2013. január 29., kedd

Jorge Bucay: 20 lépés előre - „Ki vagyok? Hová megyek? Kivel?”


Eredeti cím: 20 pasos hacia adelante
Műfaj: pszichológia
Első kiadás: 2007.
Fordító: Lukács Laura
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Hazai kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 164

"A legveszélyesebb úgy élni, hogy az ember semmit sem kockáztat." A világhírű argentin pszichológus egyik legnépszerűbb könyve húsz rövid fejezetben húsz tanácsot fogalmaz meg, melyeket követve harmonikusabb, gazdagabb s talán boldogabb lehet az életünk. Egyszerű tanácsok ezek: igyekezzünk megismerni önmagunkat, használjuk ki jobban az időnket, rakjunk rendet magunk körül, tanuljuk meg meghallgatni a másik embert, ne féljünk kockázatot vállalni - ám a szerző minden tanácshoz, mint megszokhattuk tőle, elgondolkodtató történeteket is elmesél. S ezektől könyve nemcsak élvezetes olvasmány lesz, hanem egy-egy meghökkentő csavarral, nézőpontváltással, egy kis humorral vagy öniróniával olyan új megvilágításba helyezi mindennapos problémáinkat, hogy egyszeriben megoldhatónak tűnik az, amivel annyit küszködtünk hiába. 
A bevezetőben Bucay elmeséli, hogy amikor az amerikaiak és az oroszok még versengtek egymással az űrkutatásban, az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy mivel írjanak az űrhajósok a világűrben, a súlytalanság állapotában ugyanis nem működik a golyóstoll. Az amerikaiak titokban, nagyszerű tudósok bevonásával, óriási pénzeket áldozva rá, kifejlesztették a világűrben működő golyóstollat. Az oroszok meg egy kicsit vakarták a fejüket, majd gyorsan eldöntötték, hogy jó lesz a ceruza is. E tanmese tanulsága csak látszólag az, hogy mindig van egyszerű megoldás -(mert sokszor nincsen) - de hogy valójában mit sugallnak, mire tanítanak Bucay történetei, azon kinek-kinek magának kell elgondolkodnia.

„ Sok mai igazság holnap már nem lesz igaz. Idővel akár a formális logika is puszta tanítási módszerré fokozódhat le, hogy segítségével megértsék a gyerekek, miért tévedtek régen az emberek olyan sokat."
Gabriel García Márquez

2013. január 15., kedd

Camilo Castelo Branco: Végzetes szerelem - avagy a portugál Rómeó és Júlia története


Eredeti cím: Amor de Perdição
Műfaj: szépirodalom / klasszikus romantika / dráma
Első kiadás: 1862
Fordító: Székely Ervin
Kiadó: Íbisz Kiadó
Hazai kiadás éve: 2001.
Oldalszám: 183

Camilo Castelo Branco a XIX. század második felének legtermékenyebb és talán legjelentősebb portugál írója volt. 1825-ben született Lisszabonban, egy kisnemes és egy szolgáló törvénytelen gyermekeként. Talán származása is predesztinálta arra, hogy úgy élje az életét, mintha maga is egy romantikus regény hőse volna. Számos, nemegyszer botrányos szerelmi kaland után találkozott össze élete nagy szerelmével, Ana Placido-val, akit hosszú évekig tartó kényszerű távollét, vallási révület és vívódások után megszöktetett a férjétől. A két szerelmes törvénytelen kapcsolata óriási botránnyá dagadt. A megcsalt férj feljelentése nyomán Ana Placido-t és Castelo Branco-t börtönbe zárták, ahonnan a szerelmespár csak egy év raboskodás után szabadult. Az ekkor már hírneves író (akit börtönében még a király is meglátogatott) ezután minden idejét az írásnak szentelhette, de hiába ontotta a regényeket, és a legkülönbözőbb műfajú írásokat, s kapta meg a legnagyobb társadalmi elismerést, nem jutott el sem az anyagi biztonsághoz, sem az érzelmi megnyugváshoz...
Most közreadott regényét, amelyben egy rokona történetét dolgozza fel a század eleji periratok alapján, 1860-ban, két hét alatt írta, amikor Ana Placido-val fenntartott törvénytelen kapcsolata miatt a porto-i börtönbe került.

A könyvről...
Nekünk bloggereknek, mint az irodalom talán egyre elismertebb segédmunkásainak nemcsak az a dolgunk, hogy újdonságokat mutassunk be, és segítsünk eligazodni az egyre harsányabb  könyvpiaci vurstliban. Feladatunk az is, hogy felhívjuk a figyelmet olyan regényekre, melyek lassan a feledés homályába merülnek, ezért most egy olyan könyvet fogok a figyelmetekbe ajánlani, ami csöppet sem divatos. Története, nyelvezete, és terjedelme elmarad mindattól amit a mai romantika olvasói megkövetelnek.
Be kell vallanom igen hiányos az olvasottságom a portugál szerzők tekintetében, ezért nagyon örültem amikor a MEK-en rátaláltam a Végzetes szerelemre. De talán hozzám se jutott volna el, ha egy kedves ismerősöm nem ajánlja figyelmembe a szerzőt, ezért ezzel az írással adom tovább a képzeletbeli stafétabotot...