyszabású teljesítményeikkel. Mára ez változott. A pillanatemberek idejét éljük, a tartalom nélküli forma világát istenítjük, ill. isteníttetik velünk, ha hagyjuk. A közönségesség, az erőszakosság felülírja a valóságos belső igényeket, és ha ebben cinkosokká válunk, a következő generáció igényeit már ez a szemlélet fogja meghatározni.
Nyáry egész tevékenysége arra tanít bennünket, hogy tudatosan keresnünk kell az értékeket, hogy olvassunk, és értsünk. Mindehhez pedig tálcán kínálja nekünk azt a háttéranyagot, amit előételként fogyaszthatunk. Hiszen ne felejtsük el, ez csak a kezdet! A kulturális éhség csillapítására előkerülnek majd a régi könyvek. Megformálódik az igény arra, hogy jól értesültek, jól informáltak legyünk újra az irodalomban.
" 2012 januárjában a síelésről kerestem fotót az interneten, amikor hirtelen felbukkant Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni síruhás képe. Fiatalok voltak, szépek, mintha csak a kortársaink lennének. Egy szimpatikus szerelmespár a sípályáról, akiket szívesen megszólítanánk, de közben nem tudunk elfelejtkezni a rájuk váró jövőről. Úgy éreztem, a fotót barátaimnak is látniuk kell, ezért feltettem a Facebook-oldalamra. Néhány órán belül több százan osztották meg a képet, Radnóti-idézetekkel egészítették ki, kommentálták. Meglepett, hogy egy irodalmi tárgyú fotónak ekkora hatása van. Pontosabban azon lepődtem meg, hogy másra is ilyen erős hatást gyakorol, nemcsak rám." NYÁRI KRISZTIÁN
 |
| A kép, mely írásra ihlette a szerzőt... |
Amikor megtudtam, hogy Nyáry Krisztián gyűjteményéből könyv készül, némi aggódás mételyezte csillapíthatatlan örömöm. Vajon el lehet-e készíteni ilyen rövid idő alatt megfelelő minőségben? A népszerűség okos felhasználása mellett, a gyors kiadói reagálás nem fogja-e lerombolni azokat az elvárásokat, melyeket sokan még a könyv fogantatásnál megfogalmaztunk ?
A válaszom azonban egyértelműen nem.
A 2012-es év egyik legszebben szerkesztett kötetéről van ugyanis szó. A kiváló fotóanyag mellett, szépek a színek, izgalmasak a lapdíszítési formák, erős, fűzött ragasztott kötése kiállja az évek próbáját. Unokáink is vígan lapozgathatják majd a könyvet lapvesztések nélkül.
A borító viszont a gyönge láncszem. Uniszex könyvhöz képest túlságosan feminin, és ahogy a férjem fogalmazta, nem szívesen kapná elő a buszon. Afféle „biedermeier encsembencsem”, mely figyelemfelkeltő, csinos, de igen giccses. Egy letisztultabb, akár minimalista stílust jobban el tudtam volna képzelni. Ezzel a véleménnyel azonban nagyjából egyedül vagyok, mert az Olvasók már első pillantásra elismeréssel adóztak Mohammed Nur fedlaptervének.
Aki fedlap nélkül olvas, sajnos hamar észreveszi, hogy a könyv „mancsosodik”. Ujjlenyomataink ott díszelegnek eltávolíthatatlanul a könyvön, ezért preferálom inkább a bőrkötést, vagy a borítóképpel erősített laminált kemény fedelet.
Értékes, igényes, maradandó és szépséges kötet az Így szerettek ők, mely a legkiválóbb ajándék az irodalom szerelmeseinek.
Mivel a könyvben alig 40 történet szerepel a facebookon közölt százból, abban reménykedem, hogy ez a könyv csak az első kötet, melyet sok másik igényes alkotás követ majd. És nem csak magyar büszkeségeinkről ír majd, hanem előbukkannak majd a külföldi szerzők… Kafka, Thomas Hardy és Dickens történetének megírása is Nyáry Krisztián tolláért kiált.
A Profundus Librum értékelése:
10/10
Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás. Többször is nagy élmény végigolvasni, a műfajt messziről kerülőknek is nyugodtan ajánlható.
Az irodalomkedvelők számára alapkönyv, diákoknak inspiráló forrásanyag, minden polcon ott a helye.
A 2012-es év egyik legszebben szerkesztett kötete.
A 2012-es év egyik legszebben szerkesztett kötete.
Webajánló:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése