2012. augusztus 23., csütörtök

Augusztus 24: Egyszer volt Pest-Budán macskavásár...

Augusztus 24-én volt a híres, kéthetes, országos János-napi vásár, amelyre már jó előre rengeteg ember jött fel mindenfelől. Pest város 85 ezer lakosa 92 ezerre szaporodott. A hétezernyi többséggel azonban majd annyi patkány is birtokába vette Pestet és Budát, mert a vidékiek háztartásukkal ezeket is magukkal hurcolták ernyővel beborított utazószekéren. Még a főtörvényszék termeiben is felbukkant néhány szemtelen patkány, pedig a fenséges vendégeket ide kellett elhelyezni.

Nosza, kihirdette a városi tanács a patkányok elleni harcot! Minden ember, aki egy macskát átad a királyi ügyek igazgatói hivatalában, negyed ezüstforintban részesül. Másnap háromezer ember akart első lenni egy vagy több macskával az ezüstforintosok felvételénél. A rettenetes tolongásban kóbor kutyák is részt vettek. Félelmes ugatás, miákolás verte fel az addig meghitt csendet. Fokozta a zűrzavart az utcai suhancok uszítása is. A megfélemlített macskák megszöktek gazdáiktól, veszettül menekültek a fákra, ablakokon keresztül lakásokba, összetörve mindent, ami útjukba került. Ezután valóságos vadászatot kellett ellenük rendezni. Másnap 870 macskát találtak lebunkózva az utcákon...

R. Rév Sándor nyomán

2012. augusztus 19., vasárnap

John Vermeulen: Gyönyörök kertje - Hieronymus Bosch élete és művészete


Eredeti cím: De tuin der lusten
Első kiadás: 2002
Műfaj: szépirodalom
Fordító: Almássy Ágnes
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Magyar kiadás: 2009.
Oldalszám: 456

Jeroen van Aken, aki később mint Hieronymus Bosch vált a középkor alkonyának egyik legvitatottabb németalföldi festőjévé, festőcsaládban nevelkedett a hatalmi politika és a vallási megújulás korában. Ebben az időben a sátán nem csak a mesék és legendák világában létezett, hanem a mindennapokban is. Ekkor indult meg a boszorkányüldözés legszörnyűbb hulláma, és Európa valamennyi országában fellángoltak a máglyák. Az álszent és bigott klérus azonban erősítette a kételkedők táborát is. Hieronymus Bosch ezt a világot pellengérezte ki különös, elgondolkodtató festményein, amelyek azért is ellentmondásosak, mert egy ellentmondásos korban születtek. 
A magyar fedlapterv a legjobb az
összes Vermeulen kiadvány közt.
A 20. századi szürrealizmus által újrafelfedezett középkori festő életéről keveset tudunk. A holland életrajzíró regényében azonban számos titokra fény derül, és egyre több részlet kirajzolódik a Gyönyörök kertje festőjének portréján.

"A képeiden a színek láthatatlan hullámokat bocsátanak ki, amelyek szinte delejes hatással vannak a szemlélőre... A máglyák tüzének félelmet keltő vöröse, a kísérteties házak nyomasztó méregzöldje, a szörnyű fegyverek és kegyetlen kínzóeszközök taszító, fémes kékje - távoli villámok, amelyek a palettádról a képeidre lövellnek! Az erre fogékony lélek számára ezek a színek mindazt a fenyegetést és szörnyűséget tükrözik, ami sokaknak valóságos pokollá teszi az életét."

William Faulkner az írásról...


Stockholm, 1950. december 10.

Amikor William Faulkner (1897-1962), a képzeletbeli Yoknapatawpha megye megalkotója, a Míg fekszem kiterítve és A hang és a téboly szerzője megkapta a Nobel-díjat, megvette élete első frakkját, és elutazott Stockholmba a díjkiosztóra.
A banketten ez a Mississippi állambeli Oxfordból származó, halk szavú farmer életében először mikrofon és televíziós kamerák elé lépett, s kijelentette, hogy nem hajlandó elfogadni az emberiség végét.

"Úgy érzem, ezt a díjat nem én kapom, az ember, hanem a munkásságom: az emberi lélek gyötrelmében és verejtékében eltöltött munkás élet, amellyel nem dicsőségre törekedtem, legkevésbé haszonra, hanem arra, hogy az emberi lélek anyagaiból létrehozzak valamit, ami előtte nem létezett. Tehát ezt a díjat én csak megőrzésre kaphatom. Pénzügyi részét nem lesz nehéz olyan helyre felajánlani, mely összhangban áll eredetének szándékával és jelentőségével. Csakhogy ugyanezt szeretném tenni a hírnévvel, ezt a pillanatot használva hegytetőként, melyről meghallgatnak azok a fiatal férfiak és nők, akik ugyanennek a kínlódásnak és vajúdásnak szentelték az életüket, akik között már ott van az, aki egy szép napon itt fog állni, ahol most én.
A mi tragédiánk egy általános és egyetemes fizikai félelem, amely olyan régóta tart, hogy már el is tudjuk viselni. Többé már nem a szellem problémája. A kérdés csak az: mikor robbantanak fel? Emiatt a ma író fiatal férfi vagy nő elfeledkezett az önmagával harcban álló emberi szív problémáiról, márpedig egyedül erről lehet jól írni, mert ez az egyetlen, amiről érdemes írni, ami megéri a gyötrődést és a verejtéket.
Újra meg kell hát tanulnia. Meg kell tanulnia, hogy a legalapvetőbb dolog a félelem, s miután ezt megtanulja, el is felejti, műhelyében nem hagy helyet másnak, csak a szív ősrégi bizonyosságainak és igazságainak, az ősrégi igazságoknak, melyek nélkül minden történet súlytalan és semmitmondó: szeretet, becsület, könyörület, büszkeség, szánalom és önfeláldozás. Amíg nem így cselekszik, átok ül rajta. Nem a szeretetről ír, hanem a bujaságról; a vereségről, melyben nem vesznek el értékek; a győzelemről, mely nem ad reményt, s ami még rosszabb, amelyben nincs könyörület és szánalom.
Gyászában nem egyetemes csontokat gyászol, nem hagy heget. Nem a szívről ír, hanem a mirigyekről.
Amíg újra meg nem tanulja ezeket, úgy fog írni, mintha tétlen szemlélőként nézné az emberiség végét. Én nem vagyok hajlandó elfogadni az emberiség végét. Könnyű mondani, hogy az ember halhatatlan, csak mert kitart; hogy amikor a végítélet utolsó harangszava is elhal, s [amikor az] az utolsó értéktelen kőről mozdulatlanul csüngve elül az utolsó vörös és haldokló alkonyban - hogy egy hang még akkor is marad: az ember gyenge, kimeríthetetlen, még mindig beszélő hangja. Én ezt nem fogadom el. Hiszem, hogy az ember nem csupán kitart, hanem győzedelmeskedik. Nem azért halhatatlan, mert a teremtett lények közül csak neki van kimeríthetetlen hangja, hanem mert lelke van, szánalomra, önfeláldozásra és kitartásra képes szelleme. A költő, az író kötelessége ezekről írni. Az ő privilégiuma, hogy segítse az embert kitartani azáltal, hogy felemeli a szívét, hogy emlékezteti a múlt dicsőségére: bátorságra, becsületre, reményre, büszkeségre, szánalomra, könyörületre és önfeláldozásra. Nem muszáj, hogy a költő hangja csak az ember testamentuma legyen; lehet támasz, oszlop, mely segíti kitartani és győzedelmeskedni."

2012. augusztus 13., hétfő

Heti történet: Vigalmi negyed Pesten és Budán anno


"Buja- és szerelemnyavalyát" terjesztő toll- és szalmakoszorús lányok

A 18. század második felében az állami közegészségügy hálózatának mind szakszerűbb kiépülése folytán a városok a korábbiakhoz képest jóval nagyobb figyelmet fordítottak a különféle nemi betegségek terjesztésében fő szerepet játszó prostitúció visszaszorítására. 
Szigorú büntetés várt azokra a lányokra és asszonyokra, akik prostitúció gyanújába keveredtek. 
Általában toll- vagy szalmakoszorúval való megbélyegzés vagy pellengérsisak járt a „feslett életű nőknek". 
A tollkoszorút rendszerint a bujaságot jelképező kakastollakból készítették, s néhol, például a Pozsony vármegyei Bazin városában, a pellengérsisakokra is kakastollat helyeztek, ha bűnösnek talált személyeket állítottak pellengérre. Kolozsvár tanácsa még 1804-ben is azt határozta, hogy az efféle rossz nők, mivel félő, hogy mind a katonaságot, mind a polgárságot „buja- és szerelemnyavalyával" eltöltik, fogassanak egy szekérbe, a fejükre tegyenek szalmakoszorút, s a hóhér így kísérje őket esetleg dob- vagy hegedűszó kíséretében végig a városon, ki a határba. Ez a kikísérés néha hatalmas gyászmenet képét mutatta, mert a fél város hangos siránkozással és búcsúzkodással kísérte a száműzött, bujálkodásait rendszerint a legközelebbi városban folytató leányzót vagy asszonyságot. Volt, ahol pénzzel válthatták meg a büntetést. A pénzbírság összegét általában templomépítésre, toronyjavításra vagy más egyházi, humanitárius célra fordították.

Vigalmi negyed Pesten és Budán

A pesti bordélyházak őseit a nem éppen válogatós erkölcsű korcsmákban, fogadókban találjuk, ahol a fogadós vagy korcsmáros egy-két, majd több lányt fogadott fel a vendégek szórakoztatására. A korszak peres aktáiban gyakran emlegetnek „rejtőzködő lányokat". A valóságban azonban nem a lányok rejtőzködtek, hanem a korcsmáros megpróbálta őket a hatóságok elől rejtegetni, ha azonban mégis kérdőre vonták, próbálta rájuk tolni a felelősséget. Budán a Tabánban volt az örömlányok utcasora. A keskeny házsor a Gellért-hegy aljában, a Rudas fürdőtől a Sáros fürdőig húzódott. Ez az útvonal kereskedelemre nem volt alkalmas, ellenben stílusosan kötötte össze a két fürdőt, amelyek jórészt „Vénus szolgálatában" állottak.
1767-ben Szlávy Pál királyi biztos jelentést tett a pesti közállapotokról, melyben részletesen beszámolt a prostitúcióról. Panaszolja, hogy nagyon sok a prostituált Pesten. Legfőbb okát abban látja, hogy a Duna mentén nincs fal. Itt éjjel-nappal még kocsin is be lehet járni, a külvárosok pedig még sövényekkel sincsenek elkerítve. Jelenti továbbá, hogy ezeknek a személyeknek a város bírája néhány krajcárért bárcát adott, olyan igazolványokat, amelyekben még az illető nevét sem tüntették fel, úgyhogy amikor a prostituáltakat összefogdosták, az egyik felmutatott egy-két hétre szóló igazolványt, amelyet azonban egy-két évvel korábban kapott.
Mária Terézia
A Helytartótanács felszólítására a városi hatóságok gyakran próbálták összegyűjteni ezeket a botrányos életű asszonyszemélyeket, de az akciónak rendszerint híre ment, s az érintettek még időben szétszéledtek. 1770-ben Mária Terézia Bécsben kiadott rendelete a Helytartótanács közvetítésével jutott el a városi tanácshoz. A tanácsnak a rendelet értelmében nyilatkoznia kellett, mikor és ki rendelte el, hogy a prostituáltak bárcát kapjanak. Ezt a személyt szigorúan meg kell büntetni, s a kiadott bárcákért befolyt pénzösszeget pedig a helyi kórház céljára kell fordítani. A prostitúció szigorú tiltás alatt állott II. József idején is, aki 1782-ben a budai egyetem szakvéleményének hatására elrendelte a prostituáltak összegyűjtését, hogy őket javítóintézetbe küldjék, szabados életükért ott bűnhődjenek, és egyben „rossz szokásaikból" kigyógyuljanak. 1788-ban megjelent Büntető Törvénykönyvében a testével ipart űző, paráznaságból jövedelmet szerző nőket és férfiakat egyenesen politikai gonosztevőnek titulálta.

2012. augusztus 10., péntek

Brutális dráma a finn tanyavilágban - Mika Waltari: Az asszony és az idegen

Egy nem létező borító...

Eredeti cím: Vieras mies tuli taloon
Első kiadás: 1937.
Műfaj: szépirodalom
Fordító: Beke Margit
Kiadó: Fátum-Ars Könyvkiadó
Magyar kiadás: 1993.
Oldalszám: 404

Az isten háta mögötti szegényes tanyára a hideg, korai alkonyatban egy idegen kopog be munkát keresve. A tanyán három ember él: egy megkeseredett, az élettől már semmit sem váró, de a megaláztatásokat egyenes derékkal viselő, még fiatal asszony; a férje, az alkoholtól torz szörnyeteggé vált hajdani mérnök, és a gazdaság korábbi gazdája, egy öregember. Az asszony felfogadja a különös, szótlan férfit, aki nekilát, hogy a legszükségesebb munkákat elvégezze. Az idő múlásával a két sorsüldözött ember egymásra talál, bár szerelmük jövőjében egyikük sem hisz igazán.
Andrew Wyeth képeinek drámaisága
sokszor bevillant olvasás közben.
A tragédia hamarosan be is következik...

„Mert mindennek megvan a mély, titkos értelme. Az utat, amelyet a sors kijelölt az embernek, végig kell járni, ő is azért volt talán olyan kemény és könyörtelen, mert többet és keserűbben szenvedett, mint más. De aki olyan mértéktelen boldogságot él meg, annak szenvedni is mértéktelenül kell. És az ismeretlen, titkos értelem talán mégis az ő életében vált valósággá, benne teljesedett, ha ő maga nem is tudja. Mert ha nem így van, hát meg kell, hogy álljon minden gyarló emberi ész… meg kell, hogy semmisüljön minden gondolkodás.”

A könyvről...
Mielőtt belekezdenék az olvasmány méltatásába, szeretnék pár szót ejteni a borítóról... Az első pillantásra egyetlen épeszű szépirodalomra vágyakozó vásárló sem fogja kezébe venni Az asszony és az idegen című könyvet. Ennek az oka pedig, az elcseszett borító, mely túl azon, hogy simán igénytelen, rossz műfajt is sugall. Valami csöpögős romantikára számítanánk, virtuóz szexjelenetekkel, ahogy azt a történelem és romantika sorozatban már jól megszokhattuk. Persze a széria a maga műfajában mindenképp befutó, és a fedlap alapján akár Waltari írása is méltó testvérük, azonban a beltartalom korántsem említhető egy lapon. A Fátum-Ars ezen súlyos esztétikai bűncselekménye azonban ne rettentsen el bennünket az olvasástól!

Az igazi fedlap... sokkoló. Te
megvennéd ez alapján a könyvet?
Elhinnéd, hogy szépirodalom?
A történelmi regényeiről ismert írótól ma rendhagyó módon egy drámát hoztam, mely többet árul el a szerző legbelső harcairól, és lelki meghasonlásairól, mint bármelyik ismert szerzeménye. Megrendítő, feszélyt keltő, katartikus, és igazságos, talán ezekkel a szavakkal lehetne legjobban kifejezni tartalmát.
Mika Waltari
(1908 - 1979 )
A regény első mondata: "Egy idegen állított be a tanyára, mikor a nap már letűnőben volt." - szinte mindent elmond nekünk Astrid Jönsson - az asszony - világáról... Jonni Aaltonen felbukkanása szinte az utolsó percekben hozta vissza a reményt egy normális emberi kapcsolatra, és ahogy a télből tavasz lesz, úgy enged fel Astrid szíve is az évtizedes fagyból, mire pedig megjön a nyár, a szerelem is kivirágzik... Mesterien, és sok szinten építkező regény ez, mely a finn tanyavilágba kalauzolja el az olvasót egészen a szereplők elkerülhetetlen végzetéig.

2012. augusztus 6., hétfő

Heti történet: Károlyi Mihály gróf titka

GRÓF KÁROLYI MIHÁLY (1875-1955)
Liberális, majd demokrata politikus,
Magyarország köztársasági elnöke
Károlyi, az európai arisztokrácia sok más tagjához hasonlóan, a beltenyészet áldozatának tekinthető: szülei első unokatestvérek voltak, Magyarország két legkiemelkedőbb és leggazdagabb családjából származtak. A Károlyiaké volt az országban a második vagy a harmadik legnagyobb birtok. Az 1875 márciusában született Mihály beteges gyermekként, farkastorokkal, nyúlajakkal jött a világra, és egyik szemére csaknem vak volt. Alig tudta megértetni magát, míg végül tizennégy éves korában átesett egy kockázatos, de jól sikerült szájpadlásműtéten, ami lehetővé tette, hogy érthetően tudjon beszélni. Figyelemre méltó elszántsággal naponta végzett hangképző gyakorlatokat, és ennek köszönhetően beszéde csaknem normális lett. Mihály anyja nem sokkal fia születése után tüdőbajban meghalt, apjának pedig nem volt ideje sérült gyermeke számára, akit végül egy aggódó nagyanya nevelt fel. Ahogyan az gyakran megesik, a hátrányos fizikumú Károlyi szédületes tevékenységekbe sodródott, így akarta megmutatni, hogy úrrá képes lenni – és úrrá is lett – a nehézségeken. Pólójátékos volt, gyors autókat vezetett, és vakmerően kockáztatta a családi vagyont a Kaszinóban.
Sir Brian Cartledge

2012. augusztus 4., szombat

A szürke ötven árnyalata, avagy a nők nem néznek pornót, ők olvassák...


Eredeti cím: Fifty Shades of Grey
Első kiadás: 2011.
Műfaj: szórakoztató / erotikus irodalom / +18
Fordító:  Tótisz András
Kiadó: ULPIUS-HÁZ Könyvkiadó
Magyar kiadás: 2012.
Oldalszám: 524


Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad. Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt de a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik.
Greyt minden sikere - multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja - ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.

"Nincs úgynevezett filozófiám. Talán egy vezérelvem Carnegie-tól: Akiben megvan az a képesség, hogy teljes mértékben uralja elméjét, az bármit megszerezhet, amiről úgy véli, őt illeti. Valami hajt. Szeretek irányítani – magamat és a környezetemet egyaránt."

A szürke ötven árnyalatának jelensége:
E. L. James - a szerző
Ez a könyv irodalmi szempontból teljességgel értékelhetetlen. Túl a fordítói bakikon, amitől szinte zeng az internet, tele van számomra nem igazán érthető dolgokkal. Ana, a főszereplő végzős irodalom szakos hallgató, de klasszikus műveltsége épp hogy csak felér egy magyar tini képzettségével, aki jól végezte kishazánkban az általános iskolát, ráadásul a könyvben 2011-et írunk, és nincs számítógépe!?!!!?? No nem azért, mintha ellenérzései lennének a modern technika ezen vívmányaival szemben, hanem azért, mert... halvány gőzöm sincs. Esetleg mert így be lehetett tenni egy bújtatott márkareklámot a könyvbe? Talán.

Ha a könyvnek vannak is érdemei, az az lehet például, hogy felhívja a figyelmet Thomas Hardy nagyszerű írására, az Egy tiszta nőre. Remélem, hogy a rajongók kíváncsiak lesznek erre a remekműre (mely egyébként Stephen King egyik fő kedvence). Illetve bemutatja  Thomas Tallis zseniális zeneszerzőt, akitől számítjuk az angol muzsika megszületését.  Ha páran megszeretik az E. L. James által jelzett klasszikusokat, máris végrehajtott valamiféle kultúrmissziót a ponyvairodalom eme legfrissebb gyöngyszeme.

2012. augusztus 3., péntek

Heti történet: Marie Antoinette és a színek


Marie Antoinette a király egészségügyi problémája miatt nehezen esett teherbe. Mikor végre sikerült, az udvarhölgyek megteremtették póthasakkal az áldott állapot divatját és a szoknya méretével is követték a terhesség előrehaladottságát.
A kis dauphin megérkezvén az akkor még feudális világra, legelső dolga volt, hogy az egybegyülekezett udvari méltóságok előtt a pelenkájába feledkezzék. Nem tehetett róla, noha akkor már a Szent Lajos rend lovagja és több ezred tulajdonosa volt. Az udvar elragadtatással tapsolta meg a magas biológiai folyamatot, s másnap a párizsi műhelyek nem győzték gyártani a legfrissebb divatszínt a Caca Dauphin-t. Ez divattörténeti tény, nem pedig anekdota.



John Cumming:
The Natural Science Of Stupidity





A Caca Dauphin

Kérdezték, felelek... A 11-es díj


Nimától érkezett a Liebster Award elnevezésű játékos blogos kérdezgető.
Melynek szabályai a következők:
♣ Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
♣ A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
♣ 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
♣ 11 embert meg kell jelölni és linkelni
♣ Nincs visszaadás/visszajelölés

Miért jó ez?
Nem is tudom. Talán, hogy jobban megismerhetjük egymását, a blog olvasói is pontosabb képet kapnak a posztok írójáról... és nem utolsó sorban számos  esetleg kevésbé ismert blogger kerül be a vérkeringésbe.