Hopp Ferenc Kelet-ázsiai múzeum - Családi nap

CHARLES DICKENS: Közös barátunk

Eredeti cím: Our Mutual Friend

Első kiadás: 1864

Műfaj: szépirodalom

Fordító: N. Kiss Zsuzsa

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Kiadás ideje: 2013.

Oldalszám: 920

A szövevényes cselekményű mű fő témája egyik kritikusa szerint: a pénz, a pénz, és újra csak a pénz. Az események hátterében persze, mint mindig, emberi tulajdonságok állnak, jelesül a romlottság és a kapzsiság. Vízi hullát fognak ki a Temzéből, és ezzel nyomban kezdetét veszi az elhunyt vagyona fölötti civakodás. London nagy folyója azonban nemcsak a haláleset helyszíne, hanem egyben az újjászületés és a megtisztulás letéteményesévé is válik. A víz, a hömpölygő folyó ilyen módon metaforikus betetőzését jelenti a szerző egész karrierjének, központi szerepet tölt be a kalandos történetben, amelynek öt évvel halála előtt ért végére. Dickens London és a londoniak talán minden addiginál részletesebb rajzát adja itt, szerelem, személyazonosság és vagyon háromszögében, nagyszabású szereplőgárdával vázolja fel kora világát.

A könyvről:

1856. június kilencedikén egy London felé tartó vonat kisiklik. A férfi és szeretője az első osztályon utazik, mikor a kenti Staplehurstnél leszakad alattuk a híd és a vonat több szerelvénye a folyóba zuhan. Koruk egyik legnagyobb vonatszerencsétlenségét kisebb sérülésekkel megússzák, a férfi pedig ottmarad segíteni a sérülteken. Később észreveszi, hogy hiányzik féltve őrzött táskája, ezért halált megvető bátorsággal visszamászik a hídról himbálózó vasúti kocsiba és kimenti az értékes holmit… El kell oszlatnom azonban a kezdődő félreértéseket, ez nem a Közös barátunk című könyv tartalma. A férfi ugyanis nem más, mint Charles Dickens, a hölgy titkos kedvese, Nelly Ternan, és a kincs, amiért a szerző még az életét is kockáztatta nem más, mint a Közös barátunk kézirata.

Viharos körülmények között indult útjára a történet, és megírásának körülményei sem kevésbé drámaiak. Nem véletlen tehát, hogy Dickens utolsó teljes regénye egyben a szerző legösszetettebb remekműve. Barátságom azonban a könyvvel nem indult zökkenőmentesen, lassúnak éreztem, és időnként úgy gondoltam, ez lesz az a Dickens könyv, amit inkább becsületből, mintsem túláradó lelkesedéstől hajtva olvasok végig. Nem tudom, végül mikor ragadott magával az elbeszélés, de egyszer csak letehetetlenné vált, ráadásul számos olyan elemet fedeztem fel a műben, mellyel korábban nem találkoztam.

Robert Burns skót költőnek meglehetősen hányatott sors, sok gond és kevés pénz jutott osztályrészül. Bár az éhezés és a megpróbáltatások már fiatalon aláásták egészségét, nem könnyen hagyta legyőzni magát. Ha csak tehette, vidám életmódot folytatott. Szívesen megitta a bort, és mi tagadás a szépnemet sem vetette meg.

- Nem habzsolja maga túlságosan is az életet? - kérdezte tőle egyszer az orvosa.

- Hát megteszem, ami tőlem telik - mosolyodott el a költő.

- És miről mondana le könnyebben: a borról vagy a nőkről?

- Ez az évjárattól függ.

Könyvjelzőink...

Ha már az előző bejegyzésem témája a japán tárgykultúra volt, gondoltam ismét összegyűjtök néhány alkotásra ihlető könyvjelzőt.

A fenti darabokra nagyon büszke vagyok, mert a saját gyűjteményemből kerültek ki, és Belyart csodás keze munkáját dicsérik.

Programajánló: Szamurájok és gésák a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban

Lenyűgöző időutazásban lehet része mindazoknak, akik ellátogatnak a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum Szamurájok és gésák kiállítására, ahol régmúlt idők harcosainak fegyverei és tulajdontárgyai kerültek bemutatásra – a legpompásabb darab egy 1820-ból származó szamuráj díszviselet.

Japán hierarchiára épített társadalmában az emberek sokat vártak el önmaguktól, így az őket körülvevő dolgoktól is. Minden tárgy megalkotását a makulátlanság iránti elszánt sóvárgás vezérelte, és hittek abban, hogy legapróbb használati tárgyaik is árulkodó kifejezői ízlésüknek és jellemüknek. Ebből a kényszerítő erejű nyomásból eredeztethető az a rendkívül magas szintű tárgykultúra, mely az egész világot lenyűgözi, és folyamatos érdeklődésben tartja. Az időszaki kiállítás ezen szigorúan szabályozott rendszer tárgyi kellékeibe enged bepillantást.

A tárlat indítója egy archív fotógyűjtemény, mely a mindennapi élet feudális berendezkedését idézi meg egészen a Meidzsi restaurációig, amikor is alig öt év alatt – európai recept alapján – kiirtották a felkelő Nap országának évszázados hagyományait. Arthur Koestler úgy emlékezett meg erről az eseményről, hogy olyan volt, akár egy durva sebészeti műtét egy felkészületlen testen. Nem csoda hát, hogy a hierarchia összeomlása épp azokat a tendenciákat erősítette, melyek a nemzeti jelleg megőrzésére irányultak. A szamurájok értékrendszere az üzleti moguloktól kezdve a nagyvállalati ingázókon át mindenkire hat, és ma is mértékadó vezérelvként funkcionál, így az ősi múlt skizoid módon fonódik egybe a legmodernebb jelennel.

MAURI KUNNAS: Kutya egy Kalevala

Eredeti cím: Koirien Kalevala

Első kiadás: 1992

Műfaj: gyermek és ifjúsági

Fordító: Jankó Szép Yvette

Kiadó: Cartaphilus Kiadói Kft. 

Kiadás ideje: 2011

Oldalszám: 64

HŐSEBEPOSZ, KALANDREGÉNY, ŐSI MÍTOSZOK ÚJ KUTYABŐRBEN – MAURI KUNNAS ÖSSZETÉVESZTHETETLEN STÍLUSÁBAN.
Hajdanában, réges-régen, akkortájt, mikor világunk gyermekcipőben szaladgált, élt valahol messze földön, Kalevala háza táján egy vad, virgonc kutyafalka, Vejnemöjnen vadóc népe. Szomszédukban, Pohjolában hőzöngő, hitvány farkasnép, kutyák s farkasok földje közt pedig makacs macskanépség éldegélte hét életét. Kutyáink és farkasaink nem élhettek békességben, marakodtak bizony gyakorta, ki az úr az erdők felett. Egymás torkának azonban nem ugrottak, ha nem kellett. Éltek bele a világba, kutya-macska barátságba’.

A könyvről...

MAURI TAPIO KUNNAS
finn grafikus, képregényrajzoló és gyermekkönyvíró

Mauri Kunnas finn gyermekkönyv-író és neves grafikus azzal a merész ötlettel állt elő, hogy nemzetének hős eposzát, a Kalevalát a gyermekek számára is könnyen értelmezhető formába önti. Félretette az emberábrázolást, helyette a főhősöket állatbőrbe bújtatta.

A történet főszereplője vakkantó vén Vejnemöjnen – a természetfeletti erőkkel bíró varázsló és költő – hírét veszi Észak szőrös szívű szüzének és elindul farkas földre, háztűznézőbe. Hiszen öreg eb nem vén eb, és „kis szukácska, kis szakácska, nem árt egy a háztartásba”, jó lesz az még padlót pucolni, cipót sütni, kapcát mosni, ólajtót olajozni, és így hősünknek is több ideje maradna a költészet gyakorlására… Pohjola gyér fogú, sánta úrasszonya azonban csak akkor hajlandó lánya kezét odaadni egy kutyának, ha az elkészíti neki a csodatévő malmocskát, a szampót. Vejnemöjnen azonban nem a kétkezi dolgok mestere, így segítségül hívja barátját, izomagyú Ilmarinent, a fiatal jóvágású kovácsot, aki első látásra beleszeret Észak tündérszép leányába.